Non nobis, Domine 1. 95% 26 csillagozás

Kedves Szabolcs! Nehéz objektíven beszélnem (írnom) erről a könyvről. Miért? Hát azért, mert én a Sub Rosa könyvedet is öt csillagra értékeltem, és betettem a kedvencek közé. Akkor most mit csináljak? Értékeljem kevesebbre a Sub Rosát, és vegyem ki a kedvencek közül? Mert ez a regény igenis annyival jobb az eddigi legjobb könyvednél (a többiről nem is beszélve), hogy összehasonlítani se nagyon lehet vele. Érezni rajta azt a három évet, amiről annyit beszéltél nekem (és amit a könyvben is említesz), érezni rajta a temérdek munkát, és leginkább a fejlődést. Ami számomra a legérdekesebb volt, hogy nekem Attila nem volt annyira főszereplő, inkább csak egy szem, akin keresztül ezt az egész történetet láttatod. Számomra sokkal inkább főszereplő volt Vilmos, László, Umberto, a végén pedig Károly Róbert. (A Buda c. fejezetet nem számítva, mert az ott tényleg teljes mértékben Attiláról szólt.) Ja, és persze Seneca, akibe teljesen beleszerettem! Hangulat terén a könyv második fele remekelt, sokkal érettebb, mint az első fele (ezt nem is csodálom egy olyan mű esetében, ami évekig készült), de mindezt úgy mondom, hogy már a Non nobis, Domine első fele is jobb volt mindennél, amit eddig írtál (ha jól tudom, minden könyvedet olvastam). A szerelmi száltól nagyon féltem, de azt is zseniálisan oldottad meg: egyszer éreztem azt, hogy ez mindjárt átfordul nyálasba, de akkor sem fordult át. Úgy tud szép lenni és fájdalmas, hogy egy pillanatig se nyálas. A beavatási szertartás volt nekem kicsit sok (bevallom, három oldal után átlapoztam), de az utószóban a helyére tetted ezt a részt is. Ami pedig talán a legnagyobb meglepetés volt számomra, hogy amikor elkezdtem olvasni a regényt, még egy templomos lovagokról szóló kalandregényt tartottam a kezemben, a végére pedig ez a „templomos kalandregény” kategória szépen átlényegült igazi történelmi regénnyé a magyar középkorról. A lezárás pedig… ÁÁÁ!!! Csipkedd magad, mert mihamarabb a kezemben akarom tartani a második kötetet! Ehhez gratulálok itt is, és élőben is gratulálni fogok hozzá. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma, a középkor lovagi világa, a kiskirályok és az Anjouk kora! Bíró Szabolcs most mutatta meg igazán, hogy mit is tud ő íróként.

MAGYAR író, a MAGYAR történelemről, izgalmas, kalandos regénye. Lovagok, kalandok, szerelem, fogadalmak. Saylor és Berry méltó párja, sőt!
Bővebben: http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/04/non-nobis-domine-1-2.html?spref=fb

Szeretem a történelmet és ez a könyv magával ragadott!Amit az olvasás közben egyedüli negatívumnak érzékeltem, az néhány mostani szlengünk átültetése, és tuti, hogy régen nem is használták (de ez az író szabadságba belefér). Az kifejezetten tetszett, hogy a végén az író megmagyarázza , hogy néhány történelmi eseményt miért is változtatott meg. Jó volt olvasni Attila jellemének változásait. Eltudom képzelni, hogy ilyen volt az életük a templomos lovagoknak. Vilmos tetteinek feloldozását Attila felnevelésében és igaz templomos lovaggá nevelésében látta, de napjainkban is hány szülő látja és várja, hogy „bűneikért” gyermekeik vezekeljenek. Egyetlen egy dolgot sajnálok!!! Hogy a november még nagyon messze van.

Akkor jöjjön az értékelés! :)
Nagyon élveztem a regényt, tényleg kikapcsolódást nyújtott és letehetetlen volt! Jól megformált karakterek, jól felépített cselekmény, igazából csupa jót tudnék itt felsorolni mondatokon keresztül, nem találtam olyan szembeötlő nagy eltéréseket történelmileg mint azt gondoltam volna. Talán egy problémám volt a regénnyel, hogy kicsit hiányzott az a középkori hangulat belőle, amit például Ken Follett: Katedrálisa visszaadott, igazából inkább a végén kezdtem ezt felfedezni.A történelmi pontatlanságokról pedig nagyon nem írnék, mert azt a szerző megmagyarázza a végén, bár olvasásközben kicsit meglepődtem, amikor Visegrádon volt a lovagi torna, mert akkor még a vár Csák Máté tulajdona volt, Vencel 1301-ben hódítja meg,majd Csák kezébe kerül a vár egészen 1317-ig,amikor Károly Róbert hívei visszafoglalják a várat tőle, de ezt nem kifogásolnám igazán, mert a szerző leírja, hogy a cselekmény szempontjából volt fontos változtatni a tényeken.Szóval mindent összevetve nekem nagyon tetszett és biztos, hogy megvásárolom a 2. kötetét is, mert kíváncsi leszek a folytatásra! :)

Nagyon szeretem az izgalmas, kalandos könyveket. Az meg csak hab a tortán, hogy magyar történelmi regényről van szó.

Nagyon tetszett, olvasmányos, szinte letehetetlen( az utolsó 10 oldalt a munkahelyemen olvastam el, nem bírtam kivárni a délutánt) Több ilyen témájú könyvet olvastam már, őszintén szólva nem igazán nyerték el a tetszésemet. De ez!!! Fantasztikus. Jó volt olvasni a magyar történelemről. Nem volt sok a harc, a szerelem, pont annyi, amennyi kell. A humora is tetszett. Ez a kor elég ismeretlen a számomra, így most, hogy felkeltette az érdeklődésemet, biztos jobban utána is fogok olvasni. Történelem jöhet minden mennyiségben. Alig várom, hogy a következő részt is elolvassam.

Attila története igazán magával ragadó, érdekes, és aki valamelyest is érdeklődik a templomos lovagok, vagy simán csak a lovagok történetei, esetleg a magyar történelem iránt, annak a személynek ez a könyv kötelező olvasmány kell, hogy legyen, Bernard Cornwell se tudna hasonlót írni.

Gratulálok az írónak, igazán jól megírt regény.

Egy sodró lendületű, igazán jól megírt történelmi regényről van szó, amely a magyar történelem egy izgalmas időszakát hivatott közelebb hozni az olvasóhoz. Hiányzott már a lelkemnek egy ilyen könyv.
A történetben találkozhatunk Istenért és hazáért életét azonnal feláldozni kész, állhatatos harcos lovagokkal, de az emberi esendő oldaluk is előtérbe kerül.
Egymást váltó gyermekkirályok, hatamaskodó oligarchák vonulnak végig a regényen. Megismerkedhetünk a 14. századi Budával, falai között egy reménytelennek ígérkező szép szerelemmel, és egy elátkozott, pusztulásra ítéltetett misztikus lovagrenddel is.
Izgalmas oldaláról mutatkozik be Károly Róbert királyunk. Kíváncsian várom, hogy majd a második kötetben hogyan válik lovagkirállyá.

A regény olvasása közben sokszor Gárdonyi Géza ugrott be, de a szerző maga is elimeri, hogy Gárdonyi nélkül nem lett volna Non nobis, Domine. Gárdonyit mindenki szereti és Bíró Szabolcsot is mindenki szeretni fogja. Picit rákerestem interneten, hogy mit lehet tudni a szerzőről. Ledöbbenve láttam, hogy egy 24 éves fiatalember tollából született ez a remekmű. Fantasztikus, hogy ennyi évesen ilyen jól ír. Figyelni fogom munkásságát!

A Sub rosa után meglepetés volt ez a könyv, de kellemes meglepetés.
Bár én – ahogy írtam is- azt nyomozós, thrilleres, történelmi kutakodást is kedvelem, de ez a történelmi regény is nagyon tetszett. Kicsit gárdonyis, kicsit Ken Follettos, kicsit Bíró Szabolcsos.
Nagyon jók lettek a karakterek, a cselekményszál szépen kidolgozott,még romantika is van, ami valódi unisex könyvvé teszi a regényt.
Történelmi regények rajongóinak kötelező olvasmány.