„A császárné a legszebb asszony a világon” – írja gyámfia lelkes szavai alapján Széchenyi a naplójába, egy másik helyen pedig asszonyi angyalnak nevezi, aki a magyarság érdekeiért még felséges férjével is hajlandó szembeszállni. Ez a két dolog, a csodálatos szépség és az őszinte magyarbarátság magyarázza, miért volt I. Ferenc József szomorú sorsú feleségének mindig is kultusza Magyarországon. Brigitte Hamann, a jeles osztrák történész nem mindennapi feladatra vállalkozott, amikor e legendák övezte királyné életsorsának hiteles bemutatását tűzte ki céljául. Hamann nem idealizálja hősnőjét, nem csak az elragadtatás szavait ismeri, nem próbálja meg leplezni Erzsébet nehezen kezelhető tulajdonságait sem. Könyvéből megismerhetjük ezt az egész életében szabadságvágytól fűtött, az udvari etikett börtönében inkább csak vergődő asszonyt, hatalmas képzeletvilágáról árulkodó költészetét, tudásszomját, s egyszersmind képet kapunk a XIX. század második felének társasági (és társadalmi)… (tovább)
Erzsébet királyné 118 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1981
Enciklopédia 14
Szereplők népszerűség szerint
Erzsébet királyné · Habsburg-Lotaringiai Rudolf koronaherceg · I. Ferenc József · Andrássy Gyula
Helyszínek népszerűség szerint
Bécs · Magyarország · Felső-Itália
Kedvencelte 36
Most olvassa 12
Várólistára tette 135
Kívánságlistára tette 89
Kiemelt értékelések
Az igazi Sisi nagyon más volt, mint az a kép, ami bennünk él róla. A gyönyörű császárné, aki nagyon szerette a magyarokat, sokkal összetettebb személyiség volt, annál, amit a Romy Schneider főszereplésével készült filmek alapján gondolunk róla. Sok tekintetben megelőzte a korát, egy igazi fitnesslady volt, fantasztikusan lovagolt, hihetetlen sok energiát fektetett abba, hogy legendás szépségét minél tovább megőrizze, tetoválása volt és erősen köztársaságpárti volt, ami egy uralkodó feleségeként nem éppen hétköznapi gondolkodásmód. Liberálisan neveltette fiát, Rudolfot, akinek halála után már neki sem volt kedve élni. Idővel a szépsége is megkopott, azonban mivel nagyon okosan nem engedte, hogy idős korában fényképet vagy festményt készítsenek róla, ezért akkor is szépnek és fiatalnak hitték, amikor már régen nem volt az. Miért nem lepleződött le soha? Egyszerű: fátylat viselt, és legyezővel takarta el az arcát, így csak a szűk család tudta, hogy idősebb korában ráncos volt, de egyetlen kép sem maradt róla ebből a korszakából. Hiába volt (sokáig) szép, gazdag és (látszólag) gondtalan, valójában boldogtalan és magányos lélek volt, akinek megváltás volt a halál, amely Luigi Lucheni személyében érkezett meg hozzá Svájcban, az osztrák császárnét ugyanis egy anarchista ölte meg, akinek ironikus módon fogalma sem volt róla, hogy kivel végzett. Történelemrajongóként nyilván már sokat olvastam a valódi Sisi-ről, azonban ennyire részletes és őszinte életrajzot eddig még nem, a szerző bátran lerombolt egy mítoszt, egy ideállal kevesebb, csak annak javaslom elolvasni, aki nem fél szembenézni azzal, hogy a kedves és bájos Sisi valójában egy érzelmileg labilis asszony volt, aki teljesen alkalmatlan volt arra, hogy Ausztria császárnéja legyen. Szabadnak született, óriási teher volt számára a reprezentálás, amint megtehette, menekült előle, nem szeretett emberek között lenni, érzékeny és művelt