Az angyal (Pokoli szerkezetek 1.) 91% 302 csillagozás ↑ 10%

Imádtam. Az a véleményem, hogy nem kell hasonlóságokat keresni a két sorozatban, Cassandra Clare tehetségesebb író annál, mintsem klóntörténetek gyártására lenne szorulva.
Egyedül az árnyvadászok száma és a nemek aránya egyezik a TMI-vel.
Ez egy nagyszerű, izgalmas, magával ragadó könyv, tele remek karakterekkel, akiket itt is a szívedbe zársz. Maga a történet sokkal sötétebb hangulatú, de a humor megfelelően oldja a feszültséget. A romantika itt még csak kialakulóban van, de azért aranyos, és egészen pontosan nem tudnám megmondani, kinek szurkolok a két fiú közül.
Mindenkinek ajánlom, a TMI előtt vagy után, mert nem függnek egymástól.
Többet a linkeknél!

Hmm, mit is írjak… Nagyon szeretem a Végzet ereklyéi sorozatot, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy ez is tetszeni fog. Persze, jó volt, és imádtam az egész könyvet, de mégis egy kicsit csalódott vagyok. Azt vártam, hogy egy másik történetet kapunk, de annyira sokban hasonlít a Csontvároshoz, hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Will karakterét egyértelműen imádtam, de szinte egy az egyben Jace volt. És a többi szereplőben is fel lehetett vélni az első könyv egyes szereplőinek tulajdonságait. Tessát viszont bírtam, nem nyávog, mint Clary, legalábbis ő nem idegesített, Claryt viszont néha meg tudtam volna ütni. Magnus Bane meg itt is önmaga volt, őt szintén nem lehet nem imádni.
Clare logikáján haladva egy csomó apróságra rájöttem előre, és ennek örültem is, viszont néhány fő dolog valahogy nem volt egyértelmű. Persze, sejtettem, hogy valami nem oké, mégsem tudtam rájönni, mi az. Örültem, hogy még így is voltak olyan csavarok, amik megleptek, de közel sem ért akkora sokk, mint mikor a Csontvárost olvastam. És a humor megint rengetegszer jelent meg, ami sokat dobott a történeten.
A helyszín és az idő is nagyon tetszett, jó ötlet volt az 1870-es évek Londonjába helyezni a történetet. Ahogy megszoktuk már, nagyon szép volt a leírás, és egy percig sem unatkoztam olvasás közben, és a fordítás is jó volt. Pluszpont jár a helyenkénti versfordításokért is.
Természetesen egy csomó elvarratlan szállal zárta le, úgyhogy nem is kérdés, mennyire várom a következő részt. Szóval nagyon tetszett a könyv, de Cassie, tessék összeszedni magad, és kreatívabb lenni, mert nem leszünk jóban.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hmm… hát…na…
Nem is tudom, mit írjak, mert tetszett, tényleg nagyon tetszett, de valami hiányzott. Nem volt akkora nagy falhozvágós ótejóég érzés, mint a Végzet Ereklyéi első három része, de ha nem tudnám, hogy Clare tud ennél jobbat is, akkor akár kedvencke is lehetne. Talán.
A hangulat perfect mint a kémia, nagyon kellemetesen sötét, és tetszett, hogy a viktoriánus korban játszódott, az írónő nagyon jól belepasszintotta a kedvenc Árnyvadászaink világát. Az egyetlen icipici bajom, bár ez lehet, hogy a fordító hibája, hogy a pasiruha szót kellett leírva látnom. Nem számít, most az elnéző korszakomat élem, és ez tényleg nagyon lényegtelen.
A történet… igazából jó és érdekes, de sajnálatos módon előbb kitaláltam a csúnyagonosz Magiszterünk személyét, mint a szereplők, és ezt nehezményezem, mert az nem létezik, hogy gyanakvóbb/okosabb lennék egy Árnyvadásznál.
A karakterek viszont megint nagyon szépen kidolgozottak, mindenkinek van valami szennyese őő, úgy értem, háttértörténete, és szinte mindenki helyet kapott kicsiny szívemben. Will szerintem egy az egyben Jace, de őszintén, ezt ki bánja? Az ilyen karakterekből sosem elég. Mondjuk volt néhány pillanat, amikor írták, hogy Will fekete haja ilyen meg olyan volt, én meg: mi, de hát Jace-nek szőke haja van! Aztán kupán vágott a valóság durungja, és leesett, hogy hupsz, ez most más. :D Willt is szeressük, látszik, hogy szeretett Jace-em őse. Jem… jaaj, őt nagyon megölelgetném, olyan jó, olyan kedves, nem halhat meg és kész, különben levélbombát küldök Clare-nek sírni fogok. Csak semmi drasztikus. Tessa remek főhős, én szeretem, főleg mert olvas.  És aki olvas, az rossz ember nem lehet. Különben meg hogy ne szeretnék valakit, aki ilyeneket mond: „Csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk.” Piripont, így beszél egy okos kis könyvmoly. Henry, Charlotte és Jessamine annyira nem hatott rám, de ők is szimpatikusak, Henry olyan kis aranyos, hogy felgyújtotta magát, meg minden. :P Ó, és imádom, hogy megtudjuk, hogyan lett a szenzor. És Magnus Bane-t is imádom. És a kis Church cicát. És nagyon jó, hogy feltűnnek a Lightwoodok és egy Wayland őst is megemlítenek. De: hol maradnak a Morgensternek? Légyszilégyszi írónéni, írj bele egy sunyi kis Morgensternt is!
Mindenesetre ez a könyv nyomot hagy a világban, ezt a mondatot hónapokig emlegetni fogjuk: „Sose bízzatok egy kacsában!” És honnan ered Will démonhimlő-mániája?
A vége nem egy botrányos hajtépős függővég, de azért eléggé felcsigáz, mert tudni akarom, mi van Willel. Mi van vele?? A romantika szál nekem tetszett és elég volt ennyi, teljesen reális volt, ennyi idő alatt nem is lehetne halálos szerelembe esni, kell valami a következő kötetre is. Kíváncsi vagyok, hogy alakul majd, mert mindkét fiú a szívemcsücske lett.
Ó, még azt akartam kifejteni, hogy imádom, ahogy Clare a komolyabb témákkal bánik, mint a homoszexualitás és a függőség. Így kell ezt, nem erőltetett, mint sok más könyvben, piripont.
Szép volt, jó volt, a folytatást is megvesszük. Ámen.

