A Tanumshede melletti országúton fának rohan egy autó. Vezetője – az ütközésnél életét vesztő Marit Kaspersen – szervezetében hatalmas mennyiségű alkoholt találnak. Adja magát a feltételezés, hogy ittasan vezetett, és ezért nem volt képes bevenni a kanyart. A boncolás azonban hamar kideríti, hogy a nő a baleset pillanatában már halott volt: alkoholmérgezés végzett vele. Ám közeli hozzátartozói – volt férje, lánya és leszbikus élettársa – szerint Marit soha életében nem ivott. A holttesten talált különös nyomok is azt erősítik, hogy gyilkosság történhetett. Patrik Hedström nyomozó és csapata nekiveselkedik az ügynek, ám ugyanekkor egy másik bűntény is történik: megölik a városkában forgatott valóságshow egyik szereplőjét. A hatalmas médiafelhajtás miatt a nyomozócsapat kénytelen inkább erre fordítani a figyelmét. Ám lassan kirajzolódik, hogy a két esetnek köze van egymáshoz.
Vészmadár (Fjällbacka 4.) 311 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Erica Falck · Patrik Hedström · Bertil Mellberg
Kedvencelte 12
Most olvassa 11
Várólistára tette 66
Kívánságlistára tette 64
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Kezdem megszeretni ezt a sorozatot.
Újra egy izgalmas nyomozást követhettem nyomon, aminél különösen érdekes volt az, ahogy Camilla összeszőtte a szálakat, hiszen az elején gőzöm nem volt arról, mégis hova tart ez a történet. A városban újra felüti a fejét a bűn, Patriknak és a csapatának pedig nem egy, hanem két ügyben is kell nyomozniuk egyszerre. A visszatérő szereplőket még mindig kedvelem, de ez úgy tűnik megmarad egyszerű szimpátiának, mert igazán a szívemhez nőni nem tudnak.
A valóságshow viszont kimaradhatott volna belőle, vagy lehetett volna sokkal kevesebb róla, mert én eszméletlenül untam a műsorban szereplőknek az agressziójukat, a semmitmondó vitatkozásokat, a locsogást.
Ennyi egyhangúan pozitív értékelés után jöjjön egy kis más. Őszinte leszek, nem tetszett, megszenvedtem vele. nem is kicsit. Nem a stílus, mert az jó. Olvastam már Läckberg-től, tetszett az írásmódja, bár kicsit az első kötet is körülményeskedő volt. De ez…! Nem is kicsit volt az. Volt egy közepesen érdekes nyomozás, közben meg a 3/4-e „Éjjel-nappal Fjällbacka”, és BB vagy VV vagy bentlakó cunci, és az „úristen, kövér vagyok ebben az esküvői ruhában, jaj istenem, jaj”!! Az első kötet után vettem ezt a kezembe hosszabb kihagyás után, ezt sikerült megszereznem kölcsönbe. Sokat változott a világ, virágba rügyezett szerelem fordul esküvőbe, és … semmi. Nem volt motivációm kinyitni a könyvet, oké, lehet, hogy a sok munka is, de akkor is éreztem, hogy most megtorpantam. Na de majd a következő kötet talán változtat a nézetemen.
Még mindig négy csillag, de még mindig tetszik és tetszik ez a sorozat. Jók a szereplők, tetszik, hogy mindenki emberi, senki se szuperhős, és hogy a megoldás azért várat magára, még ha sejtjük is a dolgokat. Itt az alkoholizmus miatt halnak meg közvetve az emberek, valahogy mindig egy-egy dolog ki van ragadva valami rossz tulajdonság, vagy betegség és bele-bele pillantunk ezekbe is. Az hogy valami rabja lett valaki, hány és hány ember életének tönkretételét okozza közvetve vagy közvetlenül, ez is érdekes, ugye a már megszokott több idősík itt is itt van. A nyomozás pedig fényt derít mindenre. Közben egy valóságshowba is bepillantást kapunk. Több ember múltjáról is derülnek ki dolgok.
Már el is felejtettem, hogy mennyire szeretem ezt a sorozatot. Jó volt ismét egy kicsit visszatérni Fjällbacka-ba és pár órát Erica, Patrik és a többiek társaságában tölteni, bár érzésem szerint ez a kötet picit gyengébbre sikerült, mint az előzőek. A nyomozás sokáig úgy tűnt, hogy nem nagyon halad előre. Hanna, a csapat új tagja már az elejétől furcsa volt, de csak az utolsó oldalakon derült ki, hogy miért. A rövid visszaemlékezések a fejezetek elején kicsit zavaróak voltak, nem tudtam hova tenni, de aztán a végére azok is helyre kerültek.
Ez egy teljesen élvezhető, szinte megnyugtató, lecsillapító krimi volt.
Kicsit ugyan zavart a saját figyelmetlenségem, hogy az első után a negyediket tettem a várólistámra, de egye fene, megoldottam. Idővel kiderült, hogy a mindenki által – csak általam nem – ismert szereplők vajon kik lehetnek, és hogy kerültek a képbe.
Olyan gördülékenyen, egyszerűen mennek a dolgok egymás után, miközben épülnek és amortizálódnak a családok a világ legtermészetesebb módján, mintha benne élnénk valóban a történetben.
A valóságshow vonalat kicsit erőltetettnek éreztem, az alkohol folyamatos célzott emlegetése kissé népnevelő jellegű volt, de még ez is belefért.
A remek nyomozás mellett a legnagyobb poénja a könyvnek a nyaraló megvásárlása volt. Annyira nyilvánvaló volt a dolog, hogy már világított a sötétben, de ha valaki vakon szerelmes, hát csak vessen magára.
„Új helyen kezdeni mindig elég izgi.”
Nos, ez volt a legcsavarosabb rész, amit eddig olvastam. Kitűnő emberek, sorsok, a bűntény szálai, tényleg nagyon jó. Ráadásul Erica szülei oldalán is történik valami, ami elképesztő, nyilván a következő részben erre is fény derül. Annak is örültem, hogy Mellberg is alakul, noha megőrzi azt a képmutató, tenyérbemászó stílusát. Ugyanakkor néha nagyon emberi is tud lenni, amitől szinte meglágyul az ember szíve.
Egyszerűen szeretem ezt a sorozatot.
Vajon van olyan, hogy családi krimi? – tűnődött Camilla, majd megvonta a vállát: Hát, most már van!"
Soha nem nagy titok, hogy ki a gyilkos, de nem azért, mert az író béna és véletlenül sem tud csavaros krimit írni. Szerintem itt arról van szó, hogy nem a nyomozás a lényeg, hanem a nyomozás ürügyén megismerhető számtalan ember. Körbesétáljuk Patrikkal a környéket és minden sarkon találunk valakit, akit nem szeretnénk szomszédunknak soha, semmilyen körülmények között, pedig látszólag amúgy egészen rendben levőnek tűnik. Amíg ki nem nyitja száját.
Emellett hangsúlyos a szereplők magánélete, a sok kis szürke eminenciás mindennapjai, akiknek a problémái a mi problémáink is lehetnének és ettől valahogy az egész valóságos lesz.
Nem, nem ez lesz az a krimi, amin az olvasó tövig lerágja a körmét és nem meri leoltani a lámpát, amíg a gaz elkövetőt biztosan sittre nem vágta egy jó kiállású Atomanti. De meg van a maga varázsa, ki tud kapcsolni, és képes érzelmeket kiváltani. Csak finoman.
A szokásos CL minőség: kellemes kis nyomozás, a történet végén nagy meglepetés és minimum 100 oldal üres locsogás, ami részemről simán kihagyható lett volna (ezúttal az esküvőről).
A két főszereplő nekem továbbra is elég uncsi, sótlan, Mellberget viszont imádom! spoiler
Mindenképpen folytatom a sorozatot!
A skandináv krimik, úgy, ahogy vannak, nagyon ütősek. Ez az a műfaj, amely aktuális témákat dolgoz fel, és oly módon világítja meg őket, hogy azért valamilyen gondolkodásra késztet minket. Camilla Lackberg sokoldalú stílusa már az előző regényeiben is megragadott. De éppen ebből a sokszínűségből fakadóan ez a kötet minőségileg nagyon hullámzó, vannak kiváló, és felejthető részek is benne. Sőt, ki is lehet mondani, hogy talán utóbbiakból van több. Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos az írónő részéről, vagy esetleg teljesen véletlenszerűen alakult így, de valahogy inkább a kötet második fele, ami igazán említésre méltó. Ezáltal lehet, hogy egy idő után veszít az olvasó (mint én is) a kezdeti lelkesedéséből. A regénynek egyszerre pozitívuma és negatívuma az, hogy nincs igazán főszereplője. Gyengéje, mert olvasóként igazán nem tudtam azonosulni egyik szereplővel sem, nem találtam meg azt, akivel olvasóként tarthatok, ezáltal amolyan külső szemlélődő maradok. De erőssége is van, mert a hangsúlyozottabbá válik a csapatmunka, a szereplők közötti összhang, illetve a konfliktusok.
A „Vészmadár” nem éppen a legjobb darabja a sorozatának, de C. Lackberg jól ír, és azt hiszem, nem fogjuk sajnálni az olvasásra szánt időt.
Ha a friss skandináv krimi olvasatomat nézem, akkor olvasási és keletkezési időrendben is kb. Sjövall – Wahlöö, Mankell, Adler-Olsen, Nesbo, Läckberg a sor, és nagyjából ez a „komolyságban” csökkenő sorrend is. Läckberg nagyon könnyen olvasható, a regény szórakoztató, igazi „egyéjszakás kaland”. A krimi vonal mellett nem nagyon kínál pl. intellektualitást (Wahlöö) vagy társadalombírálatot (Mankell), de még tengernyi vér sem folyik (Olsen, Nesbo), hál istennek. :)
A könyv egyik nagy hibája, hogy az elején többtucatnyi, lényegében csak nevesített szereplő jelenik meg. Nekem fizikai nehézségeim támadtak az azonosításukkal, a könyv önmagában ezért nehezen olvasható. Ja igen, a másik (durva) hiba ebből kifolyólag a kiadói: nem jelezték, hogy egy (összefüggő) sorozat negyedik részéről van szó. Persze ha már az állandó személyek ismertek, akkor a többit könnyebb az olvasónak megszokni, ez menti a kezdeti szereplőtúltengést, de hangsúlyozottan:
ezt a sorozatot bizony érdemes az elején kezdeni és sorban olvasni.
(És sajnos a regény sokat vissza is spoilerez, úgyhogy én már nem is nyúlhatok vissza az elejére.)
Népszerű idézetek
Most ott állt, és próbálta a lehető legpompásabban tálalni az ételt. Nagyobb kihívásnak bizonyult, mint gondolta. A keze ragacsos volt, és ő haragosan meredt a grillcsirkére, amely mintha megvetően bámult volna vissza rá. Ami nem volt akármi, figyelembe véve, hogy már rég levágták a fejét.
216. oldal
– Szeretlek, Icaaa! – mondta Adrian, és megpróbált olyan édesen nézni, ahogy csak tudott. Teljesen világos volt, hogy miért csinálja – ez mindig bevált. Erica valósággal elolvadt, lehajolt, és nagy puszit nyomott a kisfiú arcára.
Mellberg úgy festett, mint aki menten szívrohamot kap, és bár gyengébb pillanataiban Patrik talán kívánta volna a halálát, azt semmiképpen sem akarta, hogy az ő irodájában múljon ki.
218. oldal
– Ragaszkodik hozzá, hogy az unokaöccse szórakoztassa a násznépet. Patrik unokaestvére.
– És azzal mi a baj?
Erica tartott egy kis szünetet a hatás kedvéért.
– Az, hogy ő nyenyerézik.
68. oldal
A sorozat következő kötete
Fjällbacka sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stieg Larsson: A tetovált lány 91% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Malin Stehn: Boldog új év 84% ·
Összehasonlítás - Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon 93% ·
Összehasonlítás - Anita Boza: Az éjszaka színei 91% ·
Összehasonlítás - Szlavicsek Judit: Hullámsír 92% ·
Összehasonlítás - Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben 92% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Jack árnyékában 91% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - Anders de la Motte: Halálos ősz 92% ·
Összehasonlítás