3… ​2… 1… (Rémálom 3.) 88% 258 csillagozás

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2022/05/boszormeny…

Az előző kötet vége ismét választás elé állította az olvasókat: el kellett dönteni, hogy a Fedevad uralta Budapesten vagy Synerella temetővárosában szeretnék folytatni a történetet. Határozottan emlékszem, hogy én anno a Fenevadra szavaztam; most is csak azért tennék másként, mert kíváncsi vagyok, hogy ugyanez a végkifejlet hogy jött volna elő az elmúlás tényét teljesen kifacsartan (olykor elég mókásan) értelmező temetővárosban. A Fenevad Városa viszont tökéletes alapot szolgáltatott a befejezéshez.

A harmadik kötetben minden van: ismét egy árulás, Lilith újra elszakad a társaságától, megelevenedik a Biblia, és természetesen a szerelmi szál sem marad el.
Ismét megbizonyosodhattam róla, hogy Gyula bácsi világépítésben zseni. Ez a Budapest megint egy kicsit más; vannak démonok, mindenki látja őket, de együtt élni eggyel kiváltság, valami, amire mindenki vágyik. Ezért megjelenik egy újfajta embertípus, a démonzabráló, aki erőszakkal űzi ki a démont a gazdatestből, hogy a sajátjába kényszerítse azt. Ugyanígy megjelennek olyan démonok is, amelyekről eddig nem volt szó, mint például a fób démonok, amelyek tulajdonképpen a leképezései egy mentális rendellenességnek. Gyakorlatilag minden démon, amire a mi világunkban azt mondjuk, hogy nem teljesen normális, legyen szó viselkedésről vagy jellemvonásról.
Ugyanígy a bibliai vonatkozások is beépítésre kerültek; hogy mennyre vannak kifacsarva, azt nem tudom megítélni, mivel magát a Bibliát nem ismerem, de alapvetően úgy érzem, hogy helytállók, még ha nekem sok is volt már.

Az események sora sokáig mintha minden logikát nélkülözne; mi ez az árulás már megint, miért csinálják ezt a gruftik, ki a jó és ki a rossz ebben a történetben, vagy megint csak egy hagymázas álomról van szó? Az utolsó fejezetben végül mindenre magyarázatot kapunk, és elvarródnak a szálak, nekem mégsem tökéletes a lezárás. Azon a ponton számomra megbicsaklik a logika, hogy Liyliyth jelenlétét szerintem korábban is kellett volna már nyomokban érezni. Nekem ez egy kicsit olyan volt, mintha valami utólag kitalált dolog lenne, ahogy az eseményekre adott magyarázatnál is ez volt az érzésem. Mintha nem lett volna megfelelően előkészítve. Ettől eltekintve szerintem a lezárás méltó a sorozathoz; nem lehet egy teljesen démonmentes világban élni, csak azt kell magunkban tudatosítani, hogy minden ember jó – csupán a benne élő démon gonosz.

Örülök annak, hogy megtaláltam ezt a kihívást, és a hatására újra visszatérhettem ebbe a világba. A megjelenésemre kimondottan jó hatással volt, kezdek visszatalálni ahhoz, aki igazából vagyok. Ezúton is még egyszer köszönöm Böszörményi Gyulának, hogy megmutatta nekem az önmagamhoz vezető utat kamasz éveimben, és most megint.

Nem egy ma íródott történet, mégis veri a hasonló témájú könyveket, és ez nem elfogultság az író magyar léte felé. Külön köszönet az új szereplőért Robért és hogy némi humort, csöppnyi iróniát is csepegtetett ebbe a fantasy elemekkel tarkított történetbe a szerző. A befejezésre eléggé megkavarodtak a szálak, sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ki kivel van, hogy ki a valódi gonosz egyáltalán. Lillith régmúltra visszanyúló története kimondottan tetszett, és a Biblia átérmezése, a jó és gonosz harca is egyedi megoldás volt. Szintén köszönet spoiler vele volt teljes a befejezés.

Számomra nem egy kirobbanó sorozat volt de még nem is a szörnyű kategória.A hangulat nyomasztó és lehangoló azért nyomot hagyott rajtam.Még én is örültem,hogy volt olyan helyszín ahol voltak virágok és zöldellő fák.Ebből mi lesz?Néha már túlzottan idegesítő volt Lilith, a viselkedése vagy amiatt,hogy mindig meg menti valaki…ne már.. Időnként kusza volt. Xilkanak örültem.. :) Egyedi történet és különösen az tetszett,hogy ez Budapesten játszódik. Maradt egy-két kérdőjel bennem.Összességében tetszett de nekem nem újraolvasós kategória lett.

