!

Sörgyári capriccio 385 csillagozás

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének gaviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő."

Eredeti cím: Postřižiny

Eredeti megjelenés éve: 1974


Hirdetés

Kedvencelte 81

Most olvassa 22

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
ponty

Girls just wanna have fun
Szeretem a habkönnyű hangulatot, meg a nőket, akiknek van humoruk.
Hosszú hajjal, és rövid hajjal. Főleg röviddel… vagy hosszúval. :)

++
>!
utolsó

ez költészet
csak nincsenek
benne sortörések
de sörtörések
élet és élet

+
>!
robinson P

Költőien szép értekezés a nőről és a sörről, ami nélkül lehetne élni, de minek?
Színtiszta élet, humor.. csak így lehet elviselni, túl élni. Annyira emberi, és bizony a sör gyógyír lehet sok mindenre.- Több sör,kevesebb vesződség és mogorvaság!
Alap könyv, mint a vonatos.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/05/sorgyari-capriccio.html

4 hozzászólás
+
>!
Kék

Ha minden hónapban kétszer előveszed és olvasgatod, sosem leszel depressziós! Annyi benne az élet!

Kedvenc ^.^

+
>!
Bonny

Történelem órán nagyban, eléggé belemélyedve Kunderát olvastam, és a tanár úr meglepődött ezen, miszerint az én korosztályom nem olvas ilyet, erre én azt feleltem: én igen, a kedvenc íróm egyike. Ekkor megkérdezte, hogy Hrabalt olvastam-e, mondtam, nem. Azt felelte, hogy egyszer vegyem majd a kezembe, de ne most, majd két év múlva, amikor érettségizem. Több se kellett nekem, még azon a héten elmentem a könyvtárba, és kivettem ezt a könyvet. Igazából nem értem, miért csak két év múlva ajánlaná nekem, annyira tetszett. Az emberek apró kis szokásai, amik később szertartássá válnak, amik meghatároznak egy személyiséget, és ha valaki változni akar, ezektől is meg kell szabadulni. Szeretem az ilyen fajta mély humort.

+
>!
alaurent

Újra Hrabal, újra öt csillag – de csak mert nincs több. Ezt a mesélőkedvet, ezt a hangulatteremtő képességet, ezt az életszeretetet, ezt a kimeríthetetlen empátiát minden emberivel szemben nehéz másnál megtalálni, és főleg nehéz ennyire együtt, harmonikus egységben a svejki ihletésű szórakoztató történetekkel. Orvosi receptre kellene adni, depresszió esetén. Letenni nehéz, újra felvenni, visszalapozni, hogy is volt, mit is mondott pontosan, kívánatos. Mariska, Mariska, eztán minden másképp lesz!

+
>!
Adéle P

Hrabal stílusa annyira emberközeli, szeretnivaló; lüktet, tele van élettel. Végérvényesen beleszerettem.

+
>!
csend_zenésze

Olyan jól esik az ember szemének-szellemének ezt a könyvet olvasni nyáron, mint a tűző forróságban legurítani egy gyöngyözően hideg (és lehetőleg cseh) söröcskét valami szép, nyugodt délutánon.
Ha megkérdeznek, sose tudom elmagyarázni, miről szól ez a könyv. Egy sörgyárról? A bicikli fölött lobogó szőke hajtincsekről? A kajabáló és megfejthetetlen rokonságról? A tetőről nyíló kilátásról? Arról, hogy ha unatkozik, vegyen mosómedvét? Tudja a fene. Egyszerűen jó olvasni. Mert nyári, mert Hrabal, mert életérzés. És ha befejeztük a könyvet, akár rögtön be is lehet tenni a filmadaptációt. Vagy fordítva. Mert miért is ne?
Szép dolgok ezek.

+
>!
Ornicar

Rögtön a legelején, a világítás részletes bemutatásával elkapott a hangulat, már ott tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és lőn. Tetszett a stílus, azok a végtelenül, de nem erőltetetten hosszú mondatok, és a szereplőket is nagyon szerettem, azt hiszem azért, mert annyira reménytelenül nem hasonlítok Maryshkára. :) Pepin bácsi pedig fergeteges. Ráadásul nemrég jártam a pilseni sörgyárban… Bár csehnek születtem volna. :))


Népszerű idézetek

+
>!
Frank_Spielmann I

– Hát a Tómelléki Metud bácsi olyan fura dógokat kezdett mívelni, oszt eccer olvasta az újságban, hogy: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!” Metud bácsinak nem vót gyereke, hát írt arra a hirdetésre, és egy hét múlva meggyütt a ládában a mosómedve. No, az vót csak aztán! Akár egy gyerek, mindenkivel barátkozott, csak éppen amit meglátott, megmosta, és megmosta a Metud bácsi vekkerit meg három karóráját, hogy azt már helyre nem igazítja senki. Osztán eccer megmosott minden fűszert. Osztán meg Metud bácsi szétszerelte a biciklijét, a mosómedve meg hordta kimosni a patakba, a szomszédok meg jöttek egymás után, és mondták: „Metud bácsi, nincs szüksége ilyesmire? A patakban találtuk!…”, oszt mikó má hoztak neki néhány alkatrészt, megy a Metud, hogy utánanézzen, hát a mosómedve csaknem az egész biciklijét széthordta neki. De ez a bukta, ejjó. A medve csak az almáriumra járt a dógára, bűzlött tőle az egész ház, a végin mindent el kellett zárni a medve elől, sőt még beszéniük is suttogva kellett. Ez a bukta, ejjó, kár, hogy rajtam a kórság. De a medve megfigyelte, hová dugják a kúcsot, és kinyitotta, amit csak eldugtak előle. De a legrosszabb avvót, hogy a medve este hegyezte a fülit, és ha a Metud bácsi megcsókóta a nénit, a medve odarohant, és ő is akart, a Metud bácsinak az erdőbe kellett randevúznia a Rozára nénivel, mint legénykorában, de még ott is folyton hátra-hátrafordútak, nem áll-e mögöttük a mackó. Szóval nem unatkoztak, mígnem egyszer két napra elutaztak, pünkösd vót, és a medve unalmában széthajigáta a szobába a nagy cserépkályhát, és végleg úgy elintézte a bútort meg a dunyhákat meg a fehérneműt, hogy Metud bácsi leült, és apróhirdetést írt a Morva Sasba: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!” Azóta kigyógyult a búskomorságból.

4. oldal

5 hozzászólás
+
>!
Adso

– Több sör, kevesebb vesződség és mogorvaság.
– Megrendült az egészséged? Kóstold meg a söröcskénket!
– Ki nem kapatos, bánatos, hogy ha sört kóstolt szája, kipirul az orcája.
– Hogyha sört nem ihatom, lelkemet kiadom.
– Hurutos a torok, has? Söröcskével borogass!
– Sörivás fél egészség.
– Egészség strammság erő, sörből kerül elő.
– Ki jó kedvet akar nyerni, sört kell annak gyakran nyelni.
– Keblükbe bevéssék: sörben erő egészség.
– Ki hazáját kedveli, sörét issza, vedeli.
– Finom söröcskénkkel telve, megoldódik ki-ki nyelve.
– Ki a kocsma elé érve, enni-inni nem tér be, egészsége ellensége.
– Hazulra, útra, mindenüvé frissítő sört!
– Sört minden időre, kellően felfrissül tőle.

[10] 134-135. oldal

++
>!
Elti

Szeretem azt a néhány percet este hét óra előtt, mikor ronggyal és összegyűrt Nemzeti Politikával tisztítom a lámpák üvegcilinderét, gyufával ledörzsölöm az égett kanócok feketéjét, visszateszem a rézsapkákat, és pontosan hét órakor bekövetkezik az a gyönyörű pillanat, mikor abbahagyják a munkát a sörgyári gépek, és a dinamó, mely az áramot nyomja mindenfelé, ahol villanykörte ég, az a dinamó csökkenteni kezdi, a fordulatszámot, és ahogy gyengül az áram, gyengül a körték fénye is, a fehér fény lassanként rózsaszínbe megy át, a rózsaszínű fény pedig szürkébe, flóron és organdin szűrődik át, végül a wolframszálak piros, angolkóros gyermekujjakat mutatnak a plafonon, piros violinkulcsot.

(első mondat)

3 hozzászólás
+
>!
stippistop SMP

Szitával kiszedtem a megfőtt disznóaprólékot, a lapockát, a félbevágott fejet, kifordítottam őket a deszkára, húsdarabot húsdarab után, Myclík úr kiszedte a csontokat, s amikor már egy kicsit kihűlt a hús, ujjaim közé fogtam egy darab fület meg egy darab fejhúst, kenyér helyett disznófület haraptam hozzá, Francin kijött a konyhába, soha nem evett, egy falatot se tudott lenyelni, hát csak állt a kályhánál, és üres kenyeret evett, kávét ivott hozzá, és nézett rám, és helyettem szégyellte magát, én meg jóízűen ettem; és ittam a sört a literes üvegből, Myclík úr mosolygott, és csak úgy udvariasságból vett egy darab húst, de aztán meggondolta magát, és a tejeskávé meg a márványkuglóf mellett döntött, aztán fogta a hintakést, feltűrte a ruhaujját, s hatalmas mozdulatok kikezdték a húsdarabok alakját és funkcióját, s a hintázó kések félholdjaitól lassan töltelékké változott a hús, Myclík úr odatartotta a tenyerét, beleszórtam a fűszert, Myclík úr volt az egyetlen olyan böllér, akinek le kellett öntenem forró vízzel a fűszert, mert mint mondta, és én azt nagyon is tapintólagosan értettem, finomabb lesz azoknak az illatoknak az eloszlása, aztán hozzátette a beáztatott knédlit, és hatalmas tenyerével-ujjaival megint összedögönyözött és összekevert mindent, aztán mindkét kezéről lehúzta a tölteléket, beletúrt, megkóstolta, és szép volt e percben, mint egy költő, eksztázisban a mennyezetre nézett, és ezt ismételgette magában: bors, só, gyömbér, kakukkfű, knédli, fokhagyma, miután eldarálta ezt a kis böllérimát, beledugta az ujját a töltelékbe, és odanyújtotta, az ujjamra vettem, azt meg a számba, megkóstoltam, én is a mennyezetre néztem, sertéseksztázissal teli szememmel széttártam, és nyelvemen ízlelgettem az egész illatlegyezőt, majd bólintottam, hogy mint gazdasszony jóváhagyom az ízlajstromot, és semmi akadálya, hogy elkezdődjék a májashurka-készítés.

20-21. oldal

+
>!
Frank_Spielmann I

A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia.

6

3 hozzászólás
+
>!
Adso

…apukám akkor olyan ideges lett, ó az apukám úgy tudott haragudni, mint senki más, anyuka négy almáriumot vett évente, zsibárustól való, régi szekrényeket, és ha apuka ideges lett, anyuka gyorsan a lugasba húzta apukát, kezébe nyomott egy baltát, és a papa előbb a hátát hasította szét a szekrénynek, aztán aprította-szidta a szekrénymaradvány, és olyan, de olyan élvezettel szaggatta le az ajtóit, aztán oldalról ripityára törte az egész almáriumot, akár egy gyufás dobozt, és egy fél óra múlva, mire aprófává hasogatta, a mamának mindig volt begyújtani- és fűtenivalója…

[7] 88-89.oldal

+
>!
Evione

Pepin bácsi kézen fogott, és úgy rákapcsolt a dzsessz, ahogy Francin arrább lökte a sebességváltót, mint ahogy a gyorsított felvételen szaladnak a nők. Pepin bácsi hajladozni kezdett előttem, erre én is hajladoztam. Aztán hozzám érintette a homlokát, én is őhozzá, hirtelen megfordult a bácsi a zene ritmusában, kézen fogva megfordultunk, és háttal álltunk egymásnak, a bácsi felemelte a lábikóját, és tekergette-tologatta a cipőjét lábikrástul, aztán kitárta a kezét; tapsolt egyet, és olyan gyorsan forgatta a kezét, mintha fonalat gombolyítana, aztán csípőre tette a kezét, és jobbra-balra kaszált a lábával, nekem is utánoznom kellett, csak ellenkezőleg, nehogy kirúgja alólam a bokámat, aztán megfordult, derékon fogott, és feldobott a plafonra, a hajam a vakolatot érte, aztán a bácsi fel-alá cipelt a zene ritmusára, orra a köldökömbe mélyedt, aztán elengedett, megfordított, háttal egymáshoz simultunk, a bácsi a karjára fűzött, mint egy puttonyt, belekaroltam, és hintáztattuk egymást, mintha elgémberedett derekunkat egyenesítgetnénk, aztán a bácsi eleresztett, ritmusban körülügetett, rohamozni kezdett, mint a piros alsó a bottal, utánacsináltam, és a tánc pontos volt és kiszámíthatatlan, de mindig a ritmusban maradt, mintha a mozgás sokkal pontosabban töltené be a zenét, mint bármely más tánc, aztán a bácsi felugrott, szétvetette a lábát, visszaesett a szőnyegre, és spárgát csinált, én féltem, hogy szétmegy a lágyékom, hát csak hajolgattam jobbra, balra, közben a bácsi váltakozva szagolgatta bal és jobb cipőorrát, aztán egyszerre csak, mintha a plafon szippantotta volna fel, felugrott, felhúzta a lábát, és olyan gyorsan rántott föl a vállához és a vállán át a lábamnál fogva a földre, hogy a cipősarkammal végigkarcoltam a plafont (…)
– Bátyám – mondta Francin –, egy parlagon heverő harmónia vagy

