!

City of Lost Souls (The Mortal Instruments 5.) 45 csillagozás

Cassandra Clare: City of Lost Souls Cassandra Clare: City of Lost Souls
Amazon
Apple iTunes
1 2 3
Book Depository

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

The demon Lilith has been destroyed and Jace has been freed from her captivity. But when the Shadowhunters arrive to rescue him, they find only blood and broken glass. Not only is the boy Clary loves missing–but so is the boy she hates, Sebastian, the son of her father Valentine: a son determined to succeed where their father failed, and bring the Shadowhunters to their knees.

No magic the Clave can summon can locate either boy, but Jace cannot stay away—not from Clary. When they meet again Clary discovers the horror Lilith’s dying magic has wrought—Jace is no longer the boy she loved. He and Sebastian are now bound to each other, and Jace has become what he most feared: a true servant of Valentine’s evil. The Clave is determined to destroy Sebastian, but there is no way to harm one boy without destroying the other. Will the Shadowhunters hesitate to kill one of their own?

Only a small band of Clary and Jace’s friends and family believe that Jace can still be saved… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Jace Wayland · Magnus Bane · Clary Fray · Alec Lightwood · Isabelle Lightwood (Izzy) · Simon Lewis


Hirdetés

Kedvencelte 17

Most olvassa 9

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná

>!
2.500 Ft ★★★★★ Eladó
Vinie könyve Cassandra Clare: City of Lost Souls

Kiemelt értékelések

+
>!
Rémálom
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Annyit mondanék először is az utolsó mondatra reagálva: EZ AZ! EZ AZ!
Na de tovább a könyvről: Clare végre megint alkotott. Eredeti? Nem. Klisés? Úristen, de még mennyire. A lehető legnevetségesebb klisé elemek vannak benne (komolyan, mint a Fénytörésben), de mégis végig, teljes mértékben élveztem. Clare ismétli önmagát? Igen. Rejtélyesen tele van az egész Clare való világbeli barátnőivel, aki(k) főszálat is kapnak? Igen. A fanficjéből másolja az EGÉSZ cselekményt? HÁT PERSZE!
De hiába egy rakás szalmának tűnhet az alap ötlet, hiába a legrosszabb Végzet Ereklyéi fanficek kliséi vannak benne (ha-ha, az enyémek is), egyszerűen Clare úgy ír, hogy az ember hátradől és olvassa.
Logikus a könyv? Cseppet sem. Hiszen tinédzser hőseink többet szörnyülködnek a szüzességükön, minthogy megmentsék a világot. (Komolyan, amikor időre mennek valakit megmenteni, leállnak papás-mamást játszani… :DDD)
Mit nyújt a könyv? Eszeveszett szórakozást, sok smárolást, és „hot” jeleneteket, lángoló hapsikat, brutálisan szexi testvéreket, MacGuffinokat, creepy vámpírokat, nem olyan creepy vámpírokat, tinédzser angstet, azt jó sokat.
Röviden: Jajj, de tetszett!

28 hozzászólás
+
>!
Greylupus P
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Mindent összegezve, ez a rész nem volt hibáktól mentes, tudjuk, hogy csak egy átvezető rész, messze volt a tökéletestől is, de mégis imádtam minden sorát és annyira lekötött, hogy ameddig tudtam, addig húztam az olvasását, hogy minél tovább a kedvenc Árnyvadászaimmal lehessek. Nincs olyan durva függővége, mint az előző résznek, de bármit megadnék azért, hogy olvashassam tovább és nem kicsit meresztettem én is nagy szemeket, amikor kiderült, hogy erre 2014-ig várnunk kell….