volt, akit egyszerűen untatott az az életmód, amire a rangja kényszerítette. Imádta, hogy imádták a férfiak, de sohasem csalta meg a császárt, ahogyan az is csak pletyka, hogy kedvenc leányának, Mária Valériának Andrássy Gyula lett volna az apja. Nemcsak a szépségápolást vette nagyon komolyan (a frizurájának az elkészítése három óráig tartott!), hanem a testedzést és a fogyókúrát is, így élete végéig meg tudta őrizni legendásan karcsú alakját. Sokkal több volt, mint egy unatkozó szépasszony, sokféle tehetsége volt (többek között verseket is írt), ha a házassága miatt nem lett volna szellemi tétlenségre kárhoztatva, valószínűleg jelentős művész vagy tudós lehetett volna (ahogyan egyébként Rudolf fia is kiváló ornitológus volt). Élete tragédiája volt, hogy egyszerűen nem illettek össze Ferenc József császárral, így a boldog, harmonikus családi élet nem adatott meg a számára. Fütyült a kötelezettségeire, csak saját magával törődött, a császár pedig élete végéig szerette, így elnézte különcségeit. Nem törődött mások véleményével, öntörvényű életet élt, mégsem volt boldog sohasem. Tragikus sors az övé, amelyről a Sisi-kultusz ellenére vagy éppen azért sem lehetett sokat tudni, pedig valahol saját korának Diana hercegnője volt.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/11/07/brigitte_hama…
Gödöllőn jártam, és elkapott a Sisi-láz. Nem hittem volna, hogy egyszer utolér, de hát kellett nekem Gödöllőre menni…! Pedig lehetett valami előérzetem úgy két évvel ezelőtt. Akkor történt, hogy hazacipeltem a könyvet egy antikváriumból. Nem igazán tudtam, miért. Sosem gondoltam érdeklődéssel a legendás koronás asszonyra. A filmet láttam ugyan, de nem hagyott bennem mély nyomokat. Most azt kell mondanom, hogy nem bánom ezt a Sisi-lázat. Főként, mert segített legyőzni egy kellemetlenebb lázas állapotot. De még inkább azért, mert érdekes olvasmány volt.
Őszintén megvallva, nem igazán van összehasonlítási alapom, nem olvastam még tudományos igénnyel megírt életrajzot, fogalmam sincs, milyennek kellene lennie. Ez a könyv egyszerűen csak tetszett. Több okból is.
Először is, mert lerombolja a Sisi-kultuszt. Az idealizált királynő helyett, egy rendkívül intelligens és rendkívül érzékeny asszony személyiségének árnyalt képét kapjuk, nem hallgatva el hibáit, mások életét megkeserítő szeszélyeit sem. A szerző korabeli források, levelek, naplók, újságcikkek és Sisi saját versei alapján igyekszik rekonstruálni lelkének rezdüléseit, meneküléseinek kudarcait, útkereséseinek zsákutcáit, személyiségfejlődésnek torzulásait. Hamann – bár nem mindig sikerül – igyekszik objektív maradni, és leleplezi a kortársak pozitív és negatív véleményének elfogultságait egyaránt.
Tetszett magának Sisinek alakja. Mélységesen meg tudtam érteni helyzetének tragikumát. Egy alapvetően introvertált személyiség, akit különleges pozíciója olyan szerepbe kényszerít, amit nem tud elviselni: reprezentálni, parádézni az udvari etikett kiüresedett szabályai szerint. A leírtak alapján erős szociális fóbiában szenvedhetett, ami a kényszer hatására még inkább eluralkodott rajta. Ebből fakadt különcsége, érthetetlen elzárkózása az emberektől, sőt családjától is. Ráadásul megvetette a monarchiát, az arisztokráciát. Ő volt a köztársaságpárti császárné. Nem csoda, hogy sokan bolondnak tartották.
