Meghívás ​gyilkosságra 68 csillagozás

Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Carmen ​Posadas (Carmen de Posadas Mané) 1953-ban született az uruguayi Montevideóban. Diplomata édesapjával tizenkét éves korában költöztek Argentínába, Spanyolországba, Angliába, majd a Szovjetunióba. 1972. december 10-én Moszkvában a Lenin-hegyen álló templomban kötött házasságot Rafael Ruiz del Cuetóval, a mennyasszonyi csokrot pedig moszkvai szokásokhoz híven a Lenin-mauzóleumnál helyezte el. Férjétől 1983-ban vált el. 1985-ben vette fel az uruguayi mellé a spanyol állampolgárságot. Irodalmi munkásságát az 1980-es évek elején film- és televíziós forgatókönyvek, valamint gyermek- és ifjúsági regények írásával kezdte. Az Öt kék légy című bűnügyi regénye 1995-ben jelent meg, amely a nemzetközi hírnevet is meghozta számára. 1998-ban a Pequenas infamias (Apró disznóságok) című krimijével elnyerte a rangos Planeta irodalmi díjat. 2002-ben a Newsweek kritikusa Carmen Posadast nemzedékének egyik legkiemelkedőbb latin-amerikai írónőjének nevezte. A Meghívás gyilkosságra című bűnügyi… (tovább)

Eredeti cím: Invitación a un asesinato

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Spanyol krimi Kossuth

>!
Kossuth, Budapest, 2014
352 oldal · ISBN: 9789630979191 · Fordította: Dobos Éva
>!
Kossuth, Budapest, 2014
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630978583 · Fordította: Dobos Éva

Enciklopédia 8


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

csgabi P>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Nem lehet három csillagnál többet adnom egy könyvre, ami sokkal élvezetesebb lehetett volna, ha csak feleannyi oldalon írják meg. És az is belejátszik a döntésembe, amiért az írónő képtelen volt a saját fantáziáját használni egy könyv megírására, csak úgy sikerült összehoznia, ha több Agatha Christie-könyv történetét is ellopta hozzá. Az meg már csak hab a tortán, hogy aki még nem olvasott bizonyos Christie-krimit, annak lelövi a történetet, és ezáltal talán még nagyobb bűnt követ el Posadas az olvasóival szemben, mint a bő lére eresztett, felesleges könyvoldalakkal.
Nem tetszett sem a történet, sem pedig az elbeszélésmód. Ami pedig külön még bosszantott, hogy a szedés botrányos (így hívják, amikor egy csomószor egybeírnak szavakat, csak hogy kijöjjön a sor?). Ennyire ne legyünk már igénytelenek.

A sztori vége érdekesen alakult, először nem tudtam, mit fog kihozni belőle Posadas. Nem tudom, tetszik-e így vagy egy másik, mondjuk úgy: tragikusabb, véget képzeltem volna el inkább; de mindenképpen mást.

2 hozzászólás
pável>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Kellően furmányos, szövevényes bűnügyi (és lélektani) regény, telis-tele elhullajtott Agatha Chistie-idézetekkel, no meg gondosan szétszórt krimijeivel a kajütökben. Mert ez egy luxus hajóút, egy mesterséges, zárt világ, és akárcsak A.C. klasszikusaiban, tele csavarral és jól adagolt információval.

És a főszereplő, a vendéglátó és egyben leendő áldozatnak, Olivianak a vénlány (bár annyira még nem is vén) húga képében (Ágata) még egy Miss Marple-karakter is nyomozni fog. (Talán rossz példa, Miss Marple-t és az élvhajhásszá váló húgot egy mondaton belül emlegetni, de gondoljunk csak vissza: valaha Miss Marple egy szeretőt küldött – engedett el – a háborúba, pech, hogy a férfi nős volt. Így lett Marple vénkisasszony. De ez egy másik téma.)

Megelevenedik, szinte eggyé gyúrva a Tíz kicsi néger, az Ackroyd-gyilkosság – és a Nemezis. Ínycsiklandó, nem?

Mindeközben szellemes, humora is van, és a szereplők (mind mind gyanúsítottak) karaktereivel megannyi különböző világot rajzol meg remekül (pl. nyugdíjba ment prostit, másságát takargató celebet, szakmai etikát tipró orvost, stb. stb). Bár a végén átmegy kissé chik-lit-be, Miss Marple-ünk (akarom mondani, a nyomozgató húg, Ágata) átalakul egyfajta Bridget Jones-szá, azért üdítően friss és olvasmányos krimi.

Úgy tűnik, a Kossuth kiadó is próbálja kihasítani a hazai könyvpiac egyik legnagyobb tortájából, a krimik piacból a maga szeletét – sok sikert kívánunk. Bár egyes irodalmi műhelyek szerint a jó krimi hazája (vagy legalábbis a gyökerek onnan erednek) a protestáns országok, egyelőre ígéretesnek tűnik ez spanyol – latin-amerikai földteke is (szerzőnk amúgy Uruguay-i származású), bizton mondhatjuk, ma már errefelé is megterem a jóféle krimi.

„Az emberek azt hiszik, hogy a világ gazdagokra és szegényekre oszlik, okosakra és butákra, szépekre és csúnyákra, de mindenekelőtt a takaró feletti és alatti dolgokra oszlik.”
(még 2014 körül olvastam)

4 hozzászólás
Paulinusz_Tünde P>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Azt hiszem életem legrosszabb krimije volt. Pedig a borítója tetszett.
Úgy érzem sok oldal ment veszendőbe, mert nem szólt igazán semmiről sem. A szereplők szinte szétmállottak a lapokon, ahogy a cselekmény is. Az elbeszélésmód annyira nem jó, hogy majdnem abba is hagytam. Érdektelen és rossz. Bocsánat, de ennél jobban nem lehet jellemezni.

Dénes_Gabriella>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Hosszasan ingadoztam a 3,5 vagy a 4 csillag között, mert nem bírom eldönteni, hogy a szerző játszani akart Agatha Christie egyes műveivel vagy éppenséggel a Christie-szintet akarta volna megütni/meghaladni, hozzá hasonlítgatni magát. Sajnos mindkét verzióra vannak érvek és ellenérvek egyaránt. Bár én inkább az első verzióra hajlok, nyilván ez már alkati kérdés is nálam. :) Van, aki egyenesen úgy véli, hogy Christie-parafrázis. Ami persze igaz, mert rengeteg parafrázis és idézet is van a regényben, de szerintem maga a regény játék, játék Christie-vel – ami persze indukálja a parafrázist is…
Egyébként ha nem olvastad még az Ackroyd-gyilkosságot, a Nemezist és a Tíz kicsi négert, akkor esetleg hanyagold még ezt a könyvet. (A Gyöngyöző cián spoilerezésében nem vagyok biztos. És a Tíz kicsi… poénját sem teljesen lövi le.)
Maga a történet szerintem izgalmas, bár elég kiszámítható a regény utolsó harmadában. Posadas egy szabálytisztelő klasszikus detektívtörténetet írt, a nyomozónk egy egyedülálló nő, adott a gyanúsítottak köre, már csak ki kell következtetni a dolgokat. Szóval abszolút klasszikus.
Ami nem klasszikus, hogy közben utazunk ide-oda az időben, alaposan megismerjük az összes gyanúsítottat és az áldozattal közös sztorijaikat, amelyek abszolút kortárs dolgok. Beavatódunk Agatha Uriarte életébe is, „nyomorába”, harcába a fogyitablettákkal… Persze ebben is van olyan rész, amin én csak hümmögtem. Nem volt logikátlan a bekövetkezése, csak… ez a tipikus spoiler klisé eléggé kiakasztott. Egyébként nekem kissé logikátlan volt, hogy és ahogy nekilátott Miss Marple-t játszani – oké, hogy mindig volt érzéke ilyesmihez, de csak mert a nővére így akarta volna… Na, nem tom.
Egyébként az igazán borzalmas vagy undorító az tulajdonképpen a háttérsztori, amelyet kihámozhatunk a nyomozás előtt és alatt. Az olvasónak csak egy kérdése marad: hogy a fenében maradt eddig életben Olivia Uriarte.
Egyébként a könyv szerintem kissé unalmasra sikeredett minden benne rejlő idegesítő vagy borzalmas részlete ellenére is. A figyelmet ugyan fenntartja, de túl sok pl. az Agatha nyűgjeire való reflexió, a „nyávogás”… persze, így hitelesebbnek hathat… de unalmasnak is, hisz húsz oldallal azelőtt is olvastuk ugyanazt csak más szavakkal.

rekan>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Nem volt ez olyan rossz. Egyszerű, lagymatag, nyári hangulatú strandkrimi, de annak tökéletes. Egyik csavar sem volt benne meglepő és voltak benne kellemetlenül erőltetett Agatha Christie utalások. Kaptunk egy kis lélektant is, bár nekem azok a részek is erőltetettnek tűntek.
Mindenesetre olvasmányos, hamar le lehet pörgetni. Egynek jó, ha épp nem vágyunk semmi komolyabbra.

Gabye>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Aki azért veszi kézbe ezt a könyvet, mert szereti A.C-t és kiváncsi egy ilyen parafrázisra – ááá, de béna szó ez… – az nagyon gyorsan tegye vissza a polcra, vegye ki a bevásárló cekkerből és meneküljön..Mert azon kívül, hogy két A.C. könyvre is van utalás – mit utalás, poéngyilkosság elkövetése történik, sőtmitöbb lelőve az egész cselekmény és főképp nevén nevezve a gyilkos!!! – illetve a főszereplő Agáta nevével párhuzam vonattatik a nagy elődhöz, ez bizony köszönő viszonyban sincs A.C. mesterműveivel.
Ha viszont csak egy laza kis krimire vágysz, ami lagymatagon csordogál, bármilyen hiperventillációt okozó izgalom nélkül, néha kicsit unalomba fulladó elmékedésekkel spékelve, akkor jó helyen jársz. Ülj le és kapcsolj ki, ha tudsz..

4 hozzászólás
Kun_Csilla I>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Aki egy jó krimit szeretne olvasni, az tegye is vissza ezt a könyvet a polcra. Ez inkább paródia vagy szatíra, az emberi lelket és kapcsolatokat bemutató bájos, egyben ironikus könyv.
A szerző számos írástechnikai szabályt megszeg (alig van a könyvben párbeszéd, hosszadalmas expozíciós bekezdések, a szereplők jellemét 90%-ban mondja, ahelyett, hogy mutatná stb.), kicsit bugyuta, mesélős az egész – mégis működik. Lekötött, élveztem, ahogy a történetet átszövi a humor minden formája (az apró társadalomkritikus szurkálódásoktól kezdve a hasmenéses „poénok” mélységéig).
Bár van benne haláleset, a nyomozást nagy jóindulattal sem nevezném annak. Nem krimi, és Agatha Christie-hez is csak annyi köze van, hogy állandóan emlegetik. Az Ackroyd-gyilkosságot nagyon csúnyán elspoilerezi konkrétan nevén nevezve a gyilkost, a Manderley-ház asszonyának tartalmát pedig elejétől a végéig elmeséli. Egy fokkal kevésbé vészes AC Nemezisének spoilere.
Azoknak ajánlom, akik szeretnének egy könnyed, szórakoztató könyvet olvasni az emberi gyarlóságokról, mindezt szokatlan, de könnyen olvasható stílusba ágyazva.

1 hozzászólás
Trillian>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Könnyed szórakoztató könyv volt, egy gyilkossággal. A szerző stílusa nagyon nem tetszett, ami miatt elég nehézkesen ment az olvasás. A történet érdekes volt, tetszett, ahogy szép lassan kiderülnek a főszereplő számára a múltbéli események. Mondjuk lehet izgalmasabb lett volna, ha nem tudjuk előtte meg a legtöbbet. A szerpelők közül senki sem volt szimpatikus, de legalább voltak motivációik. Volt benne pár zavaró rész, szál is, ha nem kell egy kihíváshoz, nem biztos hogy végigolvastam volna. spoiler
Figyelmeztetés: A könyvben említett három Agatha Christie regény gyilkosa mind kiderül.

Veron P>!
Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Hát, ez elég nyögvenyelősen ment… Mondanám, hogy csalódtam, de mivel egyedül azért vettem le a polcról, mivel uruguayi szerző könyve, csak mérsékelten elégedetlenkedem.
A legnagyobb hibája a könyvnek, hogy erősen vontatott, mínusz 50-100 oldallal sokkal élhetőbb tingli-tangli krimi lenne. De a szereplők sem valami kiemelkedőek, közelebb állnak a papírmasé figurákhoz, és Agatha karaktere is inkább erőltetett, mint bármi más… ACt csak a műveire való utalgatással idézi, ellenben erősen spoileres.
Maximum nemzetes kihívásoknál érdemes olvasásra, és csak akkor, ha AC művei már megvoltak…


Népszerű idézetek

landi72 P>!

A képmutatás, vagy ami pontosan ugyanaz, a jólneveltség nagy találmány, és
mindenekelőtt arra szolgál, hogy megóvjon minket mások kellemetlen gondolataitól.

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gondolat · jólneveltség · képmutatás · találmány
Dénes_Gabriella>!

Megfigyeltem, hogy a mai fiatalokban (márpedig ez a lány nem lehetett több huszonkét-huszonhárom évesnél) nincs szűrő; mindent kimondanak, ami csak eszükbe jut. Szerintem azzal, hogy olyan „szuperegyéniek” és „szupeátlátszóak” akarnak lenni, összetévesztik az őszinteséget az agymenéssel.

Barbie megmutatja a ruhatárát

1 hozzászólás
Iustitia >!

A jó emberek tesznek olyan dolgokat néha, amitől tátva marad az ember szája, miközben a rosszak… még egy elromlott óra is a pontos időt mutatja kétszer napjában, nem gondolja?

264. oldal, II. rész, A kígyófészekben

landi72 P>!

Gyakran mondják, hogy a férj az utolsó, aki tudomást szerez a felesége hűtlenségéről, az asszony ezzel szemben mindig tudja, mikor csalja meg a férje. És Olivia elmélete szerint ez nem azért van így, mert a nők okosabbak és érzékenyebbek volnának, hanem mert a nők kevésbé hajlamosak az öncsalásra. Elmélete szerint előbb-utóbb mind a férfiak, mind a nők belebotlanak valami nagyon árulkodó bizonyítékba. Míg azonban a férfiak nem vesznek róla tudomást, és tudatalattijuk legsötétebb zugába száműzik, a nők inkább meghúzzák a fonalat, s így végül rátalálnak a gombolyagra.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · nők · önbecsapás
dr_Eminens>!

A gazdagok gyerekei minden korlátozás nélkül játszanak a kertész vagy a tejesember gyerekeivel; nincsenek előítéletek, sem társadalmi osztályok, nincs lenézés, nincs felhúzott orr. A láthatatlan híd egy szép napon azonban minden előzetes értesítés nélkül, egyszeriben kevésbé járható lesz, majd felemelkedik, és volt-nincs barátkozás. A „te vagy a legjobb barátom"-ból ilyenkor „az anyám nem enged" lesz, abból pedig a „bocsáss meg, de ma vívásórám van", az utolsó fázis pedig a „bocsáss meg, de már arra sem emlékszem, hogy hívnak”.

26. oldal

Dénes_Gabriella>!

[…] Isten áldja meg Szent Google-t, a türelmetlen kíváncsiak patrónusát!

Semmi hír Rapunzelről

dr_Eminens>!

Mennyire elege van az összes kurva filmből, amit az elmúlt három évben forgatott. Mind egyformák, klónozva vannak. Miért eszi a fene annyira az amerikai producereket a brit környezetért, témákért és az oxfordi angol kiejtésért? Annyira gerjednek rá, annyira kanosak lesznek a brit anyaországtól, hogy a magafajta színészek egyik filmben a másik után csinálnak hülyét magukból Bertie Woostereket alakítva, miközben olyanokat mondanak, amiket még Wodehouse legsztereotipebb szereplői se vennének soha a szájukra, például, hogy „Oh, dear bárónő, kérem, ne tapossa el a petúniákat!"

32. oldal

dr_Eminens>!

Az emberek azt hiszik, hogy a világ gazdagokra és szegényekre oszlik, okosakra és butákra, szépekre és csúnyákra, de mindenekelőtt a takaró feletti és alatti dolgokra oszlik.

267. oldal

landi72 P>!

Ami azt illeti – állapította meg Ágata – az életnek nincs túl nagy fantáziája, mindig ismétli önmagát. Sőt ami még rosszabb, olykor önmagát parodizálja.

17. oldal

Iustitia >!

Minél jobban igyekeznek azonban némelyek elrejteni a titkokat, annál könnyebben kipattannak.

89. oldal, I. rész, Úti előkészületek


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Palotás Petra: Szárnyaszegett pillangók
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Diana Hunt: Jack árnyékában
Jud Meyrin: A múlt bűnei
Guillaume Musso: Holnap
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Szántó Dániel: Egy pap vallomása