!

Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek (Sanguis Rosae 1.) 17 csillagozás

Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek
Könyvtár

A szerző kisregényét több mint 1500 olvasó töltötte le az internetről! Most még több izgalommal, latinnal és filozófiával kibővítve, illetve egy interjúval és Bíró Szabolcs három régebbi írásával megfejelve tarthatja kezében a Kedves Olvasó a mű – úgymond – igazi, nyomtatott változatát!

Pál barát, a titokzatos vándorszerzetes saját múltja elől menekülve járja be Európát, azt a helyet keresve, ahol a tökéletes béke honol, és ahol nyugodtan meghalhat. 1334 decemberében a sors egy észak-itáliai kolostorba vezeti. Az épület nagy része évek óta romokban hever, sötét zugaiban és poros termeiben a legkülönfélébb szerzetesrendek élnek furcsa szimbiózisban. Amikor az egyik lakó rejtélyes körülmények között meghal, Pál barát – szívére és eszére egyaránt hallgatva – nyomozásba kezd. Az igazság kiderítését azonban több tényező is nehezíti: sokan nem hajlandóak szóba állni vele, az apát nyíltan ellenzi a nyomozást, majd valaki megpróbálja megakadályozni a ténykedését. Pál barát egy… (tovább)


Hirdetés

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 8

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
robinson P
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

Tetszett!
Hangulata van, humora. Rejtélyes és titokzatos. Érdekes és érezhetőek az oroszlánkörmök…
UE sem csalódna, erős kezdés.

4 hozzászólás
+
>!
elle
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

Először: a borító, ami lenyűgözött. Szeretem, hogy keménytáblás, de legfőképp a kép tetszik, amiből – még mielőtt neki kezdené olvasni az ember, vagy valami tartalmat elolvasott volna – érezheti, hogy ez valami baljóslatú, titokzatos, félelmetes, nem mindennapi történet lesz.
A középkor: az valami egészen magával ragadó. Ez a könyv is bizonyítja, hogy nemhiába illetik gyakran a „sötét” jelzővel (már a borító is ezt sugallja). Bevallom, nem olvastam még olyan könyvet, amely ilyen mértékben foglalkozott volna a középkorral, bár a téma nagyon érdekelt, és foglalkoztam is vele, de ilyen mélyen nem éltem még bele magam. Szeretem, hogy annyira titokzatos ez a kor, szeretem a szimbolizmust, a kódexeket, kolostorokat aztán a nyelvemlékeket…Szóval mindent, ami a középkorral kapcsolatos.
A történet, amely a címet viseli: az nagyon jó volt, csak azt sajnáltam, hogy olyan hamar fény derült a gyilkosra, és olyan hirtelen az egész.:( Amúgy nem gondoltam, hogy az lesz a gyilkos, aki volt és aztán, azt sem, hogy így bevallja, és nem inkább tagadja…
A jutalom: azon jót szórakoztam.:D Vicces volt.
A balsorsú isten: az olyan mitikus volt. Szeretem a mitológiát, úgyhogy ez is bejött.
Jaa, és majdnem elfelejtettem a legfontosabbat! Szeretem, hogy latin szavak, mondatok, idézetek vannak benne, mert ezek láttán azt érzem, hogy nem volt hiábavaló az az egy év, amelyben latint tanultam.:))Akkor nem szerettem, és azt gondoltam: „Miért kell én ezt tanuljam, mikor biztos, hogy soha nem fogom hasznát venni.” És tessék! Mégis. Rá kellett jönnöm, hogy igenis hasznos volt az az egy év, akármennyire is nehezemre esett igeragozásokat, meg hasonlókat tanulni…ja, meg egy csomó szöveget fordítani. Szóval köszönöm @Bíró_Szabolcs , hogy ráébresztettél erre!;)) Ezért ez 5 csillagot kap:)…Na jó, nem ezért:)…

2 hozzászólás
+
>!
amnaen ×+SP
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

a könyv valami gyönyörűség! már kézbe venni is jó…
a kisregény tetszett, csak rövid volt. olvastam volna még, szerintem lenne benne még száz oldal… néhány kifejezés nem tetszett, nem passzolt a hangulathoz, de ez nem olyan végzetes. külön öröm, hogy nem jöttem rá ki a gyilkos. meglepetés volt…
az egyéb történetek pedig zseniálisak! lesz még ebből újraolvasás :)

+
>!
angelina1991
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

Eddig ez a kedvenc könyvem a szerzőtől, még a Sub Rosánál is jobban tetszett. Az sem volt baj, hogy a történet rövid volt, az egyetlen negatívum, amit meg tudnék említeni, az volt, hogy túlságosan hasonlított A rózsa nevére. Hasonló karakterek, történetvezetés, helyszín, szóval olyan volt, mintha A rózsa neve rövidebb átirata lenne.
A novellák közül A jutalom vicces volt, A balsorsú isten inkább elgondolkodtató, összességében véve mindkettő nagyon tetszett, örülök, hogy bekerültek a kötetbe, és biztos, hogy még újra fogom olvasni őket.

1 hozzászólás
+
>!
Manni
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

Bár a kor nem a kedvencem, a történet a második olvasáskor ugyanúgy lekötött, mint előszörre. Talán rossz időben jobban bele tudtam magam élni – most sehogy se tudtam elképzelni a havas tájat, nekem szinte az egész napfényben játszódott. És örömmel konstatáltam, hogy még mindig Fülöp barát a kedvencem. :D

3 hozzászólás
+
>!
Sceurpien IMP
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

Egy nagyszerű sztori, bár nem az én műfajom, és a Sub Rosa jobban tetszett, de ezt is csak ajánlani tudom. Nagyszerű kis könyv, nagyszerű a kiadás, és pláne az nagyszerű, hogy nem csak e-könyvben jött ki.

+
>!
Juci P
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

A kisregény – illetve szerintem inkább novella – letölthető a szerző oldaláról, úgyhogy gondoltam, belekóstolok egy újabb fiatal magyar szerző világába. Az alapötlet tetszett: Bíró Szabolcs azt képzelte el, hogyan ment tovább az élet Eco regényének, A rózsa nevének a helyszínét adó itáliai kolostorban a regényben leírt drámai események után. A megvalósítás számomra hagyott kívánnivalót maga után: engem nem igazán kapott el a középkorhangulat, és a szereplők jelleme se tudott kibontakozni, bár ez utóbbi a terjedelemnek is betudható, egyszerűen nem elég hosszú hozzá az írás. Úgy érzem, a stíluson is van még mit csiszolni, például az első néhány bekezdésben szinte fennkölt, kicsit régies a szöveg, aztán ez elmarad, és később itt-ott még pongyola is a megfogalmazás.
Összességében nem vette el a kedvem a szerző más műveitől, de nem is hozta meg kimondottan, úgyhogy ebből még bármi lehet.
Ja, és a dézsa (ami később hordóvá változik), és ami ott történt, azt nem is értem.

2 hozzászólás
+
>!
Vascello
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

Kifejezetten élveztem a könyvecske olvasását, és egyedüli „probléma”, hogy túl rövid volt. Még nem volt alkalmam olvasni A rózsa nevét, de a könyv hatására mindenképpen pótolom a hiányosságot.
Az egyéb történetek is tetszettek, elgondolkodtattak.

+
>!
Amapola P
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

Tetszett, elsősorban a nagyon eltalált és jól megjelenített hangulata, (ezen a szép őszi napon is) érzetem a hideget, fáradtam vonszoltam magam a hóban. Nagyon jók a furcsán megközelíthetetlen szerzetesek, fellélegeztem mikor végre egy „normális” is előkerült. Az érdeklődésem nem lankadt, mert kiváncsi voltam (kicsit a gyilkosra is persze, de méginkább) az elbeszélő titkára.
… és persze ráébresztett, hogy:
– újra kell olvasnom a Rózsa nevét és
– újra elő kell vennem a latint :))

+
>!
BridgeOlvas I
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek

Egy * azért, mert Bíró Szabolcs tényleg nagyon szereti A rózsa nevét (mint én), egy * azért, mert annyira szereti, hogy nem próbált meg folytatást írni hozzá, egy * a gyilkosért, egy * pedig a herceg történetéért (ami egy különálló novella, nagyon ötletes).

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Manni

Semmi sincs azonban a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyűgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet. Mert ha nincs kellőképp fölvértezve, és túl heves a fogadtatása, akkor a lelket átható szeretet is vagy elbukik előbb-utóbb, vagy összevissza kezd hatni. Ó, a szeretet sokféle, közeledtekor a lélek előbb ellágyul, majd megbetegszik…

65. oldal

2 hozzászólás
+
>!
chilisauce

Csupa önmaga elől menekülő, fekete lélek járkál a falak közt, akik maguk is olyanok, mint ezek az üszkös romok, és épp ezért nem akarnak változtatni semmin. Amikor a folyósokon és a kolostorudvaron sétálok, úgy érzem, hogy nem is emberek, hanem szellemek járnak körülöttem. Hideg a leheletük, fagyos, élettelen….

44. oldal

+
>!
chilisauce

Néma, csendes emberek, olyanok voltak, mint a démonok, a törött szárnyú angyalok. Mindegyikük hozott egy titkot, egy újabb elhallgatott bűnt, amit a romok alá akart temetni, jó mélyre.

44. oldal

++
>!
robinson P

– Tragédia – bólogatott szomorúan. – Bizony, mindegyiküket tragédia érte. Ám nem itt, az apátságban, hanem még külvilági életük során, valamikor a múltban.

22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is


2
2 szavazat · Összehasonlítás

1

Bíró Szabolcs: Nyugat őre történelmi zsebregény

1 szavazat · Összehasonlítás

1

Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine Kelet oroszlánja / Az utolsó vörös barát

1 szavazat · Összehasonlítás

1

Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 2. Az utolsó vörös barát

1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás

1
1 szavazat · Összehasonlítás