Tündérboszorkány (Tündérboszorkány 1.) 91% 458 csillagozás

Kérem szépem, legyen szíves azt mondani, hogy ez valahol kötelező olvasmány! Ezt és ehhez hasonló apró-röpke csodákat kéne olvastatni a gyerekekkel, hogy egészen fiatalon rákapjanak az olvasásra!

Nem én vagyok a célközönség (10+ ajánlja a hátoldal), de ezzel a +15 évvel is a hátam mögött látom, hogy igazán különleges történet.

Külön piros pont a Kolibri kiadónak ezért a csodaszép kivitelezésért! A kedvenc a folyamatosan fel-le mászkáló pókica volt a lap szélén, de szerettem a borító belsején a véleménytáblácskákat!

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/08/bosnyak-vik…

Meglepő volt számomra, hogy egy ennyire nem az én korosztályomnak szánt könyv mennyire magával tud ragadni. Az írónő közvetlen, bár néha kicsit zavart a sok szójáték.
Maga a történet zseniálisan átgondolt és a rövidsége ellenére minden rejtély magyarázatot nyer a könyvecske végére. Tipikusan az a könyv, ami által a gyerekekkel valóban rákapnak az olvasásra.

Ha van a humornak olyan fajtája, ami az enyémmel abszolút nem kompatibilis, az pontosan ez. A fárasztó szóviccek. Sajnos rengeteg van belőlük a könyvben, bőven sok lenne még a fele is. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy egyre immunisabb vagyok rájuk, és egyre kevésbé zavarták az olvasást.
Magát a történetet szerettem, aranyos, kedves, bájos volt, na meg tökéletesen és szinte minden részletre kiterjedően kiszámítható. Ez utóbbi miatt úgy érzem, nem lenne fair, ha csak egy negyed csillagot is levonnék, hiszen ez egy gyerekkönyv. Egy felnőtt a felnőtt logikájával és sok könyvvel a háta mögött nyilván mást tart izgalmasnak, fordulatosnak, és sokkal magasabb az ingerküszöbe ilyen téren, mint egy kezdő olvasónak.
A gyorsan olvashatósága, a hangulata és a nem titkolt olvasásnépszerűsítő szándéka miatt bátran ajánlanám könyvekkel még csak ismerkedő kisebb-nagyobb gyerekeknek.

Én minden olvasni tanuló gyerek kezébe belenyomnám. Sokkal jobb, mint Illyés Gyula hetvenhét magyar népmeséje.
Mert:
1) Szórakoztató.
2) Fordulatos.
3) Van tanulsága
4) Érvényesülnek benne azok az alapelvek, amit egy gyereknek meg kell tanulnia.
5) Tele van találó ötletekkel. Nem tucatkönyv.
6) Nem csak lányok számára lehet szórakoztató.
7) Tűrhető könyv.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2017/03/bosnyak-viktoria…

