Meseterápia 86% 18 csillagozás

Összességében tetszett.
Jó benne, hogy nem alacsonyítja le a mondanivalóját a népszerű guruk és egyes népszerűségfüggő pszichiáterek olcsó tanácsainak a szintjére, hanem egy átgondolt, közérthető, vélhetően szakmailag is megalapozott könyvet írt.
Az eleje engem kevésbé fogott meg, ez az elméleti alapvetés, de ez is érthető és alapos. Az esettanulmányok szerintem a legérdekesebbek, mert itt életre kel az elmélet, és pl. a Csillagszemű juhászos sztori kifejezetten megfogott. Egyetértek azzal, hogy manapság nagy hiba, hogy kevesen mesélnek a gyerekeknek. Főként azért, mert a mai irodalom-szeretetemet abszolút megalapozták a Benedek Elek-féle népmesegyűjtemények. (Lehet, hogy újra elolvasom őket…)
Azért 4 csillag, mert nem lesz a kedvenc könyvem (és meseterápiára sem fogok járni, pedig szórakoztató lehet), de érdekes volt, és hasznos.

„ A legtöbb,amit gyerekeinknek adhatunk:Gyökerek és szárnyak” J. W. Goethe
Nekem ez a kötet a gyökereket és a szárnyakat is jelenti. Ha van lehetőségünk, hogy jobbá tegyük az életet akkor azzal a lehetőséggel élni kell, ez a kötet és Boldizsár Ildikó munkássága is egy ilyen lehetőség.

Kedvenc könyv lett, többször olvasós, életünk végéig lapozgatós.
Nem áll távol tőlem a régi, ősi magyar gyökerek utáni kutatás; Boldizsár Ildikó leírta, ami egy ekkora terjedelmű könyvbe kifejthető.
És valóban a mese egy olyan kapocs lehet, ami minden korosztálynak, iskolázottságtól függetlenül szólhat. Az ember a saját maga szintjén megéli a történeteket, s azt fejlesztheti önmagában, amire neki szüksége van. Mindig eggyel feljebb és feljebb tud jutni általa, a számára kívánt és vágyott szintre.
A mese szárnyakat ad, mind mentálisan, mind fizikailag, képes egy új embert faragni belőlünk.
Nagyon kíváncsivá tett a meseterápia módszerére és Boldizsár Ildikó előadásaira is, a könyv.
Mindenkinek ajánlani tudom, megelőzésre, terápiára, vagy önismeretre.

2007-ben ismerkedtem meg Boldizsár Ildikó „tanításaival” a Pszinapszison (Budapesti Pszichológiai Napok), ahol Mesék a gyógyítás szolgálatában címmel adott elő. Lázasan jegyzeteltem, pedig igazán nem szokásom, ellelkendeztem néhány ismerősömnek, majd egy picit feledtem, de 2 évvel később még mindig nem tudtam kiverni a fejemből, és megrendeltem az előadását CD-n. Aztán a Moly.hu-n jött szembe a Meseterápia című könyve. Újra megtalált. Azt mondtam, ezt a könyvet kérem karácsonyra, de mivel én szereztem be, már egy hete a végére is értem. Olvastam itthon, számítógépközelben, és a legszívesebben minden mondatát kijegyzeteltem volna. Egy pár gondolatot azért felírtam az idézetek közé. Olvastam a távolsági buszon, és teletűztem papírosokkal. Olvastam ebéd után pihenésként, Anya mellett a kórházban, mialatt ő is olvasott, míg aludt, és amikor a műtőben volt. Rengeteg energiát éreztem a könyvben, ezért egy-egy gondolatot megosztottam vele is. Hiszen a mese az egyetemes szellemi tanítások átörökítésének dokumentuma, egy lehetőség, hogy az ember megismerkedjen valódi természetével, feladataival, és megmerítkezzen a másik ember sorsában. Boldizsár Ildikó így ír az alvilágjárásról: „A túlvilágot megjárt hősök erről a helyszínről hozzák fel azokat a kincseket, amelyek – többek között – a királyság elnyeréséhez segítik őket: az égitesteket (tájékozódási pontokat, világító testeket), a nőket (bölcsesség forrásait), s a megújulás forrását, az élet vizét is.”

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szép lassan ettem végig. Merthogy egyszercsak elő kellett venni a régi poros zugokból a mesekönyveket, hogy felidézzem, melyik mesét is szerettem anno, hogy elfilózzak, rajta miért is, merthát régen bújtam tömegével a meséket. Gondolom ezzel messze nem vagyok egyedül ebben a közegben. :)
És néha meg kellett állni játszani, hogy az egyes esetekből kivett példáknál, felvetett jelentéstartalmaknál, nekem mi is az első gondolatom, és rájönni, hogy kissé felszínes megközelítés az első, hogy bizony kissé keveselltem, majdhogynem lenéztem a meséket, a mélységüket, összetettségüket, átvittségüket.
Felvillantott megértés-csírákat, amikből ha az ember időt szán(na) rá, vagy némi szakavatott segítségével sokat megtudhatna arról, mifelé is tapogatózik vagy éppen száguld a mindennapjaival.
És gyakorlatias tanácsok is vannak benne, hogyan és mit érdemes a gyerekek közelébe juttatni.
Jó volt, na.

A többi kötet is megérne egy … mesét. :)

Gyakorló anyaként gyakran találkozom olyan tévhitekkel, hogy jaj, a farkasos mesét nem olvasom a gyereknek, mert rettegni fog tőle, meg a sárkányos mese biztosan félelmetes lenne a gyereknek. Helyette inkább elárasztják a gyerkőcöket a mai divatos, semmitmondó, konfliktusmentes mesécskékkel, neveket direkt nem írok, biztosan tudja mindenki, melyikekre gondolok. Személyes tapasztalatom, hogy a gyerekek tényleg nem félnek a mesélt boszorkányos, sárkányos, megevős meséktől, de a betett DVD-k még akkor is megijeszthetik, ha egyébként nem tűnnek annyira durvának. Nem beszélve arról, hogy gazdagodik-e a mese által? nem lexikális tudásra gondolok, hanem konfliktusmegoldásra, a félelmek feldolgozására, stb.

…. és azért tetszett ez a könyv, mert alátámasztotta, megmagyarázta, megerősítette, hogy ez így van. Valóban van utalás ősi dolgokra, de valahogy ez is hitelesnek tűnik, hogy ami évszázadokon van átszűrve, az igenis bennünk élhet, működhet. Mondom ezt úgy, hogy magamat ilyen szempontból racionális gondolkodásúnak tartom, tehát a hókuszpókuszokra nem vagyok annyira nyitott. Ebben a könyvben azonban benne vannak azok az érvek, amik meggyőztek.

Nem csak a gyerekek szemszögéből érdekes, hanem egyébként is lekötött, hogy az egyes mesei elemek mit jelentenek.

Abszolút nekem való elmélet ez a meseterápia, de olvastam volna még több gyakorlati tanácsot, esettanulmányt.

Varázslatos. Nagyon értékes, tanító-könyvnek tartom, melytől hihetőnek tűnik a szép, mesebeli élet.

Olvasmányos és rendkívül izgalmas, meg kéne szerezni rendesen, és kéne sok mesét olvasni, magunknak is, gyerekeknek is.

Borzasztóan érdekes. Ki gondolná, hogy a (nép)mesékben ennyi minden van?