A ​lány, aki körülhajózta Tündérföldet (Tündérföld 1.) 169 csillagozás

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.

Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.

„Őrült, ínyenc hancúrozás ez a mese – tele furcsaságokkal, szeszéllyel és örömmel.” – Holly Black, a Spiderwick krónikák írója

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Ciceró, Budapest, 2013
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635397938 · Fordította: Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Ana Juan

Enciklopédia 12


Kedvencelte 36

Most olvassa 4

Várólistára tette 216

Kívánságlistára tette 160

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Azt hiszem, nem szégyen bevallanom, hogy elég érzékeny gyerek voltam, és mivel hamar megkaptam az első koravénné józanító pofonokat az élettől, ezért nekem az olvasás kisiskolásként tényleg meneküléssé vált a valóság elől, ami miatt a kalandos, de főként a jól végződő történetek lettek a szívem csücskei.
Nagy tehetséggel igyekeztem is kerülni a komor, vagy a túlságosan is szívbe markoló mesék olvasását, de azért nem jártam mindig sikerrel. Szokták mondani, hogy a Grimm testvérek meséi valójában szadista horrorok, és nem valók gyerekeknek, de bennem azok nem okoztak törést. Az, hogy az élet kegyetlen és az emberek valójában szörnyek, sem meglepő, sem újdonság nem volt a számomra.
Andersen meséi sokkal mélyebben felkavartak, mert azok a magányról, az elveszettségről és arról a kétségbeesett és szívfacsaróan értelmetlen reménykedésről szóltak, hogy ennek valahogy vége szakadhat. Én már akkor is tudtam, hogy ez nem így van, s ezek a mesék a maguk tragikus befejezésével nem is cáfoltak rá az ebbéli hitemre.

Nem véletlen hát, hogy gyanakodva kerültem azokat a történeteket, amelyekről köztudomású volt, hogy mennyire mély mondanivalója van a gyerekek számára. Azóta is meggyőződésem, hogy a legtöbb mese és klasszikusnak tartott gyerekregények javarésze sem való a gyerekeknek.
És nem azért, mert nem értenék meg, dehogy…
Ellenkezőleg: pontosan azért, mert ha oda sem figyelnek, akkor is olyan üzeneteket olvashatnak ki belőle, amelyek nem épp a gondtalanspoiler gyerekkorban kellene először böngészni. Persze, van pár olyan srác, és pár olyan helyzet, amikor ezek a történetekben rejlő üzenet segíthet átlendülni egy-egy krízisen, de úgy hiszem, hogy egy gyereknek sokkal inkább megbízható, és távolról csodálható hősökre van szüksége, és nem biztos, hogy tud és akar mit kezdeni egy vele egyívású kisfiú vagy kislány nagyon is életszagú gondjaival.

Valente regénye sem a gyerekeknek szól, hanem a szülőknek. Persze, nem venném ki egyetlen 12 éves kislány kezéből sem, ha ezt olvasná, de sokkal inkább nyomnám a szülei kezébe ezt a könyvet.
Hogy emlékezzenek arra, hogy milyen volt 12 évesnek, elveszettnek és mégis roppant bátornak lenni, és mennyire szükség lett volna akkor (talán még utoljára) arra a hősre, akivé egy szülőnek kell válnia nap mint nap.

Mert a gyerekek felnőnek, szívet növesztenek és ez a szív, hacsak nem hagynak benne egy nagy lyukat, amin keresztül a mesék visszaszökhetnek, ha akarnak, akkor satnya és gyenge lesz. Olyan, ami leginkább fél és megalkuszik mindennel, amivel elmenekülhet, elbújhat a félelem elől, és elveszíti azt a bátorságát, amivel álmodni merészelt. Mert álmodni a legnagyobb merészség a világon – szépet és nagyszerűt álmodni pedig csak azok tudnak, akiket sem a szürke időrablók, sem a fantáziát pusztító Semmi nem érintett meg.
És még ennél is fontosabb, hogy Tündérföld csak akkor él magával harmóniában, ha az ura vendégként érkezik ide, és nem menekül, mert a menekültből zsarnok, a fantázia birodalmából pedig a rémálmok és a leláncolt képzelet hona lesz.

18 hozzászólás
pat P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Á, hát én kevés vagyok a könyv méltó méltatásához: bűvös-bájos, varázslatos, ráadásul csodálatos is, és fantasztikus, meg gyönyörű! Nyelvileg mindenképpen, annyira dús, igényes és különleges, hogy folyamatosan csak hüledeztem és visszaolvastam mondatokat. Csak hab a tortán, hogy voltak benne nagyon felnőtt szavak is, mint narráció, tesszerakt, evolúció, hippokampusz, szatrapa, meg kiderült, hogy Pán az egy férfi is, nem csak egy előtag. És igen, Schrödinger macskája is eszünkbe fog jutni olvasás közben. Az ilyenektől bizony elkap a gyönyörűség könnyhullatása, minek is tagadjuk.
Maga a történet pedig…. Hát nem lenne Ms. Valente-hez méltó, ha rózsaszín nyáltengerben fuldokolnánk (van viszont szigorú, viharos igazi), és ugye „vérnek folynia kell”, ez alap, meg elgondolkodtató, helyenként torok- és szívszorító, és természetesen nagyon-nagyon izgalmas. De azért az összkép végül elég tündérmesésen pozitív.
És a fordítás… Na jó, elég az áradozásból, várjuk a folytatásokat, lehetőleg holnapra. :)

70 hozzászólás
Navi>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Ez egy ötcsillagos mese, a szó hagyományos és gyönyörű értelmében. Mese arról, hogy a döntéseink néha fájnak, az élet hatalmas áldozatokat vár tőlünk, ugyanakkor sok mindent ad is. Barátokat, emlékeket, tapasztalatokat. Gyönyörű nyelvezete van, olyan kifejezések, jelzős szerkezetek vannak … Le a kalappal a fordító előtt. A nevek is beszédesek. Mindegyiknek van valami hátsó jelentése is, története is. Mint az indián nevek. Szeptember (ami ősz, az elmúlás kezdete, ugyanígy a Tündérföldön bekövetkező változások is) néha ösztönösen dönt,máskor egy 12 évest meghazudtolóan bölcsen, de mindig szem előtt tartja a barátai és családja érdekeit, hogy mi a jó és mi a helyes. Nagyon kíváncsi lennék arra a filmre, amit Tim Burton csinálna ebből a meséből. Pont illik hozzá.
Amikor nagyobbak lesznek a gyermekeink, szeretném majd Nekik elolvasni.

3 hozzászólás
AniTiger P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Réges-régen várólistás volt már ez a könyv, alig féléve feküdt nálam kölcsönben – erre egy kihívás adta hirtelen szeszély által vezérelve kaptam fel és olvastam el, kevesebb, mint egy nap alatt. Mea culpa, hogy eddig húztam! Nem értem, hogy tologathattam eddig…

Ez egy fantasztikus mese, bár kissé idősebb gyermekeknek való, hiszen meglehetősen kegyetlen. Csodaszép történetvezetése van, nincsenek felesleges karakterek és minden szépen egybesimul a legvégén! Viszont kegyetlen és kiszámíthatatlan. A tündérmesékben tudjuk, hogy a jó győz, legyőzi a rosszat és senkinek nem esik bántódása. Valente könyve nem ilyen, mert féltjük a megszeretett lényeket, sajnáljuk őket és elsírjuk magunkat a keserű történeteiken.

Összességében: alig várom, hogy eljöjjön a tavasz!

Bővebben Tündérföldről és a kedvenceimről: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/02/cmvalente-t…

Lorenza_Pellegrini>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Egyre jobban vonzódom a felnőtt mesékhez mintha visszafelé haladna a fejlődésem. Ez a könyv csodálatos, addig amíg olvastam, kiragadott a valóságból. Ami kész áldás így novemberben. A fél csillag levonás azért mert az ötletesség néha átfordult túlzásba és kicsit kaotikus volt.

Szirmocska>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Valami gyönyörűség ez a könyv! Kívül, belül, mindenfelől. Ha jól emlékszem, kb. a harmadik oldalon (és persze már a Marija Morevnán túl) döntöttem úgy, hogy Valentének a kedvenc szerzőim között a helye. És most sajnálom csak igazán, hogy lemaradtam az író-olvasó találkozóról. Milyen lehet élőben olyan valaki, aki így ír? Átjön, hogy minden egyes leírt szava csupa mese és borzongató varázslat?
Eddig ha valaki kérdezte és mondani akartam valamit a könyvről, hogy miféle egyáltalán, úgy jellemeztem, hogy egy kis Alice csodaországban meg egy kis Óz és ha már ez utóbbinál tartunk egy kicsit a Boszorkány is, de az előző regényének hangulata és szépsége is. Bár ezzel keveset vagy nem egészen valósat mondtam. Ennél ez több, más, szerintem jobb. Mindenkinek. Főleg a bennem élő gyereknek.
Úgy reflektál a klasszikus tündérmesékre, hogy miközben tiszteleg előttük, valami egészen egyedit, sajátot hoz létre. Először csak a sokszínűsége, a váratlansága és a nagybetűkkel írandó MESE (szájtátós, leopárdon repülős, bűbájos, meghökkentő, varázslatos és minden egyéb most eszembe nem jutó pozitív jelzős) mivolta nyűgözött le. Aztán ahogy haladt előre a történet, komolyabb rétegekbe is eljutottunk. Szeretem ezt Valentében, hogy bármi amit leír rendelkezik valami többlettel, mélységgel, de ezek nem szájbarágós bölcselkedésekben, hanem finom árnyalatokban, hangulatokban mutatkoznak meg, amitől az ember magától gondolkodik tovább, vagy világosodik meg. A vége pedig végképp nem az lett, mint amire számítottam. Kicsit megrendítő, keserédes, boldog végkifejlet. Mesteri, ahogy az egész történet. Ilyen regényeket szeretnék majd az unokahúgom és a saját gyerekeim kezébe adni! Persze csak miután én végeztem velük :D Mikor jön már a folytatás?

Nita_Könyvgalaxis>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Vallomás következik: nem vagyok egy meseolvasó alkat. Persze, régebben nekem is olvastak meséket a szüleim, sőt, egy idő után már én olvastam a meséket nekik. :) De valahogy mostanában elkerülnek a mesekönyvek.

Erre jön Valente, és egy olyan felnőttmesét ad a kezembe, amely után megnyalhatom mind a tíz ujjamat. Persze nem szokványos mese ez, bár találkozhatunk benne kislánnyal, sárkánnyal, aki inkább könyvgyíknak hívatja magát, mindenféle furcsa szerzettel, és persze főgonoszunk is van. Akkor mégis miben más ez a mese?

Abban, hogy kegyetlen. Abban, hogy bemutatja, hogy a hősök sem mindig olyan bátrak, hogy őket is érik olyan kihívások, amelyeket segítők nélkül képesek lennének legyőzni. Hogy a főgonosz sem magától, eredendően gonosz, hanem neki is megvan a maga története. Hogy a mesék világában sokkal több fájdalom rejlik, mint azt gondolnánk.

Ráadásul Valente mindezt csodálandó nyelvi leleményességgel tárja elénk, élvezet olvasni a sorait. Az illusztrációkból én többet is elbírtam volna, de ez még megbocsátható bűn egy amúgy csodálatos külsővel és belsővel bíró könyvnek.

3 hozzászólás
schesztiஐ >!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Egy fantasztikusan ötletes, kedves, szerethető mese, remek karakterekkel, megoldásokkal, csodalényekkel és végre, végre egészen új, egyedi, szenzációs fantáziával! :) (Kicsit olyan, mintha egy gyermek írta volna, annyi ötlet van benne :)) Az is eszembe jutott közben, hogy milyen rég olvastam már A Végtelen Történet-et és hogy most mennyire vágyom rá. :) Meg az is, hogy kell a következő rész, nem is kérdés, az viszont nagyon is az, hogy miért nem jelenik meg a többi része magyarul? :(
Sokkal több ilyen történetet kellene olvasnunk nekünk, felnőtteknek (persze, én mesemániás vagyok :D), gyerekekkel együtt, esti meseként vagy csak a magunk örömére.

És szeretnék egy sárkánykönyvgyíkot!
És szeretném ha a Zöld Szél engem is elvinne. spoiler

Biztos folytatni fogom a további kalandokat! :)

És hogy mindezen szépségeket Kleinheincz Csilla teszi még varázslatosabbá, már csak hab a tortán. :))

A_Nagy_Levin P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Hogy ez mennyire üdítő!
Ez a zabolátlan tündérföld a fantasy egyik ősforrása. Keveredik a mese, a mítosz, a kalandregény, egyszerre kimódolt „műdal” és igazi „népi”. És persze minden itt van Alice-tól a Végtelen történetig, még az Iron Dragon's Daughter is fölsejlett nekem. Közben pedig mese.
No meg a nyelvi megvalósítás! Csilla az én hősöm!
Szóval, nem tudom, gyereknek miként működik ez, mert nem sikerült fölolvasnom (talán a borító? talán a rajzok?), de nekem nagyon működött. Kérem a zsánerrasszistákat, olvassák el, ha még nem tették!

4 hozzászólás
NewL P>!
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Egy gyerek mese. Ami nem igazán gyerek mese, hiszen rengeteg rétege van. És nemcsak Tündérországról szól, hanem a valóságról, az álmokról, és egy kicsit a csodákról.


Népszerű idézetek

Uzsonna >!

Tudvalevő, hogy az olvasás semmihez sem fogható módon gyorsítja a szív növekedését.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
6 hozzászólás
szil0214>!

