Daisy Dalrymple igen figyelemreméltó ifjú hölgy, aki újságírói munkát vállal, hogy függetlenségét biztosítsa – ez bizony meglehetősen szokatlan lépés egy vikomt lányától 1922-ben. Első megbízatása épp karácsonykor a Wentwaterek úri birtokára vezérli, ahol összegyűlik az egész család. A kellemes együttlétet hívatlan vendég, a „faragatlan tuskó” hírében álló Lord Astwick megjelenése zavarja meg, akire egy reggel a birtok tavának jegébe fagyva találnak rá – nyilvánvalóan nem baleset, hanem gyilkosság történt. A helyszínre érkezik a Scotland Yard vonzó felügyelője, Alec Fletcher, aki a nyomozás idejére a segédjévé fogadja Daisyt. Valamennyi családtag gyanúsított, a gróftól egészen az unokájáig. A nyomozás során fény derül Astwick bárdolatlan viselkedésének következményére, és ez újabb gyilkossági indítékokat tár fel a Wentwater-birtokon. A szemfüles Daisy leleplezi a gyilkost, a családtagok többségét lenyűgöző megoldással áll elő, és felmerül egy jövőbeni regényes kaland lehetősége… (tovább)
Daisy és a jégbe fagyott Don Juan (Daisy Dalrymple 1.) 108 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1994
Kedvencelte 2
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 18
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Kezdésnek egyáltalán nem volt rossz, de azért olyan jó sem. :)
Kicsit többet vártam tőle, azt hittem, hogy izgalmasabb lesz és leginkább arra számítottam, hogy azt a hangulatot hozza majd, mint valamelyik szuper Agatha Christie féle Miss Marple történet.
A cozy mystery címke viszont teljesen találó, ez tartotta bennem a lelket, amikor picit untam vagy elnyújtottnak éreztem.
Egyszerű, könnyed krimi, szuper nyomozós szállal és az 1920-as évek aranyveretes hangulatával fűszerezve.
Sokféle karakter, mindenki gyanús, az áldozat egy kétes viselkedésű alak, egy elzárt kúria…stb…stb…
A befejezés tetszett, kicsit meglepett, de jó értelemben.
Daisy szimpatikus főhősnő, hiszen minden lében kanál, kotnyeles, de mindig jót akar és persze kiváló megfigyelő.
Alec, a rendőr is jópofa, szuperul összeillenek ők ketten a munka és a magánélet terén is.
Azt azért sajnálom, hogy a sorozatnak nem jelent meg csak három kötete magyarul, mert biztosan el fogom olvasni a másik két részt és a többit is elolvastam volna…:(
A borító nagyon szuper, illik a sztorihoz, de a leírások alapján Daisy egyáltalán nem így néz ki!
A könyv elolvasása után szinte kedvem támadt krimit írni, ugyanis azt az érzést kelti, hogy „ilyen sztorit még én is kiizzadok magamból, ha muszáj.” Az értékelések alapján reménykedem, hogy a következő rész tényleg klasszisokkal jobb lesz, mert ez elég laposra sikerült. Illetve a fejemben lévő megoldások mind izgalmasabbnak bizonyultak a történet végéhez képest…
Gondban vagyok az értékelésnél. Végül is elég olvasmányos könyv volt, de nehéz bármit is írni, amivel nem lövöm le a poént.
Az eleje kimondottan tetszett, szeretem a régi korokban játszódó történeteket, ez pedig az 1920-as években játszódik. Anglia is éppen túlélte az első világháborút, egy spanyolnátha járványt, és a történet mégis ebben a kissé békebeli világban játszódik, sok szereplővel. Eleinte egész hangulatos volt, mert korhűen bemutatja a ruhákat, szokásokat, egy angol nemesi családon belül, de aztán ez a máz, mintha elolvadt volna, és a történet később már inkább mai volt, nem volt érezhető rajta a régi kor varázsa.
A megoldás nem tetszett, erről csak ennyit írnék, méghozzá nagyon nem, mert roppant gyengének éreztem. A nyomozás is csupán arról szólt, hogy újra és újra kihallgatják a szereplőket, a nyomozó és a főszereplő, Daisy között pedig bontakozni kezd finoman egy lehetséges szerelmi szál. A szereplők túl sokan voltak, és túl egyformák, alig lehetett megkülönböztetni egyiket a másiktól, néha belezavarodtam, ki kicsoda, kinek a kije. Voltak benne igen érdekes mondatok, ami nem tudom, hogy a fordító, vagy az író hibája:
„Itt átkozott kalamajka van.”
Ami akár lehetne humoros is, de valahogy nem nevezném vicces könyvnek sem.
A főszereplőről Daisyről sem tudtam meg igazán sokat, amit meg igen, attól nem vált igazán szerethetővé számomra, de remélem (mivel egy sorozatról van szó), ez később még változni fog.
Szóval csak azért adtam neki 4 csillagot, mert a borítója tetszik, a hópelyhek, amik nem is hópelyhek, és a kezdés miatt. Egyébként erősen 2,5-3 csillag közöttinek érezném.
Könnyed olvasmány. Daisy, hogy eltarthassa magát, munkát vállal egy újságnál, ahová ősi kastélyokról készít fényképeket, és lakóival készít interjút.Közben a jégen egy hullába botlanak. Szerencsére Daisy itt sem ijed meg, és fényképeket készít a holttestről. A fényképek előhívásakor furcsaságokat vesz észre, és rögtön gondolja, hogy nem véletlen baleset történt. Ekkor kezdődik igazán történet, ki is akarta megölni, kinek állt az útjában. Daisy még a rendőrség munkáját is segíti, a gyorsírásával továbbá az éleslátásával bekapcsolódik a nyomozásba. Sok mindenben segít vagy mégsem?
Ami a legjobban hiányzott, hogy kicsit sem 1920-as évek hangulatú a regény. Kriminek is elég gyengusz, nagyjából semmi rejtély nincsen benne, mert attól egy gyilkosság még nem lesz azzá, hogy a szinte teljesen összefüggéstelen megoldást az utolsó oldalakra tartogatta az író.
A fülszöveggel kapcsolatban annak elkövetőjéhez lenne mondjuk néhány kérdésem, első körben az, hogy valóban olvasta-e a könyvet (ha nem, azt mondjuk tökéletesen megértem).
Igazából nem tudom mi volt a cél ezzel a regénnyel (romantikusnak, kriminek nem mondanám, chick litnek is gyenge). Lehetne érdekes bármilyen irányban is mozdulna a mérlegnyelve. Adott egy szuper korszak amikor a nők próbálnak önálló erős egyéniséggé válni, nem csak üresfejű feleségként üzemelni. Ezt lehetett volna esetleg jobban árnyalni, és akkor egy jó kis chick lit lesz. Vagy lehetett volna egy velős krimi, az elején elkövetett gyilkossággal és menő nyomozással. Vagy legyen egy mindent elsöprő megváltoztató szerelem benne. Szóval így egyik zsáner rajongó se kapja meg, amit vár, és marad egy kis hiány érzet bennünk a végére, talán a folytatás…
A szerző egy olyan korba helyezi el történetét, amikor még nem volt általános, hogy a nőknek is van munkahelyük, nem beszélve ha a felső réteghez tartozó nőről van szó.
Daisy Dalrympl nem elégszik meg családja nevével, illetve egy jómódú, társadalmilag is hozzáillő férj kezével, nevével és vagyonával,. hanem az önállósodás útjára lép, Maga próbál érvényesülni. Származása még jól is jön időnként. A gazdag családok jól fogadják a lányt, aki újságírásra és fényképezésre adta a fejét. Újságírói munkája során – amikor egyik nevezetes családnál vendégeskedik – történik egy gyanús haláleset,s ennek kapcsán Daisy belekóstol egy kicsit a nyomozási procedúrákba is.
Kezdetben tetszett az választott kor, illetve ennek bemutatása. De ennek egy idő után elhalványult a fénye, s nem igazán volt, ami magára vonja a figyelmet. A krimiszál nem eléggé erős, mint ahogy a főbb szereplőket sem éreztem felejthetetlen figuráknak.
A krimik műfajában ez a könyv számomra egy könnyedebb, túlságosan mély nyomot nem hagyó darabnak számít. De helyenként éreztem valamiféle lehetőséget, így remélem, hogy a sorozat többi részeiben jóval több izgalom, csavar stb. fog majd fogadni.
Hangulatos kis kötet, tetszett az angol vidéki kastély, a húszas évek, a tél. De azért nem kapok a következő kötet után, mert volt benne egy-két dolog, ami sántított, meg néha itt is vontatott volt a sok kihallgatás, lehetett volna ezt ügyesebben is. Mindenesetre Daisy szimpatikus figura, úgyhogy majd meglátjuk, mi lesz a folytatásokkal.
Hosszú bevezetés után történik a bűneset, ami elég jelentéktelenül van bemutatva.
A nyomozás az első kikérdezésig kecsegetőnek tűnik, de már ebből rá lehet jönni hogyan történt. Aztán csak apróbb történések viszik tovább a szálat, így nagyon lassan közeledünk a megoldáshoz.
A főszereplő, Daisy nem elég kotnyelesként van beállítva, néha azt gondoltam Miss Marple-re hasonlít a sztori, de ő sokkal fifikásabb volt. Nagyon halovány érzelmi szál indul el a nyomozó és Daisy között, a kettőjük közti kémiát picit jobban ki lehetett volna domborítani.
Hogy ne húzzam le teljesen a könyvet, írok egy picit a hangulatáról, mert azt lehet pozitív színben feltüntetni. 20-as évek Angliájában játszódik a felső társadalmi réteg életét, szokásait írja le sok különböző karakteren keresztül. Daisy önállósághoz való ragaszkodása volt a legtetszetősebb, illetve a felügyelő modora az "elit' társasággal szemben. Most jól esett olvasni a teátrális életről, a reggelizés rendjéről, a ruhákról, melyek kötelező elemei az étkezéseknek, a teázás hagyományáról, az inasok hozzáállásáról.
Nem is tudom mi volt. A fülszöveget olvasva érdekesnek ígérkezett ez az 1920 években játszódó krimi. Nem is nevezném igazi kriminek, hanem inkább egy könnyed, kis szösszenetnek, mely olvasmányos volt és pár órára kikapcsolt. A befejezés is várható volt, bár én még egy csavart tettem volna a végére, hogy mégsem az a tettes, aki, hanem valaki más. Megvan a sorozat következő kötete, de a gyengécske kezdet után nem tudom mire számíthatok.
Népszerű idézetek
Nem a lord nem öreg. […] Elég egészségesnek tűnt ahhoz, hogy kielégítsen egy fiatal feleséget – vagy hogy lyukat vágjon a jégbe.
131. oldal, 7. fejezet - Daisy és a jégbe fagyott Don Juan (Ulpius, 2014)
Még a varratott tweedszoknya és kék gyapjúpulóver sem rejtette el az alakját, ahogy ott masírozott. Nem volt kövér, de nem is az a felül pózna, alul léc típus, amire a fiatal nők mostanság törekednek. Az ölelnivaló volt a kifejezés, amely eszébe jutott, amikor belépett a kék szalonba. Ölelgetnivaló az aranybarna hajától, a kerek arcától és rajta a vonzó anyajegytől – az ilyen szépségpöttyöt a tizennyolcadik században „üzenetközvetítő” névvel illették – egészen a csinos bokájáig, melyen divatos, drapp harisnya feszült.
79. oldal
A sorozat következő kötete
Daisy Dalrymple sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Richard Osman: Az utolsó ördög 94% ·
Összehasonlítás - M. C. Beaton: Agatha Raisin és a tünékeny tündérek 87% ·
Összehasonlítás - Nina de Gramont: Agatha Christie-affér 79% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz 91% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Paddington 16.50 90% ·
Összehasonlítás - Lucinda Riley: Bűntény az internátusban 88% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Meztelenül a halálba 87% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Karácsonyi krimik 87% ·
Összehasonlítás - M. J. Arlidge: Ecc, pecc 86% ·
Összehasonlítás