Az itthon korábban Öljünk meg minden rohadékot! címmel ismert regény most átdolgozott fordításban, az eredetit pontosabban tükröző címmel jelenik meg – a Boris Vian-életműsorozat tizenegyedik köteteként. Különleges helyet foglal el ez a regény a Vian által hajdan Vernon Sullivan álnéven publikált könyvek sorában. Az első két Sullivan-mű (Köpök a sírotokra és A holtaknak már mindegy) kiváltotta botrányoknak köszönhetően a korabeli sajtó és a közönség 1948-ban már tisztában volt azzal, hogy Sullivan és állítólagos fordítója egy és ugyanaz a személy. Így aztán Boris Vian e harmadik krimiparódia megírásakor már sokkal kevésbé ügyelt a látszatra, és már nem akarta feltétlenül elhitetni az olvasókkal, hogy igazi amerikai regénnyel van dolguk. Bár ebben a könyvben is megtalálhatók az előző Sullivan-krimik kellékei és kliséi, a stílus már egyértelműen Viané. A nyelvezetében és játékosságában is a nem sokkal korábban született Pekingi őszt idéző regény Boris Vian egyik… (tovább)
Pusztuljon minden rusnyaság! 32 csillagozás
Öljünk meg minden rohadékot címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1948
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Boris Vian Cartaphilus
Enciklopédia 2
Kedvencelte 2
Most olvassa 5
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 15
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Hát ez a kööönyv, ez kééész…
Szóval az úgy volt, hogy bementem a könyvtárba, és rögtön becéloztam a szépirodalom részleget, hogy no kérem, én most művelődni fogok. Hátulról kezdtem az ABC-t, mert éppen OscarWildeitiszem volt (vagy OscarWildeofília? Nem tudom, mi a helyes orvosi megnevezése annak, amikor kényszeresen Wilde-ot akar olvasni az ember), gyorsan le is kaptam a Dorian Grey arcképét, aztán a V,W betűnél ácsingózva megakadt a szemem Boris Vianon. No, gondoltam, ilyen érdekes című könyveket is rég láttam, ide nekem.
Sok mindenre számítottam, de erre nem. XD
Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi ez a könyv, akkor azonnal és határozottan rávágnám, hogy ez kérem a híres neves „lövöldözős-baszós” műfaj egyik gyöngyszeme, mert az előbbi két cselekmény igen gyakori a regényben…De valahogy az egész annyira bizarr és nonszensz, hogy nem lehet ilyen egyszerűen elintézni a kérdést. Mert több ez annál, még ha parodisztikus is. Minden esetre rendkívül furcsa módon, de szórakoztató.
Egy nagy hibája van, hogy a vége eléggé össze lett csapva, olyan mintha az író a leadási határidő előtt fél órával még vadul pötyögte volna a történet befejezését. Emiatt néhány karakterről, akiknek kíváncsi lettem volna a további sorsára, sajnos nem derült ki semmi. :(
Minden esetre arra jó volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet Vian iránt, mert eléggé őrültnek tűnik, és ez kedvemre való. :)
Najó.
Gondolom, aki már olvasott Vian-tól bármit, az jó eséllyel tud róla, hogy ki az a Vernon Sullivan és mi köze a mi Borisunkhoz, de ha mégse, kimerítő részletességgel szolgálnak a kötetek utószavai.
De ha lusta lennél utánalesni, akkor nagyon röviden: mivel a negyvenes évek második felében a jó öreg Vian saját néven megjelent regényeire kis túlzással a lőtéri kutya nem volt kíváncsi, ezért, hogy családját eltartsa, megteremtette Vernon Sullivan emberevő néger ponyvagyár alteregóját, és a klasszikus amerikai noir-krimik vonalán írta meg „direktzsé”, szextől fülledt és erőszakos… na, ez meg úgy hangzik, mintha titkon érzéki művek lennének, tehát helyesebben szólva: geciben és vérben ázó ponyvaregényeit.
Az első két Sullivan-opusz (Köpök a sírotokra ill. A holtaknak már mindegy) meg is hozták a várva-várt botrányt és sikert, Vianunk családja sem éhezett többé, és botrányok hegyeinek is volt végre táptalaj.
A kor embere primitívnek és pornográfnak minősítette ezeket az amúgy egészen sötét hangulatú, nyomokban a rasszizmus és a megkülönböztetés kérdését is feszegető köteteket, bár szerintem Vian maga is inkább csak vaskos irodalmi tréfának gondolta őket.
