98. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján
!

A szél árnyéka (Az Elfeledett Könyvek Temetője 1.) 566 csillagozás

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A tízéves Daniel élete egy csapásra megváltozik, amikor egy hűvös hajnalon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, mely döntő hatással lesz sorsára. A kötet titokzatos szerzőjének nyomait kutató fiú életében kalandos évek következnek. Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény. A sodró lendületű epizódok váltakozó hangulatú sora sajátosan rabul ejtő kaleidoszkóppá válik: szenvedélyes romantikus jelenetek váltakoznak regénybe illően félelmetes… (tovább)

Eredeti mű: Carlos Ruiz Zafón: La Sombra Del Viento

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Fermín Romero de Torres · Daniel Sempere · Julián Carax

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Elfeledett Könyvek Temetője · Barcelona · Tibidabo út · Katalónia tér


Hirdetés

Kedvencelte 235

Most olvassa 42

Várólistára tette 401

Kívánságlistára tette 221

Kölcsönkérné 10

Elcserélné vagy eladná

>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
kerry4ever könyve Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
byBB könyve Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Kiemelt értékelések

+
>!
zakkant
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Szenzációs, és ahogy az idézet szól:

„Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.”

+
>!
entropic
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Egy nap alatt elolvastam, úgyhogy nevezhetjük letehetetlennek. De csak attól még nem lesz jó egy könyv, hogy letehetetlen.
Szerintem ez egy nagyon megcsinált könyv. Van benne egy kis gótika, egy kis szerelmi tragédia, egy kis családi dráma, egy kis háborús nyomor. Meg egy kis cseles játék az idősíkok meg a narrátorok keverésével, csak hogy én is tudjak minek örülni.
Ez a könyv mintha mindenkinek tetszeni akarna. De nekem nem tetszett, talán pont ezért.

31 hozzászólás
+
>!
eme MP
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Minden megvan benne, ami egy sikeres regényhez szükségeltetik. Sodró, lendületes, rejtély, titokzatosság, szerelem, bűnügyi szál, tragédia és így tovább. A második világháború után történik, mégis az volt végig az érzésem mintha a középkorban járnék: szerelmes lovagok, titokzatos kódexek, kísértő sátánok, sötét labirintusok birodalmában, ahová ritkán süt be a nap. Így kell ezt manapság csinálni.
A cselekmény szerkezete a történet előrehaladtával egyre inkább azokra a matrjoska nevezetű orosz babákra emlékeztetett, amelyek a belsejükben önmaguk újabb és újabb kicsinyített mását hordozzák. Az elbeszélés fő szála ennek megfelelően egyre több történetre ágazott szét, mintha egy tükrökkel teli terembe hatolva megsokszorozta volna önmagát.
Az idézet a regényben a regénybeli regényre, A szél árnyékában főszerepet játszó A szél árnyékára utal. Vagy mégsem? (Értitek.) Miközben lépésről lépésre haladtam a történetben, én is egyenként nyitottam fel a babákat, és találtam bennük újabbat és újabbat. Míg egyszercsak elfogytak. Mi volt az utolsó pirinyó kis babában? Mese volt. Picit sötét, de kalandos, látványos összeütközzéssel, melyben a jó elnyeri jutalmát, a rossz a büntetését. Mese volt, de ezúttal nem nekem szóló. A szél árnyékában szövődő álmok világába nem sikerült igazán belépnem.

2 hozzászólás
+
>!
Almost_Zed 
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Nagyon jó regény. Rejtéllyel, szerelemmel, gyilkossággal, több szálon futó cselekménnyel, a megfelelő helyeken humoros, ahol kell, ott drámai.
Mindig vártam, hogy mi lesz a következő húzása az írónak, merre terelgeti a szereplői sorsát, két olvasás közt gyakran gondolkoztam az eseményeken. (Jó könyvek egyik ismérve.)
Aki eleve könyvmoly, az szerintem mindig hálás olvasója az olyan történeteknek, amelyekben kiemelt szerepe van az olvasáshoz kapcsolódó fogalmaknak. Ez a sztori tipikusan ilyen. Elátkozott könyvek, elátkozott íróval, Elfeledett Könyvek Temetője (szuper-misztikus elnevezés :), antikvárium, könyvkiadó, stb., szóval ami csak moly szem-szájnak ingere… Ám Zafón nem rest mindezen jóságokat megfejelni egy tollal, amit állítólag maga Victor Hugo használt! Naná, hogy „must have”-kategória a könyvben! :)
Tetszett, hogy megfelelően nyomasztó légkört adott a cselekményhez a történelmi háttér; a polgárháborús Spanyolország és az azt követő Franco-diktatúra évei.
Felvillannak a kor jellegzetes tünetei: a katolikus egyház dominanciája, besúgók felbukkanása, emberek ellehetetlenítése, de ebben a zavaros időszakban aljasodik le igazán Fumero is, a könyv negatív szereplője.
A kedvencem viszont egyértelműen Fermín. Kiváló humorforrás, nagyon ütős szövegei voltak, mulatságos az alkata is, ugyanakkor helyén volt az esze és a szíve. Azokban a részekben, amelyekben nem szerepelt, nekem kifejezetten hiányzott.
A könyv Ulpius-féle borítója nagyon passzol a regény hangulatához. Ami a helyszínt illeti: Barcelonában sajnos még nem jártam, de kedvemre való volt olvasni róla a könyvben – na, persze Zafón maga is ott nőtt fel.
Csak ajánlani tudom, nem fogsz rajta unatkozni!

+
>!
ervinke73
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Az első könyvre az életemben nem emlékszem. De emlékszem mindazokra, amiket még gyerekként olvastam, emlékszem, nagymamámtól milyen könyveket kaptam. Ő tudta! És ide a bökőt, ha nem igaz, hogy nem a könyvek formáltak, vagy legalább is nagyobb részt nem ők formáltak olyanná, amilyen lettem. A könyvek, és rajtuk keresztül azok az emberek, akiket talán nem is kell különlegesnek tekintenünk…írók! Én meg olvasó vagyok! És igen, hozzám is szólnak, fontos vagyok nekik! Adnak, én pedig befogadok! Írnak, én pedig megtalálom őket! És bizony olykor ott a döbbenet:hiszen ez nekem szól, rólam szól, engem igazol, engem vezérel, nekem mutat utat! És nem véletlen, hogy kíváncsiság gyúl bennem az író iránt. És nem véletlen, hogy egy asztalhoz ülnék velük olykor, egy kávéra, elszívni egy cigit, meghallgatni egy történetet. Meghallgatni az én történetemet! Nem vagyok ítész, sem kritikus, nem dolgom…olvasok, és szerencsémnek tartom-mit szerencse, adomány!-, hogy így alakult! Találkozni egy könyvel, találkozni a benne foglaltakkal, találkozni önmagammal…szórakozni, gondolkodni, tanulni, nevetni, sírni, vigadni, álmomban is tovább élni a történetet, olvasni a buszon, a vécén, olvasni a kádban, olvasni, olvasni szakadatlan…
Nem megcsinált könyv, nekem nem megcsinált könyv! Kaptam…több, mint könyv!

4 hozzászólás
+
>!
Jean
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Évekkel ezelőtt már lekezdtem olvasni, de valamiért félbehagytam. Most, hogy @Zizz ezt választotta a klubba, nagyon megörültem. Alig vártam a júliust, hogy olvashassam!
Imádtam minden egyes betűjét. Zafón egy zseni. Minden karaktere tökéletesen ki van találva és mindegyik ébresztett bennem valamilyen érzelmet. Az ugrálás az időben, majd annak összekapcsolása, káprázatos volt!
Egy könyv a könyvekről és a ránk való hatásukról. Csodálatos!
Kedvenc lett.

8 hozzászólás
++
>!
rockdoki
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Mit is mondhatnék… még annyira a hatása alatt vagyok, hogy egy ép-kéz láb gondolatom sincs, csak röpködnek itt a szavak: gyönyörű, izgalmas, rejtélyes, szívszorító, különleges – kedvencem.

5 hozzászólás
+
>!
motyi11 P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Bevallom, nem értem, mitől annyira sikeres ez a regény. Persze van benne egy csomó minden, rejtély, kaland, izgalom, de valamiért nálam nem működött. Mintha csak beledobálták volna a sok hozzávalót, de aztán nem csináltak vele semmit. Nem állt össze kerek egésszé. Nem tudott magával ragadni, nem váltott ki érzelmeket, egy idő után már csak a végét vártam.

+
>!
Agatha
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Jellemzően fantasyt olvasok.
Erre a könyvre is több ilyen olvasmány után kerítettem sort, így eléggé lassan rázódtam bele a valóságba. Merthogy ez a könyv minden lapjával a színes-szagos-szélesvásznú életet jeleníti meg.
Lassú haladásom másik oka az volt, hogy éreztem: ez a könyv többre érdemes, minthogy 20-30 perceket töltsek vele, több odafigyelést igényel, hogy felfedezzem minden egyes csodáját.
Mert bizony új kedvencet avattam: ezt a csodát, ami bár eléggé kívülállóként kezel – olyan mintha egy színházi előadást ülnél végig nézőként – mégis oldalról oldalra beavat valakinek az életébe, álmaiba.
Pont olyan édes-bús számomra, mint az Amelie csodálatos élete volt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Sozora 

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.

Kapcsolódó szócikkek: könyv
2 hozzászólás
+
>!
DZSUDZSEE

…az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán előbb vagy utóbb – nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel, mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk – visszatérünk hozzá.

+
>!
Dün ×SP

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.

17. oldal (Palatinus, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: titok
+
>!
Niki_

Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap

10. oldal, (Ulpius-ház, 2009)

3 hozzászólás
+
>!
ficka

– Valaki egyszer azt mondta, hogy amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla – mondtam.

217. oldal, 21.fejezet (Palatinus, 2005)

+
>!
Alizee

(…) az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször ejti rabul a lelkét.

13. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Dorthie

Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat.

435. oldal

+
>!
Ardid

Az eső magával ragadta a könnyeimet, és én is utánuk eredtem.

423. oldal

4 hozzászólás
+
>!
Dün ×SP

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

+
>!
Sárhelyi_Erika IP

Én ezt a nőt lassan jobban szeretem, mint az őszibarackbefőttet.

229. oldal, A város árnyai - 22. (Új Palatinus Könyvesház, 2005)


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is