Az ​elcserélt 72% 305 csillagozás

Azt azért nem jelenteném ki, hogy tetszett, de végre valami új. A fantasy szál ötletes, igazán klassz kis horror elemekkel. Csak egy kicsit lett volna akciódúsabb. Vagy feszültséggel teli, mert ez így olyan csendes lányregénynek tűnt, pedig annyi lehetőség lett volna benne, hogy izgulhassanak ezek az olvasók… meg azok is..

Szerintem ez a könyv túlságosan alul van értékelve. Mármint, persze, én se adtam rá 5 csillagot, de azért a 70%-ot sem érdemli meg szerintem.
Bár tény, hogy az eleje nagyon lassú. Nyaralásra vittem magammal a könyvet, és bár tény, hogy ez a nyaralás inkább szólt a kirándulásokról, medencézésről, tengerben mártózásról, mint az olvasásról, de egyszerűen nem birtam magam átrágni a teljes nyaralás alatt a könyv elején. Minden mással foglalkoztam inkább mint hogy olvasni kelljen. Ami nálam nem megszokott (csak összehasonlitásképpen a tavalyi nyaraláson 5 könyvet olvastam ki…).
Szóval ezért van az egy csillag levonás. De egyébként miután beindul szerintem igenis egy jó kis zombis, misztikus, tinis regényt kapunk. A boritó pedig csodálatos. A % se tudtam elvenni a kedvem, muszáj volt a polcomon tudni, és olvasás után sem bántam meg. Szerintem aki szereti a misztikus ifjúsági regényeket a bátran olvassa.

Egyáltalán nem értem miért olyan rossz ennek a könyvek az összesített értékelése. Rengeteg könyv van, ami agyon van hájpolva, aztán valójában egy értéktelen vacak, amire még papírt és tintát is bűn volt pazarolni. Nem azt mondom, hogy Az elcseréltnek nincsenek hibái, de szerintem nem méltó hozzá, hogy ilyen sok negatív kritikát kapott.

Alapvetően nem szeretem a komor hangulatú történeteket. spoiler Az elcserélt esetében is először inkább a borítóra figyeltem fel, mint magára a cselekményre. Viszont a borító szerintem nagyon eltalált, plusz a könyv borongós hangulatát is jól tükrözi.

Az alapsztori szerintem magával ragadó, nem mindennapi. Tény, hogy az eleje kissé lassú, de vontatottnak vagy unalmasnak semmiképp sem mondanám. Olvastam valakinek az értékelésében, hogy sokáig nem történik semmi. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy történik, csak lassabb tempóban. Lehet én vagyok a fura beállítottságú, de engem a könyv első fele kimondottan lekötött. Én pl. nem szeretem azt, amikor a szereplők szinte azonnal megismerik egymást, tudnak egymásról minden, más szóval nem szeretem a durr-bele a közepébe történeteket. Itt megismertük a szereplőket, a helyszínt és az alapszituációt, felépítve ezzel egy számomra érdekes és nem tucatvilágot. Persze ez sem tökéletes, vannak hibái:

Számomra a Morrigan személye kissé furcsa, nem is igazán tudom őt hova tenni, a testvérét pedig pláne nem. Az Úrnő viselkedése nagyon idegesített; a cselekedetei, ahogy beszélt, minden. Abszolút negatív karakter. spoiler Mondjuk a könyv hangulatát nagyon jól megadja. A Zűrzavar Házának felépítése tetszett és az ott lakó emberek? lények? leírása is. Bár pontosan nem tudtam eldönteni, mik is ők valójában. A történet végét elég összecsapottnak éreztem. Egészen a temetős részig nagyon tetszett, onnantól kezdve viszont elég lagymatag lett. spoiler A főgonoszok túl gyorsan és könnyen eltűntek a színről, majd mindenki élt boldogan ameddig meg nem halt? :)

A szereplőket szerettem, Emmát és Rosswellt kimondottan. Bár mindenkinek olyan testvére lenne mint Emma, és olyan legjobb barátja mint Rosswell. Az ő jellemüket nagyon kedveltem, de Mackiet és az ikreket is bírtam. Rajtuk kívül a mellékszereplők is jók voltak szerintem, nem voltak agyonrészletezve, de mindenkinek megvolt a saját jelleme és helye a cselekményben.

