Sötét ​tűz (Matthew Shardlake 2.) 90% 80 csillagozás

Nem rossz ez a műfaj, bár olvasás közben az ember folyamatosan hálát ad, hogy nem kell abban az időben és ott élnie. A történet előrehaladtával olyan érzésem van, hogy Matthew Shardlake (a főhősünk) szinte az egyetlen becsületes ügyvéd az egész Cityben. Őt tényleg érdekli azok sorsa, akiket képvisel és mindent meg is tesz, hogy igazságot szolgáltasson. Ügyvédünk nagyon alapos ember, időnként kicsit elnyújtottnak is éreztem a történetvezetést, felesleges körökkel. Cromwell három év után ismét megtalálja, hogy oldja meg a problémáját, miközben egy fiatal lány ügyében is nyomoz. A sötétben pedig gátlástalan orgyilkosok várják, hogy megakadályozzák az igazság kiderítésében.

Akármikor a könyvtárba járatban, amikor megláttam a könyvet az író nevével, hülye módon mindig OJ Sámson neve ugrott be és inkább nem vettem le a polcról:) Egész csütörtökig, akkor megint lekacsintott rám. Kár, h nem „hagytam magam” előbb, mert ez bizony ötcsillagos a műfajában. Nem közöl túl sok és túl száraz adatokat, izgalmas, de nem hatásvadász. Első könyvem volt „Sámsontól”, de biztosan nem utolsó.

Mivel is kezdjem? Egyszerűen imádtam! De kezdjük az elején. Eddig a sorozatból az első és harmadik kötet olvastam, egyértelműen ez a rész tetszett a legjobban.

Az előző két résznél (amit olvastam) azt nehezményeztem, hogy a rejtély nem volt annyira izgalmas. Hát itt egyből kettőt is kapunk, és mind a kettő remekül fel van építve, és izgalmas a megoldás is. És most valahogy a fő gonosz is jobban tetszett, persze a motiváció mindig érdekes, de most először éreztem úgy, hogy a gonosznak igazi jól felépített terve van és tényleg veszélyes ellenfél.

Ráadásul amit eddig szerettem az megmaradt, szerethető szereplők, a kor élehethű megjelenítése, szinte harapható hangulat. Valahol a könyvben Shardlake megemlíti, hogy egyesek úgy gondolják hamarosan vége a világnak (így majdnem ötszáz évvel később vigyorogtam rajta kicsit), és tényleg átjött a világvége a hangulat. Az állandó bizalmatlanság és félelem, a rettentő nyomor Londonban.

Ahogy megszokhattuk most is volt történelmi személy is a könyvben, ezúttal is szerepelt Richard Rich, Cromwall és Norfolk hercege is komolyabb szerepet kapott khmm Roger-anus kmm jóég!

Már nem először kezdek egy sorozatot a második résszel, no, mindegy, természetesen érthető volt így is. Lehet, hogy több történelmi krimit kellene olvasnom, mert ez nagyon lekötött és tetszett.

Az a baj ezzel a könyvsorozattal, hogy mindig olyan lassan indul el a cselekmény, hogy emiatt kevésbé tartja fenn az érdeklődésemet az elején. Pedig minden benne van: szép, élethű történelmi leírások, izgalmas krimivonal és Anglia történelmének legvéresebb és legizgalmasabb korszaka.
Szerencsére egy idő után elkapom a fonalat és utána nagyon izgalmas lesz olvasni, tehát mondhatjuk igazán nincs sok baj ezzel a sorozattal.
A gyilkos meg mindig olyan, akire a legkevésbé gondolunk, de hát ennek így kell lennie.:))

A regény a 16. századi Anglia politikai és vallási zűrzavarába vezeti el az olvasót, miközben egy izgalmas detektív történetet szövöget. A könyv élethűen mutatja be az időszak társadalmi és kulturális környezetét, beleértve a vallási fanatizmust és az intrikákat a királyi udvarban. Sansom remekül kidolgozott karakterei és a fordulatos cselekmény a könyv olvasását lebilincselő élménnyé teszi. A történet főszereplője, Matthew Shardlake, egy púpos ügyvéd, akit Thomas Cromwell, VIII. Henrik hírhedt minisztere bíz meg egy rejtélyes gyilkosság ügyének kivizsgálásával. Az események a sötét és veszélyes középkori London szívében bontakoznak ki, ahol a hatalomért és a túlélésért folytatott küzdelem mindenkit fenyeget. Shardlake karaktere különösen érdekes, mivel külső sérüléseivel és belső konfliktusaival küzdve próbálja megfejteni az ügyet. A Sötét tűz egy lenyűgöző olvasmány, amely garantáltan lebilincseli és elgondolkodtatja az olvasót.

Nem volt olyan izgalmas, mint egy „mai” krimi, de érdekes volt. Szeretem a történelmi könyveket, ezért érdekelt.

Sokkal pörgősebb, izgalmsabb volt mint az első rész. Nagyon tetszett, hogy a szerző alaposan utánajárt a XVI. századi londoni mindennapi életnek: a házak, utcák, öltözetek, mindennapi tevékenységek remekül idézték ezt a kort.

Ugyan lassabban haladtam vele, mint az előző résszel, de jobban tetszett. Talán mert már ismertem Shardlake-et, nagyjából tudtam, mire számíthatok. Még mindig profinak tartom az írót, hogy ennyi háttérmunka áll az egész mögött, ennyit kutatott, hogy egy ilyen sztorit összerakjon. Most még a gyilkost is eltaláltam:P Nem vagyok oda a krimikért, de ez azért betesz :D

Jobb, mint Saylor