A ​lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt (Tündérföld 2.) 60 csillagozás

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Tündérföldön nincs minden rendben …

Szeptember első kalandja óta visszavágyott Tündérföldre. Amikor végre visszajut, megtudja, hogy a birodalom lakóinak árnyéka – és varázsereje – már egy ideje Alsó-Tündérföldre szivárog. Az alvilágnak új uralkodója van: Halloween, a sivár királynő, Szeptember árnyéka. Halloweennek pedig esze ágában sincs visszaadni Tündérföld árnyait.

Valente első Tündérföld-könyvének rajongói tobzódhatnak a buja környezetben, az érdekes karakterekben, Szeptember utazásának gyönyörű nyelvezetében. Mindezeket Ana Juan, a kiváló grafikus kelti életre. Az olvasók ismét viszontláthatják Ellyt, a könyvgyíkot és Szombatot a máridfiút. Alsó-Tündérföldön azonban még a legjobb barátok sem mindig azok, aminek látszanak…

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2014
276 oldal · ISBN: 9789635398881 · Fordította: Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Ana Juan

Enciklopédia 7


Kedvencelte 5

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Valente Tündérföld könyvei a szó legjobb értelmében behatárolhatatlanok, ha a megcélzott korosztály felől próbáljuk meg megközelíteni őket.
Egyrészt a mesés, de groteszk és néha rémítő környezet egyszerre lehet vonzó és riasztó is egy érzékeny, a regények főhősével, Szeptemberrel megegyező korú, 11-12 éves olvasónak. Másrészt a történetek mélyebb mondanivalóját pontosan dekódolni egyáltalán nem egyszerű – megkockáztatom, hogy jó néhány felnőtt sem biztos, hogy sikeres ebben a dologban – annyira szerteágazó és olyan lelki mélységekig hatoló a szöveg.

A regényt már közel két éve olvastam, és nem véletlenül nem írtam róla korábban. Mert ez a történet sok olyan dologról szól, ami az én gyerekkoromat is beárnyékolta, és ahogy Szeptembernek megvan a maga sötét mása és árnyéka: Alsó-Tündérföld királynője, Halloween, nekem is megvolt, csak én nem tudtam tőle elszakadni…
Ahogy Szeptemberről is egy nehezen feldolgozható hiányérzet szakította le a saját sivár mását, úgy nekem is meg kellett küzdenem a magaméval.
Ez a regény, ha úgy tetszik, akkor arról a gyermeki önzésről szól, ami ki akarja sajátítani a szülőket, és nem fogadja el, hogy azoknak rajtuk kívül is van élete, sőt, néha valóban olyan súlyos gondjai, amelyek messze túlmutatnak a szülői szerepen. S ha ezek miatt egy gyerek úgy érzi, hogy elhagyták, elhanyagolták, sőt, talán soha nem is szerették, akkor nincs az a logikus érvelés, ami ezt cáfolni tudná, mert az érzelmek logikájára nem hatnak a józan érvek. Ha pedig nem sikerül ezzel az irracionális érzéssel szembenézni és felülírni, az olyan fájdalommá vagy szégyenné nőhet egy gyerekben, ami az egész életére kihathat.
Szeptemberhez hasonlóan én is egy apa hiányával küszködtem egész gyerekkoromban, csak az én édesapám árnyékát már nem lehetett visszavezetni a családi házba.

Magát a könyvet leginkább közös szülő-gyerek olvasásra tudnám javasolni, mert egy-egy fejezetben, és főleg a történet végén van mit megbeszélni és elmagyarázni, és mind a szülőnek, mind a gyereknek lehet ennek kapcsán mit érlelnie magában.

1 hozzászólás
AniTiger P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Nagyon szerettem, mert odáig vagyok Valente stílusáért és a zseniálisan felépített, összetett történeteiért! Ez is élvezetes és okos történet volt, hol viccesebb, hol szomorúbb. Tetszettek az „új” szereplők, a labirintus – sőt, még a phizika is.

