Milyen is egy hágó?
A romániai magyar író, Bodor Ádám novelláiban a körülmények uralkodnak az emberen. Viszonylataik kusza, kiismerhetetlen szövevényéből az egyén nem tudja kivágni magát, de a rendelkezésére álló lehetőségek között is megpróbálja megőrizni alapvető emberségét.
Az egyik elbeszélésben a Katona kivégzése előtt nem hagyja bekötni a szemét: „Méltóságomhoz tartozik, hogy addig lássak, amíg a látásom tart – makacskodik. – Hogy lássam, mi történik velem.” Mindent elvettek tőle, s elveszik az életét is. Megalázni azonban nem tudják. Nincs szüksége az álirgalomra, még ennyiben sem hajlandó elfogadni a fölkínált cinkosságot. Szembenéz kivégzőivel, mindvégig ragaszkodik tiszta öntudatához.
Egy másik novellafigura – a hamis tanú Jakab – számára megfellebbezhetetlen adottság az élet értelmetlensége, az egyes ember semmisége; így szinte gépies öntudatlansággal játssza el a ráosztott szerepet. S csak azután kezdi érdekelni, miben is vett rést, mi történt vele és miért. De már késő; szánalmas igyekezetével csak „manipulálói” gúnyos megvetését érdemli ki: „Azt eszi, amit főznek neki. Előbb megeszi, aztán megkérdi, mit is evett” – mondják róla.
A végső szembefordulás dacos és a későn öntudatra ébredés groteszk gesztusai között ott vannak azokéi – s Bodor Ádám novelláiban ők a többség –, akik nem fordulnak szembe a körülményekkel, ám a teljes önfeladástól is visszatartja őket valami ösztönzés ragaszkodás önmaguk belső tisztaságához. Ez a típus beszűkíti reakcióit, környezetével csak mogorva félszavakban értinkezik, s belesimulva a tárgyak kemény rendjébe ott várja ki, „amíg elmúlik, kiszivárog belőle minden.”
Kezdeti hagyományos – konfliktusos, párbeszédes, drámai hangulatú és zárt szerkezetű – elbeszélései után (melyek egyszerre mutatták Hemingway és Franz Kafka hatását), Bodor csakhamar rátalált az életérzését, életszemléletét formailag adekvátan kifejező rövidprózai műfajra: a novella-karcolatra, amit az élet egynemű folyamatából kivágott véletlen metszetnek is nevezhetnénk. Ezeknek az írásainak nem kevésbé átható hangulatát azonban már nem annyira a drámai, mint inkább a lírai és a leíró epikai elemek alakítják. Az elbeszélések sodró ereje azonban változatlan, aminek nem utolsó oka az író stílusának sűrítettsége, dinamikája.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Magvető, 1980 | 9632712277 | 226 | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 1
Kívánságlistán 3
Népszerű értékelések
Felemás, olyan hullámzó. Egy remek, két semleges, két remek, egy közepes. Felírom azokat amelyek a legjobban tetszettek, hogy tudjam miket kell majd újraolvasnom évek múlva, kíváncsi leszek, hogy akkor hogyan fognak hatni.. Az erdész és vendége, Bányásznap, Behavazott lábnyomok, Milyen is egy hágó, Tanyai lány, Szemétégető, Felvilágosító iroda, Autóstop, Éjszaka a Tarnicán, Plusz-mínusz egy nap. Megjegyzem utóbbi novellát hagytam volna legutoljára, valahogy azt éreztem lezárónak és egyben a legjobbnak.
Külső linkek
Nincsenek linkek.
