Újra itt van Patrick Bateman, az 1991-ben megjelent, s azóta kultikus könyvvé vált Amerikai psycho sorozatgyilkosa – egy démoni figura, aki nem hagyja nyugodni Ellis regényének főhősét (a Szerzőt, akit szintén Bret Easton Ellisnek hívnak): mióta megalkotta, állandó rettegésben él, hogy valaki a valóságban utánozni fogja a regényalakot… És most itt van: először egy partin jelenik meg – majd Ellis megtudja, hogy a környéken már vagy egy éve rejtélyes bűncselekmények történnek, amelyek hátborzongató módon hasonlítanak az Amerikai psychó-ban leírt gyilkosságokra… A regénybeli írónak – aki sohasem tudta feldolgozni a hihetetlen sikert: ivott, kábítószerezett, s most romjaiból próbálja újra felépíteni az életét (és megírni végre egy új, a pornográfia határát súroló regényt) – az őrület határáig kell eljutnia, hogy végre elpusztítsa a démont, a vad és perverz történetek kiagyalóját… Mert Bateman ő maga: az egykori fiatal író, aki a családját elhagyó, gyűlölt apáról akart mintázni egy…(tovább)
Holdpark 127 csillagozás
Eredeti mű: Bret Easton Ellis: Lunar Park
Eredeti megjelenés éve: 2005
Kedvencnek jelölte 16
Most olvassa 8
Várólistán 55
Kívánságlistán 17
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Valahol tisztelem BEE-ben, hogy szereplőinek folyamatosan amolyan igazi elbutult, gyógyszerfüggő, drogos, anti hős karaktereket alkot meg. Főszereplőnek is. Akkor is, ha azt saját magáról nevezi el.
Bírom azt is, amikor elmosódik a valóság, és összekeveredik a hallucinációkkal a drogok, az alkohol, vagy egyszerűen az őrület miatt; főleg, ha az olvasóra van bízva, hogy eldöntse, melyik melyik.
És főleg bírtam a belső írót, aki egy idő után teljesen önállóvá válva sugdosta a cinikus megjegyzéseit. Az író mellett aztán életre keltek az regényben a regények is, felvetve a régi kérdést, hogy teremt-e a szerző valami valóságosat a fikció leírásával – erre válasz még sosem érkezett.
http://www.youtube.com/watch?v=wsbQu19IuPk itt 13:04-től szó van a Holdprakról, a kis íróról, aki BEE fejében lakik, Stephen Kingről, stb.
Ritkán van olyan élményem, hogy amikor leteszem a könyvet, úgy érzem, mintha nem olvastam, hanem filmet néztem volna. Olvasás közben fel sem tűnt, hogy mennyire erősen hatott minden érzékszervemre, pedig így történt.
Ez az író nagyon beteg, de hogy egy zseni, az is biztos. Kíváncsi vagyok, mit szívott a könyv írása közben. :P
Az Amerikai Psycho annyira irreális, sőt néhol talán képletes volt, hogy nem féltem tőle, csak érdekes volt. Ez a könyv eleinte viszont pont azért ijesztett meg, mert az önéletrajziság miatt képes voltam elhinni, hogy valós alapokon nyugszik a dolog. Persze a könyv előrehaladtával kiderült, hogy ez csak hatásvadász keret volt, a könyv az érdekes „folytatásból” egy rémisztő, de valójában már látott thrillerbe csapott át, de ennél többet nem adott. Mindenesetre izgalmas, jó kikapcsolódás.
Ja, és még egy részlet: ha ebből valaha is filmet forgatnának, soha nem nézném meg, még így, olvasva is lelki erő kellett ahhoz, hogy este ki merjek merészkedni a szobámból.
Egész nap a fejemben próbáltam fogalmazgatni ezt az értékelést, de még nem teljesen állt össze komplex képpé. Annyi bizonyos, hogy elérte nálam azt, amit előtte egyetlen könyv sem: az első 50 oldalt kivéve egy szuszra végigolvastam. (Technikai jellegű probléma: közben be akartam fejezni a Vonzás szabályait.) A koli hajnali zajai szépen beleépültek a történetbe, helyenként felsikkantottam, mert pont olyankor dobott le valaki szemetet, amikor jött a valami és… Megvolt az éjjeli rémmesém.
A könyvbéli szerzőről szóló előzményeket is nagyon élveztem, mint ahogy az egész művet; teljesen magával ragadott. Itt egyértelmű volt az 5 csillag.
