Non nobis, Domine 1.

Miután 1291-ben, Akkon ostromával a kereszteseket végleg kiszorítják a Szentföldről, Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér Magyarországra – otthon azonban csak a nyomor, a halál és a gyász várja. Párbajban végez húga gyilkosával, majd magához veszi elárvult unokaöccsét. A megkeseredett, kiábrándult férfi védencében, Attilában látja a megszégyenült és erkölcsileg is egyre gyengébb Templomos Lovagrend új reményét: tökéletes és gáncstalan harcost akar nevelni belőle.
Ám az apródból fegyvernökké, kisgyermekből kamasszá cseperedő fiút hiába igyekszik nagybátyja a helyes útra terelni, Attila túlságosan is vágyik a szabad, zabolátlan életre.
Amikor Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve titkos párbajt vív, nagybátyja büntetésből több hónapos útra küldi a bukott vándorénekes, Umberto oldalán.
Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét: rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomosnak még csak gondolnia sem szabad – a szerelmet.
A Sub Rosa című nagy sikerű regény fiatal írójának fordulatos új könyve – egy történelmi sorozat első kötete – a magyar história mozgalmas, vérzivataros korszakába vezeti az olvasót. Ott lehet az Árpád-ház kihalásánál, a lovagkirályok aranykorának hajnalán, a rozgonyi csatában és a középkor egyik leghírhedtebb eseményénél, a Templomos Lovagrend máglyára vetésekor.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| 9789632546025 | Ugrás |

Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 4
Kívánságlistán 6
Népszerű értékelések
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
Kedves Szabolcs! Nehéz objektíven beszélnem (írnom) erről a könyvről. Miért? Hát azért, mert én a Sub Rosa könyvedet is öt csillagra értékeltem, és betettem a kedvencek közé. Akkor most mit csináljak? Értékeljem kevesebbre a Sub Rosát, és vegyem ki a kedvencek közül? Mert ez a regény igenis annyival jobb az eddigi legjobb könyvednél (a többiről nem is beszélve), hogy összehasonlítani se nagyon lehet vele. Érezni rajta azt a három évet, amiről annyit beszéltél nekem (és amit a könyvben is említesz), érezni rajta a temérdek munkát, és leginkább a fejlődést. Ami számomra a legérdekesebb volt, hogy nekem Attila nem volt annyira főszereplő, inkább csak egy szem, akin keresztül ezt az egész történetet láttatod. Számomra sokkal inkább főszereplő volt Vilmos, László, Umberto, a végén pedig Károly Róbert. (A Buda c. fejezetet nem számítva, mert az ott tényleg teljes mértékben Attiláról szólt.) Ja, és persze Seneca, akibe teljesen beleszerettem! Hangulat terén a könyv második fele remekelt, sokkal érettebb, mint az első fele (ezt nem is csodálom egy olyan mű esetében, ami évekig készült), de mindezt úgy mondom, hogy már a Non nobis, Domine első fele is jobb volt mindennél, amit eddig írtál (ha jól tudom, minden könyvedet olvastam). A szerelmi száltól nagyon féltem, de azt is zseniálisan oldottad meg: egyszer éreztem azt, hogy ez mindjárt átfordul nyálasba, de akkor sem fordult át. Úgy tud szép lenni és fájdalmas, hogy egy pillanatig se nyálas. A beavatási szertartás volt nekem kicsit sok (bevallom, három oldal után átlapoztam), de az utószóban a helyére tetted ezt a részt is. Ami pedig talán a legnagyobb meglepetés volt számomra, hogy amikor elkezdtem olvasni a regényt, még egy templomos lovagokról szóló kalandregényt tartottam a kezemben, a végére pedig ez a „templomos kalandregény” kategória szépen átlényegült igazi történelmi regénnyé a magyar középkorról. A lezárás pedig… ÁÁÁ!!! Csipkedd magad, mert mihamarabb a kezemben akarom tartani a második kötetet! Ehhez gratulálok itt is, és élőben is gratulálni fogok hozzá. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma, a középkor lovagi világa, a kiskirályok és az Anjouk kora! Bíró Szabolcs most mutatta meg igazán, hogy mit is tud ő íróként.
3 kommentBíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
Akkor jöjjön az értékelés! :)
Nagyon élveztem a regényt, tényleg kikapcsolódást nyújtott és letehetetlen volt! Jól megformált karakterek, jól felépített cselekmény, igazából csupa jót tudnék itt felsorolni mondatokon keresztül, nem találtam olyan szembeötlő nagy eltéréseket történelmileg mint azt gondoltam volna. Talán egy problémám volt a regénnyel, hogy kicsit hiányzott az a középkori hangulat belőle, amit például Ken Follett: Katedrálisa visszaadott, igazából inkább a végén kezdtem ezt felfedezni.A történelmi pontatlanságokról pedig nagyon nem írnék, mert azt a szerző megmagyarázza a végén, bár olvasásközben kicsit meglepődtem, amikor Visegrádon volt a lovagi torna, mert akkor még a vár Csák Máté tulajdona volt, Vencel 1301-ben hódítja meg,majd Csák kezébe kerül a vár egészen 1317-ig,amikor Károly Róbert hívei visszafoglalják a várat tőle, de ezt nem kifogásolnám igazán, mert a szerző leírja, hogy a cselekmény szempontjából volt fontos változtatni a tényeken.Szóval mindent összevetve nekem nagyon tetszett és biztos, hogy megvásárolom a 2. kötetét is, mert kíváncsi leszek a folytatásra! :)
Népszerű idézetek
– Nehezebb, mint egy igazi kard – suhogtatta meg lassú mozdulatokkal. – Az egykori Római Birodalom légiósai adták az ötletet. A gyakorló felszerelésük sokkal nehezebb volt, mint az igazi fegyverzetük.
– Na és mire mentek vele? – morgott Attila, akinek egyáltalán nem tetszett az ötlet.
– Leigázták a fél világot – vetette oda a lovag, majd ismét a kezébe nyomta a nehéz eszközt. – Gyakorolj csak!
II. könyv (A csikó), 3. fejezet, 67. oldal
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
– Egyesek távolról nézik végig az ütközetet – magyarázta Vilmos. – Más királyok ott küzdenek a katonáikkal együtt a csatatéren. Egy jól páncélozott lovon ülnek, közvetlenül a lobogó alatt, miközben a lovagok körbeveszik, és élő várfalként védelmezik őket. Tamás dédapád, az én nagyapám azon templomosokkal együtt vesztette életét, akik a muhi csatában a saját testükkel fogták fel a királyra törő tatárokat. A királynak mindig biztos helye van a csatában. Te pedig tudod, hol leszel majd?
– Az élő várfalban, ugye? – kérdezte Attila.
– Pontosan ott, fiam – bólintott a lovag. – Hát ezért nem fogunk úgy gyakorolni, ahogy a királyok szoktak.
II. könyv (A csikó), 5. fejezet, 85-86. oldal
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
– Értitek, amit mondok? – pattant le lováról a férfi. – Vagy elvitte a nyelveteket az inkvizíció?
II. könyv (A csikó), 7. fejezet, 107. oldal
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
– Valami baj történt, uram? – kérdezte Attila.
– A baj az emberekkel van – mordult Carlos. – Ostobák.
II. könyv (A csikó), 8. fejezet, 111. oldal
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
– Béla, ha én egyszer eladlak téged a szilajpásztoroknak, gond nélkül felhajtanak egészen Bécsig, mert észre sem fogják venni, hogy nem marha vagy!
IV. könyv (Buda), 16. fejezet, 292. oldal
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
– Uram! – szólt utána Mauritius. – Úgy gondolod, Isten elhagyta e földet?
– Isten? – nézett a szemébe a templomos. Fáradt és szomorú volt a tekintete. – Melyik isten?
Ezzel megsarkantyúzta a lovát, és nem nézett többé hátra.
I. könyv (Egy lovag hazatér), 1. fejezet, 25. oldal
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
– Gondolkozz, Vilmos! – könyörgött a férfi elhaló hangon. – Hiszen te templomos vagy, Isten szolgája! Nem gyilkolhatsz hívő embert!
– Szerinted mit műveltem annyi éven át a Szentföldön?
I. könyv (Egy lovag hazatér), 3. fejezet, 39. oldal
Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. Kelet oroszlánja
– Már elnézést, amiért felhozom ezt – fintorgott a Vencel-párti kövér lovag –, de ha jól sejtem, a johanniták is az Anjou mellett fognak kardoskodni. Kérdés, hogy mennyire akarunk velük közösködni…
– Már nem a Szentföldön vagyunk, te dagadt disznó, úgyhogy fogd vissza magad!
II. könyv (A csikó), 6. fejezet, 101. oldal















