A ​háborúról 8 csillagozás

Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve
Carl von Clausewitz: A háborúról Carl von Clausewitz: A háborúról Carl von Clausewitz: A háborúról

A nagy francia forradalom, majd a napóleoni háborúk a hadviselésben új korszak beköszöntét jelentették. Elengedhetetlenné vált új általános érvényű összefüggések megállapítása és rendszerbe foglalása. Ezt a korszak kétségtelenül legjelentősebb katonai teoretikusa Carl von Clausewitz oldotta meg leginkább időtállóan. A Zrínyi Kiadónál most megjelent legújabb magyar változat egy német nyelvű Clausewitz-könyv újrafordítása és lektorált szerkesztése, mely a katonai műveltség szélesítéséhez kíván hozzájárulni.

Eredeti megjelenés éve: 1832

>!
Zrínyi, Budapest, 2014
706 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633275993 · Fordította: Szabó Júlia
>!
Göttinger, Veszprém, 1999
614 oldal · Fordította: Hazai Samu
>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1961
866 oldal · keménytáblás · Fordította: Réczey Ferenc

2 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Dorqa>!
Carl von Clausewitz: A háborúról

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Egyetemen kötelező olvasmány volt több tantárgyhoz is (diplomácia és politikai stratégia), és bár részletekre nem emlékszem, arra viszont mindenképpen, hogy élvezettel írogattam belőle esszét. Talán újra át kellene lapozni, feleleveníteni a dolgokat…

2 hozzászólás
Hanging_Moss_9102 >!
Carl von Clausewitz: A háborúról

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Csodálatos a könyv, csodálatos az író. Nagyon nehéz olvasmány, tele nagyon mély gondolattal. Mindenesetre bátran ajánlom minden hadtörténelem és politika iránt érdeklődőnek. Alapmű. Többet ér bármelyik biztonságpolitikai tankönyvnél.
Clausewitz adhatta volna ezt a címet is a könyvének: „A kormány túlélési kézikönyve válságok és háború esetén” állami szinten. Természetesen elsősorban a németjeinek kínált lehetséges megoldásokat különböző krízis helyzetekre.
A könyv sajnos nem lett befejezve, tehát a mű nem egységes, ellenben az első könyv- ahogy Clausewitz is írja- tökéletesen kész, minden tétele fején találja a szöget.
Valószínűleg hatott mindenkire, akire kellett: a későbbi történelem sok tézisét igazolni látszik.
A végén írt egy haditervi javaslatot Franciaország ellen, nagyon élvezetes volt ezt olvasni. Amit kiemelnék: nem írt baromságokat, abszolút az ő jelenére hegyezte ki a politikai helyzetet és terveket. Akkoriban Franciaország volt a „number one” (18.-19. sz eleje) s úgy szerkesztette meg elképzeléseit, hogy egy feltámadó gall kakas ellen hogyan kellene fellépni. A britek, hollandok, poroszok és osztrákok egy hajóban eveztek volna eszerint, ellenben feltételezhetően az oroszok semlegesek. Egy korabeli „NATO” (pontosabban a korára illesztve egyféle „north european organisation”, röviden NEO :P ) a nagy francia nemzet ellensúlyaként. Clausewitz a kora Jens Stoltenberg-je, „főtitkárja” a „NEO”-nak(persze nem akarom degradálni Clausewitz mestert, mert sokkal nagyobb géniusz volt) csak a hivatalos nyelv nem angol és francia, mint ma, hanem angol és német lehetett volna. Aztán a történelem kereke megfordult, s a németek vették át a franciák szerepét és helyét a 19.-20. században.

Igazából rejtély, hogy Clausewitz milyen világosan leírja, miért nem szabad neki menni a nagy keleti, ázsiai szörnyetegnek „csak be kell rúgnunk az ajtót, hogy az egész korhadt építmény összeroskadjon” (by Adolf Hitler), ahonnét mindig a nagy keleti viharok jöttek, s ennek ellenére mégis 2x neki ment a Clausewitz-et kívülről fújó porosz tisztikar. Bár tény, az öreg Carl lehetséges és ésszerű megoldást is kínál, ám kérdés, mivel még senki sem tette meg sikerrel, ez valóban lehetséges-e. Ellenben felmerülhet, hogy az USA-nak sikerült, de az országot ténylegesen nyilván meghódítani soha sem, senkinek. Oroszországot csak „saját” és „belső” gyengesége győzheti le. Hogyan is sikerült az USA-nak legyőzni a SZU-t?

Clausewitz állít valamit, az olvasó felvonja a szemöldökét, s erre néhány sorral lejjebb, megmagyarázza, mintha nagyon jól tudná, hogy értetlenkedik a tisztelt olvasó. Ő valószínűleg ilyenkor nagyokat mosolyog a Valhalla-ban. Na ezért jó olvasni a Háborúról avagy „Hogyan éljünk túl egy válságot állami szinten?” (egy lehetséges cím variáns) mert több dimenzióból közelíti meg a kérdést.

Bárcsak olvasnák ezt a könyvet az EU politikusai, akkor ma Európa lenne a legerősebb szuperhatalom és nem az USA. (Akik egyébként rajongásig forgatják, elég elolvasni a releváns amerikáner szerzők alaptéziseit, rengeteg gondolatuk vezethető a német szerzőre vissza, pl. Huntington.)

Összefoglalva: nem lehet eléggé hangsúlyozni ezt a könyvet, sem hatását, sem tételeit. Az egyik legfontosabb könyv,-elég sok témára lebontható a téma, gondolok akár közgazdaságtanra, politológiára, történelemre, katonai elmélet stb., s mindez egy zseniális német elme tollából. Meglepő, ő is német. Szinte mindenki, aki számít valamit az elmúlt 200 évben.

G0211>!
Carl von Clausewitz: A háborúról

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Nehéz könyv. Nem (csak) a méretére gondolok. Nem adta magát könnyen. Néha kifejezetten untatott, máskor faltam a sorait. Olyan, mint egy hatalmas és ódon intarziás szekrény, amelyben rengeteg az antik régiség, viszont akad benne jócskán örök érvényű érték.
Ugyanis vitathatatlan, hogy Clausewitz zseni volt és mestere a hivatásának. Monumentális műve esszenciális leírása a háborúnak, az emberiség sokszor elátkozott, mégis törvényszerűen létező jelenségének. Mert amíg legalább két ember létezik a Földön, addig lesznek konfliktusok (Clausewitz: súrlódások), és van úgy, hogy ezeket a konfliktusokat a fegyverek és az erőszak döntik el.
Clausewitz megírta kora hadvezérei és politikusai számára az útmutatást a háború tekervényes ösvényén, ám a derék porosz generális jóval túlmutatott saját jelenén. Bizonyos gondolatai ugyanis éppúgy megállják a helyüket a kővel és botokkal vívott háborúk korszakaiban, mint a nukleáris fegyverekkel és drónokkal folytatott hadviselés idején.
Bár a szerző már a könyv elején exkuzálja magát, hogy műve még zömmel kiforratlan és befejezetlen, Frau Clausewitznek hála mégis egy koherens egésszé foglalva olvashatjuk a barokkos és filozofikus stílusú remekművet.
Dióhéjban a könyvekről:
Első könyv: Lényegében itt fogalmazódnak meg az örökbecsű (már-már közhelyesen sokat citált) clausewitz-i gondolatok a háborúról. Az olyan megállapításokkal ki merne vitatkozni, mint „ a háború a politika folytatása más eszközökkel” vagy „a háború korlátlan erőszak alkalmazása arra, hogy rákényszerítsük ellenfelünkre akaratunkat”? Ez régen is így volt, most így van, a jövőben is így lesz. Apelláta nincs. A nyolc könyv közül ez a legkiérleltebb, legvilágosabb érvelésű alkotás.
Második könyv: A háború elmélete. Clausewitz itt egy tudós óvatosságával int minket arra, hogy semmilyen elméleti munka nem szakadhat el a valóság talajától, mert akkor puszta absztrakcióvá válik. Gondolatait tehát erre a tézisre fűzve interpretálja nekünk, gondosan ügyelve arra, hogy dogmák helyett irányelveket fogalmazzon meg a háború elméletével kapcsolatban. A mű egészét egyébiránt ez a szemlélet jellemzi. Érvel, de nem kinyilatkoztat.
Harmadik könyv: Hadászat és harcászat. Laikus nyelvre fordítva: stratégia és taktika. Taktika: hogyan nyerjük meg a csatát, stratégia: a megnyert csatát hogyan használjuk fel a teljes győzelemhez. Nyilván Clausewitz ennél precízebben fejti itt ki a gondolatait, de hát én ugye nem vagyok porosz tábornok.
Negyedik könyv: Az ütközet, tehát maga a tényleges fizikai konfrontáció. Itt a taktikai elemek kerülnek alaposabb kifejtésre. A szerző egyébként rengeteg történelmi példát hoz fel műve során gondolatai alátámasztására. Leggyakrabban a hétéves és a napóleoni háborúk tapasztalatait veszi elő. (Szemmel láthatólag hatalmas tisztelője Nagy Frigyes porosz uralkodónak, de ezen senki nem lepődik meg, ugye?)
Ötödik könyv: Amit a hadseregről, hadseregszervezésről tudni érdemes. Nyilván amíg lesznek harcoló alakulatok, addig azokat szervezeti egységbe kell fogni, valamint élelmezni, ellátni és elhelyezni kell. Már ha profi hadseregről beszélünk, nem valami szedett-vetett csürhéről. Figyelem: a lovasság arányának eloszlása egy haderőben manapság már nem nagyon aktuális szempont! :)
Hatodik könyv: Védelem. Itt azért szenvedtem. Talán a leghosszabb része a könyvnek. Clausewitz szerint mindig a védelem a legerősebb pozíció a háborúban. (Azon egyszerű oknál fogva, hogy a védőnek több ideje és lehetősége van felkészülni az összecsapásra.) Miközben részletes elemzésre kerülnek a különböző geológiai és védelmi összefüggések, óhatatlanul is eszembe jutott az első világháború. Clausewitz szelleme nagyon is belengte az első világégés csatatereit, sok analógiát találtam közte és a nyugati front vérszivattyúi között.
Persze a második világháborúban is jócskán tetten érhetőek a Mester meglátásai, de talán az első világháborúban hatottak legjobban a gondolatai.
Hetedik könyv: Vázlatok a támadás doktrínájáról. Nagyon rövidek a fejezetek, mivel a szerző ezt a részt életében nem tudta teljesen kiforrottan papírra vetni. Dacára a „zanzásításnak”, az előző oldalakon tapasztalt igényesség itt is jellemzi az elmélkedéseket.
Nyolcadik könyv: Tulajdonképpen az első könyv kiegészítése, történelmi példák elemzésével és egy lehetséges alternatívával (ha úgy tetszik fiktív haditervvel) Franciaország legyőzésére. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy a szerző hogyan látta volna a két világháborút, a hidegháborút és napjaink konfliktusait. Biztos vagyok benne, hogy pengeéles meglátásokat tett volna róluk.
Összességében azt kell mondjam, hogy Carl von Clausewitz tábornok műve minden hivatásos és nem hivatásos társadalomtudós számára kötelező olvasmány, szellemtörténeti szempontból egyszerűen megkerülhetetlen alkotás. A leendő katonatisztekről nem beszélek, nekik oda-vissza fújni kell.

1 hozzászólás
Sándor_Aranyi>!
Carl von Clausewitz: A háborúról

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

A 4-es pontszám Báró Hazai Samu munkájának szól.

feden>!
Carl von Clausewitz: A háborúról

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Sokadszorra estem neki, mondhatni nagyon (kicsit?) izzadósan, de elolvastam.Előttem már leírták hosszan, és leírom röviden, hogy ez a mű a jelenkori hadtörténelmi Biblia.


Népszerű idézetek

Dorqa>!

A háború a politika folytatása más eszközökkel.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Kapcsolódó szócikkek: háború · politika
Hanging_Moss_9102 >!

Mindaddig, amíg az ellenfelet le nem győztem, rettegnem kell attól, hogy ő tör le engem, hogy tehát nem vagyok többé a magam ura, hanem ő szab törvényt nekem, ahogy én is tenném ővele.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Kapcsolódó szócikkek: ellenfél
Hanging_Moss_9102 >!

Az orosz birodalom nem olyan ország, amelyet ténylegesen meghódíthatnánk, vagyis megszállva tarthatnánk, legalábbis nem a mostani európai államok erőivel, és nem is a Bonaparte vezette 500 000 emberrel. Egy ilyen országot csak saját gyengesége és a belső ellentétek hatása győzhet le. Az állam szívéig hatoló megrázkódtatás szükséges ahhoz, hogy politikai létének eme gyenge pontjait megtaláljuk. Bonaparte csak akkor remélhette, hogy megrendíti a kormány bátorságát, valamint a nép hűségét és kitartását, ha erőteljes csapása Moszkváig ér el, ahol békét remélt, és ebben a háborúban ésszerű célként egyedül ezt tűzhette ki maga elé.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Hanging_Moss_9102 >!

A háború tehát nem csupán egy valódi kaméleon, amely minden konkrét esetben megváltoztatja valamelyest a természetét, hanem valamennyi megnyilvánulása szerint, a benne uralkodó tendenciák vonatkozásában, egy rendkívüli hármasság is:
a, természetéből fakadó, veleszületett erőszakból, vak, természetes ösztönnek tekinthető gyűlöletből és ellenszenvből
b, valószínűség és véletlen játékából, amely a háborút szabad szellemi tevékenységgé teszi, és
c, mint a politikai eszközének alárendelt természetéből tevődik össze, miáltal a háború a puszta értelem hatalmába kerül.
E három összetevő közül az első inkább a nép, a második a hadvezér és hadserege, a harmadik a kormányzat felé fordul.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Hanging_Moss_9102 >!

…Úgy hisszük, hogy általában a védő inkább számíthat a külső segítségre, mint a támadó. Annál biztosabban számíthat rá, minél fontosabb a létezése a többiek számára, vagyis minél egészségesebb és szilárdabb a politikai és a katonai helyzete.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Hanging_Moss_9102 >!

Nos, korunkban alig van más eszközünk arra, hogy a nép szellemét merészségre neveljük, mint éppen a háború, pontosabban a háború merész vezetése. Csakis ez utóbbi által vagyunk képesek az érzelem elpuhulása és a kényelem iránti hajlam ellen hatni, amelyek lehúzzák a szakadatlan jólétben élő és az érintkezésben magas fokon tevékenykedő népet.
A nép csak akkor reménykedhet szilárd talajt lelni a politika világában, ha jelleme és háborús szokásai állandó kölcsönhatásban erősítik egymást.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Hanging_Moss_9102 >!

…jegyezte meg Bonaparte nagyon találóan, hogy egy sor, a hadvezér előtt álló döntés olyan matematikai számításokon nyugvó feladat, amely egy Newton vagy egy Euler képességeihez sem lenne méltatlan.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Hanging_Moss_9102 >!

A politikai szempont alárendelése a katonainak esztelenség volna, mert a politika hozza létre a háborút. A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz, nem pedig fordítva. Tehát csakis a katonai szempontot rendelhetjük alá a politikainak.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Kapcsolódó szócikkek: háború · politika
Hanging_Moss_9102 >!

Nem szeretnénk olyan hadvezérekről hallani, akik vér nélkül győznek. Ha a véres öldöklés rettenetes színjáték is, mindig arra késztessen, hogy jobban méltányoljuk a háborút! Ne engedjük azonban, hogy kardunk emberiességből lassan eltompuljon, hogy aztán valaki éles karddal ránk támadva tőből levágja karjainkat!

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve

Hanging_Moss_9102 >!

Az a kormány tehát, amely egy vesztett döntő csata után csak arra gondol, hogy népének mielőbb békét hozzon és a szertefoszlott remények érzésétől lesújtva többé nem érez magában bátorságot és kedvet ahhoz, hogy minden erejét összeszedje, nos, az ilyen kormány, gyengeségéből adódóan. minden esetben nagyfokú következetlenségről tesz tanúbizonyságot, valamint megmutatja, hogy nem méltó és talán éppen ezért alkalmatlan is a győzelemre.

Carl von Clausewitz: A háborúról Clausewitz Károly tábornok hátrahagyott műve


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ungváry Krisztián: Hősök?
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Toni Llácer: Nietzsche
Stephen Hart – Russell Hart: A II. világháború német páncélosai
David de Jong: Náci milliárdosok
Bill O'Reilly – Martin Dugard: Az SS kiiktatása
Anna Funder: Stasiország
Mary Fulbrook: Németország története
Kurt Rieder: Waffen-SS a II. világháborúban
James Hawes: Németország legrövidebb története