Ezt a trilógiát is befejeztem. Nem bánom, hogy elolvastam, de biztosan nem fogom újraolvasni.
A történet összességében nem volt rossz: sötét hangulatú, néhol átláthatatlan kavarásokkal, hogy kinek mi a célja és melyik oldalon áll. Ez utóbbi kicsit paródiába hajló volt. Jók voltak a bibliai szereplők áthallásai, az indigó gyerekek feltűnése, a határozott női figurák. A humora, vicces szövegei sokat dobtak rajta.
Van benne egy hiba azzal kapcsolatban, hogy spoiler, az elég zavaró volt.
A borító kevésbé ocsmány, mint az előző részeké, de így is borzalmas.

Elérkezett ennek a trilógiának is a vége. Nem is tudom, hogy hol kellene kezdenem az egész véleményezősdit.
Egyrészt: végletekig tisztelem Gyula bá' munkáját, mert már itt is megcsillogtatta a lábjegyzetek lelkiismeretes használatát, akárcsak az Ambrózy-báró sorozatban :D
Másrészt: imádtam mindig is a mitológiai, vallástörténeti sztorikat és megint kaptam egy olyan furcsán nyakatekert történetet ami mellett nem tudok csak úgy szó nélkül elmenni. Lilith története az egyik legjobb szerintem és a végén a magyarázat akkora pofonnal ért fel, hogy majdnem továbbutaztam a buszon, mert pont ott tartottam, amikor spoiler

Szóval mindenképp büszke vagyok arra, hogy végre el tudtam olvasni és a fél csillag levonás a borító miatt jár. Annyira nem tetszik a koncepció, bár mivel nem mai kiadás nem csodálkozom, hogy „ennyivel lett” elintézve. Szívesen olvasnék és beszereznék egy leporolt, újraszöszölt és újborítós kiadást :)

A sorozatot a 2. kötettel kezdtem, a 6..5…4-gyel, nem igazán értettem, hogy miről van szó, így hagytam pihenni, de miután megkaptam az egész trilógiát, számomra teljes lett a történet.
Alig vártam,hogy vége legyen, nem azért mert untam és/vagy nem tetszett, hanem mert tudni akartam a végét. Hát ez valami fenomenálisra sikeredett! Imádtam, főleg amikor spoiler
Megkedveltem Xilkát, talán ő is volt az egyik kedvencem
spoiler
Kár, hogy vége lett, olvastam volna még tovább, érdekel hogy mi lesz velük.

Ebbe a kötetben a fenevad kerül a hatalomra ,és mérhetetlen pusztítást végzett dühében hogy nem sikerült a terve.
A menedék nevű régi plébánia épületébe menekültek szürkével , innen idúl egy új szál , ami talán elvezet a véghez.
Mennyire más világban tette e az angyalokat, démonokat, a jót a rosszat .Igazán méltó befejezés ennek sorozatnak.

A trilógia harmadik/lezáró része azzal az iránnyal folytatja, amelyik mellett én is letettem a voksomat. Nem mintha ez a világ csodaszép és életvidám lenne, de hát ha két rossz közül kell választani, akkor nem nagyon lehet válogatós az ember lánya. A Fenevad uralta világ sötét, nyomasztó, s itt üde foltot jelentett egy kis zöld, színes, de csak addig, amíg ennek miértjéről, okáról nem szerzünk tudomást.
A főszereplőre sokkal nagyobb feladat hárul, mint az előző részekben, de még mindig nem érzem, hogy egy-személyben elegendő lenne ezek megoldására. Sokszor érzem, hogy Lilith felkészületlen, tétova, ha szembesül egy-egy problémával. Éppen ezért jön jól egy szimpatikus szereplő – Rob – feltűnése. Xilka megjelenése egy újabb színfoltja volt a regénynek, csak sajnos nem szerepelt annyit, hogy alapfigurává nőije ki magát.
Lilith története, Énokh és az angyalok, indigó gyerekek, Ádám és Éva története egy kicsit káoszosra sikeredett. Kicsit úgy éreztem, hogy túl sok mindent akart belezsúfolni kötetébe a szerző, s a különféle történetek, magyarázatok csak halmozódtak, s a végére egy kicsit nyakatekert lett a megalkotott magyarázat. Vagy az is lehet, hogy egy ilyen világhoz jobban dukál ez a lezárás.

Befejeződött a visszaszámlálás!

