Aludj ​csak, kicsim! (Hammarby 3.) 89% 83 csillagozás

Ismét javult az írónő, de még mindig nem tudtam öt csillagot adni, mert itt-ott bizony nem volt gördülékeny a párbeszéd. A történet az nagyon jól ki lett találva, elég beteg és elég meghökkentő, ahogyan a múlt összemosódott a jelennel, tényleg egy teljes egész képet kaptam a végére.
Biztos tanult az első rész hibájából, mert itt sem volt annyira vészes a nyomozók magánélete (nem volt fenékig tejföl és rózsaszín az egész), sőt, egy kis titkot és annak megfejtését is belecsempészte mellékszálként az írónő, és még egy kis megfejtésre váró dolgot is, ami a köv. részben biztos felfog tűnni még.

Eddig ez volt a sorozat legjobb és legmegrázóbb része.
Conny Sjöberg és Einar Erikson életének és múltjának történései, amik elvezettek a jelenhez.
Dráma és tragédia mind a két családban, titkok, amik úgy voltak jelen, hogy az érintettek észre sem vették.
Nagyon várom, hogy legyen további magyar folytatás, mert Petra életét még nem sikerült végigvinni, bár Hamad tudja, mi történt vele, de az ügyet bizonyíték nélkül nem lehet lezárni…

Erős és sötét titkok a múlt ködéből. Amikor a tettes is valahol áldozat.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/06/aludj-csak-kicsim.html

Vitathatatlan a fejlődés, amin keresztülment ez a sorozat. Olvasmányos volt, izgalmas, pörögtek az oldalak. Tetszik, hogy az írónő az elejétől kezdve mozgatja a szálakat, több kezdeti kérdésemre választ kaptam, és olyan cselekmények végére tett pontot, amikről meg voltam győződve, hogy pusztán az olvasónak odavetett csont. spoiler
Kövezzetek meg, de nekem ez még mindig nem teljes… A párbeszédek, a tessék-lássék nyomozás, a fogyatékkal élő lány karaktere, és ez a nemi erőszak-ügy még gyenge lábakon áll. Az előző rész majdhogynem jobban tetszett… Szerencsére még semmi sincs lezárva :)

Tegnap este fejeztem be a könyvet, spoiler de még mindig nem tudom megfejteni, miért működött annyira, amennyire. De működött, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni. Illetve még akkor sem, mert, a gondolataim vissza-visszatértek a szereplőkhöz, illetve mindahhoz, amit az életükről spoiler megtudtam.
A stockholmi rendőrséget egy Fülöp-szigeti nő és két gyermekének meggyilkolásához riasztják. Az áldozatokkal brutális módon végeztek. A Hammarby nyomozócsoport elvágott torokkal találja a családot, a nő lakásán. A nyomozás előrehaladtával egyre több titokzatos dolog kerül napvilágra, ezzel egyidejűleg a kérdések száma is folyamatosan nő. Miért él a gyerekek svéd apja külön, magányosan? A takarítással foglalkozó anyának miből telt egy több milliót érő lakásra? Ki az az idősebb úr, aki segítette a meggyilkolt családot? A bűntény után, hová, és miért tűnt el a nyomozó csoport egyik tagja, Einar Erikson?
A szereplők, (beleértve a nyomozókat is) miért barikádozzák el gondosan agyuk hátsó részében a múlt tragédiáit, sérelmeiket? Miért félnek kimondani? Ha napvilágra kerül, valósággá válik, ezáltal elvesztenek még valamit, ami a múltjukhoz köti őket? A korábbi események soha nem múló traumákká alakulnak, amelyek a későbbiekben erőszakos, előreláthatatlan cselekményekhez szolgálhatnak alapul?
Furcsa játék ez az olvasóval és a szereplőkkel is – Carin Gerhardsen mintha direkt nem mondaná ki maga sem, hogy könyve valahol az elveszett múltnak, az elvesztett identitásnak is a regénye.
Az „Aludj csak, kicsim”- nek talán ez a leginkább magával ragadó és elképesztő rétege: ahogy a szereplők viselkedése mögött megértjük a tetteiknek motivációit és okait, így pedig visszamenőleg is sokkal fájdalmasabbnak és komorabbnak tűnik minden cselekedetük. Nem mintha a történet maga unalmas lenne, épp ellenkezőleg. A sokszor pszicho-krimi jellegű szál pont annyira kerül fókuszba, hogy együtt tudjunk gondolkodni Sjöberggel (nyomozó), saját elméletet állítsunk fel, vele együtt izguljunk az új információk miatt, és végül kellően ledöbbenjünk a végkifejlet olvasása közben.

Ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint az előző. Igazi nyomasztó, borús hangulatú skandináv krimi volt.
A nyomozás érdekes és izgalmas volt. De nemcsak a bűntény tartogatott titkokat, hanem a nyomozók magánélete is és ettől lett még érdekesebb a történet.
Petra történetét elnagyoltnak érzem. Sokkal részletesebben ki lehetett volna bontani, mi történt vele. Remélem a következő részekben lesz még erről szó.
4,5 csillagra értékelem.

Kedvenc lett ez a sorozat, főleg ez a rész. Pontról pontra kitalált, izgalmas cselekmény. A gyomrom összeszorult a sok kisgyerekért, el sem tudom képzelni, milyen fájdalom lehet ez egy szülőnek.
Remélem, lesz folytatás, a Petra-szálat lehetne még továbbvinni. spoiler

Na ez a rész már megérdemli az 5 csillagot. Carin Gerhardsen az az írónő akinek a legjobban észre lehet venni a kötetein, hogy folyamatosan fejlődik. Az első résznek is nagyon jó volt az alapötlete, de a megvalósítás nekem nem igazán tetszett, aztán láttam, hogy a második részt mennyien dicsérték így elolvastam és az már tényleg egy nagyon jó könyv lett, ahogy a mostani rész is. Nagyon tetszett a múlt és jelen történéseinek az összekapcsolása, minden hatással volt mindenre. Nekem külön tetszett, hogy nem egy bő terjedelmű sztorit kaptunk, de nem voltak benne üres járatok, nem voltak töltelék oldalak. Conny itt volt a legszimpatikusabb az ő fejlődése nagyon érezhető, és bár ebbe a kötetben Petra kevés szerepet kapott, de az ő történet szálát is szépen fűzi tovább az írónő. Már megvoltam győződve Hamad bűnösségében, de örültem neki, hogy semmi köze nem volt a Petrával történtekhez és kíváncsian várom, hogy hogyan alakul ez a sztoriszál. Einar története nagyon kegyetlen volt és megrázó és a végkifejlet hát arra nem igazán számítottam, de nagyon jó húzásnak tartom. A végén azt hittem lesz egy kis akció, de a dráma az nagyon ötletes volt. Most már nagyon várom a következő kötetét a sorozatnak biztosan elfogom olvasni azt is.

Az előző két részhez hasonlóan ezt a kötetet is nagyon szerettem!
Szívet tépő és brutális!

A nyomozati szál, a gyilkosságok, a szereplők jól kidolgozottak, a cselekmény eseménydús és tele van féltve őrzött titkokkal…

Ez a kötet abszolút rávilágít arra, hogy hiába gondoljuk úgy, hogy ismerjük a másikat, ha kellően magas és vastag falat épít maga köré, nem is gondolnánk, mennyire különbözhet valójában az általunk alkotott képtől… Vagy milyen könnyű beskatulyázni, rosszabb esetben elítélni valakit, akinek a múltjáról, az általa hordott terhekről mit sem tudunk…

Kedvenc sorozat lett! Olvasnám még!

A regény lendületes, figyelemfelkeltő, izgalmas, magával ragadó és döbbenetes. Carin Gerhardsen ennél a kötetnél már 110%-osan odatette magát, témái pedig akár a mindennapok történései is lehetnének.

Bővebben: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/06/carin-ger…