Pia 42 csillagozás

Egy lovesztori
Caroline Knapp: Pia

Minden ​mozdulat mélyebbre húz, úgyhogy egy idő után feladod, és átengeded magad a tehetetlenségi erőnek.

A művelt, gazdag családból származó, elegáns újságírónő – alkoholista. Memoárja hullámvasút: tűzijátékként elsülő bulik sorozatától, kemény, inspiráló munkával töltött évektől visz a kietlen, reménytelen, üres állapotig. Idegesítő, járulékos időrablókká válnak a teendők és az emberek, csak megnehezítik a következő pohár vagy üveg, vagy bárpult felé vezető utat.
Az iszákosok nem feltétlenül tántorgó csikkszedők, kéregető szerencsétlenek. Szakmájukban kiválóan teljesítő felső középosztálybeliek is gyakran arra a sorsra jutnak, hogy piával muszáj elnyomniuk valami fájdalmat vagy hiányérzetet. Az önámítás története mindenkinek ismerős lehet; a tragikusan korán elhunyt Caroline Knapp őszinte helyzetértékelései azonban valószínűtlen éleslátással ragadják meg, hogy egyik pillanatban (majdnem) minden rendben, aztán a következőben – derült égből – óriási gáz lesz, amivel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Európa, Budapest, 2015
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634051053 · Fordította: Nagy Flóra

Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

Amadea>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Caroline kifinomult, jól öltözött, fiatal értelmiségi nő, együtt él műkereskedő barátjával, Juliannel. Újságíróként dolgozik, pontos, fegyelmezett munkaerő, egyetlen határidőt sem késett még le.
Vacsora előtt megiszik két sört, evés közben négy pohár bort, utána egy fél üveg whiskyt. Otthon mini konyakosüvegeket dugdos a fürdőköpenye zsebébe. A szülei fürdőszobájában a WC mögött van a dugipiája. A másik barátjánál, a kedves, elfogadó Michaelnél a veranda alatt, az üres üvegekkel egyetemben. Egyszer részegen kizárta magát a férfi lakásából, és majd' megőrült az idegességtől: hogyan fog visszajutni a lakásba, hogyan tüntesse el az üres üvegeket, mit hazudjon az első számú pasijának, Juliannek, miért késett a vacsoráról.
Caroline alkoholista.
Az ő esetét (vagy inkább fajtáját) magasan funkcionáló alkoholistának hívják. Nem bűzlő, tántorgó hajléktalanok, (többnyire) nem okoznak közúti balesetet ittas vezetés miatt, nem kerülnek börtönbe, viszonylag biztos állásuk, saját lakásuk, családjuk van. Olyan embereket, akiket ha meglátsz az utcán, eszedbe se jutna, hogy isznak. Alkoholproblémáik vannak.

Jómagam nem vagyok a szeszes italok megkísértettje – a lány, akinek a Bailey's is akkor ízlene, ha nem lenne benne az a csípős, maró alkohol – magyarán behűtött forró csokit szeretne inni –, de amolyan irodalmi katasztrófaturistaként szeretek nagy slamasztikában élő emberekről olvasni. Komolyabbra fordítva a szót: szerettem volna kicsit megérteni, hogyan lesz egy intelligens, érzékeny ember az ital rabja, hiszen, akár tetszik, akár nem, Magyarországon is elég nagy probléma az alkoholizmus, gyakorlatilag mindenkinek van olyan hozzátartozója, ismerőse, aki ezzel a függőséggel küzd, így nekem is.
Nagyon személyes, egyszersmind körültekintő beszámoló Caroline könyve. Hivatásából adódóan is igényes, érzékeny a fogalmazása és eléggé őszinte. Bele se merek gondolni, mit érezhetett, amikor felfedezte, hogy a kiegyensúlyozottnak hitt, őszinte házasság, ami a szülei között van, indulatoktól, sérelmektől túlfeszített kapcsolat, ami folyamatosan recseg-ropog és összeomlással fenyeget. Az anyagi biztonság, az, hogy az apa pszichoanalitikus, az anya művész, nem garancia a biztos érzelmi háttérre, a boldogságra pedig végképp nem. Caroline, hallgatva más emberek történeteit arról, hogy miért lettek alkoholisták, szégyellte magát, amiért nem tud konkrét, megrázó fordulópontot felmutatni. Valószínűleg sokan mondanák rá, hogy jó dolgában nem tudta, mit csináljon, de nekem még mindig az az álláspontom, hogy jó kedvében senki nem akarja magát kínozni. Akinek mindene (fizikailag és érzelmileg is) megvan, nem éhezteti magát és nem issza magát holtrészegre húsz éven keresztül. Mindenkinek saját magának kell rájönnie, mi okozza azt a fájó hiányt, mitől retteg valójában, amit magában érez és miért fojtja el alkohollal vagy bármilyen pótlószerrel vagy kényszercselekvéssel.
Amikor Caroline a nők többszörös, egymást váltogató vagy keresztező függőségeiről ír, megfordult a fejemben, hogy talán volt igazság a 19.-20. századi orvosok álláspontjában a nők gyenge idegrendszeréről (csak nem hidegvizes kúrával meg laudánummal kellene kezelni). Az a rengeteg szenvedés, mondja Caroline egyik barátnője. Éhezés, mániákus edzéssel kombinálva. Hánytatás. Önsebzés, gyógyszerek. Érvényesülj a szürke kiskosztümben és a fekete koktélruhában, miközben a melledet bámulják a munkád helyett. Ez még a nyolcvanas évek, ami visszatekintve egész más világnak tűnik, de, úgy néz ki, nem Caroline Knapp volt az egyetlen, aki a kiszolgáltatottság miatt érzett visszafojtott dühöt alkohollal próbálta feloldani. Gondolatban végigvettem a saját hülye mániáimat, és beleborzongtam, vajon én is ezen az úton bukdácsolnék-e, ha nem a család totál absztinens ágára ütök.
[A férfiakról nem tudok nyilatkozni, de mindenkinek megvan a maga története.]
Elképesztő, milyen univerzális gyógyszernek tűnik a pia. Legyőzi a szorongást. Kiszabadítja a lazább, szexisebb énedet a béklyóiból, hogy végre önmagad lehess. Hogy tudj emberekkel beszélni, társaságban jól érezni magad. Csalónak érzed magad a saját életedben? Igyál. Képtelen vagy felnőni és nem találod az életcélod? Igyál. Nem tudod magad elviselni? Igyál. És persze: olyan rossz napom volt, muszáj innom valamit. Megérdemlem. Később az ivás mint jutalom, örömforrás eltűnik és kényszerré válik.
Persze nem lesz mindenkiből alkoholista, akinek valamilyen problémája van (szép lenne, az egész bolygó szeszfelhőben pácolódna). Knapp megpendíti a genetikai hajlamot, de, mivel ez az ő története és nem szakmai kutatás, viszonylag kevés szó esik erről a témáról objektíven, inkább a saját esetét taglalja; az apja is alkoholista volt, aki a saját feszültségeit próbálta eltompítani az itallal (és ami nem sikerült). Egészen elképesztő formája az önpusztításnak, hogy Caroline mennyire az apja lánya volt és bűntudatot érzett, amiért az elvonókúrával megbontotta a szövetségüket. A „jó-dolgában”-fanyalgók megkaphatnák az elégtételüket, a két szülő halála alig egy év különbséggel még mélyebbre lökte Caroline-t, de felmerült benne a szörnyű kérdés, hogy enélkül (különösen az apja halála nélkül) képes lett volna-e elengedni a folyékony mankót és végre nem mások viszonylatában értékelni magát, hanem önálló személyiségként, akinek véleménye és akarata van.

Elég tanulságos és itt-ott megdöbbentő – néhol letaglózó – élmény volt olvasni ezt a könyvet. Nemcsak a piáról szól, hanem az önértékelésről, a félelmekről, a többi emberhez való viszonyunkról. Keserű pohár arról, mennyire képesek vagyunk tönkretenni az életünket, mert nem tudunk szembenézni a problémákkal és a saját érzéseinkkel.
A történetnek nincs boldog vége. Caroline Knapp 43 évesen halt meg tüdőrákban. A szüleivel is a rák végzett. De ez már egy másik történet.
Remélem, hogy a leszokás után sikerült megtalálnia a békéjét és boldog években volt része.

38 hozzászólás
Szimirza>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Húha … megdöbbentően őszinte és nagyon elgondolkodtató. Nem lehet csak úgy suhanni az események fölött, mert meg kell emészteni azokat, be és el kell fogadni őket. Véletlenül bukkantam rá, de nem csalódtam. Ajánlom!

MariannaMJ>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Nagyon érdekes és egyúttal megterhelő olvasmány. Belülről látni és ezáltal átérezni az alkoholizmusban eltöltött túl sok és túl hosszú éveket. Az olvasás alatt végig az járt a fejemben, hogy szabadon kicserélhető az alkohol, pia, ital kifejezés: kajára, drogra, párkapcsolatra. Sokszor hasonlóvá vált az ital miatti szenvedés, az általa okozott hiába való élet a depresszióhoz, a melankóliában eltöltött évekhez. Szerintem így ebben a személyes történetben több van, mint amit a címe takar; sokan benne vagyunk függőségeinkkel, gyengeségeinkkel, a hordozott veszteségekkel; azzal, ahogy nem tudunk beleszeretni igazán az életbe.
A stílusa nagyon jó, látszik, hogy a szavakból élt (újságíró).
Amit még szeretnék említeni, az Caroline és az apja viszonya. Nehéz lehetett ilyen apa gyerekének lenni: hasonlónak lenni, mégsem találni egymáshoz a szavakat; az apa játszmái között elboldogulni, hogy mindig van előzetes várománya, hogy mit szeretne válaszként hallani a lányától a feltett kérdésekre. Hátborzongató volt olvasni, hogy olyan férfit (is) választott magának a lány, aki ehhez hasonló játékokat játszott vele, akinek soha nem lehetett megfelelni (lásd öltözködés, az eper-sztori és a többi).
Ami zavaró volt a leírásban, az időbeli össze-visszaugrálás; nem tudnám összerakni Caroline életének eseményeit időrendben. A szüleit legalább háromszor eltemettük, és az volt a benyomásom, hogy rengeteg hosszútávú párkapcsolata volt, pedig valójában két férfi játszott jelentős szerepet (az apján kívül) az életében.

mazsolafa>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

A háromnegyedéig jutottam. Nem akarom tovább olvasni. Olyan szinten nem köt le, hogy na. Mondjuk ezt már a negyedénél éreztem. Pedig nem a mondanivalójával van gond, mert szeretem az ilyen könyveket jó katasztrófaturistához méltóan, amik függőségről szólnak, de az egész írásmódja most valahogy nem fekszik. Vontatott és maximálisan nem érdekel, hogy mikor éppen melyik pasijával veszekedett vagy éppen volt együtt. Márpedig ha nem érdekel, hogy mi fog még azon a maradék oldalakon történni, akkor hagyni kell az egészet és engem most ez egyáltalán nem érdekel.

kriszmanesz P>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

ennél érdekesebb, őszintébb, mellbevágóbb összefoglaló a függőségről rég került már a kezembe. és persze ez a könyv sem csak a piáról szól. nem. sokkal inkább az önértékelésről, a belsőnket marcangoló, megmagyarázhatatlan félelmekről, az emberekhez való viszonyunkról.
sokszor volt olyan érzésem, mintha magamról olvastam volna. bár én ételfüggő vagyok, vagy érzelmi evő, vagy kényszeres evő, mikor hogy nevezik éppen és esetemben az absztinencia nyilvánvalóan kizárt, de olvasva a sorokat, annyira jó érzés volt, hogy valaki tudja, milyen nehéz lehet egyetlen nap is. minden nap pillantás nélkül elmenni a kedvenc pékségem mellett, gondosan megtervezni a bevásárlólistát, és a boltban kíméletlenül ragaszkodni hozzá… folyamatos küzdés minden döntés.
abszolút ajánlom elolvasásra… mindenkinek!

Deszter89>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Nehezen rázódtam bele, mert az eleje kicsit untatott. Az írónő élethelyzeteire számítottam, helyette inkább általános bemutatás várt az alkoholistákról, sőt a dolog lelki és pszichológiai oldalára is nagy hangsúlyt fektetett, ami számomra nem volt olyan érdekes.
De azt nyilván tudtam, hogy ez egy memoár, és nem az a célja, hogy hátast dobjak tőle, így hát nem adtam fel az olvasást. Amiről kicsivel később kiderült, hogy kár lett volna érte.
Nagyon jól átadja a történet, miért lesz spoiler valaki alkoholista, milyen spoiler az élet az alkohol rabjaként, miért olyan nehéz leszokni, és azt is, miért jó ha valaki leszokik. Olvastam már hasonló könyveket, érdekes ezt több szemszögből is „végignézni”.

CheshireCat>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Kicsit hosszúra nyúlt az olvasásom, nem tudtam ezzel a történettel gyorsabb tempóban haladni. Megterhelt, letaglózott az őszintesége, a mondanivalója.
Nem sűrűn olvastam eddig ilyen memoárt, viszont úgy érzem nem ez lesz az utolsó.
Ez egy olyan könyv, amit szinte mindenkinek el kellene olvasnia. Az alkoholizmus világ probléma, amivel mindenki találkozhatott már ilyen-olyan módon. Ha Te nem is iszol, biztosan ismersz legalább egy olyan embert, aki igen (függetlenül az elfogyasztott alkohol mennyiségétől és annak gyakoriságától)
Caroline memoárja tökéletesen végigvezet minket azon az úton, miként válhat egy értelmiségi, csinos nő az alkohol rabjává; minként válhat bárki alkoholistává vagy bármilyen függőség betegévé.
Vajon hány alkohol problémával küzdő ember él a környezetünkben, akiről sem első, sem pedig sokadik találkozás után sem feltételezzük, hogy gondja lenne!? Rengeteg elgondolkodtató dolog volt a könyvben.
Kicsit zavaros volt számomra az idősíkok váltogatása, olykor belezavarodtam a történetbe.
Szeretném, ha ez a könyv minél több emberhez eljutna és ha csak egy egészen kicsit is, segítségül szolgálna mindazok számára, akiknek szüksége van rá.

brendax>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Nagyon őszinte. Megérintett. A kendőzetlen vallomás lehetővé tette, hogy megértsek valamit amire régóta kerestem a választ.

Ancsi0909>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

A könyvet elolvastam egyszer 2015-ben, akkor nagyon tetszett és mély benyomást hagyott, ezért most újra nekiálltam. Most már kevésbé fogott meg, túl soknak találtam az ismétlést. A 300 oldal szerintem 150-en is elmondható lett volna, ugyanilyen hatással, csak ismétlés nélkül.
Most utánaolvastam a wikipédián, és kicsit sajnálom, hogy az a Michael, aki sok évig mellette volt, támogatta, szerette, mégsem maradt utána sokáig a partnere, mert Caroline (az írónő) egy Mark nevű fotóshoz ment hozzá egy hónappal halála előtt, aki akkorra már többéves kapcsolata volt.

Mónika_Jászberényi>!
Caroline Knapp: Pia

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Őszinte, elgondolkodtató. Pont ezért kicsit megterhelő, én nem tudtam egyszerre elolvasni. Pedig nagyon olvasmányos.
Ajánlom.


Népszerű idézetek

arsenal0522>!

A mélypontra általában belül, egymagában érkezik az ember, amikor senki nem látja.

239. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Amadea>!

Egy évvel azután, hogy leszoktam az ivásról, három szintén száraz nővel ültem egy étteremben, és felelevenítettük, hogy 1983 egyik júniusi estéjén ki mit csinált: egyikünk koplalt, másikunk hányt, a harmadik lopott, a negyedik tömte magába a váliumot.
Ja, és még ott volt az ivás.

153. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

arsenal0522>!

Ráadásul, amíg abba nem hagytam az ivást, az alkohol erkölcsi kérdésnek tűnt, nem testinek. Ez kultúránk alapvető feltételezése erről a betegségről, és egyben a leginkább romboló hatású is: úgy képzeljük, hogy az ivás gyengeséget jelez, az önmegtartóztatás hiányát; mint ilyen, „helytelen”; akaraterővel legyőzhető.

148. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

csucsorka IP>!

Ez kultúránk alapvető feltételezése erről a betegségről, és egyben a leginkább romboló hatású is: úgy képzeljük, hogy az ivás gyengeséget jelez, az önmegtartóztatás hiányát; mint ilyen, „helytelen”; akaraterővel legyőzhető. Minthogy pszichoanalitikus gyermeke vagyok, a belátást is a gyógyszerekhez sorolom – és soroltam is, az elvonókúrához vezető úton. Szüntesd meg az ivás okát – a rejtett félelmeket és dühöt, az ivás pszichológiai gyökereit –, és a probléma magától megoldódik. Találj rá az utadra, mely a mentális egészséghez vezet; ha úgy tetszik, tárulkozz ki a pszichológusod kanapéján.
Ha valaki erre képes, akkor valójában már legyőzte önmagát. Amikor végre jelentkeztem az elvonókúrára, megdöbbenve értesültem az alkoholról szóló előadásokból, hogy az év ivásomnak is vannak fiziológiai gyökerei, hogy azért veszett oda az önfegyelmem, és vedeltem olyan borzalmas sokat egyes estéken, mert egy sor erőteljes fizikai mechanizmus működött bennem. – Sérült az agynak az a képessége, hogy előállítsák a kellemes közérzetükhöz szükséges anyagot – mondta az egyik orvos az első héten, és részletesen elmagyarázta a folyamatban lévő neurológiai kutatások eredményeit. – Az önmegtartóztatástól helyre fog állni az egyensúly. – Megilletődve hallgattam ezeket a szavakat, és akkor gondoltam először arra, hogy Ó, hát nem csak én tehettem róla. Szóval nem csak belátás és akarat kérdése ez az egész.

148. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Amadea>!

Néha úgy gondolok az alkoholistákra, mint akik ezt a keresést művészetté vagy vallássá fokoznák, itallal töltve meg az ürességet, folyamatosan kutatva az alkohol után. Olykor bele is halnak a nagy erőfeszítésbe. Ha magáról az alkoholról lemondanak is, a keresést nehezebb feladni. Ezért mondják annyian az AA-gyűléseken, hogy még jóval az utolsó pohár ital után is úgy gondolkoznak és cselekszenek, mint az alkoholisták. A külső megoldás keresése folytatódik: akarok valamit. Szükségem van valamire. – A férjem teljesen őrülten viselkedik – mondta egy nő egy gyűlésen nemrég. – Folyton emlékeztetnem kell magam, hogy a megoldás nem az, hogy lecseréljem egy másik férjre.

75. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Amadea>!

Mindig elképedek, ha nők beszélnek a függőséggel való sokrétű kapcsolatukról, ahogy összeegyeztetnek magukban kettőt-hármat, ahogy egyikről átváltanak a másikra, olyan természetességgel és kecsesen, mintha csak a partnereket váltogatnák tánc közben. A függés módozatai ugyanilyen könnyedén csusszannak át egymásba: a kényszeres evés szégyennel tölt el és kisebbségi komplexussal az ágyban, ettől meggyűlölöd magad és kételkedsz magadban, innen egyenes út vezet az iváshoz, ami ideiglenesen enyhíti az önutálatot, és kémiai úton annyi magabiztosságot ad, hogy lefekszel egy férfival, akit nem szeretsz, ettől szégyellni fogod magad, és íme, kezdődik a tánc elölről. És újra is fog kezdődni, mert a zene mindig szól a nő agyában, a félelem és a düh aláfestésével – mértéktartás és fékevesztettség, kokettálás és menekülés, ugyanazt a szomorú körforgást állandósítja.

157. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

arsenal0522>!

Másnap jól voltam, úgyhogy tovább ittam.

187. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Amadea>!

A több mindig jobb az alkoholista számára; többre van szükség. Miért innál két pohárral, ha ihatsz hárommal? Miért hárommal, ha lehet néggyel? Mi okod lenne megállni?

71. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

CheshireCat>!

Nem lett mindig baj mindenből, ha ittam, de ha baj történt, akkor abban az ivásnak szerepe volt.

187. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori

Amadea>!

… ha sokan bámulják a melledet, kezded nem annyira biztonságos helynek látni a világot. Valamilyen szinten nyilván mérgelődtem, de dühömet hiábavalónak éreztem, sok más nőhöz hasonlóan, akibe belesulykolják, hogy a nők nem dühönghetnek. Gondolom, azért ittam, mert nem tudtam, mi mást tehetnék, egyszerűen nem volt jobb ötletem a félelem és a harag kezelésére.

129. oldal

Caroline Knapp: Pia Egy lovesztori


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Casillo: Marilyn Monroe
Neil Strauss: Mötley Crüe – The Dirt
Laurie Halse Anderson: Shout – Hadd kiáltsak!
Jan Pol – David Fisher: Meg ne fogd a tehén farkát!
Måns Mosesson: Tim
Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok
Damion Searls: Rorschach
Philip Zimbardo – Daniel Hartwig: Életem
Emily Ratajkowski: A testem
Tóth Júlia Éva: Borikönyv