Az éden sárkányai 91% 60 vélemény

Pulitzer ide, pulitzer oda, ez a könyv (és Sagan írói tevékenysége) többet tett a tudományok emberközelivé emeléséhez, mint a kötelező általános oktatások.

Remek, átfogó betekintés nyújt a tengermélyi moszatállapot genetikai kódjaitól az evolúciós lépcsőkön és melléklépcsőkön keresztül a Tejút-galaxis várakozásbeli fejlett civilizációi felé való kitekintésünkig. Persze van ez a fejlett uralkodó faj, az ember, aki a természetes szelekcióval szabályozott evolúciós építőfolyamatot alaposan megbolygatta, szóval ez az ember meglehet rengeteg mindent a maga fajának a megerősítése érdekében megtanult, de ugyanezt a tudást egyben a pusztítására is használja. Na majd meglátjuk hová vezet ez megfelelő felhasználói intelligencia nélkül, mert azért lássuk be a természet törvényeihez képest az emberi tudás és akarat csak egy pattanás az univerzum erőinek a seggén.

Bár azóta néhány dologban túlhaladott ismeretileg az írás, de a szellemisége és a lényegi tartalma is aktuális.

Van egy olyan érzésem, hogy az emberiség újabban nemhogy nem kreatívan, de nagyjából sehogy sem használja az intelligenciáját, ráadásul a többséget ez nem is érdekli. Pedig jó lenne, mert ahogy a technológiánk fejlődik, rendre újabb és újabb problémák adódnak belőle, amiket meg kellene oldanunk.
Maga a könyv egyébként nagyon érdekes kérdéseket feszeget olvasmányos stílusban. Nem is a konkrét tudásanyag volt a legérdekesebb -persze utólag nyilván az marad majd meg (és lehet, hogy a tudomány is rácáfolt azóta néhány dologra, vagy épp megerősítette), hanem a gondolatmenetek és a következtetések. Ennek ellenére néha egy apró, sipító hang azt üvöltötte a fejemben, hogy: „Ember, te és a neokortex, menjetek szobára!” Persze nem komolyan.

"Vének vagyunk, mi emberek: Álmaink mesék egy homályos Édenből…
Walter De La Mare"
Sok jó értékelést írtak már a könyvről, a kedvencem @Khimaira-tól van. Így nem is sokat szaporítom a szót.. a hangzatos cím mögött egy nagyon érdekes, gondolkodásra késztető tudományos mű rejtőzik. Mindennapos nyűgjeinkből jó néha helyre tenni magunkat, kik vagyunk, honnan jöttük, és merre tart(hat)unk…

Az éden sárkányai Pulitzer-díjas könyv. Nem tudom, hogy ez egyeseknek mit jelent, én mindenesetre nem ezért olvastam el. Most viszont – olvasás után – úgy gondolom teljes mértékben megérdemli. Nem csak egyszerűen a könyv szerkesztése, vagy irói stílusa miatt, hanem azért mert Sagan zseniálisan ír. A lapok közül sugárzik a tudós bölcsessége, és előrelátása.
Tudósoknak, leendő tudósoknak támasz, a tudomány erejébe vetett hit megerősítésére alkalmas mű, minden gondolkodó (emberi) lénynek ajánlott, stílusa könnyed, olvastatja magát.
Az ember hol porbahull, hol felemelkedik a szerző fejtegtéseitől: hogyan szorítottuk ki a többi főemlőst a világ színpadáról, hogy uraljuk a bolygónkat, és talán a majmok is csak azért maradhattak fent, mert nem rendelkeztek jó nyelvi képeségekkel (bár a jelbeszédet kitűnően meg tudják tanulni).
Vajon mitől ember az ember? Miért tabu az emberölés? Mert az ember van olyan intelligens, hogy individuumnak tekintheti magát, ezért minden emberi élet egyedi, megismételhetetlen, és épp ezért szent? Honnantól tekinthető egy magzat embernek? Amikor a magzatban beindul a neurokortexes tevékenység? De akkor vajon a delfinek élete nem szent-e? Hiszen legalább olyan intellgiencia-szinten állnak mint egy emberi magzat. Sagan nem akar állást foglalni, de a kérdések, amiket felvet, gondolkodásra késztetik az olvasót, így sokkal többet tesz a véleménye kinyílvánításánál .

Az eszközkészítés volt kultúránk alapja? Hogy működik az emberi alkotás folyamata? Kik alkothatnak kiemelkedőt? Akiknek jó megérzéseik, felismeréseik vannak, vagy azok, akik szorgalmasan dolgoznak az alkotáson, folyamatos racionális felügyelettel? A válasz pedig az, hogy azok, akiknek jó megérzéseik, felismeréseik vannak, és akik szorgalmasan dolgoznak az alkotáson, folyamatos racionális felügyelettel. (Fő az egyensúly, a két félteke összhangolása!) Egy tudósnak sem lesz soha semmilyen eredménye, ha csak kritikai gondolkodásra képes, de nincsenek intuiciói, és egy művész sem alkothat semmi maradandót, ha nem tudja felülbírálni és kirtikai vizsgálatnak alávetni ötleteit.

A könyv valóban elméledések sorozata, a sok témát viszont kitűnően fűzi össze, az ember szinte észre sem veszi az átmenetet. Rengeteg fontos területet és kérdést érint.
Carl Sagan könyvét érdemes többször újraolvasni, hogy ne feledkezzünk meg emberi mivoltunkról, felelősségünkről, továbbá arról, hogy honnan jöttünk, és merre tartunk.

1977-ben írta, és pontosan látta előre a számítógép és a géntechnológia szerepét, jelentőségét. Tisztán és végtelenül erkölcsösen gondolkodott, s e mellett megmutatta, egy természettudományokkal foglalkozó tudós nem kell hogy szakbarbár legyen – az idézeteivel, utalásaival felvillantotta műveltségét és humorát is. Igazán sajnálni lehet korai halálát, de ez a könyve biztosan még sokáig sokunk kedvenc olvasmánya marad.

Ezt a könyvet olvasva sok mindenre rájön az ember. Egyrészt, hogy milyen parányiak is vagyunk a világban, másrészt meg, hogy milyen bonyolult és csodálatos fejlődés eredményei. Nem hiszem, hogy magamtól a kezembe vettem volna ezt a könyvet, talán végig se olvasom, ha csak úgy a kezembe kerül, de így utólag nem bántam meg. (És most már csak abban reménykedek, hogy a vizsga is jól sikerül belőle és örökre jó emlék marad…) Nem hiszem, hogy ha olyan embereknek ajánlanám, akiknek nincs ilyen érdeklődésük, hogy ők komolyan tudnák értékelni. Régen nekem se volt, talán most már van, nem tudom, majd kiderül…
Mindenesetre a 8. fejezetben megpeccegetett témákból egy rakat sci-fi sztorit lehetne írni :D

megjegyzem, én ehhez tök hülye vagyok. de még így is szuper volt. azon kapom magam, hogy bár már egy hónap is eltelt az olvasása óta, még mindig előbukkan beszélgetéseimben a „képzeld, azt olvastam egy nagyon okos könyvben”-frázis, majd elmondom, miért harapja le a nőstény imádkozósáska a szerelmese fejét, illetve más csacskaságokat. mindenki roppantmód értékeli, azt kell, hogy mondjam.

Érdekes értekezés. Pláne annak fényében, hogy valamikor 1977-ben foglalta össze gondolatait, spekulációit. Érdemes elolvasni, mert sokszor bólogat közben az ember és persze felkelti a vitatkozó énjét is, de alapjaiban rengeteg információt közöl olyasmiről, ami minden embernek van, khm, elméletileg, agya.

Mindenképpen zseniális a könyvben, hogy bár 30 évvel ezelőtt írta, mégis aktuális maradt – még az informatikával kapcsolatos része is! WOW!
Itt-ott kissé szárazon volt megfogalmazva (bár nyilván az is ronthatott az élvezetemen, hogy ált. esténként, elalvás előtt olvastam), de mégis érthető, és nagy általánosságban élvezhető maradt.
Egy értelmes ember értelmes könyve.
És talán még a saját sárkányok legyőzésében is segíthet. :-)

Néhány héttel későbbi megjegyzés: egyre többet gondolkodom azon, amit a könyvben olvastam, azt hiszem, muszáj újraértékelnem a fentieket, és kijelenthetem: úgy néz ki, életem egyik meghatározó olvasmányával állok szemben.

Sagant szeretem, mert Sagan úgy ír, hogy kicsit kevésbé érzem ostobának magam.