Persze a végtelenségig nem lehetett tartani a hátakat Vernon előtt, így a harmadik, jelen firkálmányom tárgyát képező regény megjelenésének idejére már mindenkinek világos volt, hogy a dögevő feka ponyvaíró Sullivan és a Boris „I. Satrafa” Vian egy és ugyanaz a személy, így ez a kötet már jellegzetesen Vian-i, annak dacára is, hogy a cselekmény még mindig az USA-ban játszódik, még mindig minden tele füstös dzsesszel, dögös csajokkal és szoborszerű, izmos faszikkal.
A cselekmény három, igen sűrű napot mesél el nekünk észveszejtő pörgésben, hisz alig több, mint 190 oldalba bele van szorítva….ööö…hát, tulajdonképpen minden.
Vannak apró kis következetlenségek, emiatt a fél csillag mínusz…például, mi történt C 16-tal?
De összességében nem hiányolok semmit, a begombázott, délceg Rejtőjenő és szívdöglesztő, szőrös mellkasú doktorvacconja, oldalukon a csakis indokolatlan időben, és a témához nem igazán kapcsolódó esetekben megszólaló kutyájukkal, kilépve az ópiumszagú nyújorki alagsori dzsesszbárokból, igazi botcsinálta detektívek módjára, szinte majdnem teljesen csak intuíciókra alapozva beveszik és letámadják (a nagy farkukkal természetesen) a Dr. Moreau szigetére valamiképp áttelepített szexi Auschwitz-ot homokosszűz kommandójuk élén, cukrosbácsi Mengelepapa nagy noszogatására.
Na, most mindezzel elmondtam mindent meg semmit.
My mind, blown.
A negyedik, Ki érti a csajokat? című Sullivan-kötethez még nem volt szerencsém (bár fix, hogy lesz :) ), de az eddigiek közül ez a tébolyodott, HÜLYE könyv lett a kedvencem, istenien szórakoztam, és bár nem ajánlanám mindenkinek, de aki szereti a teljes megőrülést, az nyugodtan adja át magát neki.
Písz.
Ez akkora blődség, hogy már jó! Ha paródiaként kezeljük, akkor nincs semmi baj vele. Végig az az érzésem volt, mintha egy bűnrossz régi amerikai (szex)krimit néznék, filmszerűen volt felépítve.
Picit messze állt tőlem a fogad(koz)ásból majdnem húsz éves koráig szüzen maradt (aztán viszont majd mindent bevállaló) igencsak hiú szépfiú lelkivilága, aki egy évvel ezelőtt megnyerte a Mister Los Angeles címet, és akit ezért sokan hülyének tartanak, és legtöbben nem is tévednek túl nagyot ebben, de azért egészen jól elboldogultam a jó mélyen bemutatott, leginkább hirtelen kialakuló csépelés – püfölés – lövöldözés és az ezt váltogató rákészülés nélküli és elmélkedéstől, skrupulusoktól mentes szexcsatákban. Vagy mit is beszélek, hiszen a rákészülés, vagyis az erről is gondolkozás egészen folyamatos, szinte minden bekezdésbe jutott belőle. Ezeknek a motívumoknak a menetrendszerű visszaköszönésével együtt érdekesnek találtan a szöveg és a történet fordulatait, amikből akadt bőven, az embergyártásról szóló részek, idegenségük és rémisztőségük mellett is lenyűgöztek. Tartok tőle, hogy ezt majd újra el kell olvasnom lassabban ahhoz, hogy igazán felfogjam, mert most elsodortak az akciók.
Nagyon szeretem Boris Viant, és mindig előveszem valamelyik könyvét, ha egy kis őrültséget szeretnék olvasni. Ebben az esetben is adott szürreális feltevés, de persze van benne nyomozás meg erotika bőven. Bírom, hogy egy elképesztő őrültséget úgy tud tálalni, hogy valójában teljesen reális félelmeket vetít ki, és elhiteti veled, hogy egyébként ez miért is ne történhetne meg?
Érdekes klón ez a könyv, megérzésem szerint a legkevésbé népszerű műve lehet Viannak. Ennek az oka, hogy még a Sullivan álnév alatt írt könyvek közé sorolható, de már akkor írta mikor mindenki tudta hogy ő áll a művek mögött. Így egyszerre van benne az amerikai krimi mocskossága, és Vian szürreális világa. Pont ez a hátránya is: a pornográf és vad elemeket kedvelőknek sok lesz benne az agyament utalás, a viani szürrealizmus rajongóinak pedig túl durva és szexista.
Nekem is jobban tetszett a Köpök a Sírotokra, lehet hogy jobban szeretem Sullivant mint Viant…
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Michel Bussi: Fekete vízililiomok 88% ·
Összehasonlítás - Joanne Harris: Urak és játékosok 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka 88% ·
Összehasonlítás - Gaston Leroux: Az operaház fantomja 81% ·
Összehasonlítás - Bernard-Paul Lallier: Vérbosszú 77% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen 94% ·
Összehasonlítás - Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa 94% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás