Nagyanyó 9 csillagozás

Ennek a könyvnek olvasása melengette szívemet. A szerző saját nagyanyójának állít emléket a könyvben, de számomra a könyv olvasása a saját nagymamámat juttatta eszembe. Persze nem tudom teljesen azonosítani az én nagymamámat a címbeli szereplővel, de rengeteg ismerős vonást fedeztem fel. A nagymamám rengeteget mesélt nekünk gyermekkorunkban, valós, a falu életéből vett eseményekről, de a saját gyermekkorának mesés történeteivel is megismertetett. A regény szereplője helyenként idealizálva van, de simán el tudom képzelni, hogy a szerző így látta őt, mert számomra is a kedves, szép emlékekkel körülvett a szerettem figurája.
A történetben vannak kitérők, amelyek nem kötődnek szorosan a nagymama figurájához, de ilyenkor is megismerjük, hogy hogyan vélekedik egy -egy ilyen eseményről, pl. Viktorkával kapcsolatos történésekről.
A könyv lehetőséget ad arra is, hogy a falu életében történteket, nevezetes ünnepségeket végigkövessük, s ezzel tágítsuk a látókört.
Nem tökéletes mű, de számomra mégis az, mert szeretett nagymamámat idézte fel.

Egy kis cseh néprajzba oltott szenttéavatási jegyzőkönyv.

A cseh nagymama mindig ropogósra keményített cseh főkötőben jár, cseh unokáit frissen sütött cseh fánkkal traktálja, cseh tyúkjait jóféle cseh ocsúval eteti, cseh kutyusainak finom cseh csontot vet…

Kicsit karikírozom ezt a könyvecskét, pedig tetszett. A cseh vidéki élet elevenedik meg benne, a XIX. század első felében, központi alakja a mélyen vallásos, mindenkihez jóságos, fürge és dolgos nagyanyó, aki négy unokája nevelése mellett még másokon is szívesen segít.

Olvasás közben kérdezgettem magamtól: 'giccses? nem giccses?' Végül arra a konklúzióra jutottam: nem az. Mert Nemcová asszony igazán, őszintén hiszi, hogy az ő nagymamája ennyire hibátlan. És ez a hite átsüt az oldalakon, amitől a sorai édesek nem pedig édeskések.

Füst Milán örökbecsű definíciója szerint: 'Romantikus az, ami lehetséges, de nem valószínű.' Nos, ebben az értelemben Nemcová regénye romantikus. De persze ilyen alapon Morus Tamás Utópiája is az. Egyikből megismerjük az ideális nagymamát. A másikból az ideális államot.

A könyv egy bő év leforgása alatt bemutatja a cseh vidéki élet minden aspektusát: a mezei munkákat, a háztartás gondjait, a farsang, böjt, húsvét, Pünkösd, aratóünnep, búcsújárás, Márton-nap, karácsony rítusait. Igazi néprajzi beszámoló ez, néha túlzottan is részletező, de érdekes lehet összehasonlítani a magyar népszokásokkal.

Hogy a regény ne legyen unalmas, néhány betéttörténet (Viktorka, Nagyanyó ifjúsága, Kristla és Míla románca) is színezi. Rövidsége (kb. 220 oldal) megóvja attól, hogy ellaposodjon…

Amikor olvastam, azt mondtam magamban: 'Végre egy kis béke! Semmi vérbentocsogás, nyakatekert posztmodernkedés, hüllőtekintetű pszichopátia'. Azt hiszem, igazam van: ez a könyv kifejezetten nyugtató hatású.

A cseh prózairodalom kezdeteinél vagyunk; ha elolvassuk Nemcová regényét, ráismerhetünk benne arra a 'cseh derűre', ami Karel Capek vagy Bohumil Hrabal írásaiból oly gyakran visszaköszön.

Nem remekmű, de aranyos kis könyv. Akiket nem untat a falusi élet aprólékos ábrázolása, szeretni fogják. Stephen King és Bret Easton Ellis híveinek szigorúan ellenjavallott!

Kellemes kikapcsolódást nyújt, ha kis kortyokban fogyasztja az olvasó. A címszereplő nagyanyó beszédstílusát, jóhiszemű, ámde végtelenül szeretetreméltó tyúkanyó-megnyilvánulásait nagyon élveztem, kár, hogy a regény némely fejezetében igencsak háttérbe szorult, és inkább szolgált egy alibi szereplőként, aki ismerteti az olvasóval a vidék népi szokásait. Szó se róla, rendkívül élveztem a közösség néprajzi alaposságú bemutatását, ám az olvasottak néha töményebbnek hatottak a kelleténél. Sokat javítottak az olvasói élményen az elregélt régi történések, legendák, vagy éppen az aktuális pletykák, és külön tetszett, hogy csoportos beszélgetés esetén egy-egy szereplő másmilyen módon emlékezett a történtekre. Ezek tényleg olyan momentumok voltak, melyek felidézték a lócán üldögélő idős nénik tréfás szólásait.
Tömörsége miatt nem lehetek teljes mértékben elégedett az olvasottakkal. Legalább egy minimális ívet, lendületet vártam volna, ha már regénynek íródott. Nem rossz, de tényleg csak apránként érdemes fogyasztani, különben könnyen unalomba fulladhatnak a leírtak.