Ez a könyv egyszerre nagyon jó és nagyon rossz is, és bár értem, miért került bele a POKET kiadások közé, számomra mégis a mérleg inkább a rossz felé billent, De nem sokkal, csak egy kicsivel.
A történet szerint Van Laci, a mindig nagyon sokat olvasó fiú, és az iskola könyvtársa, Morc Aranka, akiről hamarosan kiderül, hogy nem is átlagos könyvtáros, és ahhoz, hogy a helyén maradjon, olvasókra van szükség: diákokra, akik olvasnak. De közben Laciról is kiderül, hogy nem egy átlagos diák, hiszen olvasás közben a fantáziája átírja a könyveket, így sokszor sokkal érdekesebb köteteket olvashatunk Laci átolvasása után. Így pedig elindul egy történet, és ki tudja, hol áll meg!
Ami nagyon jó volt benne, hogy az egész történet arra íródott, hogy a gyerekek olvassanak. És igazából ez a rossz is benne. A történet nagyon érdekes, hogy Lacinak ilyen képessége van, és meg-meg jelennek benne a kötelező olvasmányok is, sőt, a kötelező olvasmányok egyes értelmezései is (Pál utcai fiúk elsősorban, mert ha már olvasást népszerűsít a könyv, nyilván olvasható és szerethető könyvvel teszi ezt meg). Az is nagyon jó, hogy Lacin keresztül láthatjuk, miért is jó olvasni (szókincsbővítés, fantázia, stb), emellett pedig az is jó benne, hogy a narráció is nagyon rásegít a szókincs bővítésre, vagy is arra, hogy alapvető idegen szavakat elmagyaráz a szövegben. Ez alapvetően nagyon jó benne.
De ott van az a fránya de. Alapvetően csak a Pál utcai fiúkra koncentrálunk, és Laci által olyan könyvekre, amik vagy kötelezőek lehetnek, vagy a mostani gyerekek nem akarják olvasni. Márpedig attól még, hogy tízévesen nem akar Pál utcai fiúkat olvasni, még nem azt jelenti, hogy nem kellene minden könyvvel felhagynia, hiszen lehet, modern könyvvel kezdve, aminek a szókincs az élő szókincse is, lehet, sokkal jobban illene hozzá (csak hát ugye a korral avulna a könyv is. Ezzel tisztában vagyok, de mégis olyan volt, hogyha ezek után nem szereted a PUF-ot akkor vége, sose lesz belőled normális olvasó).
A fantasztikus szál is érdekes volt. Kicsit Marry Poppins utánérzés volt, de végül is annyira nem zavart, mert hát Morc Aranka nagyon szimpatikus karakter volt. Könyvtárosként pedig teljesen átérzem azt a kicsit misztikus szálat (bár én nem teázgatok 18. századi úriemberekkel), de tudom, hogy egy gyermek számára pont ennyire furcsa, és misztikus lehet a könyvtár.
Ez a könyv mind irodalomórán kötelezőként, mind a könyvtárral együttműködve könyvtár-használati órára is nagyon érdekes olvasmány lehet, és biztos vagyok benne, hogy sok helyen ezt ki is használják, tanítják (mert butaság lenne nem kihasználni). Ellenben úgy éreztem, mint felnőtt, hogy ezen kívül, nagyon szűk lehet a hatása, mert bár kalandos, és érdekes, mégis csak nagyon beszabályozza, kinek is szól, és abban én már nem voltam benne.
Ami különleges volt, hogy POKET kiadásban olvashattam, és meg kell mondjam, akkorát csalódtam a POKETben, hogy el se tudom mondani.Egyrészről nagyon aranyos kezdeményezés, hogy minden része újrahasznosítás alapján készült, de pont az volt a jó a „régi” POKETekben, hogy olyan kellemes volt a tapintása, olyan jó volt hozzányúlni. A mostani kiadások viszont papírfedelűek, amelyek átlagos érzést keltenek, ám de (és ez számomra a legfontosabb, mert utazás közben olvasom ezeket a könyveket) sokkal könnyebben koszolódnak. Így az én Tündérboszorkány kötetem egy olvasás után úgy néz ki, mintha annak a bizonyos kutyának a szájából ráncigáltam volna ki, pedig tényleg semmi extrémet nem csináltam a kötettel.
A másik problémája a kiadásnak az a gumi. Mert hogy külön van, és így már szinte felesleges is. (annak viszont nagyon örülök, hogy a könyvjelző a másik könyvben nagyon szépen van megoldva). Itt kell szót ejtenem a borítóról is, ami a Tündérboszorkány esetében… hát színes, de ennyi. Se nem vidám ettől, se nem gyermekiesebb, de még nem is ötletes. Inkább maradt volna egyszínű, azt jobban bírtam volna, mint hogy ilyen lett. Bár megakarták tartani a régi kinézet egyes elemeit, mégsem sikerült, és pont emiatt is akkora csalódás az új POKET kötetek.
Hogy pozitívat is mondjak a kiadásról, a belső illusztráció is van, méghozzá egy pók, amit ha gyorsan végiglapozunk a kötettel, akkor látható, ahogy fel-le megy a kis pókfonálon. Nagyon aranyos kis kiegészítés, aminek nagyon örülök :)
Nem volt rossz, de be kell valljam, felnőttként egyszerűen nem élveztem, hiszen túl didaktikus, túlságosan a tanulásra fektette a hangsúlyt. Arra jó lehet, hogy bevonzza a gyerekeket az olvasásra, és emiatt a szülőknek ajánlom, hogy akár nem olvasó gyerekeknek is nyugodtan adják oda. Számomra viszont nem feltétlenül volt élvezetes az olvasása. Gyerekeknek, szülőknek ajánlom, hobbiból olvasásra felnőtteknek nem biztos.

Nem lett volna rossz de a kiszolasok a konyvbol engem mar halalra idegesitettek. Volt hogy ki is hagytam amikor felolvastam a lanyomnak…..

Lelketmelengető volt minden oldala!
A gyermekek fantasztikus, mágikus világáról írták a gyermekek nyelvén… mégis képes voltam felnőttként is élvezni. Ez az a könyv, aminek az olvasásával nosztalgia fog el a gyermekkorommal kapcsolatban és megint megpróbálom a gyermeki gondolkodásomat elővenni. Mert igenis kell ehez a műhöz!
Nagyon tetszett már az előszó is, ami nem egy hosszú, unalmas iromány volt, csupán egy kis köszönet az iránt, hogy olvassuk más munkáját. TETSZETT! A kis utalások Analfára is nagyon fogósak voltak a borító belsejében! Hogy én mennyire meglepődtem, hogy már ott azoknál a kis szösszeneteknél elkezdődött a történet! IMÁDTAM! Plusz öröm volt a kis játék a jobb oldali margókon… nagyon interaktívvá teszi a könyvet és ez is egy szép utalás a történetre.
A cselekmény aranyos és izgalmas volt egyszerre. Olyan jó látni, hogy a könyvtár kerül itt központba!… sajnos nem sok ilyen alkotással találkoztam eddig. A nyelvezet figyelemfelkeltő és játékos volt, ami felnőttként sem volt zavaró.
KÍVÁNCSI VAGYOK A KÖVETKEZŐ RÉSZEKRE IS!

Tüneményes: tündér is, boszorkány is, könyvtáros is :D
Nagyon aranyos volt, ahogy Laci átírta a történeteket, ahogy a végérre Morcz Aranka már nem morcos, a rengeteg szójáték.
Néha kicsit soknak éreztem a kiszólásokat, de a gyerekek valószínűleg imádnák :)
Rövid, humoros, kalandos, tanít, de nem szájbarág, pont ilyen kell a gyerekeknek.

Hát ez tüneményes volt! A humora már az első soroktól megvett kilóra, szerintem is „jó vicc ám a szóvicc”, pláne, ha nívós. A kiszólások szórakoztatva tanítottak észrevétlenül. A sztori és a szereplők is rendben vannak, ráadásul olvasásra csábít. Nagyon örülök, hogy kötelező olvasmány lett, tematikája és stílusa egyaránt alkalmassá teszi erre. A végén a lezárást túl gyorsnak találtam, de emiatt még biztosabb, hogy folytatom a sorozatot. Nyolctól nyolcvanig szeretettel ajánlom!

Bár ilyen könnyen orvosolni lehetne a könyvtől idegenkedők hozzállását!
Kreatív, kedves történet, engem picit kizökkentettek az állandó szójátékok.