A ​barátságról 3 csillagozás

Boncompagno da Signa: A barátságról

Hogyan viselkednek a leplező, a szalmaláng vagy az úrhatnám barátok? Milyen az elvakított és milyen az igaz barát?
A XIII. század eleji szerző szokatlan formában fogalmazza meg gondolatait az emberi kapcsolatokról. A világirodalomban számtalanszor feldolgozott és általános téma ezúttal ötletesen felépített szerkezetben: egy képzelt bírósági tárgyalás párbeszédeiben jelenik meg, ahol a peres felek, a szerző Teste és Lelke vitatkoznak arról, hogy létezik-e valódi barátság. Mielőtt az Értelem meghozza bírói ítéletét, a különféle emberi viszonyok bemutatása közben bepillantást nyerhetünk a középkor sokszínű világába, megelevenednek az író korának jellemző figurái – színészek, könnyűvérű asszonyok, diákok és professzorok, kereskedők, katonák, egyházi méltóságok legkülönbözőbb interakcióinak lehetünk tanúi.

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
96 oldal · ISBN: 9789633445280 · Fordította: Paksy Nóra, Siklósi Katalin
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633440865 · Fordította: Paksy Nóra, Siklósi Katalin

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kiss_Zsuzsa I>!
Boncompagno da Signa: A barátságról

A Világegyetem életében az emberi faj élete csak pár perc, az egyén élete csak egy pillanat. Ez a pár perc úgy tűnik, nem volt elég arra, hogy az alapvető értékek, típusok, viselkedésminták megváltozzanak.

Boncompagno da Signa ezt a könyvet akár ma is megírhatta volna. Legfeljebb a szóhasználat lenne más.

Furcsa bepillantani a nyolcszáz évvel ezelőtti érvelés módszerébe, és megállapítani, hogy bizony nem történik másként ma sem a bizonyítás. Furcsa bepillantani a nyolcszáz évvel ezelőtti történésekbe, az akkor élt emberek gondolataiba. Látni azt, hogy mennyivel nyitottabb és egyszerűbb gondolatok mozgatták azt az intrikákkal terhelt világot, mennyivel elfogadóbb volt az akkori ember az egyes szélsőségek iránt, és mennyivel elutasítóbb más, ma már hétköznapinak tekinthető dolgok iránt, mint a mai nagy szabadságban felnőtt nemzedék. Mennyivel több és mennyivel kevesebb volt, mint ez a modoros világ.

Furcsa, és óhatatlanul felmerül a kérdés: mi hol leszünk nyolcszáz év múlva? Melyikünk lesz az, akire emlékeznek? Lesz-e még ember, hogy emlékezzen?

Szédültnapraforgó >!
Boncompagno da Signa: A barátságról

Eléggé tudományos könyvecske, de egészen élvezhető volt :)
Bár így negyven felett, nekem már nem mondott sok újdonságot.
Igaz, hogy az 1100-as években élt, ahhoz képest, nagyon intelligens volt, jól megfogalmazta a gondolatait, a XXI. században is megállja a helyét.

Kissé „megbántott” Boncompagno az alábbi kijelentésével, nagyon rossz véleménnyel van a nőkről:
"Akiket mégis a legtöbbször emleget, a legjobban kritizál, azok a nők. Titkokat felfedni például asszonyi szokás, a nők hamisak, hiszen álhajat hordanak, pirosítót tesznek az arcukra, hogy szépségüket növeljék. Szinte kivétel nélkül élősködők, hiszen folyamatosan „csapdákat állítanak, hurkot vetnek, hogy az óvatlan férfiak lelkét és pénzét lépre csalják.” Amíg fiatalok, versengenek egymással, hogy melyikük a szebb, azonkívül egymással szemben is kegyetlenek, hiszen például átkokkal próbálnak egymás ártalmára lenni…"

A többi fontos idézetet, beteszem a „helyére”, összességében tanulságos olvasmány. Akiket folyamatos csalódás ér, nem árt elolvasnia..


Népszerű idézetek

Szédültnapraforgó >!

Végtelen azoknak a száma, akik azért bűnhődtek, mert szívük titkait meggondolatlanul felfedték. És éppúgy lehetetlen a kimondott szót visszavenni, mint visszaállítani a szüzességet a botlás után.

78. oldal

Szédültnapraforgó >!

A Barátság nem látja a szégyenfoltot vádlóin, mértéket nem ismer, tévedhetetlen pontossággal járja körbe égi pályáját, tengertől tengerig kiterjeszti karjait, figyelmesen szemmel tartja a távollevőt, nem feledkezik meg arról sem, aki elhanyagolja őt; itt ültet, ott öntöz, segítséget nyújt mindenfajta fejlődéshez, elűzi a hibákat, beoltja az erényeket, megveti a fennhéjázást, megbecsüli az alázatosságot, ami fölé trónját emelte; növekszik a távollét során és a jelenlétben újra erőre kap, nem szentségteleníti meg arany, nem rontják meg ajándékok vagy ezüst, és nem hajlik senki könyörgésére; nincs alávetve a szolgai félelemnek, hanem egyformán lakozik magasztos és egyszerű szívekben. Ilyen tehát a barátság hatása, akit meg kell becsülnünk, s aki nélkül semmi sem lehet kellemes ebben az életben.

43. oldal

Szédültnapraforgó >!

… a dolgoknak is az erényes ember adja meg az értékét, és nem a dolgok adnak az embernek ékességet.

85. oldal

Szédültnapraforgó >!

Mert az igaz barátság azt kívánja meg, hogy egyikük se lásson helyesnek olyan dolgot, ami a másiknak nem tetszik, és hogy mindent teljes egyetértésben tartsanak jónak vagy rossznak; de ami még ennél is fontosabb, az igaz barátok eszének egyformán az erényen kell járnia, és mindkettő köteles jobban örülni a másik sikerének, mint a sajátjának. Mert nem lehetnek igaz barátok, csak ha körülményeik, koruk, érdemeik és szándékaik – a hozzájuk illő szavakkal és érzelmekkel együtt – összeillenek.

47. oldal

almodozom>!

A szalmaláng barát lelkesedése először fellángol, aztán langyossá válik, végül elmúlik, és bármit kezdett el lelkesedéssel, undorral hagyja ott; gyakran úgy tűnik, hogy szinte forr a barátok iránti szeretettől, mint a fortyogó víz, de kicsit később, ahogy a rák, visszafelé halad, és szeretete kimutatásában a jégnél is hidegebbé válik.


Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Baráth Viktória: Egy év Rómában
Kamin Mohammadi: Bella Figura
Anne L. Green: Toszkána vére
Ignacio Iturralde Blanco: Machiavelli
A három Villani krónikája
Dante Alighieri: Purgatórium
Dobai Péter – Máté Mária: Latin Lélegzet
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Testvériség
Anthony Capella: A szerelem étke