!

A szél árnyéka (Az Elfeledett Könyvek Temetője 1.) 515 csillagozás

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A tízéves Daniel élete egy csapásra megváltozik, amikor egy hűvös hajnalon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, mely döntő hatással lesz sorsára. A kötet titokzatos szerzőjének nyomait kutató fiú életében kalandos évek következnek. Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény. A sodró lendületű epizódok váltakozó hangulatú sora sajátosan rabul ejtő kaleidoszkóppá válik: szenvedélyes romantikus jelenetek váltakoznak regénybe illően félelmetes… (tovább)

Eredeti mű: Carlos Ruiz Zafón: La Sombra Del Viento

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Fermín Romero de Torres · Daniel Sempere · Julián Carax

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Elfeledett Könyvek Temetője · Barcelona · labirintus · Tibidabo út · Katalónia tér


Hirdetés

Kedvencelte 221

Most olvassa 40

Várólistára tette 374

Kívánságlistára tette 198

Kölcsönkérné 8

Elcserélné vagy eladná

>!
★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Csritus könyve Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Kiemelt értékelések

+
>!
zakkant
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Szenzációs, és ahogy az idézet szól:

„Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.”

+
>!
entropic
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Egy nap alatt elolvastam, úgyhogy nevezhetjük letehetetlennek. De csak attól még nem lesz jó egy könyv, hogy letehetetlen.
Szerintem ez egy nagyon megcsinált könyv. Van benne egy kis gótika, egy kis szerelmi tragédia, egy kis családi dráma, egy kis háborús nyomor. Meg egy kis cseles játék az idősíkok meg a narrátorok keverésével, csak hogy én is tudjak minek örülni.
Ez a könyv mintha mindenkinek tetszeni akarna. De nekem nem tetszett, talán pont ezért.

31 hozzászólás
+
>!
eme MP
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Minden megvan benne, ami egy sikeres regényhez szükségeltetik. Sodró, lendületes, rejtély, titokzatosság, szerelem, bűnügyi szál, tragédia és így tovább. A második világháború után történik, mégis az volt végig az érzésem mintha a középkorban járnék: szerelmes lovagok, titokzatos kódexek, kísértő sátánok, sötét labirintusok birodalmában, ahová ritkán süt be a nap. Így kell ezt manapság csinálni.
A cselekmény szerkezete a történet előrehaladtával egyre inkább azokra a matrjoska nevezetű orosz babákra emlékeztetett, amelyek a belsejükben önmaguk újabb és újabb kicsinyített mását hordozzák. Az elbeszélés fő szála ennek megfelelően egyre több történetre ágazott szét, mintha egy tükrökkel teli terembe hatolva megsokszorozta volna önmagát.
Az idézet a regényben a regénybeli regényre, A szél árnyékában főszerepet játszó A szél árnyékára utal. Vagy mégsem? (Értitek.) Miközben lépésről lépésre haladtam a történetben, én is egyenként nyitottam fel a babákat, és találtam bennük újabbat és újabbat. Míg egyszercsak elfogytak. Mi volt az utolsó pirinyó kis babában? Mese volt. Picit sötét, de kalandos, látványos összeütközzéssel, melyben a jó elnyeri jutalmát, a rossz a büntetését. Mese volt, de ezúttal nem nekem szóló. A szél árnyékában szövődő álmok világába nem sikerült igazán belépnem.

2 hozzászólás
+
>!
Jean
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Évekkel ezelőtt már lekezdtem olvasni, de valamiért félbehagytam. Most, hogy @Zizz ezt választotta a klubba, nagyon megörültem. Alig vártam a júliust, hogy olvashassam!
Imádtam minden egyes betűjét. Zafón egy zseni. Minden karaktere tökéletesen ki van találva és mindegyik ébresztett bennem valamilyen érzelmet. Az ugrálás az időben, majd annak összekapcsolása, káprázatos volt!
Egy könyv a könyvekről és a ránk való hatásukról. Csodálatos!
Kedvenc lett.

8 hozzászólás
+
>!
rockdoki
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Mit is mondhatnék… még annyira a hatása alatt vagyok, hogy egy ép-kéz láb gondolatom sincs, csak röpködnek itt a szavak: gyönyörű, izgalmas, rejtélyes, szívszorító, különleges – kedvencem.

5 hozzászólás
+
>!
márti
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Ritka az olyan könyv, amelyet már akkor újra akarok olvasni, amikor még csak a felénél tartok. Akkora meglepetés volt ez a regény, amekkorára egyáltalán nem számítottam, sőt féltem, hogy valamilyen Coelho-s okoskodás lesz. Közhely, de tényleg teljesen magával ragadott, tetszett a hangulata, a bonyolultsága, megkedveltem a szereplőket (bár Danielt eleinte egy koravén kis okostojásnak tartottam), szerettem Barcelonát, mosolyogtam Fermín szövegén és több-kevesebb sikerrel bogozgattam én is a szálakat. Újraolvasós.

6 hozzászólás
+
>!
motyi11 P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Bevallom, nem értem, mitől annyira sikeres ez a regény. Persze van benne egy csomó minden, rejtély, kaland, izgalom, de valamiért nálam nem működött. Mintha csak beledobálták volna a sok hozzávalót, de aztán nem csináltak vele semmit. Nem állt össze kerek egésszé. Nem tudott magával ragadni, nem váltott ki érzelmeket, egy idő után már csak a végét vártam.

+
>!
ervinke73
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Az első könyvre az életemben nem emlékszem. De emlékszem mindazokra, amiket még gyerekként olvastam, emlékszem, nagymamámtól milyen könyveket kaptam. Ő tudta! És ide a bökőt, ha nem igaz, hogy nem a könyvek formáltak, vagy legalább is nagyobb részt nem ők formáltak olyanná, amilyen lettem. A könyvek, és rajtuk keresztül azok az emberek, akiket talán nem is kell különlegesnek tekintenünk…írók! Én meg olvasó vagyok! És igen, hozzám is szólnak, fontos vagyok nekik! Adnak, én pedig befogadok! Írnak, én pedig megtalálom őket! És bizony olykor ott a döbbenet:hiszen ez nekem szól, rólam szól, engem igazol, engem vezérel, nekem mutat utat! És nem véletlen, hogy kíváncsiság gyúl bennem az író iránt. És nem véletlen, hogy egy asztalhoz ülnék velük olykor, egy kávéra, elszívni egy cigit, meghallgatni egy történetet. Meghallgatni az én történetemet! Nem vagyok ítész, sem kritikus, nem dolgom…olvasok, és szerencsémnek tartom-mit szerencse, adomány!-, hogy így alakult! Találkozni egy könyvel, találkozni a benne foglaltakkal, találkozni önmagammal…szórakozni, gondolkodni, tanulni, nevetni, sírni, vigadni, álmomban is tovább élni a történetet, olvasni a buszon, a vécén, olvasni a kádban, olvasni, olvasni szakadatlan…
Nem megcsinált könyv, nekem nem megcsinált könyv! Kaptam…több, mint könyv!

2 hozzászólás
+
>!
JamiC
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Ez a könyv… olyan sokáig halogattam az olvasását. Tartottam tőle, mert mi lesz, ha nekem nem tetszik annyira? Kár volt tartanom tőle: néhány oldal után teljesen magával ragadott.
Hihetetlen, de szinte éreztem a barcelonai ködöt, a kis utcák a szemem előtt elevenedtek meg, a szereplők előttem élték az életüket, ami megannyi titokkal átszőtt.
Tetszett. Több ilyen kellene a világnak.

+
>!
cinnamon
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Na, ez nekem pont olyan tömény és sok volt, hogy megfeküdte a gyomrom. Minden előzetes jel arra utalt, hogy szeretni fogom, de ez a regény… nincs benne egyetlen mellékszál, minden a legapróbb részletekig kidolgozott, minden mondat cirkalmas-virágos, minden apró esemény mély és drámai jelentőséggel bír – hát, én elfáradtam bele. Alapvetően tetszett, de néha azért hadd kapjon levegőt az a szegény olvasó…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Sozora

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.

Kapcsolódó szócikkek: könyv
2 hozzászólás
+
>!
DZSUDZSEE

…az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán előbb vagy utóbb – nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel, mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk – visszatérünk hozzá.

+
>!
Dün ×SP

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.

17. oldal (Palatinus, 2007)

+
>!
Niki_

Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap

3 hozzászólás
+
>!
Ardid

Az eső magával ragadta a könnyeimet, és én is utánuk eredtem.

423. oldal

4 hozzászólás
+
>!
ficka

– Valaki egyszer azt mondta, hogy amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla – mondtam.

217. oldal (Palatinus, 2005)

+
>!
Dün ×SP

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

+
>!
Netelka I

Én ezt a nőt lassan jobban szeretem, mint az őszibarackbefőttet.

+
>!
Dorthie

Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat.

+
>!
bmgrapes I

Az élet pillanatok alatt elröppen, különösen az a része, amiért érdemes volt megszületni.

278. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján