!

Sörgyári capriccio 359 csillagozás

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének gaviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő."

Eredeti cím: Postřižiny

Eredeti megjelenés éve: 1974

Hirdetés

Kedvencelte 80

Most olvassa 16

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná

>!
Elcserélhető
renkovic könyve
>!
500 Ft ★★★★★ Eladó
Hermux könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
ponty 
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Girls just wanna have fun
Szeretem a habkönnyű hangulatot, meg a nőket, akiknek van humoruk.
Hosszú hajjal, és rövid hajjal. Főleg röviddel… vagy hosszúval. :)

++
>!
utolsó
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

ez költészet
csak nincsenek
benne sortörések
de sörtörések
élet és élet

+
>!
Pável P
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Hrabal igazából költő volt, csak kiírta a verseit a margóig, minek pazaroljon a papírral, meg aztán így hamarabb beleverte az írógépbe a szövegeket, előbb mehetett a fiúkkal a kocsmába. Egyik legköltőibb szövege éppen a Sörgyári capriccio, mely a sör himnusza is lehetne, mégis a szépség, a nő és a világ szépségének legalább olyan fokú versbe öntése, mint József Attila Ódája. Elég csak a kéményjelenetre gondolni, amikor is fent, az örvénylő szélben Mariskát úgy veszi körbe saját, aranyló hajzuhataga, „mint a zene”. Nála egyszerűbben már csak Frank Slade nyugállományú alezredes öntötte szavakba a lényeget a nőről és a teremtésről: „-A nő… furcsa egy teremtés. Hogyan született… Isten kurva nagy zseni lehet. A haja… a haja mindent elmond.”
>>> http://pavelolvas.blog.hu/2014/03/24/sorgyari_capriccio_295

+
>!
Kék
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Ha minden hónapban kétszer előveszed és olvasgatod, sosem leszel depressziós! Annyi benne az élet!

Kedvenc ^.^

+
>!
Bonny
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Történelem órán nagyban, eléggé belemélyedve Kunderát olvastam, és a tanár úr meglepődött ezen, miszerint az én korosztályom nem olvas ilyet, erre én azt feleltem: én igen, a kedvenc íróm egyike. Ekkor megkérdezte, hogy Hrabalt olvastam-e, mondtam, nem. Azt felelte, hogy egyszer vegyem majd a kezembe, de ne most, majd két év múlva, amikor érettségizem. Több se kellett nekem, még azon a héten elmentem a könyvtárba, és kivettem ezt a könyvet. Igazából nem értem, miért csak két év múlva ajánlaná nekem, annyira tetszett. Az emberek apró kis szokásai, amik később szertartássá válnak, amik meghatároznak egy személyiséget, és ha valaki változni akar, ezektől is meg kell szabadulni. Szeretem az ilyen fajta mély humort.

+
>!
Adéle
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Hrabal stílusa annyira emberközeli, szeretnivaló; lüktet, tele van élettel. Végérvényesen beleszerettem.

+
>!
alaurent P
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Újra Hrabal, újra öt csillag – de csak mert nincs több. Ezt a mesélőkedvet, ezt a hangulatteremtő képességet, ezt az életszeretetet, ezt a kimeríthetetlen empátiát minden emberivel szemben nehéz másnál megtalálni, és főleg nehéz ennyire együtt, harmonikus egységben a svejki ihletésű szórakoztató történetekkel. Orvosi receptre kellene adni, depresszió esetén. Letenni nehéz, újra felvenni, visszalapozni, hogy is volt, mit is mondott pontosan, kívánatos. Mariska, Mariska, eztán minden másképp lesz!

+
>!
Gedi
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Ismételten elragadott és képes volt még a hármas metrón is három megálló alatt magába szippantani ez a vérbő, intenzív, expresszív hrabali szóáradat, ahol végre a legendás Pepin bácsit és az ő vaskos anekdotáit is megismerhettem, ahol éppen ezek az anekdoták a történetmesélés pillérei, a Monarchia utáni nosztalgia és a kisszerű kisvárosi lét sörszagú miliőjében. Maryska életigenlő, fiatalságot éltető narrátorkodása mellett pedig az egészen közeli közép-európaiság (élén a disznóölés megkapó rituáléjának részletes leírásával) érzése is könnyen közel hozta hozzám ezeket az írásokat. A sok nevetés után kissé elbizonytalanodtam az írás célját és végkimenetelét tekintve, de még mindig nagyon megtalál ez a Hrabal-hangulat. A fordításért egyébként minden tisztelet, azzal együtt, hogy a krémrolót én habrolóként ismerem inkább, a címhez meg talán lehetett volna használni valami egyszerűbb kifejezést (de legalább utánanéztem, mi is a capriccio).

+
>!
Ornicar
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Rögtön a legelején, a világítás részletes bemutatásával elkapott a hangulat, már ott tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és lőn. Tetszett a stílus, azok a végtelenül, de nem erőltetetten hosszú mondatok, és a szereplőket is nagyon szerettem, azt hiszem azért, mert annyira reménytelenül nem hasonlítok Maryshkára. :) Pepin bácsi pedig fergeteges. Ráadásul nemrég jártam a pilseni sörgyárban… Bár csehnek születtem volna. :))


Népszerű idézetek

+
>!
Frank_Tyrell I

– Hát a Tómelléki Metud bácsi olyan fura dógokat kezdett mívelni, oszt eccer olvasta az újságban, hogy: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!” Metud bácsinak nem vót gyereke, hát írt arra a hirdetésre, és egy hét múlva meggyütt a ládában a mosómedve. No, az vót csak aztán! Akár egy gyerek, mindenkivel barátkozott, csak éppen amit meglátott, megmosta, és megmosta a Metud bácsi vekkerit meg három karóráját, hogy azt már helyre nem igazítja senki. Osztán eccer megmosott minden fűszert. Osztán meg Metud bácsi szétszerelte a biciklijét, a mosómedve meg hordta kimosni a patakba, a szomszédok meg jöttek egymás után, és mondták: „Metud bácsi, nincs szüksége ilyesmire? A patakban találtuk!…”, oszt mikó má hoztak neki néhány alkatrészt, megy a Metud, hogy utánanézzen, hát a mosómedve csaknem az egész biciklijét széthordta neki. De ez a bukta, ejjó. A medve csak az almáriumra járt a dógára, bűzlött tőle az egész ház, a végin mindent el kellett zárni a medve elől, sőt még beszéniük is suttogva kellett. Ez a bukta, ejjó, kár, hogy rajtam a kórság. De a medve megfigyelte, hová dugják a kúcsot, és kinyitotta, amit csak eldugtak előle. De a legrosszabb avvót, hogy a medve este hegyezte a fülit, és ha a Metud bácsi megcsókóta a nénit, a medve odarohant, és ő is akart, a Metud bácsinak az erdőbe kellett randevúznia a Rozára nénivel, mint legénykorában, de még ott is folyton hátra-hátrafordútak, nem áll-e mögöttük a mackó. Szóval nem unatkoztak, mígnem egyszer két napra elutaztak, pünkösd vót, és a medve unalmában széthajigáta a szobába a nagy cserépkályhát, és végleg úgy elintézte a bútort meg a dunyhákat meg a fehérneműt, hogy Metud bácsi leült, és apróhirdetést írt a Morva Sasba: „Unatkozik? Vegyen mosómedvét!” Azóta kigyógyult a búskomorságból.

4. oldal

5 hozzászólás
+
>!
Adso

– Több sör, kevesebb vesződség és mogorvaság.
– Megrendült az egészséged? Kóstold meg a söröcskénket!
– Ki nem kapatos, bánatos, hogy ha sört kóstolt szája, kipirul az orcája.
– Hogyha sört nem ihatom, lelkemet kiadom.
– Hurutos a torok, has? Söröcskével borogass!
– Sörivás fél egészség.
– Egészség strammság erő, sörből kerül elő.
– Ki jó kedvet akar nyerni, sört kell annak gyakran nyelni.
– Keblükbe bevéssék: sörben erő egészség.
– Ki hazáját kedveli, sörét issza, vedeli.
– Finom söröcskénkkel telve, megoldódik ki-ki nyelve.
– Ki a kocsma elé érve, enni-inni nem tér be, egészsége ellensége.
– Hazulra, útra, mindenüvé frissítő sört!
– Sört minden időre, kellően felfrissül tőle.

[10] 134-135. oldal

++
>!
stippistop SMP

Szitával kiszedtem a megfőtt disznóaprólékot, a lapockát, a félbevágott fejet, kifordítottam őket a deszkára, húsdarabot húsdarab után, Myclík úr kiszedte a csontokat, s amikor már egy kicsit kihűlt a hús, ujjaim közé fogtam egy darab fület meg egy darab fejhúst, kenyér helyett disznófület haraptam hozzá, Francin kijött a konyhába, soha nem evett, egy falatot se tudott lenyelni, hát csak állt a kályhánál, és üres kenyeret evett, kávét ivott hozzá, és nézett rám, és helyettem szégyellte magát, én meg jóízűen ettem; és ittam a sört a literes üvegből, Myclík úr mosolygott, és csak úgy udvariasságból vett egy darab húst, de aztán meggondolta magát, és a tejeskávé meg a márványkuglóf mellett döntött, aztán fogta a hintakést, feltűrte a ruhaujját, s hatalmas mozdulatok kikezdték a húsdarabok alakját és funkcióját, s a hintázó kések félholdjaitól lassan töltelékké változott a hús, Myclík úr odatartotta a tenyerét, beleszórtam a fűszert, Myclík úr volt az egyetlen olyan böllér, akinek le kellett öntenem forró vízzel a fűszert, mert mint mondta, és én azt nagyon is tapintólagosan értettem, finomabb lesz azoknak az illatoknak az eloszlása, aztán hozzátette a beáztatott knédlit, és hatalmas tenyerével-ujjaival megint összedögönyözött és összekevert mindent, aztán mindkét kezéről lehúzta a tölteléket, beletúrt, megkóstolta, és szép volt e percben, mint egy költő, eksztázisban a mennyezetre nézett, és ezt ismételgette magában: bors, só, gyömbér, kakukkfű, knédli, fokhagyma, miután eldarálta ezt a kis böllérimát, beledugta az ujját a töltelékbe, és odanyújtotta, az ujjamra vettem, azt meg a számba, megkóstoltam, én is a mennyezetre néztem, sertéseksztázissal teli szememmel széttártam, és nyelvemen ízlelgettem az egész illatlegyezőt, majd bólintottam, hogy mint gazdasszony jóváhagyom az ízlajstromot, és semmi akadálya, hogy elkezdődjék a májashurka-készítés.

20-21. oldal

+
>!
Elti

Szeretem azt a néhány percet este hét óra előtt, mikor ronggyal és összegyűrt Nemzeti Politikával tisztítom a lámpák üvegcilinderét, gyufával ledörzsölöm az égett kanócok feketéjét, visszateszem a rézsapkákat, és pontosan hét órakor bekövetkezik az a gyönyörű pillanat, mikor abbahagyják a munkát a sörgyári gépek, és a dinamó, mely az áramot nyomja mindenfelé, ahol villanykörte ég, az a dinamó csökkenteni kezdi, a fordulatszámot, és ahogy gyengül az áram, gyengül a körték fénye is, a fehér fény lassanként rózsaszínbe megy át, a rózsaszínű fény pedig szürkébe, flóron és organdin szűrődik át, végül a wolframszálak piros, angolkóros gyermekujjakat mutatnak a plafonon, piros violinkulcsot.

(első mondat)

3 hozzászólás
+
>!
Frank_Tyrell I

A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia.

6

3 hozzászólás
+
>!
Adso

…apukám akkor olyan ideges lett, ó az apukám úgy tudott haragudni, mint senki más, anyuka négy almáriumot vett évente, zsibárustól való, régi szekrényeket, és ha apuka ideges lett, anyuka gyorsan a lugasba húzta apukát, kezébe nyomott egy baltát, és a papa előbb a hátát hasította szét a szekrénynek, aztán aprította-szidta a szekrénymaradvány, és olyan, de olyan élvezettel szaggatta le az ajtóit, aztán oldalról ripityára törte az egész almáriumot, akár egy gyufás dobozt, és egy fél óra múlva, mire aprófává hasogatta, a mamának mindig volt begyújtani- és fűtenivalója…

[7] 88-89.oldal

+
>!
Evione

Pepin bácsi kézen fogott, és úgy rákapcsolt a dzsessz, ahogy Francin arrább lökte a sebességváltót, mint ahogy a gyorsított felvételen szaladnak a nők. Pepin bácsi hajladozni kezdett előttem, erre én is hajladoztam. Aztán hozzám érintette a homlokát, én is őhozzá, hirtelen megfordult a bácsi a zene ritmusában, kézen fogva megfordultunk, és háttal álltunk egymásnak, a bácsi felemelte a lábikóját, és tekergette-tologatta a cipőjét lábikrástul, aztán kitárta a kezét; tapsolt egyet, és olyan gyorsan forgatta a kezét, mintha fonalat gombolyítana, aztán csípőre tette a kezét, és jobbra-balra kaszált a lábával, nekem is utánoznom kellett, csak ellenkezőleg, nehogy kirúgja alólam a bokámat, aztán megfordult, derékon fogott, és feldobott a plafonra, a hajam a vakolatot érte, aztán a bácsi fel-alá cipelt a zene ritmusára, orra a köldökömbe mélyedt, aztán elengedett, megfordított, háttal egymáshoz simultunk, a bácsi a karjára fűzött, mint egy puttonyt, belekaroltam, és hintáztattuk egymást, mintha elgémberedett derekunkat egyenesítgetnénk, aztán a bácsi eleresztett, ritmusban körülügetett, rohamozni kezdett, mint a piros alsó a bottal, utánacsináltam, és a tánc pontos volt és kiszámíthatatlan, de mindig a ritmusban maradt, mintha a mozgás sokkal pontosabban töltené be a zenét, mint bármely más tánc, aztán a bácsi felugrott, szétvetette a lábát, visszaesett a szőnyegre, és spárgát csinált, én féltem, hogy szétmegy a lágyékom, hát csak hajolgattam jobbra, balra, közben a bácsi váltakozva szagolgatta bal és jobb cipőorrát, aztán egyszerre csak, mintha a plafon szippantotta volna fel, felugrott, felhúzta a lábát, és olyan gyorsan rántott föl a vállához és a vállán át a lábamnál fogva a földre, hogy a cipősarkammal végigkarcoltam a plafont (…)
– Bátyám – mondta Francin –, egy parlagon heverő harmónia vagy

9

1 hozzászólás
+
>!
Evione

– Mit üvöltöztök itt, mint két kozák őrmester? Jožka, mért óbégatsz úgy? – és beletenyerelt a nyitott csirizesdobozba.
– Nem én voltam – hebegte Pepin.
– Hát ki? Talán én? – mutatott magára mindkét kezével Francin.
– Valaki itten, bennem – mondta Pepin bácsi, és az ujját fonogatta egymásba zavarában.
– Csillapodjatok, ülésezik a sörgyár igazgatósági tanácsa, maga az elnök úr küldött ezzel az üzenettel – mondta Francin felemelve a kezét, és curikkolt kifelé a folyosóra…
Aztán ismét hallatszott halk hangja, Francin mondta tovább a jelentést, kifejtve benne, mi módon egyenlítődik ki a jövő hónapban az éppen elmúlt hónap passzívája. Behoztam a zsírosbödönt, és egymás után kentem Pepin bácsinak a zsíros kenyereket, amikor beszélni akart, adtam a következő karéjt,

4

1 hozzászólás
+
>!
Frank_Tyrell I

…szentképeket tettek a kezem mellé a dunnára, annyi őrangyalkép volt mindenfelé az ágyacskámon, és azt mondta a Hedvička: – Anyukám mondta, hogy vízbe fulladtál… – és még egy szentképet helyezett el, én meg azt mondtam: – És miért adod nekem ezt a képet? – Mondta a Hedvička: – Ezt szokták tenni a halott kislányok koporsójába… – és sírtam, hogy hát akkor én már egészen meg vagyok halva…

7


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el