Bővebben:
http://www.kellylupiolvas.com/2012/08/cassandra-clare-city-of-lost-souls.html

+
>!
schesztiஐ P
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Cassandra Clare, mégis mit teszel te velem??!! Most tettem le a könyvet (VARÁZSLATOS!!!), de még nem akarom letenni, most ütöm a fejem a falba igazán, hogy hát mégis hová kellett ennyire sietnem, nem lehetett volna csak mondjuk egy hét múlva végigolvasni…? Imádtam az első mondattól az utolsóig! A karaktereket, az izgalmakat, a pörgést, az érzelmeket; Clary önfejűségét, Jace és nem-Jace ellentétét, Sebastian mindent felülmúló megátalkodottságát, még Alec hülyeségeit is meg akartam érteni, pedig elég durván elszaladt vele a ló.
Ez a világ beszippantott az első kötetben, és nem akarok kimászni belőle. Azért olvastam el angolul az ötödik könyvet, mert a negyediknek olyan iszonyatosan lett vége, hogy az folytatás után ordított. Most egy picit könnyebb a szívem, mert egy kicsit béke van – persze, tudom: csak, hogy Cassandra újabb megpróbáltatások elébe állíthassa szerelmetes főszereplőimet a befejező részben. De mikor lesz az már, kérdem én? Nem lehet ezt így kibírni!!

12 hozzászólás
+
>!
Ailey
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Oh. Ouch. It hurt.
Olyan jó volt! A CoFA közben arra gondoltam, hogy jóóó volt ez, meg szórakoztatott, de a CoG után (még úgy is, hogy 2 év telt el az olvasásaim között) azért gyengécske volt. De ez a rész! Ennél a résznél visszajött az sok-sok érzés, amit a CoG olvasása közben éreztem. Végre jó kis csavaros volt a történet, na nem mondom, hogy nem volt kiszámítható, de egy-két dolog azért meglepett.
Szeretem Sebastiant. Jó gonosz karakternek tartom, tetszett, amit művelt.
Sajnos Jace és Clary kapcsolatára és az arra fektetett hangsúlyra kezdek ráunni. :( Szomorúan konstantáltam az előző részben az érdeklődésem megcsappanását, de ez most is megmaradt, sőt, talán picit még bosszantott is a különböző szereplők jeleneteinek aránya. Nyilván fontosak voltak, a fő-fő szál az övék volt, ezt nem lehet csak úgy elhanyagolni, de így 5 rész után már igazán nem tud megmozgatni Clace. Úgyis mindig egymásra találnak, blabla.
Ennél sokkal érdekesebb volt Magnus és Alec. Meg Izzy és Simon.
És bár az epilógusbeli dolgokat már rég elspoilereztem magamnak sajnos, ettől függetlenül my heart is broken és csak egy kicsit sírtam.
Szóval nagyon várom a befejező részt. Kíváncsi vagyok.

1 hozzászólás
+
>!
szangi
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Clary végre csinál dolgokat (juhúúú), a feslett bátyja még mindig feslett, és Jace még mindig beautiful (annyira rengetegszer titulálják Jace-t gyönyörűnek, ami egy terjedelmes alsókategóriás szerelmes regényben is indokolatlanul soknak tűnne).
A Klávé még mindig nem tudjuk mi a bánat lehet, azon kívül hogy lehet vele ijesztgetni ha megteszed, megmondalak a Klávénak! de ez a fenyegetés is meglehetősen üresnek hat miközben a Klávét melegedni összejáró fültövet vakargató tanácskozó idős urak gyülekezetének írja meg az író.
Az Iron Sisters már egy fantáziadúsabb dolog, de a neve alapján nekem egy leányzenekar ugrik be akik nem tudják eldönteni hogy hippi avagy heavy metal zenét játszanak-e inkább.
Az alapsztori nem túl érdekes (két tinifiú világuralomra tör) de végre több szó esik a mellékszereplőkről (még mindig Magnus és Chairman Meow a kedvencem)
De a néhány jó pillanaton kívül ez a sorozat már csak kanos tinik egymásra nyáladzásáról szól, ami miatt nem csillagoznám le merthát ez is egy műfaj, de az egész egy nem túl rossz fantasynak indult, úgyhogy szerintem jogosan vártam tőle többet mint egy közepesen nyálas csöpögést némi designelemmel megspékelve (a különösen romantikás részek csak heveny arcrángást idéztek elő nálam rajongás helyett).