Árnyaltabb képet kaptam a jó öreg Ferenc Józsefről is. Sosem értettem, miként lett a forradalmat vérbe fojtó zsarnok, végül szeretett császár és király. A szerző nemcsak a családon belüli hatalmi pozíciók változására koncentrál, hanem bemutatja azokat a kényszerítő történelmi tényezőket is, amelyek hatására az abszolút hatalmat gyakorló császár alkotmányos uralkodóvá válik.
Mert végül maga a történelem az, ami befolyásolja a császári család életét. És ennek a történelemnek bemutatása számomra külön értéket hordozott. Alaposabban megismertem az olasz, majd a német egység körüli politikai és fegyveres harcok részleteit. Érdekes volt olvasni a 80-90-es években kialakuló német és osztrák nacionalizmusról és következményéről, az antiszemitizmus megjelenéséről. A legizgalmasabb mégis a kiegyezésnek, a Monarchia létrejöttének, az osztrák – magyar viszony alakulásának bemutatása volt, amit most egészen más, nem magyar szemszögből szemlélhettem. Most világosodtam meg, hogy mennyire csúnyán kiszúrtunk mi annak idején a birodalom többi nemzetiségével.
A főszereplő mégsem a történelem, hanem Erzsébet maradt. Tragikus élettörténete kiváló alapanyag lenne egy igazi lélektani regényhez. De ki mer manapság hozzányúlni egy ilyen legendához?
Akik a Romy Schneider féle Sisi-t kedvelik nem biztos, hogy jó helyen járnak. Elég kendőzetlen, tényfeltáró könyv. Ez a könyv nem akarja Erzsébetet piedesztára emelni, nem hangsúlyozza csak a jó tulajdonságait, egy embert egy nőt kapunk annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt.
Korabeli naplók és levelezések, történelmi dokumentumok adják a történet irányát és ezeket összefüzve kapjuk meg ezt a könyvet. Nagyon olvasmányos és rendkívül sokoldalú. Képet kapunk a korszak „hétköznapjairól” az arisztokrácia életéről. Csak tisztelettel tudok adózni a hatalmas munka előtt amit az írónő végrehajtott. A jegyzetek, és források megjelölése majd 80 oldal. Elképesztő.
Erzsébet királynénak két nagy problémája volt az életében, az egyik, hogy császárné lett, a másik, hogy Zsófia volt az anyósa. Egy boldog életet élhetett volna, ha egy normális, arisztokrata házasságot köt és közel élhet a családjához. Igy viszont, az egész élete egy menekülés volt, a szerepétől, a szerepléstől és közérdeklődéstől. Menekült az utazásaival, a lovaglásával, a túrázásával és egyfajta menekülés volt a versírás is. A verseiben, levehette az álcát és lehetett, aki lenni akart. Tragikus élete volt, roszkor született, pedig sokkal többre hivatott lett volna, más korban, egy más férfi mellett. Színvonalas, tényekkel teli, jól megírt életrajz.
Nagyon örülök, hogy abszolút realista és objektív könyvet olvashattam hazánk egyik legnagyobb történelmi bálványáról. Nincsenek véka alá rejtve, vagy ronggyá magyarázva a hibái és vétségei. Azon túl, hogy szépsége miatt sokak szívét elnyerte, egy unatkozó, kielégítetlen hisztérika volt. Egy köztársaságpárti arisztokrata, aki megvetette a monarchiát, a teljes nemességet, miközben úgy élte az az életét, hogy semmilyen kötelezettségének nem tett eleget, vagyis nem akart dolgozni, de életkörülményeinek minden előnyét kihasználta, és számtalan hóbortra tett szert, amelyekre nem kevés pénzt költött. Vajon mi lett volna vele, ha még az ő életében elbukik a Habsburg ház, és mondjuk életben marad?
Gyerekkorom óta érdekelt a szép Sisi császárné, de konkrét könyvet ezidáig nem olvastam róla. A filmsorozat pedig, amiben Romy Schneider alakítja őt meglehetősen romantikus képet fest a személyéről, és a rokonságáról is. Már-már „disneyhercegnőnek” állítja be, ami abszolút távol áll a valóságtól. Olyan nő volt, aki utált élni, mert nem tudott azonosulni a szereppel, amit a sorstól kapott.
