Dracula 138 csillagozás

Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula Bram Stoker: Dracula

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

‘Alone ​with the dead! I dare not go out, for I can hear the low howl of the wolf through the broken window’

When Jonathan Harker visits Transylvania to help Count Dracula with the purchase of a London house, he makes horrifying discoveries about his client and his castle. Soon afterwards, a number of disturbing incidents unfold in England: an unmanned ship is wrecked at Whitby; strange puncture marks appear on a young woman’s neck; and the inmate of a lunatic asylum raves about the imminent arrival of his ‘Master’. In the ensuing battle of wits between the sinister Count Dracula and a determined group of adversaries, Bram Stoker created a masterpiece of the horror genre, probing deeply into questions of human identity and sanity, and illuminating dark corners of Victorian sexuality and desire.

For this completely updated edition, Maurice Hindle has revised his introduction, list of further reading and textual notes, and added two new appendices: Stoker’s essay on… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1897

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library Macmillan angol · Penguin Popular Classics Penguin angol · Penguin Classics Couture Deluxe Editions Penguin angol · Penguin English Library Penguin angol · Penguin Classics Penguin · Vintage Classics Vintage · Vintage Children's Classics Vintage angol · Penguin's Clothbound Classics Penguin · Scholastic Classics Scholastic angol · Collins Classics Collins · Roads Designer Classics Roads Publishing angol · Wordsworth Collector’s Editions Wordsworth

>!
Wordsworth, Herts, United Kingdom, 2022
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781840228366
>!
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789354403781
>!
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781454944218 · Illusztrálta: Edward Gorey

52 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Abraham Van Helsing · Jonathan Harker · John Seward · Lucy Westenra · R. M. Renfield


Kedvencelte 16

Most olvassa 16

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

Gaura_Ágnes IP>!
Bram Stoker: Dracula

Röviden: Drakula halott, de a szöveg, melyben kinyírják, örök életet biztosít számára – kriptaszag nélkül.

Bővebben:
Patinával bevont gótikus olvasmány a tizenkilencedik század végéről, annak számos következményével. Okos(kodó) és kevésbé okos fehér pacákok próbálják megmenteni a még menthetőt. Ez utóbbi végül a női főszereplő, Mina lesz, akit majd' minden szempontból felmagasztalnak (vagyis elismerik, hogy nem teljesen hülye, pedig nőnek született. Jelzem, nélküle esélyük sem lenne végezni Drakulával). Ez rendkívül szórakoztató, mivel nem én vagyok a regényben szereplő nő, és tudom, hogy nem kortárs darabról van szó. (Amúgy fognék egy Bowie-kést, és Drakula helyett a három férfi főszereplőt szeletelgetném vele.)

Ugyanakkor látnunk kell, hogy a férfiak viszonyulása a nőkhöz kardinális kérdés ebben a könyvben, hiszen a regény olvasható szimpla, horror-elemekkel átszőtt természetfeletti krimiként, de valójában korrajz, amelyben a szörny – vagyis a vámpír – a kor félelmeit tükrözi. És hogy mitől féltek az ángliusok akkoriban? Attól, hogy fordul Fortuna kereke, és elnyomókból elnyomottakká válnak. Jön a barbarizmus (kelet felől), és jaj, mi lesz itt a jól nevelt úri hölgyekkel? Hát szexéhes szörnyetegekké válnak, az lesz! Horror!

A sokak számára cammogósnak tűnő tempó és a korra jellemző dagályos stílus megadja az alaphangulatot, de azt kell mondjam, Stoker zseniálisan zsonglőrködött a szöveggel, és korát meghaladó modernséggel prezentálta a történetet: különböző karakterek naplóbejegyzései, levelei, valamint táviratszövegek, újságcikkek együtteséből ismerjük meg a történetet, a szerző többet láttat az olvasóval, mint az egyes karaktereivel, amitől van, aki a fejét fogja (mert hát mégis, milyen béna társaság próbálja elintézni az évezred veszélyforrását?!), van aki pedig képes élvezni az ebből fakadó feszültséget és humort. A társadalomkritika komoly, ám sokszor igen szórakoztató megnyilvánulásai mellett külön említést érdemel Van Helsing figurája, amelyet valószínűleg nem szándékosan sikerült a szerzőnek Monty Python-kompatibilissé tennie az eltúlzott akcentus és tört angolság érzékeltetésével.

brigi11 P>!
Bram Stoker: Dracula

Még mindig nem vagyok egy vámpír-kedvelő, sőt az erotikus-vámpíros történetektől kifejezetten rosszul vagyok. Láttam már Dracula filmet, de nem igazán tetszett, talán ezért is halogattam ilyen sokáig a könyvet.
Igazi klasszikus, fantasztikus történet. Nagyon jó a felépítése, nagyon tetszett, hogy több szemszögből, több szereplő szemén keresztül látjuk a történéseket, naplórészletek keverednek táviratokkal, újságcikkekkel, hajónaplókkal, és így végigkövethettük az egyes szereplők gondolatait, félelmeit, változásait.
Drakula örök, Drakula halhatatlan, Dracula él és virul, vagy halott és élvezi?

Sipor P>!
Bram Stoker: Dracula

Dracula (avagy Drakula) gróf története két olyan dolgot egyesít, amiket nagyon szeretek: a klasszikus, 19. századi angol regényt és a fantasyt.
Persze ez nem a tolkieni fantasy (főleg, hogy évtizedekkel megelőzi azt). Drakula alakja korszakalkotó, nélküle más lenne, vagy nem létezne sok kortárs vámpíros könyv. Ezért mindenkinek ajánlom elolvasni, aki egy kicsit is szereti a fantasyt és tudni szeretné, hogy Anne Rice vámpírjaira és Edward Cullenre ki volt hatással.
A fél csillag levonás, az én szubjektív véleményem, senkinek ne szegje kedvét. Felgyorsult életű városi lányként néha szükség volt az akaraterőmre, hogy ne kezdjek el mást csinálni olvasás helyett; a mű cselekménye ugyanis, viktoriánus módon, szép lassan és részletgazdagon poroszkál.
Nagy élmény volt elolvasni, főleg eredeti nyelven.

mandris >!
Bram Stoker: Dracula

Elöljáróban fontos leírnom, hogy sem nagy ismerője nem vagyok a vámpírregényeknek, sem nagy kedvelője.* Valahogy nem kerestük egymást eddig. Előbbin viszonylag könnyű segíteni (és a közeljövőben megpróbálok), utóbbi meg vagy megváltozik majd ettől, vagy nem. És hol máshol lehetne kezdeni az ismerkedést, mint minden idők legklasszikusabb vámpírjánál.
Bár nem ez volt az első vámpírregény – a Dracula egyrészt építhetett a korábbi vámpírregényekre, másrészt maga is maradandó hatást gyakorolt a műfaj későbbi fejlődésére –, ez volt az, amellyel az úriember vámpírok úgy igazán megérkeztek nyugatra (akárcsak a regényben a címszereplő is), minden kellékükkel, hogy egyrészt ráijesszenek, másrészt megbotránkoztassák a jámbor ángliusokat. Ebben a regényben már megjelenik a mai vámpírok legtöbb (de nem minden) jellemzője**, és sok olyan is, amely ma már talán nem annyira hangsúlyos.*** (De ezt majd inkább a többi vámpírregény elolvasása után merem csak magabiztosan kijelenteni.)
Egyébként természetesen nem volt teljesen ismeretlen a történet, ugyanis láttam 2 komoly (és egy komolytalan) filmfeldolgozását is.**** Ugyanakkor mégis tartogatott számomra meglepetéseket. Összességében pedig, ha mai szemmel már nem is annyira rémisztő, mindenképpen örülök, hogy elolvastam. Erre is igaz, amit a Carmillánál írtam, hogy valószínűleg sokkal nagyobb hatást gyakorolt volna rám, ha én is a XIX. századi olvasó vámpírológiai ismereteivel és ingerküszöbével rendelkeznék. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy ez a könyv nem mai darab, ami érződik a felépítésén, érződik a feszült üldözéses jelenetek feltűnő hiányán, sőt, a regény nagy részében a címszereplő a maga valójában meg sem jelenik, csak ténykedése nyomait látjuk spoiler Éppen ezért ma már talán rémületet kevésbé kelt, és ugyanúgy, Dracula és b. nejei érzékiségén sem botránkozunk meg túlságosan. De azért még így is egy izgalmas történetről van szó, amelyet kár lett volna kihagyni.

