Kapcsolat 86% 92 csillagozás

Nagyon jó kis olvasás kerekedett ebből, persze kellett hozzá az általam nagyon szeretett film is. :) Hátborzongató élmény volt, de most komolyan? Ki tud ilyesmit kitalálni? Honnan jöhetnek vajon az ilyen ötletek? Persze nem vagyok fizikus, csillagász sem, annak ellenére hogy az apukám az, nem tudom megítélni hogy megállja-e a helyét a valóságban mindaz, amit olvastam, de én elhittem. Elképzeltem, hogy mindez megtörténhet, és ez az ami szerintem fantasztikus. Ezért érdemes olvasni. :)

Az Elfeledett ősök árnyai volt az első könyv, amit olvastam Sagantól, s örökre belém ivódott a megfigyelt, s leírt bizonyíték, hogy emberszabású emlősök felmérve helyzetük, tudatos döntést hoznak a közösség érdekében, tehát gondolkoznak. A Broca agya olvasása után már mély tisztelet ébredt bennem a csillagász iránt(https://moly.hu/konyvek/carl-sagan-broca-agya/en-es-a-konyv/bla), s látva a Kozmoszról készített filmsorozatát, ez csak mélyült. Miközben a Kapcsolatot olvastam jöttem rá ismét, hogy filmen ugyan láttam a könyvet, de az írott gondolatgazdagság utólérhetetlen. Értettem az utalást Simak Városának hangyáiról, akiket Ted – elesve – „tanított beszélni”. Sagan helyenként olyan sajátos szemléletű alapigazságokat fogalmaz meg korunk emberéről, amelyekre csak rácsodálkoztam (https://moly.hu/idezetek/1386901). S Sagan e regényszerű történetben is kiváló ismeretterjesztőnek bizonyul: olyan felismerésekhez vezet el – a felfedezések útját is láttatva –, amely a hétköznapi olvasó számára is beláthatóvá teszi szűkebb és tágabb világunk csodáit.
Kitűnő ez az írás, csak ajánlhatom. Olyan távlatokat nyit, amelyeket gondolatban bejárni is érdemes(https://moly.hu/idezetek/1387130), mert nem földhözragadt léptékűek. Számot ad a szerző nézeteiről, hogy nem lehetünk egyedül az univerzumban, s ennek a felismerésnek sajátos formát biztosít. Sajnos az arecibói obszervatórium minapi végleges pusztulása szomorú aktualitást ad olvasásomnak…

„Ha leteszik a kagylót, mivel semmi válasz a vonalban, az rosszabb, mintha soha nem is hívtak volna.”

Olvasás előtt sosem szoktam kíváncsiságból átfutni egy könyv értékeléseit, ez pedig ennél a regénynél ütött vissza elsőként. Regényt mondtam? Nos, technikailag végül is az, de nyugodt szívvel rásüthető az ismeretterjesztő regény címke. Szóval, ha olvastam volna az értékeléseket, akkor bizonyára kiszúrtam volna az egy szem magyar kiadáshoz sajnálatosan hozzátartozó fogyatékosságokat, melyek közül a legzavaróbbak a kihagyott szövegrészek (fejezetek?). A történet egy pontján valóban volt egy olyan érzésem, hogy túl nagyot ugrottunk a cselekményben spoiler, de úgy gondoltam, hogy visszamenőleg majd világossá válik a dolog, végül csalódnom kellett. Bosszantó, még ha nem is volt élet-halál jelentősége a történet szempontjából, ha ezt előre tudom, akkor biztosan eredeti nyelven olvasom.

Carl Sagan munkásságát szükségtelen méltatnom, jó sokat kell görgetni lefelé a Wikipédián, ha az ember a lista végére szeretne érni, rengeteget tett többek között a tudomány közérthető nyelven való népszerűsítéséért, ennek ékes példája a legendás Cosmos-filmsorozat mellett ez a könyv is. Nem az írás volt a fő profilja, ha jól tudom, akkor ez az egyetlen sci-fi regénye, ami egyáltalán nem érződik olvasás közben, az viszont igen, hogy roppant nagy tudású, rokonszenves ember írta, aki rengeteget dolgozott vele. A tudományos ismeretanyag és egy érdekes történet összefésülése nem lehetett könnyű feladat, néha talán emberesen meg is billent a mérleg nyelve egyik vagy másik irányba, de az összképet tekintve remek munka. A fő téma természetesen a rádiócsillagászat és az intelligens földönkívüli életformák kutatása, de méretes kitérőket tesz egyéb tudományterületeken, így pl. matematika, fizika, filozófia, teológia, és itt-ott a képzőművészet vagy a zene ajtaján is kopogtat. Azáltal, hogy a szereplők – főleg Ellie – élettörténetébe szövi bele a tudományos közlendő legnagyobb részét, kevésbé száraz, jóval befogadhatóbb lesz, de azért sosem egyszerűsíti banális mértékben, ezzel is kényszerítve az olvasót: „bizonyos dolgoknak bizony tessék utána olvasni, ha érdekel a téma!”. Márpedig úgy van tálalva, hogy érdekeljen.

A fő történetszál mellett komoly szerepet kap az örökzöld „hit vs. tudomány”- problematika, engem személy szerint ez gondolkodtatott el a leginkább, nagyon erős érveket kapunk a szereplők szájából pro és kontra, és itt bizony nincs kibúvó, rá vagyunk kényszerítve, hogy saját magunk viszonylatában is végiggondoljuk. Tudományról lévén szó, nem megkerülhető, hogy átcsengjen a sorokon egy erőteljes, ateista hangvétel, de ahogy a cselekmény is tartogat csavarokat, úgy a két nézőpont egybefonódásának, de legalábbis békés egymás mellett létezésének lehetőségét is felcsillantja a könyv. Amellett, hogy hangvételben és a cselekmény egyes elemeiben is hasonlóságot mutat a 2001 – Űrodisszeiával, jócskán vonultat fel eredeti ötleteket is, a történet nagyon szép kerek egész, a tudományos részek követhetőek még a magyar kiadás érdekesebb fordításai mellett (pl. féreg-"kukacjáratok”) is. Ami kevésbé tetszett: az egészet átlengi egy késő-hidegháborús hangulat, de hát 85-ben íródott, és ha őszinték akarunk lenni, a lapokon visszaköszönő nemzetek közti viszony manapság sem ismeretlen számunkra. Ám tény, hogy a regény kora meghatározó, mivel a tudomány egy érzékeny terület, 30-40 év ott bizony hatalmas idő, Sagan bravúros teljesítményének tudom be, hogy nem, vagy csak alig-alig éreztem korszerűtlennek.
Az előző évezredben valószínűleg több csillagot adtam volna, de így is nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, akit valaha is elgondolkodott, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban, viszont ha van rá mód, inkább angolul olvassátok!

Amikor Ellie „hangya lett”, meg amikor a rádiócsillagászatot „felfedezték”, de végkép mikor félbe lett vágva egy mondat és nem lett semmi értelme, belevágtam az eredeti, angol verzió olvasásába. Pláne hogy, mint kiderült, egy rakás fejezet hiányzik is a magyar fordításból. És milyen jól tettem! Ha egymás mellé párba állítjuk az idézeteket, világosan kiviláglik egy sor félrefordítás, vagy ha nem is az, akkor szomorú pandaként (ezt @Juci-tól tanultam, de egyébként © South Park) vesszük tudomásul: Carl ütős mondatai a mi nyelvünkön laposak lesznek, mint rutinos alkesz zsebében az üveg. Szinte csodálom a könyv molyos százalékait (2015.02.19.: 86%), mert a hiányzó mondatok-bekezdések-fejezetek nélkül (összesen kb. 100 oldal) ezt-azt nem is lehet érteni, az élvezeti értéket pedig hagyjuk is. Akkor hát az olvasók többségének valami mégis átjött! Tudomány ide, tudomány oda, mégis vannak hát csodák e világon.

Kellene végre egy tisztességes újrafordítás, a teljes szövegről. Az 1001 könyvben is benne van, megérdemelné.

Az értékelésem az angol verzióról: http://moly.hu/ertekelesek/1664973

Kicsit sajnálom, hogy először a filmet láttam és utána olvastam el a regényt, ugyanis a Kapcsolat valami egészen fantasztikus és sokkal árnyaltabb, mint a Jodie Foster féle mozi.