Olyasvalakinek tűnik, mint aki sok időt tölt könyvtárakban, vagyis a legjobb fajta embernek.

65. oldal, 5. fejezet - A Vészjeltelen Ház (Ciceró, 2013)

Hanna IP>!

– Ez a kád arra való, hogy megmossuk a bátorságodat – mondta Lúg, és hangja olyan egyenletes és nyugodt volt, mint korábban, ahogy a neki kiutalt feladatot végezte, a fürdő idejére félretette bánatát.
– Nem tudtam, hogy a bátorságot is meg kell mosni! – kapkodott Szeptember levegő után, miközben Lúg egy kancsó vizet öntött a fejére. Vagy hogy az efféle mosdáshoz meztelennek kell lenni, gondolta magában.
Lúg egy vödörnyi aranyvizet öntött Szeptember fejére. – Amikor megszületsz – mondta halkan a gólem –, a bátorságod még új és tiszta. Mindenhez elég bátor vagy: hogy lemássz a lépcsőn, kimondd az első szavaidat anélkül, hogy félnél: más majd butának fog tartani, hogy furcsa dolgokat vegyél a szádba. De ahogy idősödsz, a bátorságod magához vonzza a piszkot, a megkérgesedett dolgokat, a mocskot és a félelmet, és a tudást, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok és milyen a fájdalom. Mire félig felnősz, a bátorságod már alig moccan, annyira bemocskolta az élet. Ezért időnként le kell sikálnod és mozgásba lendítened, különben soha többet nem leszel bátor. Sajnos a te világodban nem sok olyan intézmény akad, amelyik olyan szolgáltatást nyújtana, mint mi. Így aztán a legtöbb ember mocskos gépezettel mászkál, holott csak egy kis suvikszolása lenne szükség, hogy ismét paladinok, bátor és igaz lovagok legyenek.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bátorság
1 hozzászólás
patricia>!

Valamennyi gyermek Szívtelen. Még nem növesztettek maguknak szívet, ezért tudnak magas fákra mászni, megdöbbentő dolgokat mondani és olyan magasra ugrani, hogy a felnőtt szívek rémületükben összerezzennek. A szívek meglehetősen nehezek. Ezért tart annyi ideig növeszteni egyet.

12. oldal

Jeffi P>!

– De hiszen ez a nászéjszakájuk! – méltatlankodott Szeptember. – Bizonyára jobb szeretnének egy pohár tejjel és egy jó könyvvel visszavonulni!

156. oldal

Banshee>!

Amikor megszületsz – mondta halkan a gólem –, a bátorságod még új és tiszta. Mindenhez elég bátor vagy: hogy lemássz a lépcsőn, kimondd az első szavaidat anélkül, hogy félnél, más majd butának fog tartani, hogy furcsa dolgokat vegyél a szádba. De ahogy idősödsz, a bátorságod magához vonzza a piszkot, a megkérgesedett dolgokat, a mocskot és félelmet, és a tudást arról, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok és milyen a fájdalom. Mire félig felnősz, a bátorságod már alig moccan, annyira bemocskolta az élet. Ezért időnként le kell sikálnod és mozgásba lendítened, különben soha többet nem leszel bátor. Sajnos a te világodban nem sok olyan intézmény akad, amelyik olyan szolgáltatást nyújtana, mint mi. Így aztán a legtöbb ember mocskos gépezettel mászkál, holott csak egy kis suvikszolásra lenne szükség, hogy ismét paladinok, bátor és igaz lovagok legyenek.

patricia>!

Légy a barátom és szeress, mert a világ rettenetesen magányos, én pedig szomorú vagyok.

65. oldal

Lobo P>!

Mint ahogy minden anya jól tudja, a gyerekek gyorsabbak a csókoknál. A csókok sebessége tulajdonképpen, ahogy Ugar doktor mondaná, kozmikus konstansnak tekinthető. A gyerekek sebességének azonban nincsenek határai.

176. oldal

Banshee>!

Az úrnőm azt szokta mondani, hogy nem lehetsz igazán meztelen, csak ha az akarsz lenni. Azt mondta: még ha le is vetsz minden egyes ruhadarabot, rajtad maradnak a titkaid, a történeted, a valódi neved. Meglehetősen nehéz valóban mezítelenné válni. Keményen meg kell dolgoznod érte.


A sorozat következő kötete

Tündérföld sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Neil Patrick Harris: A különc varázsló
Tea Stilton: A sötétség hercegnője
Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság
Silvana De Mari: A Medve és a Farkas
Andri Snær Magnason: Időláda
Marcus Sedgwick: Vízözön és vesztegzár
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek