Bukott angyalok városa (A Végzet Ereklyéi 4.) 84% 349 csillagozás ↑ 5%

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Drága Cassie, említettem már, mennyire utálom, ha ezt csinálod? Oké, nem mondom, hogy meglepődtem, de olyan kínszenvedést tudnak okozni ezek a függővégek… egyszer ez lesz a vesztem.
Oké, szóval kezdjük a karakterekkel: Clary vinnyog, ezt már megszokhattuk, Jace vinnyog… őőő mi van?… Alec vinnyog, Magnus vinnyog, Simon vinnyog… A szerelem mindenkit meghülyít vagy mi történt? Clary vinnyog, hát istenem, megszokhattuk, Alecet még elviselném, és Simon sem volt olyan idegesítő (oh, drága kocka Simonom), de Jace… Cassie, mit tettél a kedvenc Jace-emmel? Teljesen tönkretetted… Magnus meg nem is annyira vinnyog, inkább nyáladzik, de elég intenzíven. Úgyhogy Clare, nagyon gyorsan kérem vissza az én szeretett karaktereimet, különben nem leszünk jóban! A többiek rendben voltak.
Történet: Jó volt, igazából annyira sok meglepő csavar nem volt benne… nem igazán lepődtem meg, főleg ha ezeket a csavarokat az előző részekhez hasonlítom. Szóval olyan, oké-oké, de semmi izgalmas. A végén meg nagyon Supnatosra vette a figurát, vártam, mikor jelenik meg Castiel meg Lucifer. :D Vagy jön Dean és Sam meg a csodatőrük, és egy mozdulattal megölnek mindenkit. :D
Humor: Hát, ez sem a régi. Clare-nek annyira jó humora van, és ez volt az egyik legjobb dolog a könyvekben. Nem mondom, hogy nem röhögtem, dehogynem, hangosan is, éjszaka közepén, de jóval kevesebbnek éreztem a humort a korábbiakhoz képest, és gyengébbnek. Tudom, most mindenki meg van hülyülve a szerelem miatt, de azért még lehet viccesnek lenni.
Ami miatt, viszont vertem a fejem, hogy nem esett le (és most jön a SPOILER-rész):
Camille. Én Az angyalt olvastam előbb, Amerikában is az jelent meg először, úgyhogy jó sorrend szerint olvastam. És ha nem lenne ilyen borzalmas a névmemóriám, egy fél könyvvel korábban (vagyis amikor Camille először feltűnt a könyv elején) leesett volna, hogy ez a Camille az a Camille. És akkor már tudtam volna előre. De nem, csak akkor esett le, mikor Magnusszal akart beszélni. Jól van Fumi, olvasd újra, akkor próbálkozz megint. Meg én hülye, azt hittem, elmondja mi volt Will-lel… ja, nyilván lelövi a másik sorozat poénjait, tényleg.

Összegezzünk:
Jó volt, meg úgy tetszett, de csalódtam Clare-ben. Megint. Ez szomorú… A leírás szokás szerint jó volt, a fordítás is, ahogy megszoktuk. Négyet adok, de csak mert szeretlek Clare, és reménykedem, hogy lesz ez jobb is a folytatásban, legalábbis ezzel a véggel nagyon azt ígéred. Meg szeretem a világod, szeretem a leírásaid, a humorodat és a karaktereidet is, csak haragszom rád, hogy elrontottad őket. Hozd vissza a régi énjüket.

(Elnézést, hogy olyan a kritika, mintha részegen írtam volna meg, valójában reggel 7 óra van, és most készülök csak aludni. Valójában nem vagyok részeg (de tényleg), csak kialvatlan, néha ugyanaz a hatás. :D)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mikor kiderült hogy ez a sorozat nem 3 hanem 6 részből fog állni nagyon megörültem. Nagyon szeretem ezt a sorozatot és még nem akartam hogy vége legyen.
Én egy olyan színvonalú könyvet vártam volna mint a 3. és hát ez nem olyan. Az egész sztori kicsit erőltetett volt, ahogy Simon része is. Az elején kicsit olyan érzésem volt mintha az írónő le akarná nyomni a torkomon. A végére megszoktam és hát a karaktereket még mindig imádom, így egy jó könyv lett belőle, de valahogy nem is illik a sorozatba. Csavarok nem igazán voltak benne, a főgonosz se volt meglepetés Ahogy Jonathan megjelenése se. Jace meg olyan volt mintha nem is ő lenne. Hiányzik a régi Jace.
Összeségében nem volt rossz könyv csak az előző résznél volt gyengébb.

Nekem bejött!! Imádom ezt a nőt… Nincs mit magyarázni, a trilógia egy teljes egész, befejezett sorozatnak tűnt. Sokan nem értik, miért kell folytatni (Goodreadsen majdnem 35e értékelés van, ami nagyon nem kevés= imádják). Szerintem megérte, nekem tudott olyan élményt nyújtani, mint az eddigiek, és attól függetlenül, hogy ki lehetett találni a végét, még erősen rá vagyok izgulva a folytatásokra. Nekem kell Simon, Magnus, Jordan a továbbiakban is. Jace-Clary probléma meg egyenesen szükséges volt. Szeretem a kínlódást. A linkeknél megtaláltok!

Egy könyv amiben 385 oldalon keresztül rinyál valaki.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nagyon akartam szeretni, jóravaló fanatikusként lelkesen vetettem rá magam, de egy kicsit csalódtam. Persze az átlag könyvek között még mindig nagyon jó, de Clare-től egyszerűen többet vártam. Főleg az Üvegváros után. De hát azt nem lehet felülmúlni.
A fülszöveg árulást emleget, erről szó sincs. Bárki írta, nyilván nem olvasta el a könyvet. Valami csúnya gonosz pedig Árnyvadászokat gyilkol, mint tudjuk. Csakhogy ezzel nem is foglalkoznak, legfeljebb megemlítik, hogy „Ja, ez történik ám, de ne törődjünk vele, mert túl érdekes cselekményelem lehetne és elvonná a figyelmet az unalmasabb dolgokról” A főgonosz kiléte teljesen egyértelmű, mert hát ki más állna egy démonimádó szekta mögött, mint minden démon anyja? Nyilván őt imádják és neki van köze a halott kisbabákhoz. Szóval a történet nem egy nagy durranás, és ennél a könyvsorozatnál ez egyszerűen sokkoló fordulat. Olyan, mint az utolsó pár oldal, ami azért hozza a várt színvonalat, jól odacsapkod a falhoz és kiröhög. Úgy tudtam, hogy Sebastian még sunnyog valamit. *elégedett kacaj* Jó, tudom, ki nem?
A másik nagy gondom Clary. Igen, a lány, aki eddig a kedvenc karaktereim egyike volt. Valahogy annyira más volt, szerintem ő is valami démoni befolyás alatt állhatott. A hisztéria démona befolyása alatt. Mi ez már, hogy egy napi nem találkoznak, EGY napig, és máris azon aggódik, hogy húha, Jace biztos nem szeret? És ha olyan nagyon szereti, akkor miért nem vette észre előbb, hogy valami nincs rendben? Valaki igazán megkérdőjelezhette volna a viselkedését, de senki nem tette meg. Na jó, talán csak Luke. Luke-ot szeressük. Jace az Jace, őt nem tudom nem szeretni. Kezdetben vele is voltak gondjaim, nem értettem, miért olyan, amilyen (ezt jól megmondtam :P), de aztán megvilágosodtam. Alec és Magnus jeleneteit viszont nagyon szerettem, lehetett volna több is. Jordan (vagy Kyle) egy üde színfolt, jókat derültem a Jace/Simon/Jordan párbeszédeken. Szerintem ez a Simon féle szerelmi háromszög kicsit erőltetett, elég nyilvánvaló, hogy Isabelle lesz a befutó. Legalábbis én úgy érzem, Maiának úgyis ott van Jordan. Jocelyn nem a szívem csücske, igazán megszerethetné Jace-t, miért kéne olyannak lennie, mint Valentine? Könyörgöm, vessünk már egy kis hitet szerencsétlenbe! De a vége… úristen, mi lesz most?? Hiába nem voltam úgy oda érte, mint az első három könyvért, de a befejezésnek hála tűkön ülve fogom várni a folytatást. A remény hal meg utoljára, szóval reménykedem, hogy ez csak egy hullámvölgy volt és még visszatér az Üvegváros színvonala.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez meg mi volt? Ki írta? Kik ezek?
Mintha egy rajongó könyvét olvastam volna, nem pedig Clare-t. Ez nem Clary és Jace volt, a világ kidolgozottsága eltűnt a balfenéken, Simon pedig kit érdekel? Engem nem, sokkal inkább olvastam volna egy külön álló kötetet Alec-ről és Magnusról, még Luke-ról is, de Simonról nem.

Hol volt itt nyomozás? Ez nem az volt. Vagy állt az egész vagy ha történt is valami, egy csettintésre ötről a hatra jutottunk.

A Clare-re jellemző erős fantasy vonal eltűnt és ehelyett behozta mindenkinél a szerelmi szálat. Én nem a szerelmes történetért kedvelem az írónőt, hanem a fantasy miatt, de az most nem sok volt benne, ha volt is, akkor azok már lerágott csontok.

Kérem vissza a szereplőket, a Klávét, az izgalmakat, a rejtélyeket és a csavarokat!

Lilith, pff. Ez nem Lilith volt, mert ő nem ennyire ostoba, kényelmes és nem lehet ennyivel elintézni. Sebastian már rejt magában lehetőségeket, remélem, hogy a következő kötet visszatér a régi kerékvágásba.

Ha trilógiának indult miért kell 6 részt írni belőle? Ezt még mindig nem tudom felfogni…

Imádtam az első három részt is,és ez is csatlakozott a kedvenc könyvek közé!Nekem nagyon tetszett!Izgalmas,fordulatos és letehetetlen volt!Kíváncsian várom a következőt!

Az elején nem hittem el hogy ezt ugyanaz az ember írta mint az előző három kötetet. A közepére szerencsére már belerázódtam és újra elfogott az az érzés hogy végre egy Cassandra Clare könyv van a kezemben. Mégis azt kell mondjam nem tetszett annyira nagyon, mint az Üvegváros, de ezt se nagyon tudtam letenni. Jace nem volt túl szimpatikus. Hiányolom a Csontvárosban megismert régi Jace-t. Ez az önmarcangolósdi és nem nézek szembe a problémákkal dolog még fel is húzott kicsit. El se merem képzelni miket fog még művelni a befejezésből kiindulva…
Összességében viszont egész jónak nevezhető. Nekem Simon részei is tetszettek, bár nem vagyok éppen egy Simon párti. Alig várom a következő kötetet.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A konyv fomottoja lehetne Alec&Magnus parbeszedebol kiragadott kis resz:
– És most mihez kezdünk? (…)
– Azt tesszük, amit mindenki más(..). Reménykedünk.

Miben is?!
Abban, hogy:
– az (rem)almok nem vallnak valora
– az, akit mindennel es mindenkinel jobban szeretunk nem hagy el
– ha ket vasat tartunk a tuzben, akkor a ket vas nem er ossze
– az exunk kepes megbocsajtani a multban tett bakloveseinket, valamint azt, hogy miattunk olyan az elete amilyen
– bar a mult kisert, de a jelen az, ami igazan szamit stb.

Szamomra ez a resz tipikusan egy „vihar elotti csend” tipusu tortenet volt. Talan pont emiatt volt egy kicsit vontatott a tortenet, mert inkabb a karakterekre fekudt ra es nem a tortenetre. Persze ezzel nem irom le a tortenetet, mert attol fuggetlenul, hogy a hatterben hompolygott hozta azt a kidolgozottsagott, es figyelemfelkeltest, ami Clare-tol varhato, szamomra isten igazabol a 16. fejezettol tort ki a medrebol es vette at a foszerepet, es igy mentette meg az egesz konyvet egy kozepes szinttol.
Karakterek tekinteteben azt kell mondanom, hogy ugy igazan nagy attores nem tortent.
Clary&Jace: Isten igazabol nem tudtam eldonteni, hogy melyikuk szenvedese volt „kibirhatatlanabb”. Nyilvan a ketto nem hasonlithato egymashoz, hiszen Jace „kinjai” mogott joval tobb all. Clary-t egyre inkabb tartom talpraesettnek, de talan nem is ez a jo szo erre, mert ez mindig meg volt benne. Inkabb ugy fogalmazok, hogy szepen lassan belerazodik ebbe a vilagba, es egyre jobbak lesznek a megoldasai eles helyzetekben. Jace szalarol pedig meg annyit, hogy egyszeruen nem ertem, hogy az irok/ironok mit elveznek abban, hogy az olvasot nem kimelve ugy zarjak le a tortenetet, hogy az, mar-mar hiszterikusan vagyjon a kovetkezo reszre.
Simone-rol ugy gondolom, hogy O az a szerepro, akinek abszolut kellett ez, hogy amolyan csendestarsbol vegre kozponti szereplove avanzsaljon. Sokszor elmondtam mar, hogy Simone nekem olyan szereplo, aki sok, azonban ez a resz igencsak racafolt erre, mert nagyon meglepodtem, amit ebben a reszben belole kaptam… ami vele szemben nagyon bant, hogy probaljak beskatulyazni, eloszor, mint kocka, majd mint monden, most pedig, hogy vampir. Eppen ezert meg is ertem azt a kettoseget, ami benne, mert egyfelol szeretne megfelelni a vele szemben felallitott elvarasoknak, de ugyanakkor ott van a masik oldal, hogy a tobbieknek tovabb kell latniuk az orruknal, es az igazi valojat latni. Ugy gondolom, hogy talan ezert is olyan vonzo szamara Izzy es Maia is, mert a ket lany latja azt, amit masok nem biztos.
Kyle karakterenek nagyon orulok, mert jo volt latni, hogy Jace jatszoteren megjelent mas is, es nem mindig Simone-nal viv szocsatakat, hanem egy olyan szemellyel, aki nagyon hasonlo kaliberu, mint O. Persze nem ez az egyetlen ok, ami miatt szivesen lattam ot.
"Fogonosz" tekinteteben valahogy szamitottam, hogy Clare nem rendezi el olyan egyszeruen a temat, hogy elenk ad talcan egy tobb szaz eves vampirt, vagy a vilag legosibb demonjat, isten igazabol meg valahol az is megfordult a fejemben, hogy azt emeli ki a homalybol akit. Az azonban valahol nekem szivfajdalom, hogy az uberbrutalisan nagyon kemeny, konyortelen es eroskent felfestett Lilith tul.keppen egy huszadrangu karakter volt. Persze szalat mozgatni tudott, tervezett, konyortelen volt, szo se rola meg eros is… de nem tudom en valahogy sokkal tobbet vartam volna tole… Vele egyebkent a pokolkutyas resz volt a kedvencem, mert egybol az Odaat 3.evadanak zaroepizodja ugrott be rola.
Es igen… megint a vegere hagyom Magnus-t ill. Alec-et… kettejuk tortenetszala nagyon betette a kaput nalam. Nem is az, hogy szenvedtek, hanem tul.keppen piszok rosszul kezeltek a helyzetet, ami csoppentek. Alec szo szerint mint egy rossz ***** ugy hisztizett, olyan dolgok miatt, amik meg joval O elotte tortentek, Magnus pedig, mint egy kisgyerek, aki rossz fat tett a tuzre ugy probalt vedekezni.
Nem mondom, hogy ez a kotet lett a legkedvesebb szamomra, ugyanakkor elveztem es szerettem ezek ellenere is, de nyilvan az Uvegvaros-t nagyon nehez lesz megugrani…