Nem ​baj, majd megértem 63 csillagozás

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Az ​1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik, először a szülők tudnak átjönni és a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradni, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; ottani életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről. A könyv személyes regisztere és dokumentumértéke… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2014
ISBN: 9789631431988
>!
Magvető, Budapest, 2014
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431704

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kun_Hajnal>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

A kommunizmus áldozatainak emléknapján olvastam el Bodor Johanna megrázó visszaemlékezését. A történet azon két évet írja le részletesen, melyet a fiatal lány majdhogynem egyedül vészel át a 80-as évek Ceausescu diktatúrájában, Romániában. Az értelmiségi szülők csodálatos burokban nevelik fel, megtanulnak az adott korszakban is vidáman, gondolataik szabadságában élni. A cél a kimenekülés, az élhetetlen Romániából az élhetőbb Magyarországra átjutni. Johanna hatalmas áldozatokat hoz a terv megvalósulása érdekében. Tehetséges balerina, okos, értelmes, kiváló tanuló és nagyon szép. A család boldogulása érdekében kész utolsónak Bukarestben maradni, felszámolni a régi életet és vállalni az érdekházasságot, csakhogy újra együtt lehessenek. Az ár hatalmas és Johanna fizet, megfizet. Nem dolga az Olvasónak pálcát törni a fiatal lány döntései, életvitele felett. Johanna így tudta elhordozni a sok borzalma, terrort. Bízom benne, hogy egy boldog élet következett számára. Bodor Johanna bár nem író, meglepően szépen szövi története szálait, méltón Édesapja, Bodor Pál költő nevéhez.

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Érdekes lett volna, érdekelt is, vajon milyen lehetett az élet itt mellettünk a diktatúra idején. De sajnos nem sokat kapunk belőle, illetve amit kapunk, nem jó környezetbe lett helyezve. A kötet kétharmada gyakorlatilag arról szól, hogy a főhősnő 18 évesen, de „pénzelve” a szülők által hogyan éli világát, hogyan bulizik és bocsánat: kikkel gyűri össze a lepedőt, hol élvezve, hol egy picit „kényszerítve”. Inkább olvastam volna egy olyan hősnőről, akinek tényleg meg kell küzdenie mindenért, bár természetesen átéreztem azt, hogy mennyire rossz lehetett ott egyedül maradni és rettegni attól, hogy nem jön össze, nem engedik külföldre (de ez esetben azt hiszem, a szülők is hazatértek volna, vagy legalább az egyikük és aztán már csak pár évet kellett volna ugye várni, de ezt ők nem tudhatták). Szerencséje volt, hogy a kapcsolatok révén ennyire könnyen és nagy protekciós segítséggel megúszta a dolgot – főleg azt, hogy „menyasszonyként” tényleg mennyiszer khm… csámborog el más férfiakkal és ha tényleg annyira megfigyelik, akkor könnyen elvágta volna magát. Örültem, mikor vége lett a könyvnek, unalmasnak találtam, a tánc se érdekelt, bár voltak olyan részletek (például a fájdalmas rüsztalakításos dolog), ami lekötött.

Pumukli82 >!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Érdekes és felfoghatatlan könyv, a román diktatúra világáról.
Egy disszidálás hivatalos lehetőségeit követhetjük nyomon. Ez az a furcsa helyzet amikor a gyerek hoz áldozatot a szüleiért. Jelen esetben a karriert és a szerelmet adta fel Johanna, azért, hogy szülei a biztonságban Magyarország tudjanak maradni, majd ő is követni tudja őket névházasság útján.
A könyvet nem foglalkozása szerinti író írta, (önéletrajz) ezt azért érezni rajta.
Egy problémám volt csak vele, az hogy Johanna a környezetét nagyon felmagasztalja. Mindenki tökéletes, tanult, érdekes.
De ez lehet csak számomra tűnik fel. Ezen kívűl egy érdekes betekintés kapunk a 1980- as Bukaresti hétköznapokból, a jegyrendszer, a lehallgatások, a hivatalok eletéből.

Annamarie P>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Éppen tegnap, Bodor Johanna 50. születésnapján olvastam el a könyvet, persze teljesen véletlenül. Talán az október 23-ai visszaemlékezés ihlette, hogy elolvassam végre a karácsonyra kapott könyvet. Isten éltesse a művésznőt!
Kemény fiatalsága volt, az már biztos. Ahogy maga mondta, az ő története nem egyedi, csak egy a sok millióból.
Az 1983-as évben járunk, Bukarestben, amikor az érettségire készülő Johanna szülei felvetik a Magyarországra költözés gondolatát. A balerinának készülő lánynak névházasságot kellene kötnie egy magyar férfivel, hogy sorsuk, reményeik szerint jobbra forduljon. Johannának egyedül kell ezt a döntést meghoznia, ami nem is olyan könnyű, mint hinnénk, hiszen az állandó összpontosításban élő lánynak el kellene hagynia szerelmét, barátnőjét és barátait. Egyedül marad, egyedül járja végig az idegtépő bürokratikus kálváriát, a forgatagos magány mélységeit.
Nem lehet elégszer olvasni, hallani azt, hogy milyen életet éltek Romániában az emberek a ceausescu rezsim alatt. Itt egy magyar értelmiségi család sorsát követhetjük nyomon, és újra és újra végiggondolhatunk olyan apró kis szösszeneteket, hogy hogyan táplálkozhatott ott egy balerina, akinek fontos volt figyelnie mit eszik, hogyan lehetett mosakodni, elkészíteni a meleg ételt, ha csak ideig óráig volt gáz, hogyan készültek az orvosi egyetemisták a vizsgákra, ha nem volt világítás, hogyan kellett mindig figyelni arra mit teszel, mit mondasz, min nevetsz. Ezek a dolgok mindig kijózanítóak, hogy milyen fene jó dolgunk van most.
Bodor Johanna utószavában elmondja azt is, hogy ő nem író, ő táncos. El is néznénk neki, mert alapjába véve nem ír rosszul, de az utólagos szerkesztői munkára nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni. A szöveg valahogy nem homogén, nagyon sok a témában, időben való ugrálás, ami egy beszélgetésben elmegy, de olvasva kicsit zavaró. A története ettől függetlenül elgondolkodtató, érdekes, és csak örülni tudok, hogy Magyarországon végül megtalálta mind szakmájában, mind magánéletében a boldogulást.

robinson P>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

A lehetetlenné váló korban élni, túlélni. Házibulizva, cigizve-piálva, kényszer-pasizva.
Menekülés Ceausescu diktatúrájából, névházassággal Magyarországra. Látlelet a nyolcvanas évek szoci világáról, sok ismerős helyzettel.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/06/nem-baj-majd-meger…

3 hozzászólás
alkalmasint>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Nem értek egyet azokkal, akik számon kérik ezen a könyvön a szépirodalmi értéket. Számomra a könyv értéke nem ez.
Egy kislány, egy fiatal nő története, aki a diktatúra, a nyomor és a kiszolgáltatottság árnyékában igyekszik boldogulni. Korrajz, egy belsőséges önvallomás.
A szerző nem író, de szépen ír, nagyon finoman és természetesen ágyazza bele az életrajz-jellegű események leírásába, milyen módon mérgezte meg a kisemberek életének hétköznapjait a személyi kultusz alatti elnyomás – de beszámol a balettintézeti növendékek napi rutinjáról is. Nekem például kifejezetten tetszett, amikor a balettcipőről írt. Nem törik meg a történet, nincs az az érzésem, hogy erőszakkal akart valamit még beleszuszakolni az írásába.
Az édesanyám szerint egy könyvet mindenki meg tud írni, talán ez sem több, de kellenek az ilyen könyvek is, feljegyzés a törtélem egy sötét korszakából, és mint ilyen, roppant tanulságos…

postmodjane>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Több oldalról sajátos ez a könyv.
Egyrészt belülről mutatja meg egy balerina fejlődését. Mindennapi küzdelmei a próbatermen kívül sem érnek véget, hiszen Nicolae Ceausescu diktatúrája idején kell boldogulnia értelmiségi család névházasság révén Magyarországra költöző lánygyermekeként.
Johanna művész, ám a szöveg nyelve helyett a tánc nyelvén a legkifejezőbb.
Mégsem tartom a regényt egy kiforratlan szerző munkájának, hanem az élet átértékelését, a kitartást, a küzdést és a kalandvágyat látom benne. Ezek nélkül nem sikerülhetett volna olyan kiváló balett-táncossá válnia, mint amilyenné lett.

Persze hozzá kell tenni, hogy én mind Erdély, mind a balett iránt elfogódott vagyok.
Pláne az erős, kitartó, vagány nők iránt.

A borító és a védőborító alatti felület is gyönyörű, ám nem tetszik, hogy a papír nem vakító fehér. Jobban illett volna a balett tisztaságához és Johanna lelkének megfeketíthetetlen voltához.

PhantoMina_BlackSwan>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Megfogott a fülszöveg alapján, pláne, hogy balerina a főszereplő, a színház az én világom. Szerencsére ezek a részek kifejezetten szórakoztatóak voltak, részletgazdagok, minden, amit a művészettel kapcsolatban felvonultatott. Úgy vélem írhatta volna tovább a könyvét, mert így sajnos nem kaptuk meg a teljes képet arról, hogy mégis mi történt vele Budapesten? No és a szüleivel? A barátokkal? Jó, a fülszöveg erre is választ ad…de azért az mégsem ugyanaz.

A társadalmi berendezkedés, amiről olvashattam, mondhatni, h a mai korban megírt dísztópiák alapját képezi. Bár ez a véres és kegyetlen valóság, míg az utóbbi csak egy kitaláció a jövőre vonatkozóan, ám párhuzamot vélek felfedezni a múlttal kapcsolatban.

Képet is kaphattam róla, illetve olyan férfiakról, akikkel viszonya volt – hmm, hát az talán tényleg kihagyhatta volna a történetből. Néhol rendkívül unalmas volt, h mennyire hülye tud lenni párválasztás terén, ne mondja, h a kényszer vitte rá, h a könyvben utolsóval össze kellett jönnie??? Undorító és gyomorforgató volt a kéjenc bácsika… Nekem annak tűnt, és az erőltetése is… A főhősnő helyében fejbe vertem volna, h visszakapjam a jogos tulajdonomat…

No, de érdekes volt olvasni a romániai magyarokról, az életről a diktátor időszakában, ezért ez is egy újabb pozitív szempont a könyvről. A borítója újfent még egy pluszpontot eredményez.

Petrasek>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Jegyezd meg, a szar tetején is jónak kell lenned!
Lenyűgöző történetre vágytam egy lányról és a felnőtté válásról. Helyette kaptam egy idegesítő, önsajnálattól csöpögő történetet. Csalódtam, de nagyon.
A fülszövege elég becsapós. Az akkor rendszer nehézségeire, fájdalmára számítottam egy magányos kamasz életéből. Hát ebből a kamasz stimmelt.
Nem vagyok / voltam kíváncsi, hogy hány pasi ágyából mászkált a másikéba, mennyit ment borozgatni, házibulizni stb…
Maga tudatosan választotta ezt az utat. Nem értem, akkor miért replikázik. Mindegy…
Sokkal többet akartam volna megtudni arról a bizonyos fájdalomról és a mindennapi élet nehézségeiről amit annyira emlegetett. Biztos vagyok benne, hogy borzalmas volt az akkori Romániában a élet, és arra jó volt a könyv, hogy felcsigázza az érdeklődésemet erről az időszakról. Nem ez volt az utolsó ilyen témájú könyvem, ezért mindenképpen megérte elolvasnom.
Viszont nagyon érdekesen vezetett be a művészetek azon belül is a balett és a tánc életébe. Örömmel kezdtem neki az ilyen fejezeteknek. Az egész művészeti ág világa elbűvölt. Egy elhivatott, szorgalmas ember kell egy ilyen úthoz.

bozsikb>!
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Nem túl izgalmas, inkább vontatott ez a könyv. Bodor Johanna saját bevallása szerint is nem tartozik az írók köré, hiszen balett-táncos. Ez érződik az íráson. Valójában egy fiatal lány gondolatait tartalmazza, akinek nagyon korán felnőtté kellett válnia 1983-tól, hiszen a diktatórikus Romániában magàban kellett átvészelnie 2 évet. A balett világáról is szól, hogy mennyi kínszenvedés és munka van egy-egy darabban. Lassan halad a történet és számtalanszor ismétli a hasonló gondolatokat. Lehet jobb az ilyet tényleges íróval megíratni.


Népszerű idézetek

snufkin>!

Jegyezd meg, a szar tetején is jónak kell lenned!

141. oldal

Petrasek>!

Ha valaki szimpatikus, nehezebb kötekedni vele.

81. oldal

robinson P>!

Imádtam megzavarni rejtőzködő ellenségeimet.

89. oldal

alkalmasint>!

Emlékszem, egyszer rettenetesen megfáztam, nem volt otthon gyógyszerem, egyáltalán nem volt pénzem, és nem volt kedvem újra pénzért kuncsorogni. Forró teát szerettem volna inni. A gázt elzárták. A vízforralóm elromlott. Kimentem a konyhába, már azon gondolkodtam, hogy tüzet rakok a konyhakövön, de akkor eszembe jutott, hogy van még egy lehetőségem.
Kihúztam a konyhaasztal fiókját. Megfordítottam az orosz vasalót, nyelét bedugtam az asztallap alá, és a fiók segítségével odaszorítottam a vasalót a konyhaasztalhoz. A nyél belülről tapadt hozzá az asztal lapjához, a fiók szorításában e kitűnő konstrukció nem billegett. Bekapcsoltam, és maximális hőfokra állítottam. Csapvizet töltöttem egy kis alumínium-edénybe és ráraktam a vasaló forró platnira.
A terv bevált, lett forró vizem és boldogan kortyolgathattam kínai teámat. Ezt a módszert később csészényi Maggi-leveskocka esetében is alkalmaztam. Győztem. Imádtam, ha kijátszhattam a rendszert és a nyomort.

90-91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: leveskocka
robinson P>!

Nicu Ceauescu igazi vadállat volt. Rengeteg sötét történet keringett róla, ezért a színésznők, sportolónők, énekesnők, táncosnők, pincérnők többnyire rettegve menekültek útjából.

128. oldal

szeder>!

Szellemi és pszichés moslékban éltünk. Csak az tudta megtartani önazonosságát, aki képes volt önmagát emlékeztetni az igazságra, aki érzékelte még alkalmazkodási fokát, és tudta magát figyelmeztetni az anomáliára. A túlélési ösztön hasznos és egyben nagyon veszélyes adottság. A túlélés, az ügyeskedés eredményessége borzalmasan kártékony lehet a szegénységgel, kiszolgáltatottsággal és éhséggel küzdő ember gondolkodására. Ez a sok primitív példa pont ennyire és így volt érvényes a szellemi életre is. A kulturális éheztetés, a megrendelt költészet, a vastaps ritmusa folyton ott zúgott az ember fejében. Minél nagyobb volt a pánik, az éhség elleni küzdelem, a vécépapír beszerzésének öröme, annál több volt az áruló, a besúgó, a hatalmat kiszolgáló, láthatatlan hadsereg.

199-200. oldal

PhantoMina_BlackSwan>!

A naivitásom és túlzott emberszeretetem életveszélyes volt, majdnem mosolygós öngyilkosság.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: naivitás
PhantoMina_BlackSwan>!

Leszállt a vonatról, és magával vitte az életem első húsz évét…

219. oldal

Petrasek>!

Újra meg újra átélhettem a boldogság és boldogtalanság folyamatát.

8. oldal

Petrasek>!

A nevetés majdnem egyenlő a boldogsággal, és olyankor sebezhető az ember.

90. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: Árvák
Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
B. E. Belle: Megtörtek
Vida Gábor: Egy dadogás története
B. E. Belle: Hazugok
Danielle Steel: A cár balerinája
Fejős Éva: Csak egy tánc
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Carol Souya: Évszakok
Bereményi Géza: Magyar Copperfield