9

1 hozzászólás
+
>!
Evione

– Mit üvöltöztök itt, mint két kozák őrmester? Jožka, mért óbégatsz úgy? – és beletenyerelt a nyitott csirizesdobozba.
– Nem én voltam – hebegte Pepin.
– Hát ki? Talán én? – mutatott magára mindkét kezével Francin.
– Valaki itten, bennem – mondta Pepin bácsi, és az ujját fonogatta egymásba zavarában.
– Csillapodjatok, ülésezik a sörgyár igazgatósági tanácsa, maga az elnök úr küldött ezzel az üzenettel – mondta Francin felemelve a kezét, és curikkolt kifelé a folyosóra…
Aztán ismét hallatszott halk hangja, Francin mondta tovább a jelentést, kifejtve benne, mi módon egyenlítődik ki a jövő hónapban az éppen elmúlt hónap passzívája. Behoztam a zsírosbödönt, és egymás után kentem Pepin bácsinak a zsíros kenyereket, amikor beszélni akart, adtam a következő karéjt,

4

1 hozzászólás
+
>!
csillagka P

…Pszt – mondtam –, délután ülésezik az igazgatósági tanács. – Ammá igaz – mondta halkan a bácsi –, de most megtanítom rá, hány alkatrésze van a stucninak. – Fogta a bácsi a fütyköst, amellyel gyakorolt, óvatosan és szakértő módjára vette kézbe, mintha igazi katonai puska volna, mutogatott, és sorban megnevezte rajta az összes alkatrészeket, és azzal fejezte be, hogy szóval ez itt egy kolbensú avagy tusaborító, és ez meg egy úgynevezett mündung, miszerint torkolat… – -vidék – mondtam. – Szart! Mit jár a szája, mint a kacsa feneke? A torkolatvidék az egy delta, ez meg egy mündung avagy torkolat, na, hát ha ezt a Brčul zupásnak mondta volna, hát az behúz magának, hogy belesárgul! A gyümölcsösön túlról hallatszott, amint dühösen bevágják az iroda ablakát, a könyvelésből fehér ingben kirohant Francin, láttam, hogy fut a magas fűben, hogy kerüli ki a faágakat, szép látvány volt a rohanó férfi, amint nyújtott lábbal ugrál át az akadályokon, a másik lábát csaknem vízszintesen tartva érinti a füvet, és hol az egyik, hol a másik lábával ismétli ezt az egész gyönyörű, fűcsomócskák fölött átúszó mozgást. Hogy odaért hozzánk, láttam, hogy ujjai közt egy hármas számú redisztollat szorongat. – Mit műveltek már megint, ti ulánusok? – Háborúsdit játszunk – feleltem. – Játsszatok, amit akartok, csak csöndben, a könyvelő kisasszony kilocsolt egy egész üveg tintát! – kiabált halkan Francin. – Szóval hol játsszunk? – Ahol akartok, másszatok föl, mit bánom én, a kéménybe, csak ne lehessen hallani a hangotokat… az egész újságon végigöntötte a tintát! – kiabált Francin, fehér ingujja gumival volt összefogva a könyökén, most visszafordult, de már nem futott, gázolt a magas fűben, néztem utána, hátrafordult, belepusziltam a tenyerembe, és mint egy pihét, utánafújtam a csókot. – A kéményre? – csodálkozott Pepin. – A kéményre – feleltem. Francin eltűnt az ágak mögött, fehér ínge most bement az irodába. – Hát akkor: direkción! – kiáltott Pepin bácsi, és felhágott az első kampóra, majd meggondolta magát, leugrott, és azt mondta; – Csak ön után. És az, amiről első serfőzdei napom óta álmodozom, hogy legyen erőm fölmászni a sörgyár kéményére, az ott meredt és emelkedett előttem, lehajtottam a fejem, és megfogtam az első kampót, a perspektíva az égbe enyészett fölöttem az egyre kisebbedő és kisebbedő kampók mentén, a hatvanméteres torony a rövidülésben egy felfelé szegezett, súlyos ágyúra hasonlított, ami engem csábított, az a lobogó, zöld trikó volt, amelyet a villámhárítóra kötött valaki, és míg odalent enyhe szellő fújdogált, a zöld trikó harsogva lobogott, és a nyitott ablakig hallottam, hogy a zöld trikó egy dörgő vaslemez hangját hallatja, és megragadtam az első kampót, egyik kezemet szabaddá téve, kibontottam a hajamat összefogó zöld masnit, és húzódzkodtam gyorsan fölfele, a lábaim, mint két összekapcsolt tengely, egy ritmusba lendültek, a kémény közepén éreztem meg az áramló Levegő első ellenállását, a hajam mint vitorla dagadt, szinte elébem vágott, hirtelen teljes egészemben az én kibomlott hajamban találtam magam, mint a zene terjedt szét körülöttem, többször ráterült a kampóra, vigyáznom kellett, és lassabban dolgoznom a lábaimmal, mert bele-belegázoltam a saját hajamba, ah, ha itt volna Boďa, az tartaná a hajamat, angyallá változna, és röpködve vigyázna, nehogy a drótok meg rácsok közé kerüljön a hajam, egy kicsit a biciklizésre hasonlított ez az én kéménymászásom, vártam egy pillanatig, a szél mintha elhatározta volna, hogy most kiélvezi a hajamat, felemelte és úgy átlendítette rajtam, hogy úgy éreztem, hajamnál fogva lógok néhány kampóval feljebb odacsomózva, aztán hirtelen elült a szél, a haj szétbomlott, és lassan, mint a toranyóra kilazult arany mutatói, ereszkedett lefelé, mintha a fejemből széttárta és most lassan összezárta volna a farkát egy arany páva. Kaptam az alkalmon, és gyorsan húzódzkodtam fölfelé, a lábam mozgását a kezem munkájához hangoltam, míg a kémény fedkövére nem tettem a tenyerem, egy pillanatig lihegtem, mint a versenyúszó, ha leúszta a távot a medencében, aztán mintha vízből másznék ki, két kézzel fölhúzódzkodtam, átvetettem lábamat a fedkövön, elkaptam a villámhárítót, és lassan, mintha szirupból húznám ki, felhúztam a másik lábamat, összefogtam hátam mögött a hajamat, leültem, és a térdemre tettem a hajam. Hirtelen föltámadt a szél, és a hajam kisiklott a kezem közül, ugyanúgy lobogott az az én arany hajam, mint tavaly az első tavaszi nap előtt, lengett-lobogott, mint a moszat a sekély és sebes patakban, fél kézzel a villámhárítót fogtam, és úgy éreztem, én vagyok a vadászat istennője, Diana a dárdával, elragadtatásomban lángolt az arcom, és éreztem, hogy ha semmi mást nem csináltam volna ebben a városban, mint hogy felmásztam a kéményre, nem volna az sok, de évekre elég lenne, talán egész életemre. Előrehajoltam, és láttam, milyen kicsiny a Pepin bácsi ott lent a mélyben, fejből és két kézből álló angyalka csupán, elcsodálkoztam, mert addig azt hittem, hogy Pepin bácsinak sűrű, göndör haja van, de most láttam, hogy egy pilises fej jön hozzám felfelé ritkás hajkoszorúval, most a fej egészen a fedkőre feküdt, kihúzta maga alól a másik kezét, és megragadta a fedkő szélét, rám nézett, az ő arca is sugárzott a boldogságtól. Fölhúzódzkodott a kéményre, és mintegy öntudatlanul csípőre tette egyik kezét, a másikat meg a szeméhez emelte. –A nemjóját, sógorasszony – mondta elismerő csodálattal –, itt aztán szép beobachtungstelle avagy megfigyelőállás volna. – Miszerint kilátó – tettem hozzá. – Lófarát! A kilátó az civileknek van, a megfigyelőállás, miszerint beobachtungstelle meg a katonaságnak, a katonaságnak, ami hadban áll, és figyeli az ellenség hadmozdulatait! Sógorasszony, amilyen intelligens szépasszony maga, ha ezt hallaná a Tonser kapitány, odarittyentene a kardjával, és ráordítana: “Apróra baszom a csucsáját!” – Pepinke – egészítettem ki, lábat áztatva a légkútban. – Mennydörgős mennykő, mér baszná nekem apróra a csucsámat? Engem szeretett, a kardját hordtam utána! – ordította rekedten Pepin bácsi, fölém hajolt, és fenyegető volt az arca, mint a kő vízköpőé a templom tetején. – Mi haszna van belőle! – legyintettem. – Hát nem gyönyörű ez, Jožin bácsi?

59-63. oldal, 2006.


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is