* Filmek terén jobban állok, ugyanis kisebb részt önként, nagyobb részt engedve barátaim nyomásának több vámpír filmet láttam, mint szerettem volna.
** Például ebből tudtam meg, hogy nem az Alkonyat volt az első regény, amelyben a vámpírok nem halnak kínhalált a napon. A jegyzőkönyv kedvéért viszont fontos megjegyeznem: de nem is csillognak!
*** Például nem tudok arról, hogy Dracula óta bármelyik vámpír is kétirányú mentális kapcsolatot hozott volna létre önmaga és valamely áldozata között. Persze nem is kizárt.
**** Az egyik természetesen az 1931-es, a címszerepben Lugosi Bélával, a másik pedig az 1992-es, Francis Ford Coppola rendezésében, Gary Oldmannel a címszerepben. Meg, persze, láttam a Drakula halott, és élvezit, Leslie Nielsennel.

manami P>!
Bram Stoker: Dracula

Hihetetlen, de ez volt az első alkalom, hogy olvashattam ezt a klasszikust – annak ellenére, hogy a vámpírok iránt érzett imádatom nem ismer határokat. Ettől a történettől azonban, bevallom töredelmesen, némileg tartózkodtam, többnyire azok miatt a filmek miatt, amiket ez a történet inspirált. off
Azonban, azt kell mondjam, nagyon jól tettem, hogy végre kézbe vettem. Sokkal többet kaptam, mint valaha vártam, és az általam látott filmekhez alapjaiban véve, mondhatni, köze sem volt.

Természetesen, a mai olvasóközönség döntő többsége nem fogja félelmetesnek találni a történetet, de megjelenésekor borzasztóan nagy hatása lehetett. Egyes jelenetek még engem is borzongásra késztettek, de csak azért, mert a történet használ olyan elemeket, amelyek gyerekkoromtól fogva rémisztőnek hatnak számomra.

Az írásmód szórakoztató, egészen könnyed és gördülékeny – megdöbbentő, de sokkal emészthetőbb, mint ahogy azt egyes, idén megjelent könyvekben tapasztaltam –, és a történetvezetés nem csak okos, de jól kigondolt is. Vegyük csak a karaktereket, akik találkoztak Drakula gróffal: nagy részük megbízhatatlan, őrültek, halálukon lévő nők, agylázból lábadozó betegek, szinte beszélni sem tudó, apró gyermekek, sokszor a saját elméjük épségét kétségbe vonó elmegyógyintézetben dolgozók, a társadalmi ranglétra alján állók, részeges vénemberek, vagy a gondozottaikkal beszélgető állatkerti dolgozók. Nem csak a történetben szereplők, de maguk az olvasók is döbbent hitetlenkedéssel figyelhették az eseményeket. Ám érdekessége, és újdonsága mellett hátránya is a formátuma, épp ahogy a modern „megtalált felvételek” stílusában készült horrorfilmekben, némileg abszurd, hogy mindenki naplót vezet / vesz fel, még a legszélsőségesebb pillanatokban is, jelen időben.

Plusz Stoker megdöbbentő, néhol groteszk humorral tarkítja a történetet – amit valószínűleg csak a második olvasás során ismer fel az ember (kivéve, ha tudja, hogy szó-szó miről szól a történet). Példának okért, mikor azzal példálózik sajnálkozva, hogy a Whitby kikötőjébe érkező „szellemhajó” kutyájának nyoma veszett, pedig biztos benne, hogy a városka lakói jó szívvel befogadták volna…

A karaktereket szinte mind kedveltem – kivéve a történet háromnegyedénél, ahol a cselekmény megkívánta, hogy legyenek egy-két napot ostobák –, főleg Minát, akit korhoz képest megdöbbentően szépen kezelt az író. A hölgy végül mindenkit, még Van Helsing doktort is lekörözte eszességével, és életbe vágóan fontossá vált a gróf üldözése során, épp olyan pótolhatatlan tagja volt a csapatnak, mint a férfiak. Sőt, nélküle soha nem is jártak volna sikerrel. Meglepett, hogy milyen elszántnak, okosnak, tettre késznek, de képességeit ismerőnek mutatta be Stoker. Vázol a történet korrajzot, és ismerteti a társadalmi normákat, természetesen – néhol élcelődve.

Különösen kedveltem még Jonathan Harker karakterét, aki a történet elején (ismét, a korhoz mérten) meglepő intelligenciáról, és bátorságról tett tanúbizonyságot. A rémtörténetek szereplői hozzá képest sokszor értelmileg egy zokni szintjén állnak: a férfi rájön, spoiler

Ide sorolnám még szerencsétlen Renfield karakterét is, aki a legszebb spoiler kapta a történetben. Nagyon érdekes, és rettentő nyugtalanító volt a karaktere, ép és kevéssé ép pillanatában egyaránt.

A cselekmény nagyon érdekes, ám volt ahol leül rövidebb időre, és ahogy mondtam, Mina spoiler után / körüli értetlenkedés nagyon fel tudja bosszantani az embert – olyan klisé ez, amit a mai napig alkalmaznak az írók, sajnos. Nagyon zavart még az is, ahogy Drakulát kezelték a történet legvégén, nem igazán értettem, miért csináltak úgy, mintha a több száz éves vámpír valamiféle spoiler volna, enélkül is sikerülhetett volna spoiler.

Meglepő, de engem Drakula hiánya sem zavart. Úgy vélem,ez azért lehet, mert a könyv nem próbálja meg emberivé tenni. Ő egy démon, nem ember. Nincs szükség érzelmekre, motivációra, tervezgetésre a részéről, a lépéseit megtudjuk a fejezetei nélkül is. Ez érthetően zavaró lehet sokak számára, de szerintem célszerűen működött – a férfi olyan, mint a kísértethistóriák szellemei. Felbukkan, megrémiszt, te pedig próbálsz rájönni, mit tehetnél ellene. És nincs is rémisztőbb az ismeretlennél.

Összességében nagyon elégedett voltam. Egy szép, gótikus történetet kaptunk, ami manapság talán nem rémiszti az embert, de elkészültekor megbabonázta a világot, és örök nyomot hagyott maga után. Nem véletlenül.

Clementine_929>!
Bram Stoker: Dracula

Nem tudom, hogy mit mondhatnék a vén vérszívóról, hogy ne gázoljak a lelkébe. Lehet, hogy annak idején nagy siker volt, lévén az első ilyen komoly hangvételű vámpíros dolog. De engem legfeljebb az borzasztott el, hogy mennyire sok van még hátra a könyvből. Nem szerettem meg, egy kicsit sem. Pozitívum: Drakula szalmakalapban, sötétben.Tetszett a formátum is, hogy nem egy konkrét narrátor van végig, hanem levelezések, naplók, újságok mutatják be a történetet. De vért izzadtam, mire végre vége lett.

Clementine által javasolt ivósjáték: igyál, ha azt olvasod „voluptuous” vagy mikor kiemelik Drakula bajuszát.

15 hozzászólás
Andrea96>!
Bram Stoker: Dracula

Bár angolul olvastam, az értékelést könnyebb magyarul írnom :D
Egy klasszikus horror, amire szerintem nem lehet rossz véleményt írni. A könyv sokkal hátborzongatóbb szerintem, mint a filmfeldolgozások, néhol vontatottnak éreztem a sok magyarázást, volt, hogy be is aludtam 1-2 résznél, de tetszett a néhol másfajta angol írásmód is. A nyelvezete ennek ellenére nem volt nehéz szerintem. :)

odivne>!
Bram Stoker: Dracula

A horror nem az én műfajom. Kihívásra jelentkeztem, ezt a címkét kaptam. Nem kértem másikat, így igazi ez a próba. Úgy sejtem, nem lesz könnyű.
Draculáról eddig könyvet sem olvastam, filmet sem láttam. /Azért alakja nem volt ismeretlen előttem./
Ha lúd, legyen kövér! – adtam ki a jelszót, s ezt a regényt választottam elsőnek.
Nem is volt annyira vérfagyasztó, mint amilyenre számítottam. Talán ez amiatt van, mert az író egy-egy félelmetes éjszaka leírása között részletesen bemutatja a XIX. század végi angol polgárok életmódját. Néha soknak is találtam a villásreggelik, ebédek és vacsorák leírását. Azon pedig mindig csodálkoztam, milyen gyorsan váltottak levelet egymással a szereplők.
A könyv lényegében a szereplők naplói, amiben részletesen leírják napjaik alakulását. Jonathan Harker az első, aki rájön, mennyire veszélyes Dracula gróf. De késői az ébredés, a grófot kénytelen Londonba „költöztetni”. A brit fővárosban a vámpír első áldozata Lucy, egy fiatal nő.
A hír hamar Van Helsing tudomására jut, aki Dracula legelszántabb ellenfele. A harc kettejük között egyre durvul, s a gróf közben szedi áldozatait.
Furcsa volt olvasni az 1800-as évek végén fordított könyvet. Egészen más volt a mondatszerkesztés, a helyesírás. Talán ez tetszett a legjobban.
Ennek a Draculának nincs köze Vlad Tepes fejedelemhez, aki legalább annyira kegyetlen volt, mint regénybeli társa.

kkata76>!
Bram Stoker: Dracula

Érdekes volt úgy olvasni a regényt, hogy megnéztem mellette néhány klasszikus filmfeldolgozást, és elemzéseket is olvastam hozzá; így látni, hogy mennyit változott az eredeti történet a több mint száz év alatt, mennyi mindent tettek hozzá a filmes és irodalmi feldolgozások, és mennyiféle értelmezése született. Mivel a regény nagyon összetett, ezeknek a feldolgozásoknak és értelmezéseknek még nincs vége, Dracula él és virul – vagy halott és élvezi? Mindenki eldöntheti, melyik verzió a szimpatikusabb.

Lady_Hope I>!
Bram Stoker: Dracula

Idén ez volt talán a legnagyobb kihívás könyvek terén. Nagyon fájt a tört angol, és ez a sok apró betű, de végül több mint 48 óra folyamatos olvasás után sikerült befejeznem.
A történetnek vannak hibái, de ennek ellenére izgalmas, és nem hiába lett ilyen híres. Mikor Jonathan a várkastélyban raboskodott és a gróf lemászott a falon, úgy hogy a köpenye közben nem lógott le a földre nagyon megrémültem, komolyan, nem tudom mi van ebben a köpenyben, de emlékszem hogy mennyire kiakadtam.
Aztán másnap reggel amikor Lucy fokhagymavirágkoszorút kapott hirtelen én is fokhagymát akartam enni.
Összességében szerintem erős történet, erős karakterekkel, akik egytől egyig a szívemhez nőttek. Kivéve persze a grófot. Ő nagyon ijesztő volt, a csatolt borítót kellett nézegetnem, és ezzel ijesztgettek a csoporttársaim is.
Mina különösen a szívemhez nőtt. Bátor, és erős női karakter, elképesztő forradalmi ötletekkel és elképzelésekkel. Sajnos Stoker álláspontja szerint ez elég nagy bűn. De végül spoiler
Plottwist: kedden óra előtt kiderült, hogy csak a könyv felét kellett volna elolvasni. Mi meg ketten csoporttársammal rengeteg energiát beleöltünk, hogy eljussunk a végéig.
Ajánlom bárkinek, igazán jó klasszikus. :)

>!
Wordsworth, Hertfordshire, 1993
328 oldal · ISBN: 9781853260865 · Illusztrálta: Jonathan Barry

Népszerű idézetek

Cicu>!

It seems to me that the further East you go the more unpunctual are the trains. What ought they to be in China?

manami P>!

Welcome to my house! Enter freely and of your own will!

23. oldal

szangi>!

Buda-Pesth seems a wonderful place, from the glimpse which i got of it from the train and the little I could walk through the streets.

9. oldal

cher1s >!

“Oh, friend John, it is a strange world, a sad world, a world full of miseries, and woes, and troubles; and yet when King Laugh come he make them all dance to the tune he play.“

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Van Helsing
manami P>!

How blessed are some people, whose lives have no fears, no dreads; to whom sleep is a blessing that comes nightly, and brings nothing but sweet dreams.

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lucy Westenra
manami P>!

As I stood without moving, I saw one of the maids pass silently along the passage—she had her back towards me, so did not see me—and go into the room where Lucy lay. The sight touched me. Devotion is so rare, and we are so grateful to those who show it unasked to those we love. Here was a poor girl putting aside the terrors which she naturally had of death to go watch alone by the bier of the mistress whom she loved, so that the poor clay might not be lonely till laid to eternal rest…

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Seward · Lucy Westenra
manami P>!

No trace has ever been found of the great dog; at which there is much mourning, for, with public opinion in its present state, he would, I believe, be adopted by the town.

111. oldal

1 hozzászólás
manami P>!

All men are mad in some way or the other; and inasmuch as you deal discreetly with your madmen, so deal with God’s madmen, too—the rest of the world.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Van Helsing
manami P>!

“These are for you, Miss Lucy,” he said.
“For me? Oh, Dr. Van Helsing!”
“Yes, my dear, but not for you to play with. These are medicines.” Here Lucy made a wry face. “Nay, but they are not to take in a decoction or in nauseous form, so you need not snub that so charming nose, or I shall point out to my friend Arthur what woes he may have to endure in seeing so much beauty that he so loves so much distort. Aha, my pretty miss, that bring the so nice nose all straight again."

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Van Helsing · Lucy Westenra

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: Interview With the Vampire
Stephen King: Night Shift
Stephen King: The Shining
Stephen King: Salem's Lot
Stephen King: Pet Sematary
Stephen King: Cujo (angol)
Horace Walpole: The Castle of Otranto
Robert Marasco: Burnt Offerings
Ken Greenhall: Elizabeth
Stephen King: Carrie (angol)