Nem hittem volna, hogy a Végzet ereklyéi sorozat után lesz még egy olyan, ami ennyire elvarázsol, meggbilincsel.
Nagyon tetszett a 19.századi Anglia leírása. Teljes mértékben átjött az akkori hangulat, mindent pontosan úgy láttam magam előtt, ahogy azt Clare leírta. Ízig-vérig Steampunk.
Tetszett, hogy megismerhettük a TMI szereplőinek elődjeit és az akkori szokásaikat. Jó volt belelátni az akkori szemléletükbe, és jó volt ráeszmélni, hogy jééé az amit a TMI-ben előszeretettel használnak (pl..:démonenergia mérő) azt ki is kezdte el feltalálni.
A szereplők ugyanazokat az érzelmeket váltották ki belőlem, mint amilyennek Cassandra megálmodta őket. Sophie egy kedves, sokat megélt lány, akinek őszintén kíváncsi leszek a további sorsára és őszintén drukkolok neki szerelem terén. Jessamine-t sajnáltam, hogy számára nem jutott több szerep, mert élvezetes volt róla is olvasni. Henry…őt nem lehet nem szeretni, egy kicsit őrült, de nagy szívű fickó:) Charlotte- érettebb a koránál és tetszik, ahogy vezeti a többieket, na meg Henry-t.
Jem… nagyon a szívemhez nőtt. Őt leginkább Simon-hoz tudnám hasonlítani, de mégsem, mert ő sokkal, de sokkal kedvelhetőbb figura, amolyan igaz barát típus. Neki is nagyon szorítok:)))
Tessa- teljesen más, mint Clary, de ez nem is baj. Én személy szerint mind a két karaktert szeretem, mind a kettőben van valami, amitől szerethetővé válik. Tessa egy kicsit naív, de ugyanakkor bármit feláldozna azokért akit szeret, és kíváncsian várom milyen titkot is rejteget számára Clare…
Will = Jace, bár, ha választanom kellene Jace-t választanám, de ettől a ténytől már egy meteorit sem tudna eltéríteni. Ettől függetlenül Will lett a második olyan férfi karakter aki a szívem csücske. Tetszik az a szarkazmus mi benne van, a hozzá kapcsolódó poénok és az egész lénye. Tetszik, ahogy Jem-hez viszonyul, viszont a Tessához való viszonya kicsit kevésbé, de biztos vagyok benne, hogy megvan rá az oka, amit majd a következő részekben mi is megtudunk. Ő az a karakter akiben nagyon sok lehetőség és rejtély rejlik még, amik roppant módon furdalják az oldalamat.
Magnus-ról pedig mindig öröm olvasni ^^ csak lehetne egy kicsit több szerepe is:) Camille-t is jó volt megismerni…
A Negatív szereplőkről nem nyilatkozom, mert nem tudnék spoiler mentesen írni :D
Viszont a csavartól hangos koppanással leesett az állam…
Le a kalappal Clare előtt, de tényleg, mindig tud újat és izgalmasat mutatni.
AKAROM A KÖVETKEZŐ RÉSZT!!! Már most hiányoznak a szereplők és az árnyvadászok világa :))