Első, Tőle olvasott regényem az Amerikai psycho volt. Megdöbbentett az ábrázolásmódja, és ezt pozitív felhanggal értem. A Psycho után sokáig nem tudtam végigolvasni rendesen egy könyvet sem, mind unalmasnak és középszerűnek tűnt, így végigmentem a BEE-életművön. Mindegyik regényének megvan a sajátos hangulata, ami jellemzi Ellist. A kiismerhető, mint jelző néhány regény vagy novellafüzér alapján igaznak tűnik, de aki a Holdparkot olvasta, az tudja, hogy ez nem igaz. A Holdpark olvasása közben szinte rettegtem, és egyben mintegy függőséget is éreztem, megdöbbentő volt, fordulatos, és az életrajzi áthallások és párhuzamok miatt ijesztően realisztikus, már-már kézzelfogható, tapintható volt a valósága és az őrülete.
Nálam a szerzőtől ez az abszolút kedvenc, és nagyon magasra tette az ingerküszöböt úgy általában is :)
A mai napig nem tudom, hogy ez a könyv miről szólt… Valahogy kideríthetetlen, hogy a sztori az író (a könyvbeli író, aki ugyanaz, mint a könyv írója… ami alapötletnek több, mint zseniális) fejében, vagy az (elképzelt) valóságban játszódik. Tele van töltelékkel, értelmetlen, a történetet sehova se vivő részekkel, és ahhoz képest, hogy a sztori mennyire hétköznapi a legtöbb esetben, nagyon kilógnak a szürreális részek. Semmilyen nyomot nem hagyott bennem, bár lehet, hogy sokkal komolyabb pszichológusi vénával kellene rendelkezni a mélyebb megértéshez.
Egyet kell értenem pár előttem szólóval. Vagyis, hogy oltári jó ez a könyv:) Akár Stephen King is írhatta volna, mert simán elmegy egy régebbi, jobbfajta könyvének is. Aki ezért nem meri elolvasni, mert az Amerikai Psycho-tól hányt, és hogy akkor fúj ez is olyan lesz annak azt ajánlom, hogy nyugodtan olvassa el, mert a Harry Potterben több a részletesen leírt erőszak, mint a Holdparkban. Nagyon jó a történet, tetszik, ahogy az előszóból már szinte átsiklik a történetbe, és észre sem vesszük, hogy nem bírjuk letenni, mert annyira olvastatja magát. Jó benne, hogy a mai világban nagyon is sokszor előforduló családi, társadalmi bonyodalmakat is belevonja, és talán egy kicsit Sarrah, és Robby iskolája egyfajta jövőkép is lehet, ha nem figyelünk rendesen a gyerekünkre. És persze ott az a kis görcs Terbi is…:) Úgyhogy egy szónak is száz a vége, szerintem egy nagyon jó könyv. Aki szereti a kortárs irodalmat, és szeret izgulni, parázni, az nyugodtan olvassa el. Aki meg nem, az menjen tvájlájtozni, meg alkonyatozni, manapság úgy is mindent el lehet ezzel a szóval adni. A Terbi ALKONYATkor támad:)
Újra kell majd olvasnom, mert csak megkaptam, felfaltam és félek, nem jött át teljesen. Azért még így is remek volt rácsodálkozni az összefüggésekre, utalásokra.
Népszerű idézetek
Kicsit bódultan arra gondoltam, hamarosan életem azon szakaszába érek, amikor rendszeresen olyen emberektől fogok segítséget kérni, akik fele annyi idősek, mint én.
p.: 307
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Ide figyelj, próbálok szexuális izgalmat kiváltani benned, miért nem rángatózol a gyönyörtől?
5 - az egyetem
Miért kapaszkodjak valamibe, ami sohasem lesz az enyém?
(De hát nem ezt csinálják az emberek?)
293. oldal
A fiam tizenegy éves volt, és volt Prada pénztárcája és Stussy álcázó szemtapasza, és Lacoste csuklópánt volt a csuklóján, és csillagászati klubot akart indítani, de soha nem lett belőle semmi, mert a kortársait nem érdekelte a csillagászat, és a kedvenc dalainak a címében benne volt a „repül” szó, és mindez engem szomorúsággal töltött el.
158. oldal
„Ha látványosságot csinálsz magadból, az azzal a foglalkozási ártalommal jár, hogy egy ponton te is jegyet váltasz rá.” (Thomas McGuane)
Még amikor elnyelik a lángok, akkor is azt mondja: „Ott vagyok mindenütt.”
464. oldal