Egy kicsit valóban osztrák -ízű életrajz de ettől függetlenül érdekes volt olvasni.
Sissi Bécsben a töredékét se kapta annak a szeretetnek és elismerésnek, ami Magyarországon körbevette.
Szívesen olvastam volna többet a magyarországi tartózkodásáról is.
Ettől függetlenül egy alapos életrajz habár sok dologban inkább a császárra koncentrál.
Egy kissé viharvert, ütött-kopott könyvtári példányt emeltem le a polcról, aminek mindig kicsit recsegett a gerince, ha fellapoztam. Látszódott, hogy sokat forgatták már előttem, ceruzás aláhúzogatások, széljegyzetek és egyéb jelölések tarkították olvasásaimat, és igazából innen tudtam, hogy jól választottam. Mármint életrajzot. Meg persze, aztán a saját tapasztalataim is ezt igazolták vissza.
Brigitte Hamann írása bár olykor elég száraz és egyáltalán nem törekszik az olvasó szórakoztatására, viszont cserébe – én úgy hiszem – mindent megkapunk, amit csak egy Sisi életrajztól várhatunk: erre könnyed 656 oldal és a 80 oldalnyi jegyzet a bizonyíték. Tetszett, hogy egyáltalán nem akarja Erzsébet királynét idealizálni, nem kultuszt akar erősíteni ezzel az írással, hanem Erzsébet alakjának összes ellentmondásosságát akarta egybegyűjteni, hogy megtalálja személyiségét a kultusz mögött. Hamannak nem célja mítosz rombolás sem: „Erzsébet császárné alakját minden ellentmondásosságával, meglepő modernségével és nem mindennapi különcségeivel együtt” akarta olvasói elé tárni, és ez szerintem sikerült is.
https://konyvekkelsuttogo.blogspot.hu/2017/06/erzsebet-…
Brigitte Hamannak sikerült árnyalnia azt a képet,ami bennem élt Erzsébetről a Sisi filmeknek és a magyarországi Sisi kultusznak köszönhetően. ( A filmeket is más szemmel fogom nézni ezután,tudva,hol van csúsztatás a valósághoz képest. ) Nem véletlenül írtam azt,hogy „magyarországi Sisi kultusz”,a könyv végére érve az volt a benyomásom,hogy szegény Erzsébetet csak a magyarok szerették és azon se lepődnék meg,ha csak itt tartanák életben az emlékét a volt Osztrák Császárság tartományai közül. És igen,csak árnyalni tudta és kibővíteni az ismereteim róla,mert még az olyan tettei ellenére is,amikkel nem értek egyet,akkor sem tudom elítélni és negatívan gondolni rá. Megértem mit miért csinált és sajnálom,hogy ilyen tragédiákkal teli,boldogtalan élete volt,hogy a halál megváltást jelentett neki. Ha nekem alakult volna így az életem,ha velem történnek azok a dolgok,amik vele történtek,azt hiszem én se tettem volna másként sok helyzetben. Azt éreztem olvasás közben,hogy rokonlelkek vagyunk,ezért se tudok pálcát törni felette. A könyv egyébként logikusan van felépítve,nem száraz a szöveg annak ellenére,hogy ez nem regényes formában írt életrajz. Rengeteg kutatómunka előzhette meg,az írónő mindenre kitért,alapos munkát végzett. Nem maradt hiányérzetem vagy megválaszolatlan kérdés vele kapcsolatban.
Népszerű idézetek
Ó Magyarország, szép világ!
Tudom én, hogy élsz gyötrő láncon.
Úgy levenném én rabigád,
Kezem, lásd, nyújtani vágyom.
Haza, s szabadság: sok dalia
Ezekért ért oly bús véget
Kötelékünkön bár fonódna ma,
Királyt adhatnék néktek!
Magyar hadd lenne, hadd e honbeli hős,
Vas karja, tiszta híre,
Derék értelmű férfi, erős,
S csak a földért verne a szíve.
Alkotna szabad magyar hazát,
Örökre – legyőzve átkot!
Itt osztaná örömét-bánatát,
Így lenne hű királyotok!
289. oldal
LIBERTY
Hajót építek – de szépet!
Szebbet nem láttok, míg éltek,
Sehol a nagy tengeren;
„Szabadság” leng árbocáról,
S ily szót hord az orr, a bátor;
Szabadság száguld velem.
Aranybetűs szó : „Szabadság”!
Büszkén verdes, vad vihart áld,
Száll a karcsú árbocon;
Orrcimpáim megremegnek,
Hullámok ily szót, rebegnek:
Szabadság! Nem álmodom.
Gond leszek sok távírásznak :
Ünnepre hiába várhat
Az udvar-börtön, az unt!
Tiszta vízben, zavarosban,
Sirály jó zsákmányra bukkan;
Hurrá! Szívből vágtatunk !
S csak úgy az ujjam hegyéről
Küldök néktek, kedvtelésből,
Drágák, kik gyötörtetek,
Könnyű csókot-áldva lengjen,
S legjobb, ha feledtek engem;
Várnak szabad tengerek!
A nagyvilágban annyit üldöztek, annyi rosszat mondtak rólam, úgy megaláztak és megsértettek …s Isten látja lelkemet, én soha semmi rosszat nem tettem.
Azt gondoltam tehát, olyan társaságot keresek magamnak, amely nem zavarja a békémet, s örömet nyújt. Visszatértem önmagamba, és a természethez fordultam.
Az erdő nem bánt…A természet sokkal hálásabb, mint az emberek.
289. oldal
Magamon legyek úrrá?
S ez akkor nyeremény?
Ugyan ki a legyőzött,
Ha a győztes is én vagyok, én?
Bolondos rabló, tényleg,
Ki azt hiszi, gazdagodott,
Ha magára les az erdőn,
S magát rabolja ki ott!
326. oldal (Sissi költeménye)
Rudolf trónörökös, aki időközben tizenkilenc esztendős lett, egy pillanatig sem hitte, hogy a parforce lovaglástól az uralkodóház népszerűbb lesz. Mindenesetre, mielőtt elindult angliai tanulmányútjára, kijelentette, hogy esze ágában sincs követni anyját a szenvedélyes lovaglásban: „Angliában mindenképpen igyekszem elkerülni a falkavadászatokat; a mi népünk ezt nem tartja hősi tettnek, még akkor sem, ha az ember a nyakát töri közben, és nekem fontosabb annál a népszerűségem, semhogy efféle dolgok miatt kockára tegyem.”
337. oldal
Erzsébet tehetett bármit, Ferenc József változatlanul szerette. Festetics Mária: “ A császárné tudja a módját, hogyan tartsa a császárt ezerféleképpen izgalomban. Lehet, hogy a császárné különcségei, furcsaságai olykor kényelmetlenek őfelségének, de hogy soha nem unatkozott mellette, az biztos.
346. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Steve Nording: Erzsébet királyné magánélete 55% ·
Összehasonlítás - Antonia Fraser: Marie-Antoinette 93% ·
Összehasonlítás - Jean des Cars: Ferenc József és Sisi 87% ·
Összehasonlítás - Eve Curie: Madame Curie 90% ·
Összehasonlítás - Káli-Rozmis Barbara: Szenvedély a rang fogságában ·
Összehasonlítás - G. J. Meyer: A Tudorok ·
Összehasonlítás - Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete 89% ·
Összehasonlítás - Ignacio Iturralde Blanco: Machiavelli ·
Összehasonlítás - Falvai Róbert: Az Anjou-királynék ·
Összehasonlítás - Szendrey Júlia: A nemzet özvegye 81% ·
Összehasonlítás