Incarceron 87% 247 csillagozás

Oké!Leborulok térdre és elismerem,az írónő tudását:)))Ezt a storyt kiagyalni!Aztaaaa,jaj teljesen elkápráztatott!Egy másik könyv jutott eszembe a könyvet olvasva :Utazás a Föld középpontja felé, nos a könyv valami hasonló,már ami a kalandot illeti!Letehetetlen:)))Mindenkinek csak ajánlani tudom,és azok a fordulatok/csavarok!Hát csak kapkodtam a levegőt és lapoztam és faltam az oldalakat!És a világ amit kitalált és a dolgok/lények/emberek benne elképesztő!
Összegezve:kissé féltem,mert agyon hirdetett könyv,de nem bántam meg,hogy elolvastam,sőt!Várom a folytatását nagyon!!!!Kedvenc könyv lett!
Jaaa és a legutolsó laptól meg elámultam,fel van sorolva mennyi díjat kapott és amit pl nem tudtam, hogy 2008ban már megjelent angolul a folytatás Sapphique címmel!És a legfontosabb a film kész 2013ra:))))ettől felvisítottam:)))
Ha elolvasod vár rád egy 2 napos felejthetetlen kaland:))+ a még még még feeling:)))

Igen, és igen, és igen!
Végre a szép borító és az érdekes fülszöveg mögött tényleg egy nagyon jó könyv rejlik.
Végig izgalmas, kalandos és egyáltalán nem sablonos, nem gyerekes ifjúsági regény. A szereplőink nem egyértelműen jók vagy rosszak, és nem változnak meg egyik pillanatról a másikra. Maga az Incarceron ötlete és az egész világfelépítés zseniális, aprólékosan kidolgozott. A fordulatok meg hol kevésbé, hol jobban kiszámíthatóak, de az utóbbi sem tesz rosszat a könyvnek. Engem teljesen magával tudott ragadni!
Eddig az év egyik legjobb regénye nálam.