A fő történeti szál, amiben Szeptember igyekszik megmenteni Tündérföldet, nem volt rossz, de engemet jobban megragadtak a melléktörténetek, úgymint az éjdodó meséje, arról, hogy hova tűntek a dodók a „kihalásuk” után, illetve hogy mi is az igazi története a minótaurusznak! Több bújtatott mesét rejtett el a mesében, imádom az ilyesmit! Sajnos a vége nagyon sírósra sikeredett, de kifejezetten tetszett így is.

Szomorú? Nagyon!
Több szomorú melléktörténetet kaptam, mint vártam. spoiler

Bővebben: https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/10/cmvalente-…

Bori_L>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Azóta kiderült, hogy a harmadik rész megjelenésére hiába várok. De sebaj, beszereztem angolul a többi kötetet (nem illenek szépen a sorba, de kicsire nem adunk, ez a sorozat kell, és kész).

Mindenesetre vannak dolgok, maik azóta is rendesen elképesztenek. Valente fantáziája (és humora!), meg az, hogy egy kamaszokhoz szóló könyv mennyire aktuális tud lenni felnőttkorban is. Tudom, sokakat irritál a kiszólogatós mesélő (és lehetséges, hogy kamaszkoromban engem is irritált volna), de nekem kifejezetten kedvemre való. Kicsit okoskodó, de szeretem, hogy nem sajnálja le Szeptembert a kora miatt, és hogy az ezerszer hallott közhelyeket a kamaszodással meg a felnövéssel kapcsolatban valahogy úgy tudja megfogalmazni, hogy attól nem akarom falba verni a fejem. Hanem, valahogy… hitelesen.
Tessék, leírtam.

Szeptember ezúttal leszáll Tündérföld alá, és az árnyékok nyomába ered. Rájön, hogy valamit nagyon eltolt az előző látogatása alkalmával (hiába szabadította meg a Márkinőtől Tündérföldet), és szeretné mindenképp rendbe hozni. Egy ponton kicsit összemosódik Tündérföld és a mi világunk – erről egyébként a Marija Morevna vonatkozó része jutott eszembe erősen, gondolom nem véletlenül. Össze is szorult tőle kicsit a gyomrom.

Szóval, az a lényeg csak, hogy szeretem Szeptember kalandjait olvasni. Én is májusi születésű vagyok, nagyon makacsul tudok ragaszkodni az elképzeléseimhez (és a titkaimhoz is), de szükség esetén tudok önkritikát gyakorolni (még ha nehezemre esik is), sőt, már megbocsátani is megtanultam. Szeptemberen keresztül kicsit megint kamasz lehetek, ami ugyan nem mindig kellemes (újra átélni az első árulást még könyvben sem felemelő élmény), de legalább emlékeztet arra, hogy nem szabad nagyon fennhordani az orromat. Hamarosan folytatom a holdbéli utazással, nem várok egy évet!

Egy fantasztikus mese csodálatos folytatása. Sajnálom, hogy Szeptember lelkivilágára valahogy kevesebb szó jutott ebben a kötetben, de ez biztos azért van, mert kamaszodik, és elkezdett szívet növeszteni. Ellenben továbbra is lenyűgöz Tündérföld elképesztő változatossága, az üvegerdőtől kezdve kezdve a kávé kormányzónőjén, goblinpiacokon és a táncoló hagymafin át a Felejtés Tengeréig. Remélem nem kell túl sokat várni a harmadik rész magyar megjelenéséig!

3 hozzászólás
dontpanic IP>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Tizenhárom-tizennégy éves kiskamasz lányként csak úgy faltam a Stephen King könyveket. Aztán egy idő után valahogy besokalltam tőlük, és azóta szinte elő se vettem a szerzőt. De akkor, abban az időszakban szükségem volt rá, arra, hogy az élet árnyékos oldaláról olvassak, sötétségről, erőszakról, mélyen rejlő félelmekről, szexuális tabukról.
És szerintem sok más hasonló korú lány is vonzódik ezekhez a félelmetes, borzongató, izgalmas dolgokhoz. Valószínűleg a fiúk is, de ők mégis csak fiúk, tőlük szinte elvárt, hogy ilyen korban horrorfilmeket nézzenek és erőszakos számítógépes játékokkal játszanak.
Pedig ugyanazok a folyamatok lezajlanak a lányokban is, csak talán egy kicsit jobban rejtve a szemek elől. Nekem ezt juttatta eszembe Szeptember újabb kalandja, és örülök neki, hogy az amúgy sokszor rejtett folyamatokat Valente a felszínre hozta, és ahogy Szeptember is szereti kifacsarni a dolgokat, úgy az írónő is csavar egyet a dolgok rendjén, és most a hős lovaglány – bocsánat, püspök – az, aki az alvó herceg keresésére indul. Szóval igen, éljenek a kiskamasz lányok és kiskamasz püspökök.