Van valami fennköltség ebben a regényben, amit nem tudok pontosan meghatározni. Valami kozmikus alázatosság az emberi értelem és az univerzum előtt, ami szinte spirituális élménnyé teszi az olvasást. Ki tudja, talán ez volt Sagan célja is?

Külön csillagot érdemelne a hit és a technológia kapcsolatáról szóló gondolatok sokasága a regényben. Megkockáztatom, hogy sosem olvastam még ilyen különleges és bensőséges értekezést a vallásról és annak az emberiség életében betöltött szerepéről.

Kötelező alapmű mindenkinek, nem csak a sci-fi rajongóknak!

Rengetegszer láttam a filmet, és nagyon szeretem…legalábbis az elejét. A könyvnek is az első része volt érdekesebb, viszont folyamatosan hiányérzetem volt. Aztán kiderült, hogy a magyar kiadásból hiányoznak egyes részek, ezt nagyon sajnálom. A fordítás sajnos szintén kritikán aluli volt, ha ezt tudom megkpróbálkozpm vele eredetiben :(

Kisebb olvasási nehézségek ellenére az év egyik legnagyobb könyvélménye. Ott a helye az 1001-es listán!

Carl Sagan műve nagy élményt jelentett, az év egyik legnagyobb olvasmányélménye számomra, ezért megérdemli a 9 pontot.
Mostanában több sci-fit olvasok, és rájöttem, hogy miért olyan töretlen a népszerűségük : nagyon sokrétű művek, többféle témát tárgyalnak és alapkérdésekre adnak alternatívákat, mindezt szórakoztató köntösben.

Maga a szerző sem akárki, egy csillagász, így igen kompetens a témában.

A cím
Maga a cím is többértelmű: egyrészt a legnyilvánvalóbb a földönkívüliekkel való kapcsolatteremtés vágya. Viszont ugyanolyan fontos, hogy a Gép megépítéséhez szükség van a nemzetek összefogására, a tudósok és politikusok egymás iránti bizalmának a kialakulására. Ja, és mindez a hidegháború kellős közepén! Harmadik nagy téma a tudomány és az Isten harca illetve kapcsolata, az Isten- keresése. Szerintem tökéletes címet talált Sagan, mert ez mind a három témakört felöleli.

A mű három részre oszlik, ezeket külön – külön is érdemes szemügyre venni.

Az Üzenet

A könyv első fontos kérdése, hogy vannak-e értelmes lények a világűrben? Ha igen, kapcsolatba tudunk-e lépni velük? Ha ők üzennek, azt meg tudjuk-e fejteni? Ennek az üzenetnek a megfejtése sok vitára ad okot, több rétege van, először nem találják hozzá a kulcsot. Különben a hozzánk közel eső Vegáról sugározzák. Persze itt rögtön felmerülnek más szempontok is. Nevezetesen: mennyit tudjon ebből a közvélemény, a nemzetközi tudóstársadalom? A vallásokat mennyiben veszélyezteti az új felfedezés? Politikai játszmák is elkezdődnek.

A Gép
Ismeretlen technológiát is tartalmaz az üzenet, ami részletesen leírja, hogyan és miből építsék meg ezt a szerkezetet. A vázlaton látszik, hogy 5 szék van az űrhajóban. Mely nemzetek kapjanak helyet benne? Milyen arányban, mi a döntő szempont? Az ország népességszáma, a technikai – gazdasági fejlettsége? Fiatal legyen vagy öreg? Milyen legyen a férfi-nők aránya? Inkább tudósokat vagy műszerészeket küldjünk? Kik képviseljék a Földünket? Visszatérnek-e?

A Galaxis
Az utazás is tartogat érdekességeket. Mindenekelőtt a rejtélyes fekete lyukak mint metrócsatornák. Az átszállások, a Központi Állomás. Az antropomorf környezet, a szerettükkel való találkozás. Ki építette őket? Kik azok a Gondozók? Mi a pi üzenete?

Aztán érdekes az, hogy visszatérve nem hisznek a kis csapatnak, nincs bizonyíték. Mennyire hihetünk egy szemtanúnak? Hogyan bizonyítsuk hitünket? Úgy látszik nem is annyira ellentétes a vallás és a tudomány.
Hogyan sáfárkodunk a ránk bízott dolgokkal? Menthetetlenek vagyunk? Vagy van remény: a jószívűség, az álmok, a szeretet és a zene révén? Mely társadalmak vesznek el, melyek maradnak fel hosszabb távon? Nagyon tetszett ez az idézet:
„Az agresszív civilizációk hosszú távon szinte mindig elpusztítják önmagukat. Ilyen a természetük. Semmit sem tehetnek ellene. A mi feladatunk csupán annyi, hogy hagyjuk, hadd csinálják. És biztosítjuk, hogy más se zavarhassa őket. Saját maguknak kell beteljesíteniük a végzetüket.”
Hogyan kerülhetünk kapcsolatba a Teremtővel? Csak a hitünkkel vagy a matematikával, a tudománnyal is?
Végül, de nem utolsó sorban: látjuk-e a fától az erdőt? Azaz a távoli eget fürkésszük, de a környezetünkben történteket észrevesszük-e?

Bár ismeretterjesztő és sci-fi, de szerintem több is rejlik a sorok között. Míg a figyelem a világűr végtelenje felé irányul, rájöhetünk, hogy a bennünk lakozó végtelen felé figyelni is fontos. Nem csak a földön kívüliekkel való kapcsolatra kell törekedni, hanem itt magunk körül is fontosak a kapcsolatok. Először az értelmes lények üzenetének keresését élhetjük át, majd amikor az megérkezik, a megfejtés viszontagságai következnek. Izgalmas az utazás és tanulságos a nagyhatalmak hozzáállása a megtapasztaltakhoz. Eközben egy kis társadalom kritika, az országokat vezető elitről megfogalmazott vélemény, némi kis vallási elmélkedés, ez mind belefért a kalandokba. De a legszebb a játék volt a matematikával, a fizikával és a csillagászattal.

Rendkívül érdekfeszítő és látókör-szélesítő könyv, amely rámutat arra, hogy mennyire kicsik vagyunk, és mennyire nem ismerjük a világot, amiben élünk.
Mindig csodálattal és érdeklődéssel figyelem a legújabb természettudományos kutatásokat (nem mintha olyan sokat értenék belőlük) és eredményeket, és lenyűgöz, ahogy egy-egy új tény megismerése mennyire át tudja írni a világról és a természeti törvényekről alkotott képünket, illetve az, amikor régóta ismert elméletekre sikerült bizonyítékot találni. A tudósoknak ezt a mániákus ismeretlen-megismerési vágyát mutatja be a könyv egy kis csavarral. Látszólag fantázia, de az ismereteink mai állása szerint akár valósággá is válhat Sagan álma. Mert az égboltnak csak parányi töredékét ismerjük, és matematikában illetve fizikában is egyre inkább látszik, hogy a kutatásoknak nagy része még előttünk áll.
A történetben érzékeltetett monumentalitás arra is rávilágít, hogy mennyire picik vagyunk fajilag és egyedileg is, és hogy a látszólag hatalmas problémáink mennyire aprók térben és időben is. Mindenkinek ajánlom a könyvet, akit érdekel a tudomány, és szokott azon is gondolkozni, hogy honnan jöttünk és mi célból vagyunk a világban.

Kb. az első 100 oldalig azt hittem, hogy az idei évem egyik legnyögvenyelősebb olvasmányát tartom a kezemben… Aztán beindultak az események, és szinte le sem akartam tenni.

Hihetetlen, mekkora tudásanyag jelenik meg a könyvben, teli van csillagászati, matematikai, fizikai információkkal, de valamilyen módon mindent megmagyaráz az író, legtöbbször valamelyik karakter szolgál szócsőként, és az olyan laikusok számára, mint pl. én, így teljesen érthetővé, átláthatóvá teszi a történetet.

Számomra a könyv az első egyharmad rész után vált igazán izgalmassá, olvasmányossá, onnantól kezdve vált érdekessé. Addig valójában csak a főszereplő hölgy, Ellie életének alakulását, gyermekkorát ismerhetjük meg, és azt, hogy hogyan vált kislányból nemzetközileg elismert rádiócsillagásszá. Aztán megérkezik az üzenet, de nem akarom lelőni a „poént”.

Egy olvasást mindenképpen megért, egyáltalán nem bánom, hogy flúgos vagyok, és nem szeretek könyvet félbehagyni. :D