Non nobis, Domine 1.

Kedves Szabolcs! Nehéz objektíven beszélnem (írnom) erről a könyvről. Miért? Hát azért, mert én a Sub Rosa könyvedet is öt csillagra értékeltem, és betettem a kedvencek közé. Akkor most mit csináljak? Értékeljem kevesebbre a Sub Rosát, és vegyem ki a kedvencek közül? Mert ez a regény igenis annyival jobb az eddigi legjobb könyvednél (a többiről nem is beszélve), hogy összehasonlítani se nagyon lehet vele. Érezni rajta azt a három évet, amiről annyit beszéltél nekem (és amit a könyvben is említesz), érezni rajta a temérdek munkát, és leginkább a fejlődést. Ami számomra a legérdekesebb volt, hogy nekem Attila nem volt annyira főszereplő, inkább csak egy szem, akin keresztül ezt az egész történetet láttatod. Számomra sokkal inkább főszereplő volt Vilmos, László, Umberto, a végén pedig Károly Róbert. (A Buda c. fejezetet nem számítva, mert az ott tényleg teljes mértékben Attiláról szólt.) Ja, és persze Seneca, akibe teljesen beleszerettem! Hangulat terén a könyv második fele remekelt, sokkal érettebb, mint az első fele (ezt nem is csodálom egy olyan mű esetében, ami évekig készült), de mindezt úgy mondom, hogy már a Non nobis, Domine első fele is jobb volt mindennél, amit eddig írtál (ha jól tudom, minden könyvedet olvastam). A szerelmi száltól nagyon féltem, de azt is zseniálisan oldottad meg: egyszer éreztem azt, hogy ez mindjárt átfordul nyálasba, de akkor sem fordult át. Úgy tud szép lenni és fájdalmas, hogy egy pillanatig se nyálas. A beavatási szertartás volt nekem kicsit sok (bevallom, három oldal után átlapoztam), de az utószóban a helyére tetted ezt a részt is. Ami pedig talán a legnagyobb meglepetés volt számomra, hogy amikor elkezdtem olvasni a regényt, még egy templomos lovagokról szóló kalandregényt tartottam a kezemben, a végére pedig ez a „templomos kalandregény” kategória szépen átlényegült igazi történelmi regénnyé a magyar középkorról. A lezárás pedig… ÁÁÁ!!! Csipkedd magad, mert mihamarabb a kezemben akarom tartani a második kötetet! Ehhez gratulálok itt is, és élőben is gratulálni fogok hozzá. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma, a középkor lovagi világa, a kiskirályok és az Anjouk kora! Bíró Szabolcs most mutatta meg igazán, hogy mit is tud ő íróként.

Akkor jöjjön az értékelés! :)
Nagyon élveztem a regényt, tényleg kikapcsolódást nyújtott és letehetetlen volt! Jól megformált karakterek, jól felépített cselekmény, igazából csupa jót tudnék itt felsorolni mondatokon keresztül, nem találtam olyan szembeötlő nagy eltéréseket történelmileg mint azt gondoltam volna. Talán egy problémám volt a regénnyel, hogy kicsit hiányzott az a középkori hangulat belőle, amit például Ken Follett: Katedrálisa visszaadott, igazából inkább a végén kezdtem ezt felfedezni.A történelmi pontatlanságokról pedig nagyon nem írnék, mert azt a szerző megmagyarázza a végén, bár olvasásközben kicsit meglepődtem, amikor Visegrádon volt a lovagi torna, mert akkor még a vár Csák Máté tulajdona volt, Vencel 1301-ben hódítja meg,majd Csák kezébe kerül a vár egészen 1317-ig,amikor Károly Róbert hívei visszafoglalják a várat tőle, de ezt nem kifogásolnám igazán, mert a szerző leírja, hogy a cselekmény szempontjából volt fontos változtatni a tényeken.Szóval mindent összevetve nekem nagyon tetszett és biztos, hogy megvásárolom a 2. kötetét is, mert kíváncsi leszek a folytatásra! :)