Amúgy meg, ahogy @nyerw értékelése alatt már írtam, ő tulajdonképpen mindent leírt erről a könyvről, amit szerintem érdemes, ismételni nem akarom, nagyon mit hozzátenni meg nem tudok, úgyhogy pofátlan módon belinkelem ide az ő értékelését, hogy jaja, +1:)
http://moly.hu/ertekelesek/1442889

2 hozzászólás
kvzs P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Valente nagyon jól meg tudja szólítani a felnőtt olvasók gyermeki lényét. Vagy a gyerek olvasók felnőtt lényét. Vagy azt, ami mindkettőben közös.
Ez a második kötet is egy túlburjánzó ötletfolyam -ugyan már nem annyira újszerű és friss, mint az első volt, de még így is varázslatos- amely úgy tanít, hogy az olvasó észre sem veszi az oktatást a mese élvezete közben. Ebben a történetben a felnőtté válásról, a bennünk lakó „rossz” oldalunkról és arról kapunk szép leckét, hogy nem létezik fekete és fehér -a két oldal ugyanis együtt alkot egy egészet.
Kicsik és nagyok: olvassatok Tündérföldről ha szeretitek a szépet és a varázslatot! :)

A_Nagy_Levin P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Ez eggyel keményebben volt nagyon jó.
Szóval, remekül megkaptam a felnövekedés és a félút (felnőtt és gyerek) között gyötrelmét, az árnyékokat, amelyek egyszerre ráborulnak az ember lelkére, hogy aztán majdnem élete végéig elkísérjék. És nem zavart, hogy Szeptember utazása esetleges, mert az írói önkény nagyon is megfelelt Tündérföld logikájának.
Ó, hogy ez mennyire a fantázia birodalma!
Még mindig nem tudom, miképpen működik gyermekek meséjeként. Én felnőttmeseként szerettem minden sorát.

abstractelf>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Még mindig teljes szívszerelmem ez a sorozat, bár egy-két szereplőt szörnyen hiányoltam belőle.
Tetszett a kérdésfelvetés, hogy az árnyunk mennyire azonos a valós énünkkel? Elég pszichológiai síkra terelte az írónő ezzel a kérdéssel a könyvet, de mégis sikerült könnyen megérthetően, mesésen kifejteni a nézeteit a kérdésről.
A leginkább azt szerettem, hogy ez a rész is olyan volt, mintha egy kalandra indultam volna el; ezúttal Alsó-Tündérföldre. Komolyan kíváncsi vagyok, még milyen felfedezetlen részei vannak ennek a hatalmas birodalomnak.
És természetesen a tanulság ismételten találó volt: nem minden fekete és fehér, bármennyire is annak tűnik.

3 hozzászólás
HarleyQuinn>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Nem tetszett annyira mint az előző kötet.
Sötétebb komorabb szomorúbb.
Nem is tudok mit írni róla.
A vége viszont jó volt.

pat P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Egy Theseus-típusú narratívamátrix, mi?! Hát ki ír le ilyet egy mesekönyvben? Hát Valente, nyilván, és én kicsiny szívem minden melegével imádom érte. Valamint ezen nevetek két napja.
Egyébként, ugyanolyan varázslatos, burjánzó és lenyűgöző, mint az előző rész, csak kicsit sötétebb, vadabb, félelmesebb, és talán egy csöppet erőltetettebb. De kit érdekel. Szeretjük, és kész.
(Négyésfél csillag egyébként, csak valami miatt nem hiszi el a rendszer.)

