Sub Rosa (Praga Caput Regni 1.) 73% 56 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az egészről Umberto Eco tehet!
Amikor a nyolcvanas években a Történelmi Templomos Lovagrend megbízásából, és a Jedi Tanács jóváhagyásával megírta előbb A rózsa nevét, majd A Foucault-ingát, talán nem is volt tisztában vele, micsoda lavinát zúdít a könyves világra. A lavina lassan indult. A Vatikán persze most is későn ébredt, de azért húsz év szundikálás után megbízta a sikertelen popzenész Dan Brownt, hogy a nevükben – és az Új Templomos Lovagrend, a Rózsakeresztes Szövetség, az Oriens Nagypáholy, és a Budhista Világtanács jóváhagyásával – megírja a válaszokat. Ezek után gyorsult fel a lavina, köszönhetően az Egyetemes Világmarketing Zrt áldásos működésének.
Azóta sorra bújnak elő a templomosok a világ különböző helyeiről. Lehet az harlemi nyomornegyed, lisszaboni gettó, vagy akár, mint ebben az esetben, Balaton-felvidéki templomrom.
És ezzel megérkeztünk ennek a könyvnek az egyik erényéhez: végre felteszi Magyarországot a Nagy Templomos-Összesküvés Térképre. (További erénye, hogy meg sem próbálja bebizonyítani, hogy a nagymesterek többsége magyar származású volt.)
És még erények:
A szimpatikusan amatőr és időnként kellően ostoba főhős, aki alkalmanként már-már Langdon paródiájának tűnik. (Derékszög. Ééérted!?) Aztán az írói hozzáállás, mert nem akarja azt sugallni, hogy néhány régi könyv nem csak a kutatókat és a gyűjtőket hozza lázba, hanem megváltoztatja az egész világot.
Érdekes, de egy kicsit kidolgozatlan mese, és mert mese, megbocsátható a néhány logikátlanság.
Azért egyszer szívesen elolvasnék egy hihető történetet is valami templomos összeesküvésről.

Hiába a belsőségeimnek (szív, máj) oly kedves elemek (titokzatos könyvtár, prágai hospodák), mégiscsak a grafománia és az amatörizmus olyan fokon nyomasztó elegyével állunk szemben, hogy megérdemelten karolta fel az ország gánykiadója, az Ulpius, ezzel szemben csak „nyomokban tartalmaz” mogyorót ún. parodisztikus elemeket Den Bránert (Dan Brownt )illetően.
Ez a láthatóan jó szándék [amit az Ulpius többi szerzőjénél nem látok, csak a pénzéhséget és a beteges hírnévre sóvárgást], és a valóban elismerést érdemlő lelkesedés az Eco-i témák iránt sajnos kevés volt. Nem kell mindent kiadni, amit beleverünk a laptopunkba, és érdemes lektort is felkérni a cimborák mellé, hogy elkerüljük a suta bekezdéseket és sablonos cselekménybonyolítást.

Micsoda helyszínekre vittél Szabolcs! Nekem a regény hibái is feledhetők voltak, meseszerű és érdekes a Templomos Lovagok élete, kora. Sokat megtudtam a történet kapcsán erről a titkos társaságról, visszarepítettél az 1100-as évekbe, de teljesen hihetően jártam Prága utcáit is. A végén a négy napodról, amit Prágában eltöltöttél, s beszámoltál az élmények gyűjtéséről, az nagyot emelt a pontszámon. Milyen jó is lenne a kimondhatatlan nevű hospodába/kocsmába ellátogatni a könyveddel a kezemben, azt ott lefotózni, emlékeztetni a személyzetet RÁD, s megalapozni a néhány év múlva nagyon híres írónak az olvasóid zarándokhelyévé lett U Milosrdnych-t.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jó dolog, ha magyar szerző művét ajánlhatja az ember. Felemelő dolog, ha szlovákiai magyar szerző regényét oszthatja meg másokkal az ember. És kiváló dolog, ha olyan sokrétű, szlovákiai magyar szerzőről írhat az ember, aki nem cövekelt le egyetlen műfajnál, sőt művészeti ágnál. Mert az 1988-ban Dunaszerdahelyen született (ergo pimaszul fiatal) Bíró Szabolcs nemcsak novellákat és regényeket ír, hanem mindemellett különböző írásokat (cikkeket, kritikákat) is publikál, sőt, még egy zenei együttes (Csak Van) énekese is. Fizikailag akadályozott volta folytán Bíró Szabolcs kerekesszékben éli életét, ez ihlette a „székirodalom” nevű fogalom megalkotására, amely egyre inkább terjed a köztudatban. Korábban Francis W. Scott álnéven 6 művet is jegyzett, köztük krimiket, kisregény-kötetet, novelláskötetet. A Sub Rosa az első, saját néven publikált regénye, amely óta immár művein logóként is megjelenik a székirodalom kifejezés, utalván arra az attitűdre, amely egyetlen műfaj kötöttségei közé sem kényszeríti őt.

A Sub Rosa 2010-ben látott napvilágot, s vele együtt egy letűnt, azaz inkább homályba vesző kor még megfoghatatlanabb társulása is, amely ugyan évszázadokon ível át, mégis oly kevés bizonyosságot hagy(ott) maga után. A Templomos Lovagrend szervezete máig romantikus, összeesküvések teóriáit szító, félelmetes rituálékat feltételező idea, legenda, titkos társaság, ésatöbi. Az egymásnak ellentmondó, egymás mellett elbeszélő tények és elképzelések miatt megfogni nehéz, de még nehezebb hiteles fogást találni rajta. Bíró Szabolcs a Sub Rosával minderre kísérletet tesz, méghozzá egy modern kalandregény kulisszái között.

Egy fiatal magyar antikvárius Prága városában tengeti hivatását poros könyvekkel és még porosabb vevőkörrel szegélyezve, amikor váratlan megbízást kap egy rejtélyes német milliárdostól: találja meg a Templomos Lovagok titkolt és tagadott könyvtárát, amely hite szerint máig létezik olyan könyveket rejtegetve, amelyek létezését máig erősen kétlik. Ferenczy László, merthogy így hívják az antikváriust, elindul Európa legendásabbnál szépségesebb városaiba, településeire, hogy a Könyvtár nyomára akadjon. Útja során segítő- és akadályozó társa is bőven akad, s ahogy bonyolódik a nyomozás, úgy kerül egyre inkább veszélybe az ő élete is, hogy végül napvilágra kerüljön a Nagy Titok.

Bíró Szabolcs (talán saját bensőjéből mintázott) hősébe, Ferenczy Lászlóba plántálja minden kétségét, hitét és reményét, ezáltal válik a Sub Rosa olyan átélhető történetté, amely kíváncsian, s egyúttal a kellő objektivitással ás a múlt mélyére, hogy bántó szemellenző (értsd: előítélet) nélkül tekinthessünk a Templomosok rejtélyére. László csakis annyira ítélkezik, hogy ne vezesse az olvasót erőszakosan az uniformizáltságában beszűkítő hitek terepére; hogy ránk bízza, mennyit vélünk és mennyit remélünk. A Sub Rosa lendületes lapjain a gördülékeny kalandregények minden aspektusa megjelenik, míg a háttérben felsejlik, s a történet előrehaladtával egyre szemléletesebben ölt testet a szerző által végzett kutatómunka, amely ugyan feltételezéseivel nem adhat 100%-ig hiteles alapot, irányt viszont igen. Ez az irány pedig egyáltalán nem kimódolt, helyette rokonszenvet keltő mind a főhős, mind pedig a téma felé.

A Sub Rosa sodrásában jóleső gondolatébresztőként (néha valami nagyobbra, általánosabbra, univerzálisabbra) állnak a filozofikus, történelmi és irodalmi felvetések, amelyek összkulturális szinten adnak kitekintést, nemkülönben az átélhetőség fegyvereiként küzdenek sikerrel az olvasó mellett. Ferenczy László figurája nagyszerűen megrajzolt, a vele kapcsolatba kerülő karakterek azonban halványabbak. Minden téren. Emiatt azonban a regény csak egy bizonyos platformon veszít, nyeresége más téren jövedelmezőbb: szinte emberfeletti szilárdságot biztosít a főhősnek, s ez a rendíthetetlen textúra kérdés-kétség nélkül állítja maga mellé az olvasót. Lényegtelen, hogy tudatos vagy tudattalan befolyásoló eszközként van-e jelen, hiszen egyén(i)re szabott karakterisztikával vértezi fel a regényt, amely általa is lesz kerek, egész és kerekegész. Bíró Szabolcs székirodalma pompás ülésfoglalás Európa kulturális sokszínűsége mellett csakúgy, mint a modern lélek hagyományos értékeibe vetett hit oldalán. A Sub Rosa stílusa a benne rejlő csipetnyi misztikával jóleső képzeletbe fűszerezi a mába szilárdult matéria-szellemet, és sikeresen taszít bennünket az ismert és ismeretlen világ határára, ahol még volt-van értékük a könyveknek. Enélkül ugyanis mit sem ér az egész. Az Egész.

@egy_ember úgy kezdte az értékelést, Umberto Eco tehet mindenról. Így igaz!
Valóban ő az oka mindennek. Itt a Molyon láttam meg az Ötödik parancsolatot Biró Szabolcstól. Azonnal elolvastam és nekem Eco regénye jutott eszembe.Itt a Molyon olvasta valaki a Sub Rosa-t és nagyon dicsérte.Kiváncsi lettem
Igy fedeztem fel az írót. Azonnal írtam neki mert többet akartam tudni róla, és természetesen a könyvet is meg kellett szerezni. Szabolcs segített is.
A könyv fülszövege alapján tudtam szeretni fogom:A Templomos lovagok is szerepelnek, aztán Prága a helyíszin, és egy antikvárius a főszereplő
Gyorsan olvastam mert kiváncsi voltam mi történik. Nagy kedvencem volt az öreg bibliofil aki „latinban és sörben nem ismer tréfát”. A történet folytatódik és végigjárják fél Europát. Mig a végére eljutnak Magyarorszégra!!! Nagyon tetszett benne ez a fordulat,mert én eddig nem hallottam a tempolomosok magyar kapcsolatáról.
De nem csak jót írok, jó volt a könyv nekem tetszett, de a követkeőt kissé jobban ki kellene dolgozni, de ebben a témában ez a szerző első könyve….. Várom a következőt,és biztos vagyok az is jó lesz.Prágát szertetem, voltam párszor, igy a Sub Rosa tanulmányutat is elovasva a helyszinre képzeltem magam.
Szabolcs szép volt… várom a folytatást!!!!

Érdekes volt olvasni, leginkább azért, mert elve ritkán olvasok magyar neveket szerepeltető regényeket, még ha ez Prágában is játszódik :)
Véleményem szerint, bár azt maga az író is jelezte, hogy ez nem igazán történelmi regény, sok helyen a saját fantáziájával egészítette ki, vagy festette át a valóságot, egy könnyű olvasmány.

Picit hiányzott néha a cselekvések kibontása, és egy kis szövevény még jobban belefért volna :)

A könyvtárban kacsintott rám ez a könyv, és emlékeztem az írójára a molyról, úgyhogy rögtön ki is kölcsönöztem. Mivel Szabolccsal aztán váltottunk is egy pár sort, ezért kezdem azzal, hogy ez az értékelés elsősorban Neki szól:
4 csillag, mert JÓ könyv, de akkor most jön a kritika.
A borítón szereplő felcsigázó sorok után kicsit csalódott voltam a felénél, értem én, hogy kell a reklám, de nekem az a tartalom után túlzónak tűnt.
A sztori jó, de nekem kicsit kapkodónak tűnt. Csak úgy robogtunk át a történeten, úgy hogy közben az én kis törihez kevésbé szokott agyam jól le lett részletekkel terhelve (lehet, nem két este alatt kellett volna „behabzsolni”? ) Jó lett volna kicsit alaposabban kidolgozva, mondjuk kétszer ekkora terjedelemben, ugyanezt.
Kicsit amatőr. A nyelvezet, a sztori… olyan hullámzó. Néhol nagyon profi, de néha olyan kis esetlen, csetlő-botló, mint maga Ferenczy. Főleg a csajos részeket éreztem egy kicsit esetlennek, tényleg így beszél egy Tamara? A lányok érdekében remélem, hogy nem. A beavatási szertartásnál, ahogy az utószóban olvashattuk, más és maga az író is talált szálkát… igen, néhol logikátlan, néhol túl James Bond, néhol meg kicsit C kategóriás kalandfilm. De izgalmas fordulatokban nem volt hiány, ez tény.
Tetszett a fejezetre osztás, az alcímek, és a betűtípus is nagyon klappol, de – nem lehetett volna a latin szövegek fordítását lábjegyzetben? Nem jöttem rá, hogy hátul van, csak amikor már kiolvastam.
Összességében tehát szórakoztató történelmi limonádé, alapos történelmi tárgyi tudással alátámasztva. Remélem ez csak a kezdet, és a most még pacázó írói tinta nemsokára rutinos fordulatokat ír le :)) Sok sikert Szabolcs!

Bíró Szabolcs: Sub Rosa – Videókritika
http://egykonyvrol.blog.hu/2010/07/18/biro_szabolcs_sub_rosa

Amit elsőként el tudok mondani erről a könyvről, hogy rettenetesen szimpatikus az egész, az első betűjétől az utolsóig (elő- és utószavak is beleértve ebbe) – rengeteg apró részlet volt, ami különösen kedvessé tette számomra. Tetszett a főhős alakja, aki szerencsére egészen reális figura volt, a cselekményszövés is érdekfeszítő, fordulatos. Ami kissé zavart, az a fejezetek elején lévő pár szavas összefoglaló, számomra eléggé poéngyilkos megoldásnak tűnik. Másik „probléma”, hogy nem bántam volna, ha hosszabb a könyv :) Mindenesetre kellemes élmény volt, és kíváncsian fogok belekezdeni a szerző további műveibe is.
Végül, de nem utolsó sorban még inkább megerősödött bennem az elhatározás, hogy el akarok jutni legalább még egyszer Prágába úgy, hogy lássam is, amit nézek :) /első alkalommal körülbelül 2-3 éves lehettem, sajnos nem sok emlékem van róla… :) /

Minden titok megtalálható a rózsa alatt…. ;) :)