Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A gyilkosság alkímiája (Nellie Bly 1.) 109 csillagozás
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt.
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 15
Szereplők népszerűség szerint
Victor Frankenstein · Henri de Toulouse-Lautrec · Oscar Wilde · Jules Verne (Verne Gyula) · Nellie Bly · Eugène-François Vidocq
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 6
Most olvassa 2
Várólistára tette 119
Kívánságlistára tette 69
Kölcsönkérné 7
Kiemelt értékelések
Sajnálom, de ez nem.
Maga a történet érdekes lett volna, kicsit Hasfelmetsző Jack-re hasonlító elkövetővel, az utána való hajsza.
De engem idegesített a nyelvezete, rengeteg számomra koridegennek ható kifejezés, megnyilvánulás volt. Ezek nagyon sokazor megakasztottak, kizökkentettek. Ráadásul a kedves hősnőnk se volt semmi. Pöppet beszámíthatatlan. Miután kurv@nak öltözött és egy leendő kuncsaft, még ha olyan is, amilyen, megkörnyékezte, lesavazta a pasast, akiről kiderül, hogy valami fejes Párizsban, letartóztatják, kifizeti az óvadékát, majd megszökik, isteni szikraként eszébe jut a megoldás: majd a nagy Jules Verne segít és megvéd, mert én azt mondom neki!! Hülye vagy aranyom???? Istenem, és ilyenekkel van tele.
Nem, soha többet.
Ha ebben a korban játszódó, igazán jó krimit szeretnétek olvasni, akkor ajánlom a Vesalius titkát. Csak ne ezt.
„ Egy furcsa pillanatra mégis mintha meglebbenne az idő függönye: ősi temetők ontják magukból a holtakat, szellemek tolonganak a fényes kávéházakban, miközben a jelmezes mulatozók elözönlik az egész teret.”
Sajnáltam, hogy a könyv apró betűs, ez egy kicsit levont az értékéből, mivel szemüveggel olvasok.
Maga a történet sziporkázóan eredeti, noha Nellie karaktere nem nyűgözött le, inkább kicsit idegesítőnek találtam. Később rájöttem, hogy ez illik a habitusához, kell ez a mindenbe belemártom az orromat hozzáállás. A történet sok ismert embert vonultat fel, aminek örültem, és tényleg csak kapkodtam a fejemet olvasás közben, nem unatkoztam az biztos. Kriminek talán egy kicsit furcsa, de mégiscsak az.
„ – Ha maga az előfutára a jövendő nőtípusának a férfiak világában, akkor elhiszem, hogy sok meglepetés vár a férfiakra. Egy napon talán a nők nadrágot hordanak majd, kocsit hajtanak és, uram bocsá, még szavaznak is.”
A könyvnek van humora is, na nem olyan fergeteges, mint Rejtőé, de azért van.
Mindent összevetve nagyon kellemes olvasásélmény volt.
Nellie Bly 1
Érdekes történet volt, nem is számítottam rá, hogy ennyi valós személy és esemény lesz benne, mivel az igaz történet mellett alternatív történelem címkét is kapott, ami fikciót sejtet, a két címke szerintem ellent mond egymásnak.
A helyszín a csodás Párizs volt, ahol én még nem jártam és igazán szemléletesen írta le a szerző, szinte én is ott sétáltam a szereplőkkel együtt.
Azt sem gondoltam, hogy a főszereplő valós személy és a férfiak világában igencsak olyan szakmát választott, ami ma már tért hódított a nők körében, de abban az időben még nem.
Szóval meglepetés volt ez a könyv, ami teljesen betöltötte a fülszövegében leírtakat.
Függő vége van, de egyenlőre nem folytatom, mert nekem kicsit sok volt a benne rejlő valóság. Jobban szeretem a nem valós történeteket.
borító + illusztrációk: 5
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 4
mondanivaló: 4
Nagyon bosszantott a kis betűméret. Sokkal jobban haladtam volna, ha normál betűtípust használtak volna, még ha kétszer olyan hosszú lenne is a könyv. Az illusztrációk azonban tetszettek, segítettek elképzelni a 19. század végi Párizst. Izgalmas volt a kor: a világkiállítás, Hasfelmetsző Jack és a járványok egyvelege. A művészet virágzott, még ha a költőket, írókat, festőket nem is fedezték még fel. Az anarchisták tartották félelemben a világot. Rengeteg valós szereplő jelenik meg, még a mellékszereplők 1-1 kis epizódja is izgalmassá vált így. Nellie-ről sem tudtam szinte semmit, jó, hogy közelebb hozta, életszerűbbé varázsolta McCleary őt/őket. Verne különösen a szívem csücske, most hogy sorra olvasom az életművét. Izgalmas a nyomozás, jó kis könyv ez.
Mostanában sok olyan könyv akad a kezembe ami Párizsban játszódik. Ez a történet sem vette el a kedvem egy utazástól a fények városába.
Nagyon tetszett. hogy olyan szereplőktől hemzsegett a történet, akik valóban éltek. Az irodalmi személyek mellett külön örültem, hogy a festészet egyik hírhedten híres képvisleője Toulouse-Lautrec is feltűnt egy epizód ereéig. Ismét űtjött a város szenvedélye, fülledt erotikája, laza erkölcsei, nagy egójú, de rettenetesen sármos férfiúi, romlott, félvilági női.
A főszereplőnket szerettem, igazából nem ismertem Nellie Bly munkásságát, de most utána olvastam.Az biztos, hogy érdekes életet élt, nagyon tetszett, hogy őt választották a főhősnek.
Érdekes humora van az írónőnek, de nekem tetszik, nem szokványos, az bizonyos.
Picit untam a mikróbás részeket, de mivel központi szerepük volt a sztoriban, nem lehetett elhagyni.
Pasteur nagyon cuki volt, ő volt a kedvencem.
Kíváncsi leszek a folytatásra.
Imádtam minden egyes betűjét – meg az írásjeleket a mondatok végén, na meg persze a központozásokat :D
Ahogyan bevezetett minket a 19. századi Párizsba, de nem a csillogósba, hanem a Montmartre világába, ahol prostik, zsebmetszők és kávéházi forradalmárok élik az életüket.
Ahogyan megismertet minket a történelem számos érdekes elemével, Párizs nevezetességeivel vagy éppen a természettudomány, az orvoslás akkori eredményeivel.
Ahogyan a híres embereket – nemcsak Vernét, Pasteurt vagy Wilde-ot, hanem spoiler is – sima mindennapiakká, közelikké teszi, (hogy már nemcsak valamiféle poros, halott valakik,) azzal, ahogy beépíti őket a történetbe,
A történetbe, ami egy eléggé elborult és sötét bűntény, kellően átgondolt és átejtő.
És mindenekelőtt Nellie Bly, aki egy karakán újságíró, aki sok mindent megtapasztalt már, ahogyan kivívta megbecsülését spoiler, ahogyan nyomoz és igyekszik elérni, hogy ugyanúgy megbecsüljék, ahogyan a férfiakat.
Megmondom őszintén, hogy nem volt sok kedvem belekezdeni ebbe a könyvbe. Mióta levettem egy Coop bolt polcáról el is felejtettem, hogy miről szól. De híve vagyok az „amit főztél edd is meg" hozzáállásnak, így sort kerítettem rá. Vegyesek az érzéseim. Szerintem nem teljes mértékben nekem való a könyv, de ennek ellenére jó a történet. Sajnos, több mint 10 nap alatt fejeztem be és ez vonhatott le az olvasási élményből. Viszont nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy a könyvnek köszönhetően nyertem a Honfoglaló társasjáték egyik menetében. :D
Szóval, a kezdetekkor megismerhetjük Nellie háttértörténetét, ahogyan nő létére próbál boldogulni a férfiak világában. (Éljen a feminizmus és az ahhoz vezető út!) Pulitzerrel is találkozunk, számos történelmi hírességgel együtt, egy kicsit mindannyiuk történetét megismerhetjük. Nagyon tetszett Nellie hozzáállása és akaratossága, valóban a hozzá hasonló nőktől kellett rettegnie a férfiaknak. Ezt tehát pozitívumként értékeltem, ugyanakkor néha már kicsit sok volt nekem a stílusa.
Bővebben: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.hu/2015/08/carol…
A könyv segítségével egy csodálatos utazásban volt részem az 1880-as évek Párizsában. Nagyszerűen sikerült az írónőnek a történelmet egyesítenie a tudománnyal és megspékelnie egy izgalmas rejtéllyel.
http://szilvamagolvas.blogspot.hu/2012/07/carol-mcclear…
Régebben is szemeztem ezzel a könyvvel, de már akkor is felháborítottak a hangyabetűk, és valahogy elfelejtődött. Aztán amikor megláttam a két részt, ami magyarul is megjelent (mert miért is jelenne meg a trilógia befejező kötete?!!!) a kis ABC forgó állványán fillérekért, mondtam másnap életem párjának, hogy hozzon már 25 dkg sajtot, meg két Carol McCleary regényt. Merte volna nem megtenni!
A hangya méretű betűkön kívül, felháborított a rengeteg helyesírási hiba is, és az volt az érzésem jó darabig, hogy a fordítás is pocsék! Átolvasta ezt valaki mielőtt a boltokba került?
Kicsit lassan is haladtam vele, de nem szeretni egyszerűen nem tudtam, mert annyira finom hozzávalókból készült. Alternatív történelmi katyvasz, valós személyek, fiktív összeboronálása, bűntény, pestis, hasfelmetsző, nagyszájú főhősnő, ipari forradalom. Az sem zavart egy percig sem, hogy lépten-nyomon tanítani akart, mint valami ismeretterjesztő könyv. Tetszett a kivitelezés alapötlete is, képekkel, lábjegyzetekkel.
Valahogy az volt az érzésem, hogy jobban szerettem azt amit az írónő létrehozni akart, mint amit valójában sikerült neki. Persze annyira azért rácuppantam, hogy biztosan olvassam majd a folytatást is! Sőt, nagyon vevő lennék a 3. részre is…persze csak LENNÉK!!!!
Az év egyik pozitív meglepetése ez a könyv, valamiért pejoratíve azt hittem valami gagyi, kicsit nőcis, de nagyon nem…
Szeretek vagány, kemény csajokról olvasni, legyen az akár a régi Anita Blake, vagy Borbíró Bori, de külön fílingje van annak, ha ez a tökös csaj tényleg létezett, és kikészítette a kortársait :))
Na jó, ha már agyon sok krimin vagy túl, akkor néha kicsit belassultnak lehet érezni, de azért még nem unalmas… És addig is ott vannak fűszerként Verne, Wilde, Pasteur és társai, a párizsi világkiállítás az Eiffel toronnyal (ami ugye a világ nagy baklövése :D) hogy megszínesítsék a történetet :)
Mindenképp megér egy olvasást, és egyszer mindenképp sorra kerül a folytatás :)
Népszerű idézetek
– Még csak reggel van, Mademoiselle. Tudtom szerint a furcsa dolgok sötétedés után történnek.
„Nem az a lényeg, hányszor ütnek ki, hanem az, hányszor tudsz felállni.”
27. oldal
A világ nagy szerencséje, hogy Jules képzelete túlságosan fejlett. Ha minden megvalósulna, amit elképzel, olyan világban élnénk, ahol az emberek léghajón röpködnk egyik városból a másikba, mozgólépcsőkön jutnak fel a toronymagas épületekre, rakéták tülekednek a Hold felé, a mozgó képeket gépekkel rögzítik, nem emberek hozzák létre, mint az árnyszínházban, és persze mindenki otthonában természetes a telefon és a villanyvilágítás. Micsoda őrült világ is lenne az.
200. oldal
Amíg egy társadalmat tudatlanságban tartanak, amíg az emberek nem tudják, mi is történik valójában, addig nem jöhet semmilyen változás.
28. oldal
Eugène-François Vidocq, egy tolvaj, épp börtönben ült. Sikerült meggyőznie a rendőrséget, hogy egy tolvaj elfogását legjobb egy másikra bízni, úgyhogy egyezséget kötött velük: visszaszerzi a nyakláncot, ha cserébe kegyelmet kap. Vissza is szerezte, szabad ember lett, mi több, engedélyt kapott rá, hogy megalapítson egy új rendőrségi szervezetet – ez lett a police de sûreté, vagyis a titkosrendőrség.
86. oldal
-Ugye nem azt akarja mondani, hogy az az Oscar Wilde?
Felragyog:
-Belőlem csak ez az egy van: ez is épp elég ajándék a világ számára.
175. oldal
Vidocq színes életét többen is a halhatatlanságba emelték: Victor Hugo róla mintázta könyörtelen rendőre, Javert felügyelő figuráját a Nyomorultakban, Balzac a bűnöző zsenit, Vautrin-t az Emberi színjátékban. Az első detektívtörténetet, a Morgue utcai kettős gyilkosságot, Edgar Allen Poe-tól is Vidocq ihlette.
86. oldal
→ |
---|
A sorozat következő kötete
Nellie Bly sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Harris: Tiszt és kém 91% ·
Összehasonlítás - Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban 84% ·
Összehasonlítás - Emma Donoghue: Érzékek tánca 77% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2. 94% ·
Összehasonlítás - María Dueñas: Öltések közt az idő 90% ·
Összehasonlítás - Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért 89% ·
Összehasonlítás - Alma Katsu: Éhség 77% ·
Összehasonlítás - Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak 73% ·
Összehasonlítás - Sipos Gergő: Hirám koporsója 94% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Átkozottak 88% ·
Összehasonlítás