Fogalmam sincs, miért haladtam vele lassan, talán az enyhe steampunk beütés miatt, ami nem nekem való. De amúgy! Milyen jó könyv volt ez! Folyamatosan az járt a fejemben, hogy olyan, mint egy modern mese. Disztópia is, steampunk is, gyereksztori is, de mégis vannak benne komolyabb gondolatok. És igaz, hogy néhány dolog előre kiszámítható, mégis tartogat meglepetéseket.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Már jó ideje fentem a fogamat az Incarceronra, mire végre megkaparintottam, addig pedig jót és rosszat is hallottam róla egyaránt, szóval nem is tudtam, mit várjak tőle. Így végül kellemes csalódásban volt részem, mert nekem tetszett.
Először is le kell szögeznem, hogy a lényegében lényegtelen, dolgok, mint kivitelezés, teljesen levettek a lábamról. Az a gyönyörű borító, ami hangulatában tökéletesen egyezik a történet hangulatával, na és a finom tapintású, fehér lapok! *átszellemült arccal simogatja és szaglászgatja a művet*
Na, de nem is ez a lényeg. Az alapötlet szerintem zseniális; az Incarceront paradicsomnak szánták, de pokol lett belőle. Az emberek kint és bent is azt hiszik, hogy a másik világ jobb. Elvileg Odakint szabadok, de ők is béklyóban élnek, csak tovább tart rádöbbenniük.
Amitől jó ez a történet, az Incarceron. (Imádom a nevét!) Az írónő tökéletesen kidolgozta, nagyon hátborzongató, hogy él. Olyan kellemesen borzongató volt azokat a részeket olvasni, amikor a börtön szeme figyelte a karaktereket, amikor a változásaival beleavatkozott az események folyásába, ahogy beszélt hozzájuk. Elbűvölően aljasnak hallottam a sugdosását a fejemben, míg olvastam. A nevetéséről se feledkezzünk meg. Biztos vagyok benne, hogy hideg, sátáni kacajról vagyon szó.
Mellesleg büszke vagyok magamra, mert sejtettem, hogy van valami az órával. Tudom, a kocka a lényeg, de most egy kis vállveregetést kell adnom magamnak, hogy jó hangulatban leledzek. :P Én azt hittem, hogy valahogy az órát nyitják ki a kulccsal, és azon keresztül lehet bejutni, fogalmam sincs, hogy, csak elragadott a fantáziálás. Az viszont nagyon meglepett, hogy az Incarceron is a külvilágba vágyik, hogy tulajdonképpen a börtön saját maga foglya. Nem is tudom, hogy a karakterekhez, vagy a helyszínhez soroljam-e.
Ezennel kitérnék a valódi karakterekre, akik, úgy látom, nagyon megosztják itt a molynépet, egyesek szerint nincsenek kidolgozva, mások szerint nagyon is. Hát, én inkább a második csoportba tartozom. Szerintem senki nem csak fehér vagy fekete, a legtöbbjüknek igenis vannak mélységeik. Ott van mondjuk Keiro, aki arrogánsnak és önzőnek is tűnhet, de aztán megtudjuk, hogy mi mozgatja, és más színben tűnik fel, kicsit jobban megértjük, hogy miért olyan, amilyen. A történet folyamán szinte mindenki kételkedik benne, de én nem hittem, hogy elárulná Finnt. Határozottan megkedveltem, szeretem ezeket a pozitívan bunkó karaktereket.
Finn is szimpatikus volt, sajnáltam, amiért azt sem tudta, hogy kicsoda (és ki volt, hűha!). Először kicsit olyan volt, mintha mindenki csak ki akarná használni, de ezzel kapcsolatban azért a végére változott a véleményem. Claudia szintén elnyerte tetszésemet, a közönyös és előkelő álca alatt egy igazi lázadó lappangott. Az meg végtelenül meglepett, ami kiderült róla a végén. Egyébként csak én vagyok az egyetlen, aki szerint szép pár lennének Jareddel? :D Jaredet tényleg nagyon szeretem, remélem az írónéni nem fogja megölni a következő részben, mert akkor nem kap ennyi csillagot. És akkor sem, ha Keiro ott ragad az Incarceronban.
Viszont Attia ott maradhatna, valami rejtélyes oknál fogva ki nem állhattam azt a csajt, én nem bántam volna, ha meghal, amikor megmérgeződött. Tudom, aljas vagyok, szerintem is.
Az Igazgatót először rühelltem, majd szépen kibontakozott és kimondottan érdekessé vált, kíváncsi vagyok, mihez kezd most.
Amit még muszáj kiemelnem, azok a versek és idézetek a különböző írásokból a fejezetek elején. Imádom az ilyesmit, és ezek különösen tetszettek!
Összességében ez egy jó könyv, amiben keveredik a disztópia és a mesék, némi borzongással, habár nem lett a kedvencem. Kíváncsian várom a folytatást, mert biztos vagyok benne, hogy az Incarceron rengeteg titkot rejteget még.
Ki ismeri Incarceront magát,
minden termét, szakadékát s hídját?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azt kell mondjam: Igen! Végre! Végre egy olyan könyv, ami nem csak kívülről szép, a kötése kifogástalan, még a tartalma is tökéletes!
Először is nagyon jó volt kézbe venni az Incarceront! Igényes, gyönyörű, öröm ránézni. Ugyan nem szokásom a borító alapján könyveket megítélni, de ez akkor is… hű :)
Aztán elkezdtem olvasni. Már az elején lekötött a világ felépítése. Tetszett, hogy bár egy teljesen új világba csöppentünk, az írónő nem állt le oldalakon keresztül magyarázni a történetet, a szabályokat, a múltat. Minden közben derült ki – ráadásul a fejezetek elején lévő kis idézetek is nagyon jól elnavigálták az olvasót. Tetszett, hogy nem szájbarágósan mesélte el, mi is az Incarceron, miért él, milyen a felépítése – nem magyarázta, mit is jelent ez a vértestvéri viszony, az, hogy Odakint a Protokoll szerint élnek. A könyv első negyedében már csak azért is siettem az olvasással, hogy megtudjam, milyen szabályok érvényesek, hogyan épül fel a történet alapja. És meg kell mondjam, imádom, ahogy Fisher az egészet megcsinálta.
Olyan részletes, kidolgozott, mindenre odafigyel, és folyamatosan fenntartja az érdeklődést.
Claudiát és Finnt megszerettem, bár talán a lány egy kissé szimpatikusabb karakter – önfejű, hajlíthatatlan és leleményes. Finn nekem időnként kicsit mulyának tűnt, aki azt sem tudja, kinek higgyen, és elég könnyen rángathatják dróton. Keirot helyenként alaposan megütöttem volna – a vége felé pedig már kifejezetten idegesített, ahogy a Sapient is – mindketten csak a saját céljaikkal törődtek, véletlen egybeesés volt, hogy ehhez szükségük volt Finnre. Attiát én simán kihagytam volna a sztoriból – egyedül talán az almás incidensnél éreztem úgy, hogy na, ő is letett valamit az asztalra.
A vége is nagyon ütősre sikeredett – és csak néhány oldallal a leleplezés előtt jöttem rá, miben is rejtőzik valójában az Incarceron, Fishernek sikerült úgy csavarni a dolgokat, hogy ne váljon kiszámíthatóvá. A titokzatos, legendabeli Sapphique is nagyon foglalkoztatott, bevallom, egy ideig azt hittem, kiderül majd, hogy Jared az.
Szóval, hogy a dicséretek végére érjek: remek könyv volt, régen volt a kezemben ilyen olvasmányos, jól felépített történet. És ami a fontos: SZERELMI SOKSZÖGEK NÉLKÜL is képes volt a helyemre szögezni, úgy, hogy a jövőben kibontakozó, ESETLEGES szerelmi szálat éppen csak egy leheletnyit csillantotta meg!