El sem akartam hinni, hogy tényleg véget ért valami, amit sosem szerettem volna, ha véget ér, de micsoda robbanóra sikeredett ez a vég! Elszállt tőle az agyam, de rendesen. Vannak azok a sorozatok, amik az utolsó könyv felé már annyira ellaposodnak és egysíkúak lesznek, hogy az olvasó legszívesebben csak átlapozná az egészet, hogy megtudja mi az a “nagy” csattanó a végén és aztán örökre el akarja feledni. Ez azért szokott így lenni, mivel az írók nagy általánosságban elkövetik azt a bibit, hogy az első részben minden puskaport ellőnek és a többi részben már kiestek azok a jelenetek, amik jóvá teszik azt. Hála a… Fenevadnak?, Istennek?… szóval bárkinek is, de itt nem így lett. Sőt!

Nagyon nem akartam kilépni ebből a világból!

Emlékszem mennyire féltem ettől a sorozattól. Démonok, ijesztő borító, rá sem mertem nézni, még akkor sem nagyon amikor végül mégiscsak kölcsönkértem barátnőmtől. És végül is nem is értem, hogy lehettem ekkora hülye, hogy még gimiben nem kezdtem bele!!! Barátnőmnek nagyon is igaza volt! Ez egy olyan fantasy, amelynek a harmadik részben olyan vérfagyasztóra sikeredett, hogy néha sikítottam, a félelemtől is és a meglepetéstől.

Legszívesebben beleköltöztem volna, de engem ugyan onnan ki nem űznek!

Ez az a sorozat, amely nagyon érdekesen építette fel saját magát. Míg az első részben még csak egy kissé megkapargattuk a vallás felszínét, a másodikban, már elkezdütk kibontani, addig a harmadikban már elénk is tárult. Engem nagyon meglepett, hogy az író végezetül mit is hozott ki belőle, rendesen padlót fogtam és az államat sem találtam. Csak pislogtam, hogy most akkor mi van? Rossz, jó, akkor most ki melyik? “A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a „jóság” megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest „jók” tudnánk lenni.” És ez a sorozat ezt valóban meg is mutatta. Meglepően jól bemutatta!!! Itt a vallásosság már sokkal nagyobb teret kapott, amitől én kissé mehijedtem, mert nem vagyok hívő és féltem az egész elviszi egy olyan irányba a story-t, amit én annyira nem fogok élvezni. Szerencsére ez nem így történt. “– Emlékszem, hogyan űztetek el, csupán mert ki mertem mondani: nőként sem vagyok ostobább,gyengébb,tökéletlenebb és alacsonyabb rendű, mint Ádám.
– Lásd be Liyliyth: hibát követtél el – lépett felém Jophiel kitárt szárnyakkal – A teremtőd azért alkotott, hogy szolgáld a férfit…
– És teljesült is az akarata,miután engem elkergetett, és Ádám mellé azt a valóban ostoba, lelke legmélyéig szőke Évát adta!” Ezek a jelenetek adták talán a legnagyobb poén forrasokat a regenyben, végezetül is ezeket imádtam a legjobban, mert szakadtam a röhögéstől és egyben nagyon el is gondolkodtatott.

Hiszen az író, aki férfi, olyan témát is boncolgat, amely feltépi a sebeket és egy újabb kemény társadalomkritikát mutat be!

“A kiscsajok épp csak ledobják a pelenkát, már az esküvőjüket tervezgetik, mintha az volna létük egyetlen értelme.” Manapság szerencsére már sokkal jobban elfogadott az, hogy egy nőnek van szabad akarat, ugyanannyi joga van mint egy férfinek, ugye? Na azéet nézzünk csak jobban szét mi kis hazánkban. A férfi hazaér munkából, a feleség kiszolgálja és ha mázlija van ajándékba csak egy kis üvöltést, rosszabb esetben verést is kap. Vagy, amikor lenézek az olyan nőket, akik harminc évesen még nem pottyantottak ki magukból legalább három porontyot. Vagy valaki karrierista! Miért nem családot alapít? Hát kapja be mindenki aki így gondolkodik! Miért van az, ha egy pasinak negyven évesen még nincs családja azt ne szapulják? ÁLLJUNK MÁR LE! Le a kalappal előtte, hogy azt férfiként ki írta és ezért nagyon hálás vagyok neki! Bárcsak többen úgy gondolkodnának, ahogy ő.

Szóval a történet egyszerűen megbabonázott! És szerencsére a főszereplőnk is felnőtt a feladathoz!

A véleményemet tovább olvashatod a blogomon:
https://mertolvasnimindigjo.com/1625-2/

Nekem ez tetszett a legjobban, tele volt meglepő fordulatokkal. Az egész trilógia nagy kedvence számomra Xilka volt. Nekem ő azt jelentette ebben a sorozatban, mint a Harry Potterben Dobby. Egyszerűen imádnivaló. Így a végére kerek egésszé formálódott a történet, összességében jól szórakoztam. A nagy kedvenc az írótól azonban akkor is az Ambrózy sorozat marad, az az én világom.☺️