Bibliomanie>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Olvasgattam az értékeléseket itt, és őszintén szólva, némelyikból egy kukkot sem értettem. Olyan dolgok van benne ebben a könyvben ezek szerint, amit nem is sejtettem. Talán, mert közelebb állok a célközönséghez, bár bennem felmerült a kérdés, hogy ez a könyv valóban kiskamaszoknak szólna-e? Nem pedig a titokban gyermeklelkületű felnőtteknek, akik suttyomban olvasnak egy meseszerű történetet. Mert arra már rájöttem, hogy nem mese ez, hiába van itt Tündérföld, Alsó és Felső is, van sárkány, és van tündér. Bár ez nem nagy kaland, elég csak belenézni a könyvbe is, és könnyen rájöhet bárki. Itt sötét van, árnyoldal, árnyékok, feledés, csapdák és álrulás.

De nekem ez csak egy sárgabarack és csokisüti ízű történet.


Népszerű idézetek

Izolda P>!

No persze, egy könyvtár soha nem lehet teljes. Ez adja az örömét. Mindig újabb könyveket keresünk, melyekkel bővíthetjük gyűjteményünket.

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
8 hozzászólás
Jeffi P>!

Tudod, a könyvek ajtók. Mindig és mindörökké. A könyv ajtó egy másik helyre, másik szívbe és másik világba.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · szív · világ
2 hozzászólás
Banshee>!

A szeretet illatát nehéz leírni, de ha felidézed azokat az alkalmakat, amikor valaki megölelt és biztonságban érezted magad, éppúgy emlékezni fogsz rá, mint én.

54. oldal

Banshee>!

A varázslat az árnyékokból származik. A te sötét és táncoló énedből, amely mögéd, eléd és köréd siklik, de sosem néz szembe a nappal.

73. oldal

RandomSky>!

…amikor teáról, kávéról, borról vagy bármelyik folyékony varázslatunkról esik szó, a legjobb hatás érdekében az italt tökéletesen az ivóhoz kell igazítani. Ha a párosítás jó, a kávé kicsit megismerkedik veled, míg megiszod, megismer és megszeret, és megéljenzi a győzelmeidet, bátorságot és merészséget önt beléd. A tea azt szeretné, hogy jól boldogulj, őrt áll félelmeid és bánatod előtt. A délutáni teázás valójában valamiféle szeánsz. A végén a kis csészéd fenekén hagyott zacc – vagy levelek! – nem igazán próféciák, sokkal inkább a teadélutánod próbál beszélni veled, valami titkos kedvességet akar súgni, ami csak tirátok tartozik.

Kapcsolódó szócikkek: kávé · tea
Izolda P>!

Olykor megfordult a fejében, hogy mindent elmesél az anyjának. Olykor égett a vágytól, hogy megtegye. De valami öreg és bölcs a lelke mélyén azt mondta: Van, amit el kell rejteni és meg kell őrizni. Félt, hogy ha hangosan kimondja, minden elillan, mintha soha nem is lett volna, elfújja a szél, akár a pitypang pihéit.

12. oldal

3 hozzászólás
Ms_Mississippi>!

…azt az arcot kapod, amit egész életedben építesz munkával, szeretettel, gyásszal, nevetéssel és homlokráncolással.

53. oldal

Banshee>!

    Bentről mély, dallamos hang trillázta: – Mondd fel, kérlek, a teadélután periódusos rendszerét, helyes sorrendben és az elemek jelével!
    A-tól Ly-ig leült szép, fekete hátsó lábára, behunyta szemét, és sorolni kezdte: -Homoktövislekvár (H), herbária (He), liliomtea (Li), bergamott (Be), bodza (B), cukor ©, nádméz (N), oolong (O), fekete tea (F), négyórai tea (Ne)…

78. oldal

Izolda P>!

A bulihoz képest a tivornya – még a legeslegjobb bulikkal összevetve is, a galambokkal, bábokkal és harmonikákkal – olyan, mint egy szelíd, saját szemgolyóját nyalogató gyíkocska a meleg sziklán a sárkányok szárnyaló, lángoló leheletű, himnuszukat trombitáló öreganyja mellett.

136. oldal

10 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Neil Patrick Harris: A különc varázsló
Tea Stilton: A sötétség hercegnője
Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság
Silvana De Mari: A Medve és a Farkas
Andri Snær Magnason: Időláda
Marcus Sedgwick: Vízözön és vesztegzár
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Tomcsik Nóra: A kapitány és a szirének földje