Gratulálok kedves Fisher néni – nagyon szép munka volt! :))

Nagyon tetszett. Érdekes volt, izgalmas, újszerű.
Tetszett a leírás, tényleg volt benne leírás, és szépen adta át a helyeket. Szerettem a karaktereket, különbözőek voltak, és tudtak meglepetést okozni. És úgy örülök, hogy még Claudia sem idegesített, egy picit sem. Csavarban sem volt hiány, sok meglepetést okozott a könyv, az alapötletet meg egyenesen imádtam. Nagyon tetszettek még a fejezet előtti kis történetek is.
Nem csak a borító a gyönyörű, hanem a könyv belül is. A könyv letehetetlen, alig várom már a második részét. És hogy miért a fél csillag levonás? Magam sem tudom, de valamiért úgy érzem, ennyit kell adnom és kész. :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

MÉG! MÉG! ÉS MÉG!
Nem hittem el mikor az utolsó oldalra értem és nem volt tovább. Úgy olvastam volna még:)
AZ eleje elég nyögvenyelősen indult, de aztán felgyorsultak az események…..és hát nagyon tetszett. Elképesztő az egész Incarceron, főleg mikor a végén kiderült igazából mekkora. Alig várom a folytatást:)

Én annyira, de annyira…szeretném szeretni az ilyesmit! Kicsit ifjúsági fantasztikus, misztikus, talán antiutópisztikus, és csudiszép a borítója! Mégsem való ez nekem. Nem tudom mi a baj. Nem gondolnám, hogy ennyire földhözragadt vagyok, vagy hogy ne lennék kellőképpen gyerekes.
Mindenesetre lehúzni nem akarom, nem is tudom, a vége tényleg izgi lett, és biztos jó film lesz belőle…és mondtam már hogy szép a borító?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egyelőre nem találom a szavakat…teljesen beszippantott az Incarceron világa… hihetetlenül fantáziadús írókkal/írónőkkel vagyunk körbevéve, ez az alapötlet is zseniális :)
Már maga a borító, és a cím is nagyon vonzott, az egész könyv során nagyon tetszett Fisher fogalmazása – és a fordítás is jól sikerült. A neveknek is olyan hangzása volt, amit jólesett ízlelgetni… Sapphique, Keiro, Attia… Finn-t és Jared-et megkedveltem, Claudia inkább csak idegesített, bár becsülendő, ahogy szembeszállt az apjával… Keiro-t viszont még nem tudom hova tenni, nem lett a kedvencem. A történet, a helyszínek, a cselekmény kidolgozása mind aprólékos, részletes, mozivászonra kívánkozik, ill. oda is kerül 2013-ban :)
Bár a Finn – Giles vonalat szinte az elején ki lehet találni, azért nem ez az egyetlen meglepetés a könyvben, végig fenntartotta a figyelmemet, és csak húzta magával az agyamat ez a két világ, az emberek kapzsisága, a hazugságok hálója, hogy mire nem képesek a hatalomért… vagy ki tudja miért? Külön piros pont az írónőnek, amiért a szerelmi szál csak nagyon finoman, alig észrevehetően van jelen a könyvben, egyáltalán nem erre alapozta a történetet, és ez nagyon tetszett. Kíváncsian várom a folytatást, ami egyébként angolul már 2008-ban megjelent Sapphique címmel, remélem kis hazánkba is eljut hamarosan :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Először is nagyon szeretném megköszönni @Reszike-ének a könyvet! :) Hála Neki, egy nagyon szép könyvvel gazdagodott a polcom :)

Ez a szép, leginkább a külsejére vonatkozik, mert a borító gyönyörű. Persze, hogy mindenkinek felkelti az érdeklődését. A baj viszont az, hogy habár az alapötlet nagyon klassz, nincs rendesen kidolgozva, átgondolva. Sokszor volt, hogy nem értettem, mi is van, mert pár gondolat/történés kimaradt.
A szereplők többsége önző, mindenki csak saját magára gondol.
Nagy csattanó nincs, ami lehetne, arra már korán rájövünk, és amikor csattannia kellene, az nem történik meg.

De hogy jót is mondjak a könyvről:
Az alapötlet, miszerint 2 külön világ él egymás mellett, egy börtön, az Incarceron és az Odakint, nagyon tetszik. Senki semmit nem tud a másik világról. A kintiek tudják, hogy van Incarceron, a bentiek viszont csak reménykednek, hogy van Odakint. Ez egy klassz elgondolás, kimondottan tetszett.
Muszáj megemlítenem Jared-et. Nekem Ő volt a kedvencem :)
Az is pozitívum, hogy a könyvvel gyorsan lehet haladni, olvastatja magát.

És végül egy újabb negatívum, ami nem a könyv, inkább a kiadás hibája: az írásjelek/mondatkezdő nagybetűk, helyesírási hibák. Úgy gondolom, hogyha a könyvért pénzt ad ki az ember, az elvárható (lenne), hogy ne legyen benne helyesírási hiba.

Összességében tetszett a könyv, de vannak hiányosságai. A további részeket biztosan el fogom olvasni, mert érdekel, hogyan alakul a szereplők, Incarceron sorsa, de remélem, hogy a második részben sok minden pótlásra kerül.