Najó, hát, elég kalandos történetem volt ezzel a könyvvel. A történet 2012. nyarán kezdődött, amikor elhoztam @Vicky3-tól, hogy majd elolvasom. Neki is ültem. Aztán az eleje valahogy nagyon nem tetszett, abbahagytam, eltettem a polcra, és egészen őszig ott porosodott. De amúgy igazából nem is porosodott, szépen leporoltam minden takarításnál, és elgondolkoztam rajta, hogy miért is nem folytatom inkább. Egy ilyen alkalommal nagyon határozott lettem, és eldöntöttem hogy „de akkor is elolvasom a könyvet, nem fog ki rajtam…!”. Aztán mégis kifogott. Elkezdtem előröl, és megint ugyanott akadt meg. Megint eltettem. Télen megint elővettem, és tanulva a hibámból, nem kezdtem előröl, hanem onnan folytattam ahol abbahagytam. És láss csodát, a végén lelőni se lehetett volna annyira izgultam, hogy most mi lesz, nagyon megszerettem az egész történetet.
És akkor most feltehetitek a kérdést, hogy „de akkor miért csak most értékelem?” Azért, mert miután rájöttem hogy ez nem is rossz, sőt, kifejezettem fasza, rögtön nekiültem a második részének, csakhogy azon meg a nagy lelkesedés miatt először csak átfutottam, utána mazsolázgattam végig rendesen, és valahogy kimaradt az értékelése ennek is, meg a másodiknak is :))
És hogy mi ebből a tanulság? Ne legyetek ilyen hülyék mint én, még ha nem is tetszik egy könyv, legyen lelkierőtök folytatni, mert tuti hogy ott hagyjátok abba ahonnan már tök jó lenne :)

El kell mondanom: ez most nagyon jólesett! Haragudtam kicsit CC-re (a Bukott angyalok városa miatt), de most megenyhültem és félrerakom a korábbi bosszúságomat!
Mert ez bizony egy jó könyv!
Nem is a történet miatt – ami persze jó, de nem túl pörgős – a végét leszámítva –, nem a sötét hangulata miatt, nem a tökéletesen ábrázolt és megálmodott világ miatt (amit már megismerhettünk ugyan a Végzet ereklyéi sorozatban, mégis még többet tesz hozzá, még bővíti és újít rajta), sokkal inkább a karakterek miatt.
Igen, úgy gondolom, ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége éppen a karakterekben rejlik. Sokkal szerethetőbbek, kidolgozottabbak, elevenebbek, sokkal több bennük az eredetiség.
És persze, természetesen vannak hasonlóságok a két könyvsorozat karakterei között, de ez elkerülhetetlen. Hiszen a való életben is vannak bizonyos típusú emberek, nem igaz? Itt is vannak egyezések, de olyan finom, aprólékos többlettel bírnak az itteni szereplők, hogy nekem nem jutott eszembe ezt bárkinek is felróni.
Jace és Will persze nagyon hasonló, mégis: Jace-t én nem szerettem (jó, talán az Üvegváros végére kicsit. nagyon kicsit), Will viszont annyi mögöttes tartalmat kapott az arroganciája mellé, annyival jobb humora van, hogy őt már most, az első kötet végére is nagyon bírom .
És Jem..valaki azt mondta, hogy ő Simon megfelelője! Te jó ég, dehogy!!!! Ezt az ő nevében kérem ki magamnak! Simont én szerettem a maga aranyos módján. De annyira semmilyen, annyira észrevétlen és – számomra – gyenge jellem. Jem viszont rendkívül határozott, mellé okos, művel, udvarias, igazi egyéniség. Ha nekem választanom kellene a két fiú között, igazán nem tudnék – és azt hiszem, idővel Tessa is így lesz. Ez egy igazi, valódi szerelmi háromszög!
És Tessa…ő annyival finomabb, nőiesebb, kecsesebb karakter – talán azért is, mert a 19. században még nem volt női egyenjogúság, még léteztek a konvenciónális szerepek… De mindezek melllett is erős egyéniség, igazi karakter – én őt is nagyon szerettem…
EGy szó mint száz: meg merem kockáztatni, hogy ez a könyv jobb, mint a Csontváros.

Nem tudom mit írhatnék róla.
Nagyon tetszett. Sokban különbözik a Végzet ereklyéitől, de nem mondhatnám hogy teljesen különálló sorozat lenne. Minden pozitívum meg van benne ami elődjében volt, de a negatívumait nem ültette át az írónő. A szereplők ugyanannyira konokul viselkednek, de nem annyira nehéz felfogásúak. Van benne csavar bőven, de nem fajultak el még túlságosan a dolgok. Egy másik faj szemszöge igazi felüdülésként hatott az írónő stílusára, a lehetőségeinek száma amivé még formálhatja a dolgok alakulását gyakorlatilag végtelen is lehet. De ami igazán megfogott benne, az a hangulat. A város borongós, nyughatatlan légköre rajta hagyja a nyomát minden lelken aki csak benne él vagy a közelébe merészkedik. Senki sem felhőtlenül boldog, és úgy tűnik mindenki élete a saját szemszögéből sokkal nehezebb másokénál.
Ez a kötet kicsit ijesztő is volt. A gépek, mintha egyenesen egy horror filmből léptek volna elő. De nekem kicsit megkérdőjelezhető a jelenlétük. Még hintókkal közlekednek az emberek, de van valaki aki képes összetákolni ilyen parancsra működő gépezeteket.
Azonban, mivel Cassandra Clare az egyik kedvenc íróm, nem kekeckedek ilyen kis apróságokon, elfogult vagyok! Remélem a következő is lesz minimum ennyire izgalmas.

Borító: 5/5 – imádom London látványosságait! :)
Cselekmény: 5/5*** – Az első könyv Cassandra Clare-től amit eddig olvastam. Meg kell mondjam kellesemet csalódtam. Már a tizedik oldalon megfogott az egész történet. :)
Őszintén szólva mindig azt vártam,hogy végre kiderüljön most akkor mi lesz Williammel és Tessával, illetve a Magisterrel kapcsolatos dolgok.
További pozítivumai a könyvnek:
Imádtam a könyvben szereplő verseket, motívumokat.. ( pl. 30 ezüstpénz – árulás jelképe).
A szereplők jelleme is nagyon tetszett. Úgy döntöttem,hogy Gideont lecserélem Williamre :D
Egy kicsit zavart Will zárkózott viselkedése, de mindennek meg van a maga oka. Ami belőle hiányzott meg volt egy másik szereplőben Jem-ben.
Amikor a könyvet olvastam folyton ezek a számok mentek a fejembe:
1. http://www.youtube.com/watch?v=qe6xIsMpcNI
2. http://www.youtube.com/watch?v=7j9Bu1oo6Gw

Egyszerűen muszáj volt ezzel a könyvvel kezdenem a nyaralásomat, mert kipakolás közben leültem, hogy beleolvassak kicsit… s fél órával később anyukámnak kellett szólnia, hogy befejezhetném a pakolást…
Nagyon-nagyon tetszett, teljesen elvarázsolt ez a világ, főleg, hogy még nem olvastam steampunk regényt addig.
A szereplőket is kedveltem, különösen a Jem nevű fiatalembert – az ő karaktere már az első oldalán elérte, hogy imádjam – s ez nem is változott. :) És örülök, hogy Magnus is volt, szeretem őt is nagyon.

Nem gondoltam volna, hogy nekem tetszeni fog egy olyan könyv, ami a viktoriánus Angliában játszódik…pedig igenis tetszett! Méghozzá nagyon! A történet egyszerre volt ismerős és új: egyrészt ismét az árnyvadászok világába csöppentünk, ugyanakkor egy másik korba és más szereplők közé. Clare ismét nagyot alkotott. Kérem szépen, így kell könyvet írni!!
És a vége?! om…… még jó hogy jövő héten jön az új rész :)