Öt ​kék légy 62% 39 csillagozás

Nagyon nem hagyományos krimi, inkább lélektani regény, fecsegés, sztorizgatás. Persze vannak bűntények, vagy annak látszó dolgok, meg azokról való elmélkedés, de az egészben a legfontosabb az a kellemesen álmos hangulat, ahogyan az ember egyébként is elképzeli a történet színhelyéül szolgáló szállodát, ahol olyan lustán, lassan csordogálva telnek a napok.

2022/128, otthoni polc, 19/29 eddigi értékelés

Az alacsony értékelésnek esősorban az az oka, hogy ez nem egy krimi. A bűntény-nyomozás-megoldás kötelező krimihármasból talán egy felet kapunk, a regény inkább az arisztokrácia életébe bevilágító, (szép)irodalmi alkotás. Jellemzően cselekményhiányos: a kezdeti locsogás és csacsogás (egy ember) később csevegésbe vált (másfél), majd a könyv végéig lassan hömpölyög ránk a fecsegés (még mindig csak másfél emberes). Az egész könyv nem más, mint egyoldalú társalgás/mesélés, de érdekes, ez a lassú, szószátyár és körülményes mesemondás – dacára a minimális történetnek – egyáltalán nem keltett bennem olyan érzést, hogy feleslegesen olvastam volna el. Valójában a (spanyol) arisztokrácia életébe nyerünk bepillantást, elsősorban pletyka alapú képekkel, filozofikus-morális fejtegetésekkel vegyítve, szellemes függővéggel – és eléggé meggyőzően.

Tehát csak az vegye a kezébe a könyvet, aki nem bánja a cselekményhiányt, és akit szórakoztat a (néha eléggé üres, de néha tartalmas) fecsegés.

A könyv hátulján van egy szenzációs ötlet: kilenc kategóriából (humor, szerelem, izgalom, tragédia, politika, borzongás, történelem, kaland, barátság) hármat betesznek egy Mercedes-kördiagramba, kvázi ezzel jellemezendő az adott könyvet. A gondolat ragyogó, a megvalósítás – tragikus. Ezen a könyvön az izgalom, borzongás, humor hármas szerepel, de az első kettő helytelenül. Világos, mi a baj: ezek a kategóriák jól jellemezhetnek egy krimi-t, de a mi könyvünk nem az; mint mondottam, inkább egy lassú folyású szépirodalmi szóáradat.

Az értékeléseket látva azt hiszem, a spanyol krimi sorozatba elsősorban irodalmi igényességű könyveket választottak. Bár ez természetesen nem zárja ki a bűnügyi izgalmakat, utólag világosan láthatók ennek a koncepciónak/válogatásnak a veszélyei.

(…) a kellemetlen hírek kelnek a leggyorsabban szárnyra.
Egy hosszú pletyka az egész könyv.
Egy eldugott szálloda valahol a sivatagban, ahová azért utaznak el az emberek, hogy elbújjanak a világ (vagy talán önmaguk) elöl. Most mégis olyan társaság gyűlt ide össze, akik ismerik egymást. A váratlan találkozások emlékeket kavarnak fel.
Ilyen is lehet egy krimi. Nincs nyomozás, nem derül ki semmi, csak feltételezések, pletykák, és sok-sok önelemzés.

Nekem ez most nem tetszett. A borító nagyon tetszetős, bár nem tudom miért csak 4 légy van rajta 5 helyett (a bal alsó lehet hogy 2?).
Lassú volt, alig haladt valamit a történet, a főszereplő pasas meg elég idegesítő volt számomra. Tényleg vannak benne apró utalások Agatha Christie-regényekre, egy mondat vagy egy szituáció. Az időnként megjelenő francia kifejezésektől falra tudtam már mászni (mert nem értettem, mit jelentenek).

What a fantastic little book. I just loved it, the prose was so easily flowing, the characters so intriguing, the setting so thought-provoking. Although it's a crime story, I read it more like human fiction, a study on human nature, opening up a world I know nothing about – Spanish people living abroad.
I'll be on the lookout for her other novels.

Nagyon nagy koncentrációt igényel az olvasása. Nehezen lehet követni a szereplőket. Ki kicsoda? Kinek is a kije? Én sokszor elvesztettem a fonalat.

Eléggé furcsa felépítésű könyv. Elkezdődik egy külső nézőpontból, aztán főszereplőnk E/1-ben átveszi a szót, de aztán egy másik karakter E/1-es kéziratát olvashatjuk, és már azt hinné az ember, hogy ez a fejezetenkénti váltakozás fog folytatódni, de nem, visszatérünk a főszereplő hangjához. Aztán megjelenik négy teljesen új karakter, és mintha másik történet kezdődne el. Végül azért csak összeállnak a dolgok. Összességében egy múlt- és egy jelenbéli tragédia fűződik össze, de ez a kapcsolat csak a főszereplő számára létezik, aki egészen furcsa személyiség… Először amolyan Poirot-paródiának tűnt, random francia szavakat használ, piperkőc, meleg (oké, Poirot nem volt az), de igazából sosem tudhatja az ember, mit várjon tőle. Az írói stílus ezúttal is nagyon tetszett, de magának a történetnek nem igazán volt meg az íve.

Nagyon nem jött be, sokáig három csillagon állt, a fél csillag a vége miatt lett még hozzáragasztva. Nincs mit szépíteni: unalmas. Nemhiába szakítottam egyszer már félbe, most is csak azért olvastam el, mert egy kihívás miatt szorított az idő. A százalékos aránya sem véletlen.
A váltott szemszög sem hoz izgalmat az eseményekben. A bűntény pedig nagyon későn jön, illetve a múltban, és nincs is kérdés, hogy ki követte el, hiszen végigkövetjük az eseményeket. Én is vitatkoznék a krimi címkén, mert nem igazán az. A végtelenített monologizálása egy érdektelen embernek új dimenziókat nyitott a laposság tekintetében. a stílusa sem tudta felemelni a könyvet, sőt!
Az egyedüli rejtély, ami izgat: ha őt kék légy a címe, miért van csak négy darab a borítón?

A Kossuth kiadó sorozatából, amely spanyol krimiket ad ki, ez az első olvasásom. Nagyon más, nem is mondanám igazán kriminek, inkább egy befele forduló, lassú folyású, elmerengős regény. Az egész sztori egy pletykára épül, ami Molinet tudomására jut. Addig nem is igazán foglalkozik vele, amíg fel nem tűnik a pletyka alanya, aki ugyanabban a szállodában száll meg, ahova ő is elutazik. Eléggé sivár életét feldobja ez a dolog és főleg akkor válik érdekessé az egész, amikor megjelennek bizonyos ismert emberek is a szállóban és kiderül, hogy mindenki ismeri a másikat és ebből aztán érdekes események alakulnak. Molinet oly annyira belemerül az egész sztoriba, hogy egy gondolat utat tör a fejében, és olyan dologra veszi rá, ami emberéletet is követel.

hm. miről is szólt? nem emlékszem, többször aludtam bele, mint a Titanicba… ez aztán a teljesítmény!