+
>!
Polaris
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Ebben a kötetben megint tobzódnak az elviselhetetlenül szép, hormontúltengéses, vagy éppen unalmas – és így tovább ezek kombinációi – jelenetek illetve szereplők.
Anno nagyon szerettem a Csontvárost, és bár a főszereplő párostól igen hamar kiütést kezdtem kapni, a Hamuváros és Üvegváros is okozott nem egy pár kellemes percet és szeretett karaktert.
És ez a problémám ezzel a sorozattal, hogy ott van benne minden, amitől jó lehetne: fantázia, szerethető karakterek, fenséges humor. Mégis, az utóbbi két kötetet a puszta mazochizmus és egy maroknyi, nekem kedves karakter olvastatta végig velem. Akik egyre fogynak, sajnos.:(

Bármennyire kedvelem Clare humorát és fantáziavilágát, az unalomtól a falat kapartam nem egyszer. A könyv nagyjából feleennyi oldalszámban megoldható lett volna, ha nem szakít meg minden. egyes. eseményt. az, hogy a szereplők nem bírnak a libidójukkal. A cselekmény alig tudta felkelteni az érdeklődésemet, hiszen már az Üvegváros óta olyan izzadtságszagú a sztorifolyam, hogy háromszáz oldalról ide érzem… Még hányszor hal meg és támad fel mindenki (majdnem), úgy, hogy az írónő komolyan elvárja, hogy még izguljunk értük? Érdekfeszítő helyett így inkább csak vontatottak az események. Minden csavart túl lehet használni, és sajnos, itt ez már rég megtörtént.
Ugyanúgy, ahogy a folytonos ömlengés és a karakterek lenyűgöző szépsége is végtelenül fárasztó egy idő után – amit mi nagyjából két kötettel ezelőtt elhagytunk. Az Alkonyat bamba Bellája kevesebbet áradozott szíve választottjának szépségéről, mint ahányszor itt olvasunk a szereplők földöntúli külsejéről. Mintha Clare nem merné ránk bízni, hogy eldöntsük, vonzónak találjuk-e őket cselekedeteik alapján, állandóan az olvasó arcába van tolva vakító megjelenésük; sokszor a fizika szabályait megcsúfolva csillan, ragyog, és feszül minden. Mintha valamiféle látványfokozóktól dús reklámot néznék, a végeredmény számomra inkább taszító, mintsem elvarázsoló. Jóból is megárt a sok, és itt bizony cukormérgezést okoz a szerelmesek édes évődése. Még az ő elragadtatásuk sem hihető, hiszen hogyan is ne találnák egymást vonzónak, amikor itt (szinte) egytől egyig mindenki ilyen elképesztő módon gyöngyörű? Tudom, hogy ez egy fantasy, ellenben részemről ebben a műfajban azt keresem, hogy a világban rejltőzzék a varázslat és bűvölet, ne pedig a főszereplők tükörképében.

És, akkor a szereplőkről, akik a legnagyobb erősségei (lehetnének) a könyvnek.
Jocelyn mióta felébredt, nem győz irritálni, a lánya hasonlóképp. Ebben a kötetben Clary végre összeszedte magát, és bekeményített, az utolsó dobása a csatában pedig nyert némi szimpátiát vele szemben. Ettől függetlenül egyikük sem lesz soha a kedvencem.
Luke amennyire érdekes karakter volt, ha belegondolunk, most már nem más, mint „Jocelyn párkapcsolata” – mint ahogy oly’ sok más szereplő is degradálódik egy-egy szerelmi szál szükséges kompenensére. Ilyen Maia és Jordan kettőse, akiket igen kedveltem az előző részben – itt azonban fárasztóbbnál fárasztóbb jeleneteken át csöpögnek.
Természetesen, a sokat hangsúlyozott férfiasságába és bőrdzsekikbe újjászületett Csingiling, és vörös hősnője utolérhetetlen, ha nyáladzásról van szó, de azért akadnak még versenytársak a pályán. Nem mintha nem szurkoltam volna Maiáéknak az előző kötetben, viszont… lehet, velem van a baj, de az én elképzelésem az egymásra találásról nem fuldoklik instant, ám kontrollálhatatlan hormonokban és véget nem érő szerelmi vallomásokban.
Sebastian karaktere még érdekes is lehetne, ha nem lenne ennyire átlátszló, és nem csupán arra szolgálna, hogy legyen egy mondvacsinált főgonosz/kifogás Jace és Clary kapcsolatának további huzavonájára. Illetve, még egy karakter, akinek főbb motivációinak egyike, hogy Clary-t megszerezze. Milyen eredeti, ugye…? Sajnálom, ugyanis, itt végre mutat potenciált a fiú, hiszen az érvei és tervei valóban érthetőek, még ha romlottak is.

Szóval, akkor miért olvasom mégis a sorozatot? Nos, habár Clare épp eleget játszik Cupidót a mágikus nyúlfarmján, azért még mindig el tudja ezt velem feledtetni pár percre, mikor éppen megcsillogtatja képzelőerejét vagy humorát. Legfőbb okom mégis az, hogy szeretem a szereplőket, és érdekel a sorsuk. Úgyhogy, bár tudom, hogy ott is átlapozok majd nem egy unalmas bekezdést és romantikusnak szánt ömlengést, a következő kötetet is kezembe fogom venni. Alec és Magnus kapcsolata továbbra is magasan a kedvencem, és bár sokkal kisebb mértékben van jelen, mégis érdekesebb számomra, mint a fő(bb)szereplőké. Talán ez lenne a kulcs? Hajt a kíváncsiság, hogy ahogy most is, addig olvassak, amíg a könyvbéli végzetük végére nem járok. Emellett Simon és Isabelle karaktere is igen kedves számomra, így velük még kitartok. Csak remélni tudom, hogy a következő kötetben az eseményeken lesz a hangsúly.

+
>!
teufelin
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Na végre sikerült elolvasnom ezt is! Nem tudom miért tartott ilyen sokáig, de valamiért mindig volt valami, amit szívesebben csináltam volna, mint ennek a könyvnek az olvasása. Pedig nem volt ez olyan rossz könyv, jobb volt, mint a City of Fallen Angels, de annyira nem, hogy megérdemelje a 4 és fél csillagot. Voltak benne üresjáratok, de mellette voltak izgi és megdöbbentő részek.
A szereplőkről annyi, hogy Sebastiant az elején nagyon bírtam, baromi jó fej volt, viszont a végén, voltak érdekes dolgai a srácnak, amiből azért nem kértem volna. Clary idegesítő volt, mint mindig…Jace, hát őt igazából nem tudtam hova rakni…Isabelle és Simon „kapcsolata” tökre tetszett, csak úgy tényleg történt volna valami…MAgnus és Alec…hát nem mondok semmit inkább…
Kíváncsi vagyok a folytatásra, amit remélem már megveszek. Köszönöm a könyvet @Ailey-nek, bocsi, hogy ilyen sokáig nálam volt… :)

1 hozzászólás
+
>!
naravna
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Biztosan velem van a baj, de végig egy Jace/Clary/Sebastian jelenetre vártam. De minimum Clary/Sebastian :D Volt mindenféle történés, de szerintem az egészet a jellemek és szerelmek vitték el a hátán: Simon, Iz, Magnus, Alec, Clary, Sebastian… Jace nem. Olvastatta magát, de ha ez lett volna az első könyv, közel sem győzött volna meg a sorozatnak. Sebastiannek el akartam hinni, hogy megjavult, de tényleg, hiszen egy tök izgalmas rosszfiú karakter lenne, akit így lehetne szeretni, de hát… Mondtam már, hogy hiányoltam a Clary/Sebastiant? Ja és Magnus… miért???

