Sörgyári ​capriccio (Kisvárosi történetek 1.) 916 csillagozás

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének gaviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő."

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2022
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798507 · Fordította: Efraim Israel
>!
Európa, Budapest, 2021
140 oldal · keménytáblás · Fordította: Efraim Israel
>!
Európa, Budapest, 2021
140 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796934 · Fordította: Efraim Israel

13 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Pepin bácsi


Kedvencelte 156

Most olvassa 42

Várólistára tette 322

Kívánságlistára tette 177

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

A könyv egyes szám első személyben íródott, egy sörgyári gondnok felesége a mesélő, aki bemutatja például, hogy hogyan zajlik egy disznóvágás, milyen érzés felmászni a sörgyár magas kéményére, vagy hogy milyen ajándékokkal halmozza el őt férje, Francin. A mesélő Maryska szeszélyes természete, hosszú haja és a korszak édes-bús hangulata lengi körül az egész művet, telis-tele játékossággal és humorral.
A hedonista Bohumil Hrabal életszeretete átsüt ezen a családi krónikán. A cseh idillt életre hívó regényben az író emléket állít szüleinek és nagybátyjának is.
Soha ezelőtt nem olvastam még csak hasonló stílusú könyvet sem, teljesen elütött mindattól, amiket eddig olvastam. Köszönöm az ajánlást @Katalin_V_Tóth! ☺️

>!
Európa, Budapest, 2017
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634058076 · Fordította: Efraim Israel
11 hozzászólás
eme>!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Unatkozik? Vegyen mosómedvét!
Tudom, már többen elsütötték a poént, de juszt sem hagyom ki, mert… Mert.
Hát ez, kérem szépen, ez… Fenomenális. Meg brilliáns. Meg minden, amit akartok. Hogy én ezt a Táncórák után kissé félve vettem kézbe…* De miért is?
Hát ki más tud még ilyen tavasziasan vidám, fiatalos, játékos capricciót produkálni egy egyszerű, szürke kisváros és egy sörgyár mindennapjaiból? Ki tudja így megtölteni derűvel, életvidámsággal a hétköznapokat? Ilyen hangulatot teremteni? Így mesélni és mesélni, megállíthatatlanul, áradón, plasztikusan, felszabadult, szinte pogány örömmel?
Hrabal tolla alatt valahogy légiesebbé válnak a gondok, bajok is. Szikrázó-sziporkázó humora mosolyra görbíti a szájat, jelenetei lámpafényes nosztalgiába burkolják az embert. Felcsalogat a tetőre, hogy perspektívát váltva szabadon szétnézhess, nagyot szippants a friss, illatos-zamatos levegőből (még az sem bánod, ha ez az ájer netán gyárkémény füstjével keveredik). Ebből a perspektívából minden más. Nemcsak a csillogó, piros, megmentésedre viharzó tűzoltókocsi. Az emberek – Maryska, a cihopata Francin, Pepin bácsi. Jaj, Pepin bácsi, egyem a szívét. Receptre kellene írni. (Nem, nem csapok fel kannibálnak.) Hogy ez a „normál” esetben idegesítő, rokonszomorító, be-nem-áll-a szája bácsika – hatalmas dumájával együtt – mennyire szerethetővé varázsolódik!
Meg az a lobogó, varázslatos, áldást osztó aranyhaj. És a bicikli, a tükrös, kanócos és viharlámpák, a disznóvágás, a belga csődörök, valaha volt szabadságuk emlékével… Nem mondom, hogy mindezek után nem sajog az ember szíve amiatt, hogy minden le lesz rövidítve, és új életet kezdünk. De valahogy mégis marad egy kevés abból az aranyosan csillogó lámpafényből, hajból, sörből.
Ódzkodni Hrabaltól? Ezek után? Lófarát. Ejjó, nem csak a bukta. De nagyon.
Jólesett, mint hideg, habzó sör egy forró nyári délutánon. Mondtam már, hogy kedvenc lett? Ha nem, most mondom.

Ja, még annyit, hogy utoljára Gazdag könyvének olvasásakor ragadt így el a hév, pedig volt szerencsém azóta nem egy remek könyvhöz. És mégis. Ez a szenvedélyes szeretete az életnek (focinak)… Ez a szinte észrevétlen összefonódása a komolyságnak és humornak. A látszólag könnyed felszín mögött megbúvó bölcsesség, egy egész letűnt kor megragadása. Balzsam. Tisztítófürdő.**

Eléggé capricciósra sikerült ez az értékelés, de, úgy tűnik, erről a könyvről én már csak ilyent tudok. Ez van, a hrabali magaslati levegő meg a sör hatása. Kissé beleszédültem. :)

* Igen, minden sznobizmusomat félretéve bevallom, engem Hrabal nem vett le azonnal a lábamról.
** Ha már itt vagyunk, és Gazdag: anno úgy éreztem, hogy a Futballfüggő után majd másként nézek a focira. Hát másképp is… Azóta tényleg végignéztem pár mérkőzést. A román második osztályból. :D Amúgy feljutottunk az elsőbe – feljutottunk, értitek. ;) Mondjuk ez nem annyira a Sepsi fenomenális játékáról, mint inkább a román bajnokság első osztályának szintjéről mond el többet, de sebaj. Hajrá Sepsi!!! :D
(Ki tudja, lehet egyszer még egy tetőre, kéményre is felmászok, szétnézni egy kicsit, meg a hajamat lobogtatani a szélben.)

5 hozzászólás
SteelCurtain >!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Semmi sem örök. Csak a változás. Lehet a változás lajhártempójú, szinte észrevehetetlen, s egykor valahogy így is mentek dolgok. Az emberek többsége semmit érzékelt belőle, mert az éppen folyamatban lévő változások már generációkkal korábban elkezdődtek, s befejeződésükhöz még akár évszázadok szükségeltettek. De már a változás is megváltozott. A dolgok felgyorsultak, s az ember feltalálta a nosztalgiát, mert a változás immáron egy emberöltő alatt is – Hrabal idején – teljesen átformálja a világot. Ma már egy emberöltő alatt többször is. És bár a változást többnyire a fejlődéssel azonosítjuk, ez a változás lehet negatív és fájdalmas is. Hrabal keserédes, nosztalgikus írásában is a változásé a főszerep. Ami lehet jó, mert a provinciális kisvárosba is betör a nagyvilág. Lehet döbbenetes, mint a csodálatos aranyhaj rituális levágása. S lehet pusztító és felesleges, mint a kutya farkának megcsonkítása. Jól kell élnünk lehetőségeinkkel, mert a jó is hozhat magával rosszat, de mi magunk is felidézhetjük azt anélkül, hogy abban egy csöppnyi jó is akadna. Mindezt szinte mellékesen, szinte egy keresztrejtvény lehetséges megfejtéseként mellékeli a szerző, mert egyébiránt teljesen azt a benyomást kelti, hogy ez csak egy gyönyörű, nosztalgikus pillanatfelvétel a huszadik század elejéről. És ha tényleg csak az lenne, akkor is remekül szórakoztat.

Timár_Krisztina I>!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Unatkozik? Vegyen mosómedvét! :D
Elment az életkedve? Olvasson Hrabalt, visszajön!
Nem ment el az életkedve? Olvasson Hrabalt, ragyogni fog a világ, a biciklitől a csirizig!
Figyelem! Saját fontosságukba és/vagy saját szenvedésükbe szerelmeseknek erősen ellenjavallott! :)

4 hozzászólás
Cukormalac P>!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

„Még sör is van, olyan mint egy cseh vasútállomás.” (egy fickó – aki nem Czinki Ferenc – a Fehérvári Irodalmi Napok megnyitóján, 2019-ben)