Összességében véve olvastam már sokkal rosszabb könyvet is, ami itt molyon az egekig van magasztalva, szóval úgy gondolom egy esélyt ez is megérdemel. Ha másért nem is, az írónő stílusáért mindenképpen, mert amúgy a könyv stílusa könnyed, olvastatja magát és vannak benne egész jó szófordulatok. Ami pedig manapság már ritkaság számba megy; egykötetes!

Nos, igazából nem értem, hogyan kaphatott ennyire alacsony százalékot ez a könyv, mert annyira nem rossz. Sőt. Az eredetiség, a világépítés, a szereplők egészen jók lettek, nekem legalábbis ezzel nem volt semmi problémám.
A cselekmény behálózza a könyvet, nekem érdekes volt, sőt okozott meglepetést is. Örülök, mert elég sokan kedvencelték, tehát mégsem annyira rossz ez.
Felépítésében egyszerű, a kifejezések nem bonyolultak, egyszerűen csak elmesél egy történetet.
A vége viszont, na azzal volt bajom. Nem találtam jónak ezt a megoldást, mert méltatlanul öösszevágott lett, rövid és nem életszerű.

Nem horror, nem borongós hangulatú történet, nem is dark. Egyszerű, mezei, átlag fantasy. Az eleje rémesen vontatott, a főhős egy gerinctelen, idegesítő karakter, de a vége felé egész pofás a világkidolgozás, bár semmi egyedi nincs benne. Egyszeri olvasásra jó, de amúgy többet vártam.

Mikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet azt gondoltam, wow, végre egy újdonság, nem ugyanazt a bőrt húzzák le valamiről másképpen, aztán mintegy varázsütésre ez az érzés el is tűnt.
Jó volt az ötlet, de a megvalósítás ezt meg sem közelítette. Kár érte…

Mackie furcsa volt, a szó legszorosabb értelmében, ami tekintve, hogy honnan jött teljesen érthető. én is elég zizi lennék, ha zombieland-ből származnék Ha viszont Mackie furcsa volt, akkor Morrigan simán megkapja a bizarrul furcsa jelzőt. Sajnáltam, hogy a világa ilyen kidolgozatlan volt, mert a zozik mindig is a szívem csücskei voltak.

Borító alapján sokkal misztikusabb vagy inkább horrorisztikusabb vonalra számítottam.
Nekem unalmasra sikeredett. Sokszor elkalandozott a figyelmem. Vártam volna az extrát, ami miatt felkelti a figyelmem és nem ereszti azt. Ez sajnos elmaradt. Volt egy két rész, aminél felcsillant a szemem, hogy akkor „most, végre történik valami”, de mégse. Szerintem lehetett volna ennél többet is kihozni a sztoriból, mert az egyébként tök jó, érdekes vonal.

Sok negatív véleményt olvastam erről a könyvről, de nekem tetszett. Kellemesen borzongató, igaza volt Maggie Stiefvaternek, ezt tényleg éjszaka kellene olvasni. A világ kidolgozása jó, viszont eléggé zagyva volt a mitológia. Mindenesetre az írónő stíusa nagyon tetszett, sikerült megteremteni a hangulatot és volt benne néhány szép, idéznivaló mondat.

Nagyon érdekesen kezdődött a könyv, ahogy haladtam a történet folyamán egyre érdekfeszítőbbnek találtam a két világ találkozását. Úgy éreztem valami nagy titok lehet, ami miatt a két világ, szinte szimbiózisban élve egymással áldozatot ad és fogad, majd úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mert ha nem beszélünk róla, akkor az nincs is? Aztán valahogy a vége felé olyan érzésem volt, mintha összecsapta volna az író. Az érdekfeszítő történet, mintha, ellaposodott volna a végkifejletnél. Kár érte, hogy hiányérzet maradt utána.

Alapvetően nem volt rossz a könyv, de sajnos nem tetszett annyira mint vártam. A borító alapján azt reméltem, hogy sokkal izgalmasabb lesz. A szereplőket sem tudtam igazán megkedvelni. Egyszeri olvasásra jó volt.