+
>!
premonitions
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Cassie minden könyvével újabb csodát teremt.
Aki nem olvasta, vagy olvasta, de valamilyen okból kifolyólag nem ragadta magával ez a világ, az biztosan nem érti, miért vagyok ilyen elfogult.
Hát azért, mert lehetséges, hogy vannak benne hibák, lehetséges, hogy ismétlődnek személyiségjegyek, helyzetek, ironikus pillanatok, mégis olyan hihetetlen módon tálalja ezt elénk Cassie, hogy azt kell mondanom még Még MÉG!!!

+
>!
Violetcat
Cassandra Clare: City of Lost Souls

Az eddig megjelent kötetek közül nekem ez tetszett a legjobban :)


Népszerű idézetek

+
>!
Rémálom

“I have a job offer for you,” said Raphael.
“Seriously? You short-staffed at the hotel?”
“I need a bodyguard.”
Simon eyed him. “Have you been watching The Bodyguard? Because I am not going to fall in love with you and carry you around in my burly arms.”

+
>!
Rémálom

“My mother seems to have accepted it,” Alec said. “But my father—no, not really. Once he asked me what I thought had turned me gay.”
Simon felt Isabelle tense next to him. “Turned you gay?” She sounded incredulous. “Alec, you didn’t tell me that.”
“I hope you told him you were bitten by a gay spider,” said Simon.

+
>!
Rémálom

“Don’t tell me you aren’t even a little glad to see me, Mother,” Sebastian said, and though his words were pleading, his voice was flat. “Aren’t I everything you could want in a son?” He spread his arms wide. “Strong, handsome, looks just like dear old Dad.”

+
>!
Rémálom

“Of course he loves me. I’m his sister.”
“Blood isn’t love,” said Magnus, and his voice was bitter. “Just ask Clary.”

+
>!
Rémálom

Caught off guard, she stammered. “A wh-what?”
“A date,” Jace repeated. “Often ‘a boring thing you have to memorize in history class,’ but in this case, ‘an offer of an evening of blisteringly white-hot romance with yours truly.’”
“Really?” Clary was not sure what to make of this. “Blisteringly white-hot?”
“It’s me,” said Jace. “Watching me play Scrabble is enough to make most women swoon. Imagine if I actually put in some effort.”

1 hozzászólás
+
>!
Rémálom

She had always wanted a brother. And she had one now. Sebastian. It was like always wanting a puppy for a pet and being handed a hellhound instead.

+
>!
Rémálom

“Is your inner vampire different from your… outer vampire?”
“Definitely. He wants me to wear midriff-baring shirts and a fedora. I’m fighting it.”
Clary smiled faintly. “So your inner vampire is Magnus?”

+
>!
Greylupus P

„I don't care,” Clary said. „He'd do it for me. Tell me he wouldn't. If I were missing -”
„He'd burn the whole world down till he could dig you out of the ashes. I know,” Alec said, sounding exhausted.

26. oldal

4 hozzászólás
+
>!
Rémálom

“You asked me who I belong to,” he whispered. “I belong to you. Your blood is my blood, your bones my bones. The first time you saw me, I looked familiar, didn’t I? Just like you looked familiar to me.”

+
>!
Rémálom

“He wanted me to come with him. To join him and Sebastian. I guess he wants their evil little duo to be an evil little trio.” She shrugged. “Maybe he’s lonely. Sebastian can’t be the greatest company.”
“We don’t know that. He could be absolutely fantastic at Scrabble,” said Magnus.


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

The Mortal Instruments sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján

Cynthia Leitich Smith: Diabolical
Keri Arthur: Darkness Devours
Keri Arthur: Darkness Falls
Keri Arthur: Darkness Hunts
Felicity Heaton: Claimed by a Demon King
Felicity Heaton: Kissed by a Dark Prince
Felicity Heaton: Tempted by a Rogue Prince
Lee Monroe: Dark Heart Forever
Saranna DeWylde: How to Seduce an Angel in 10 Days
C. C. Hunter: Taken at Dusk

Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is