Ez a kis könyvecske a harmadik olvasással/olvasásra sem vesztett számomra a varázsából, bár ha igazán őszinte akarok lenni, akkor csak két és felet vallok be mindebből, ugyanis először nem bírtam leküzdeni, valahol a közepénél abba is hagytam Bohumil úr édesanyjának sztorizásait. Úgy gondoltam, inkább meghagyom Bödőcs kollégának ezt a terepet, plusz tőle jobban is csúsztak a sokszor képtelennek ható, mégis hasfájásig röhögtető történetek, igaz, az ilyen jellegű líraiság aligha érhető bennük tetten. Két évvel ezelőtt aztán gondoltam egyet és valami furcsa indíttatásból – sok ilyenem van, azt hiszem és ezt eddig senki nem cáfolta még – elkezdtem cseh filmeket nézni. Szeretem az egyediséget, azt pedig különösen, ha egy nemzet karakterológiája reprezentálódik mondjuk egy mozgóképes alkotásban, talán ezért is tekintek érdekesen az olasz, a svéd vagy mondjuk a francia filmvilágra – ilyen a cseh mozikultúra is, viszont az első induló Tűz van, babám! hirtelen minden volt számomra, csak érthető nem. Gyakorlatilag háromszor le kellett játszanom, hogy azt tudjam mondani, egyszer leesett. Ja, megvolt az, csak napokkal később, mint a pszichedelikus rock és a matek… bizonyos szinteken idő kell a beteljesüléshez. Vannak helyzetek, amikor nem elég másfél óra sem.

Meg különben is, mi az már, hogy – átnyergelve a kisregényből készült filmre, ami egyébként parádés alkotás, tessék megtekinteni! – Hrabal mamája nehezen megkülönböztethető a Kórház a város szélén és a Nők a pult mögött összes hölgyszereplőjétől? Ezek a cseh lányok-asszonyok nekem annyira egyformák, hogy inkább a környezetet, a lendületet-átélést és technikát figyelem, mert hogy történet az annyira nincs… ha van is, csodálatos körmondatokban, gyönyörködtető líraisággal mondja el Anyuka, csak hát ember legyen a söntéspult mellett, aki egyrészt talpon kibírja, másrészt ki tudja hámozni abból a földig érő, aranymaláta hajzuhatagából! Itt sokkal inkább történetEK vanNAK és megállás nélkül folynak, akár a korsó tartalma a gigára, még a drága jó borbély úr ollója sem tudja elvágni asszonyunk nyelvét, kár érte, hogy spoiler Abba azért egy kicsit belesajdult a szívem, ahogy spoiler Egy dolog viszont biztos: kevés jobb antidepresszáns létezik szépirodalmilag, mint néhány óra abban a cseh kisvárosban, ahol megállt az idő. Szeretnék én is egyszer egy ilyen csodálatos helyre találni, bár azt nem feltétlenül várom el, hogy a történetek hasonlóak legyenek…

Egy megállás nélkül történetet mesélő asszony, aki akár Badár Sándor rokona is lehetne, fiában reinkarnálódva mutatta meg, hogy milyen, sokszor észrevehetetlen apróságokkal van tele az élet: meglelhetjük a szépséget még az elektromos áram működésében is, lássátok feleim. És persze olvassátok, kortyoljátok, nyakaljátok, ha úgy esik jól! Egyébként Flaubert mondja, vagyis hát mondta azt, ami a könyv mottója, miszerint „Bovaryné én vagyok.” – nos, úgy néz ki, hogy Bovary-bá is. (Ugyanez az Esterházy-féle Hrabal könyve értékelésénél is elsüthető lehetett volna.)

dontpanic IP>!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Újabb nagy klasszikus adósságomat törlesztettem ezzel az olvasással.
A nagy klasszikus adósságokkal az a baj, hogy mire az ember eljut az olvasásukig, a fejében már akkorára nőnek és olyanná válnak, amihez a valós szövegnek nem sok köze van. :)
Ilyenformán több dolog is meglepett a könyvvel kapcsolatban:

1. Álmomban sem hittem volna, hogy ennek a szövegnek női narrátora van. :)
2. Én azt hittem, ez egy vicces könyv, most meg kiderült, hogy nem az. Mármint persze, helyzetkomikum van benne dögivel, de összességében ezek még nem tesznek viccessé egy könyvet (legalábbis szerintem). Nekem itt a helyzetkomikum, akármennyire is ellentmondásos, amit mondok, inkább líraivá tette a szöveget, mint komikussá.
3. A legváratlanabb pillanatokban ugrott be róla a Száz év magány. Ha olvasás előtt nekem valaki ezt a párhuzamot hozta volna a két műről, hát biztos megkérdezem, hány sört ivott meg előtte. :))

Szóval igen, elkerülhetetlen, hogy az embernek legyenek ilyen nagy klasszikus adósságai, de olvasás előtt érdemes megszabadulni az előzetes elvárásoktól és a rárakódott kulturális hordaléktól. Vagy ha az ember szereti a meglepetéseket, akkor végül is nem fontos. :))

4 hozzászólás
Alvarando P>!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Egy cseh kisvárosban található egy sörgyár, melynek a könyvelési részlegén dolgozik Francin, akinek a felesége kis történeteket beszél el. Például egy disznóvágást, ahol összekenik egymást a böllérrel, de ezzel is megzavarják a sörgyár elnökségi ülését. Aztán megjelenik Mariska rokona, Pepin bácsi, aki még jobban feldobja a sörgyár amúgy sem unalmas életét. Pepin bácsi beáll dolgozni a sörgyárba, de csak a bonyodalmakat hozza, míg a feleség a haját kívánja levágatni… És aki ezek után is unatkozik olvasás közben, az tényleg szerezzen be egy mosómedvét…
Hrabal kisregénye vagy novellafüzére igazán üdítő olvasmány, annak ellenére, hogy első ránézésre hosszú bekezdések nélküli oldalakkal nézünk szembe, ennek ellenére itt is csak szórakozunk olvasás közben. Van, amikor a gigahosszú mondatokon, van amikor Pepin bácsi beszólásain. Vagy magán a cselekményen. Az alig 140 oldalas remekművel röhögve végezhetünk és közben megismerjük egy cseh sörgyári könyvelő feleségének a kalandjait. Ezt a szórakozató kis olvasmányt bárkinek lehet ajánlani, nem fogja megbánni, hogy elolvasta. Vagy ha igen, akkor vegyen mosómedvét!

risingsun>!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Sosem fogom elfeledni, mikor apámmal még gyermekkoromban egy szombat este ültünk a TV előtt, a sötétben a képernyő fénye villogott az arcunkon, szemünkkel szívtuk magunkba a fényes dobozból áradó képeket, de én mégis inkább apám arcát néztem, aki olyan jóízűen és felszabadultan nevetett, hogy még a könnye is kicsordult, miközben a filmben egy lány, egy hosszú szőke hajú lány vidáman biciklizik a cseh kisváros utcáin, hajába a szél bele-bele kap, szinte játszik vele, s mindenki azt csodálja, de egyszer aztán a lány mégis levágatja azokat az aranyló, hosszú tincseket és a fodrász utána szalad az üzletből és a bicikli csomagtartójára köti a levágott, összefont hajat és a lány nevetve biciklizik tovább és most már a csomagtartón lobog utána a haja, de apám a térdét is gyakran veregette a nagy nevetés közben, mikor Pepin bácsi csak mondta, mondta a magáét, be nem állt a szája és még az asztal meg a szék lábát is lefűrészelték, és hogy ezen mi volt olyan vicces azt nem értettem, csak néztem, néztem az én csillogó szemű, térdét veregető apámat.

Ennyi volt nekem ez a történet sörgyárról, fiatalságról, szabadságról, édes monarchiabeli békeidőkről, lázadásról, vidámságról, egészen mostanáig. Végre kezembe vehettem és olvashattam a film alapjául szolgáló könyvet, mely hatalmas meglepetésként ért. Hrabal oldalakon át tartó, szűnni nem akaró, mindig valamivel tovább csavart, véget nem érő mondatain, bevallom, meglepődtem, mert nem erre számítottam. A prágai kocsmákból és a munkás élet mindennapjaiból történeteket csipegető Hrabaltól jóval egyszerűbb mondatszerkezeteket, fogalmazásmódot vártam. Egyszerűen lenyűgözött ez a végtelen, kifogyhatatlannak tűnő szóáradat, és a benne rejlő bájos egyszerűség. No és a humora, amit annyira vártam? Mivel gyerekkori emlékeimet kerestem benne, épp ezért nem is találtam semmit, azaz hogy amit találtam az sokkal több ennél. Mert azért az csak csodálatos dolog, ahogy egyszerű emberek egyszerű hétköznapjaiba tud olyan vidámságot belecsempészni, amitől mégis csak nevetni kell.

Amit kerestem, azt nem találtam meg, de amit találtam az sokkal értékesebb annál, mint amit kerestem.

>!
Európa, Budapest, 2014
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796934 · Fordította: Efraim Israel
Mollika>!
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Hrabal-nak van egy egyedi, sajátos stílusa, amit én kifejezetten szeretek. Tetszik, ahogy a keserédes hangulat a sokszor groteszk humorral és őszinte gondolatokkal párosul.
És legnagyobb örömömre ez a könyv is pont ilyen volt.
Volt amikor egy kicsit megsajnáltam a szereplőket, volt amikor jókat nevettem rajtuk, néhol döbbentem olvastam a történeteiket, de unalmasak egyetlen egy esetben sem voltak.
Következhet majd a kisvárosi történetek következő kötete.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

– Hát a Tómelléki Metud bácsi olyan fura dógokat kezdett mívelni, oszt eccer olvasta az újságban, hogy: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!” Metud bácsinak nem vót gyereke, hát írt arra a hirdetésre, és egy hét múlva meggyütt a ládában a mosómedve. No, az vót csak aztán! Akár egy gyerek, mindenkivel barátkozott, csak éppen amit meglátott, megmosta, és megmosta a Metud bácsi vekkerit meg három karóráját, hogy azt már helyre nem igazítja senki. Osztán eccer megmosott minden fűszert. Osztán meg Metud bácsi szétszerelte a biciklijét, a mosómedve meg hordta kimosni a patakba, a szomszédok meg jöttek egymás után, és mondták: „Metud bácsi, nincs szüksége ilyesmire? A patakban találtuk!…”, oszt mikó má hoztak neki néhány alkatrészt, megy a Metud, hogy utánanézzen, hát a mosómedve csaknem az egész biciklijét széthordta neki. De ez a bukta, ejjó. A medve csak az almáriumra járt a dógára, bűzlött tőle az egész ház, a végin mindent el kellett zárni a medve elől, sőt még beszéniük is suttogva kellett. Ez a bukta, ejjó, kár, hogy rajtam a kórság. De a medve megfigyelte, hová dugják a kúcsot, és kinyitotta, amit csak eldugtak előle. De a legrosszabb avvót, hogy a medve este hegyezte a fülit, és ha a Metud bácsi megcsókóta a nénit, a medve odarohant, és ő is akart, a Metud bácsinak az erdőbe kellett randevúznia a Rozára nénivel, mint legénykorában, de még ott is folyton hátra-hátrafordútak, nem áll-e mögöttük a mackó. Szóval nem unatkoztak, mígnem egyszer két napra elutaztak, pünkösd vót, és a medve unalmában széthajigáta a szobába a nagy cserépkályhát, és végleg úgy elintézte a bútort meg a dunyhákat meg a fehérneműt, hogy Metud bácsi leült, és apróhirdetést írt a Morva Sasba: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!” Azóta kigyógyult a búskomorságból.

4. oldal

6 hozzászólás
Vivienanna>!

– Amint mondotta, gyönyörű volt, és mivel gyönyörű volt, következésképpen veszélyes is volt, és mert veszélyes volt, úgy volt az igazi, a nekem való…

Adso>!

– Több sör, kevesebb vesződség és mogorvaság.
– Megrendült az egészséged? Kóstold meg a söröcskénket!
– Ki nem kapatos, bánatos, hogy ha sört kóstolt szája, kipirul az orcája.
– Hogyha sört nem ihatom, lelkemet kiadom.
– Hurutos a torok, has? Söröcskével borogass!
– Sörivás fél egészség.
– Egészség strammság erő, sörből kerül elő.
– Ki jó kedvet akar nyerni, sört kell annak gyakran nyelni.
– Keblükbe bevéssék: sörben erő egészség.
– Ki hazáját kedveli, sörét issza, vedeli.
– Finom söröcskénkkel telve, megoldódik ki-ki nyelve.
– Ki a kocsma elé érve, enni-inni nem tér be, egészsége ellensége.
– Hazulra, útra, mindenüvé frissítő sört!
– Sört minden időre, kellően felfrissül tőle.

[10] 134-135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
Frank_Waters I>!

A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia.

6

3 hozzászólás
Elti>!

Szeretem azt a néhány percet este hét óra előtt, mikor ronggyal és összegyűrt Nemzeti Politikával tisztítom a lámpák üvegcilinderét, gyufával ledörzsölöm az égett kanócok feketéjét, visszateszem a rézsapkákat, és pontosan hét órakor bekövetkezik az a gyönyörű pillanat, mikor abbahagyják a munkát a sörgyári gépek, és a dinamó, mely az áramot nyomja mindenfelé, ahol villanykörte ég, az a dinamó csökkenteni kezdi, a fordulatszámot, és ahogy gyengül az áram, gyengül a körték fénye is, a fehér fény lassanként rózsaszínbe megy át, a rózsaszínű fény pedig szürkébe, flóron és organdin szűrődik át, végül a wolframszálak piros, angolkóros gyermekujjakat mutatnak a plafonon, piros violinkulcsot.

(első mondat)

3 hozzászólás
Cheril>!

Pepin bácsi, maga olyan okos, hogy rendőrnek kéne mennie!

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pepin bácsi
1 hozzászólás
stippistop>!

Szitával kiszedtem a megfőtt disznóaprólékot, a lapockát, a félbevágott fejet, kifordítottam őket a deszkára, húsdarabot húsdarab után, Myclík úr kiszedte a csontokat, s amikor már egy kicsit kihűlt a hús, ujjaim közé fogtam egy darab fület meg egy darab fejhúst, kenyér helyett disznófület haraptam hozzá, Francin kijött a konyhába, soha nem evett, egy falatot se tudott lenyelni, hát csak állt a kályhánál, és üres kenyeret evett, kávét ivott hozzá, és nézett rám, és helyettem szégyellte magát, én meg jóízűen ettem; és ittam a sört a literes üvegből, Myclík úr mosolygott, és csak úgy udvariasságból vett egy darab húst, de aztán meggondolta magát, és a tejeskávé meg a márványkuglóf mellett döntött, aztán fogta a hintakést, feltűrte a ruhaujját, s hatalmas mozdulatok kikezdték a húsdarabok alakját és funkcióját, s a hintázó kések félholdjaitól lassan töltelékké változott a hús, Myclík úr odatartotta a tenyerét, beleszórtam a fűszert, Myclík úr volt az egyetlen olyan böllér, akinek le kellett öntenem forró vízzel a fűszert, mert mint mondta, és én azt nagyon is tapintólagosan értettem, finomabb lesz azoknak az illatoknak az eloszlása, aztán hozzátette a beáztatott knédlit, és hatalmas tenyerével-ujjaival megint összedögönyözött és összekevert mindent, aztán mindkét kezéről lehúzta a tölteléket, beletúrt, megkóstolta, és szép volt e percben, mint egy költő, eksztázisban a mennyezetre nézett, és ezt ismételgette magában: bors, só, gyömbér, kakukkfű, knédli, fokhagyma, miután eldarálta ezt a kis böllérimát, beledugta az ujját a töltelékbe, és odanyújtotta, az ujjamra vettem, azt meg a számba, megkóstoltam, én is a mennyezetre néztem, sertéseksztázissal teli szememmel széttártam, és nyelvemen ízlelgettem az egész illatlegyezőt, majd bólintottam, hogy mint gazdasszony jóváhagyom az ízlajstromot, és semmi akadálya, hogy elkezdődjék a májashurka-készítés.

20-21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hurka · knédli
Evione>!

Pepin bácsi kézen fogott, és úgy rákapcsolt a dzsessz, ahogy Francin arrább lökte a sebességváltót, mint ahogy a gyorsított felvételen szaladnak a nők. Pepin bácsi hajladozni kezdett előttem, erre én is hajladoztam. Aztán hozzám érintette a homlokát, én is őhozzá, hirtelen megfordult a bácsi a zene ritmusában, kézen fogva megfordultunk, és háttal álltunk egymásnak, a bácsi felemelte a lábikóját, és tekergette-tologatta a cipőjét lábikrástul, aztán kitárta a kezét; tapsolt egyet, és olyan gyorsan forgatta a kezét, mintha fonalat gombolyítana, aztán csípőre tette a kezét, és jobbra-balra kaszált a lábával, nekem is utánoznom kellett, csak ellenkezőleg, nehogy kirúgja alólam a bokámat, aztán megfordult, derékon fogott, és feldobott a plafonra, a hajam a vakolatot érte, aztán a bácsi fel-alá cipelt a zene ritmusára, orra a köldökömbe mélyedt, aztán elengedett, megfordított, háttal egymáshoz simultunk, a bácsi a karjára fűzött, mint egy puttonyt, belekaroltam, és hintáztattuk egymást, mintha elgémberedett derekunkat egyenesítgetnénk, aztán a bácsi eleresztett, ritmusban körülügetett, rohamozni kezdett, mint a piros alsó a bottal, utánacsináltam, és a tánc pontos volt és kiszámíthatatlan, de mindig a ritmusban maradt, mintha a mozgás sokkal pontosabban töltené be a zenét, mint bármely más tánc, aztán a bácsi felugrott, szétvetette a lábát, visszaesett a szőnyegre, és spárgát csinált, én féltem, hogy szétmegy a lágyékom, hát csak hajolgattam jobbra, balra, közben a bácsi váltakozva szagolgatta bal és jobb cipőorrát, aztán egyszerre csak, mintha a plafon szippantotta volna fel, felugrott, felhúzta a lábát, és olyan gyorsan rántott föl a vállához és a vállán át a lábamnál fogva a földre, hogy a cipősarkammal végigkarcoltam a plafont […]
– Bátyám – mondta Francin –, egy parlagon heverő harmónia vagy

9

Kapcsolódó szócikkek: Pepin bácsi · tánc
1 hozzászólás
Evione>!

– Mit üvöltöztök itt, mint két kozák őrmester? Jožka, mért óbégatsz úgy? – és beletenyerelt a nyitott csirizesdobozba.
– Nem én voltam – hebegte Pepin.
– Hát ki? Talán én? – mutatott magára mindkét kezével Francin.
– Valaki itten, bennem – mondta Pepin bácsi, és az ujját fonogatta egymásba zavarában.
– Csillapodjatok, ülésezik a sörgyár igazgatósági tanácsa, maga az elnök úr küldött ezzel az üzenettel – mondta Francin felemelve a kezét, és curikkolt kifelé a folyosóra…
Aztán ismét hallatszott halk hangja, Francin mondta tovább a jelentést, kifejtve benne, mi módon egyenlítődik ki a jövő hónapban az éppen elmúlt hónap passzívája. Behoztam a zsírosbödönt, és egymás után kentem Pepin bácsinak a zsíros kenyereket, amikor beszélni akart, adtam a következő karéjt,

4

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Kisvárosi történetek sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Agatha Christie – Charles Osborne: Pókháló
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
Erich Kästner: Három ember a hóban
Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula…
Wass Albert: Tizenhárom almafa
William Faulkner: Zsiványok
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása