Érzékek ​és Provence (Provence trilógia 2.) 19 csillagozás

Carol Drinkwater: Érzékek és Provence

„… ​és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Így végződik a klasszikus mesék többsége. Hogy mi van a happy-end után, állítólag senkit sem érdekel. Carol Drinkwater ezt másképpen gondolja. Hiszen valójában mindenki tudja, hogy a boldogság megszerzése, csupán egyetlen diadalmas pillanat. Az írónőnek ezt sikerült elérnie. Hosszú évekig tartó magányos árválkodás és „hajléktalanság” után – sikeres színésznő- és forgatókönyvíróként, londoni lakástulajdonosként, számos tiszavirág életű szerelmi kapcsolattal a háta mögött – megtalálta az „igazit”, és rálelt álmai otthonára is, a Cőte d’Azurön. Már csak egy „jelentéktelen apróság” volt hátra: megtartani és élvezni mindezt. Mint legújabb regényéből kiderül, a hétköznapok monotóniája és a sors keserű csapásai elkerülhetetlenül belezavarnak a legtökéletesebb idillbe is. Ha hagyjuk. Drinkwater arra mutat érzékletes példát, hogyan lehet szembeszállni a sorssal, és foggal-körömmel, vagy inkább ásóval-lapáttal megvédelmezni azt, ami az ölünkbe… (tovább)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
388 oldal · ISBN: 9639475173 · Fordította: Feldmár Terézia
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
384 oldal · ISBN: 9637253815 · Fordította: Feldmár Terézia

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Judy22>!
Carol Drinkwater: Érzékek és Provence

Mayle könyveihez hasonló a könyv.
A világ szépségeit ecseteli és közben Carol életéről tudhatunk meg több dolgot is.
Viszont nekem nem igazán tetszett a stílusa.
Annyira össze-vissza vannak a történetek, nem egy összefüggő valami.
És nem varázsolt el a negyede után, így feladom.

1 hozzászólás
lauranne>!
Carol Drinkwater: Érzékek és Provence

Ezennel befejeztem a Provence / Toscana / Mallorca történeteket. Egy időre legalábbis egészen biztosan. Bár, ha valakinek lenne még valami kivételesen jó olvasmányélménye a témában… Azért Carol olívameséit nagyon szeret(t)em.


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Az apis az a méhfaj, amely virágport gyűjt mézkészítés céljából …mert nem mindegyik méhre jellemző ez a tevékenység … és cirka tíz-húszmillió éve létezik. […] A Homo erectus a pliocén kor végéről származik. A legkorábbi méhmaradványok a miocén korból valók. A washingtoni Smithsonian múzeumban látható egy kilencmillió éves lelet. Az ember már körülbelül a Krisztus előtti harmadik-nyolcadik évezredben fogyasztott mézet. Ugyanolyan ősi mesterség ez,mint az olívatermesztés.

Kapcsolódó szócikkek: pliocén · Smithsonian múzeum
5 hozzászólás
pelika_Bp>!

A házigazdákat is beleszámitva kilencen vagyunk. Lady Edwina Victor és Lord Harry között kinál hellyel. Ez utóbbi nagy zabás-piás, vörös képü arisztokrata, aki már a „menni” szótól is zihálni és izzadni kezd.

138. oldal

pelika_Bp>!

Néhány kiváló pszichoanalitikus szerint felnőtt életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk kiheverni a gyermekkorunk során átélt traumákat.

221. oldal

Baki P>!

Az autó a zöldellő ösvényen fékez le, amely pár évvel ezelőtt még csak poros dűlőút volt.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Provence trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jojo Moyes: Akit elhagytál
Anne L. Green: Keserűen édes
Agatha Christie: Az ijedt szemű leány
Frederick Forsyth: A Sakál napja
Lucinda Riley: Fény az ablak mögött
Joanne Harris: Az epertolvaj
Belinda Alexandra: Vadlevendula
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!
Edward Carey: Kicsi
William Somerset Maugham: Borotvaélen