Lélekveszélyben 7 csillagozás

Ezt talán 12 éves koromban olvastam el először. Akkor minden történeten sírtam. De olyan jól esően. Mindegyik „szereplőt” tudtam szeretni. De azt hiszem, Emil az egyik kedvencem. Ha hisz az ember a halál utáni életben, történésekben, ha nem, akkor is tud mit adni a könyv. Igazából én sem tudom, mit hiszek ezzel kapcsolatban, de a történetek akkor is tanítanak. Ha hagyjuk.
Na jó, tegyük hozzá, hogy Anya írta. Irigylem, hogy ilyen jól tud kérdezni. Na de majd ha pszichológus leszek… :)

Elgondolkodtató,rendkívüli írás, rendkívüli embermesék, bárhonnan nézzük is. Köszönet, hogy így, olvasva részesei lehetünk @Magdala.

Bár elfogult vagyok, mert ott voltam a könyv fogantatásától a születéséig, mégiscsak ideírom:
A történetek nagyon erős, sűrű, magas potenciájú, irodalmi formátumot öltött lelki koncentrátumok. Mindig is ezt a stílust kerestem magamban.

Az én Drága Nagypapám 1 hónapja és 1 hete halt meg. Mindig szerettem olvasni, de Papa halála után nem érdekelt semmi. Csak körülötte forogtak a gondolataim. Ekkor kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy miért ne olvashatnék szellemekkel kapcsolatos könyveket? Eszembe jutott, hogy ez a könyv is valami hasonló témájú. Az írónő azt ajánlotta, hogy az esetek között tartsak szünetet, hogy fel tudjam dolgozni az olvasottakat. Nos, annyit nem hagytam ki talán, amennyi szükséges lenne, mert egyre jobban érdekeltek az esetek. Örülök, hogy elolvastam. Szükségem volt erre.
Egyébként is hiszek ezekben a dolgokban, de sajnos annyi féle dolgot hall az ember, szinte lehetetlen eldönteni, mit higgyek. Egyből a Mennyországba vagy a Pokolba jutunk? Esetleg jó ideig bolyongunk valahol? Honnan tudjuk, hogy merre kell indulni? Rengeteg kérdés kavarog bennem. Van aki azt mondja, hogy minden léleknek szenvednie kell a földi élet után, mert bűnösök vagyunk, és sokan azért imádkoznak, hogy a szenvedést lerövidítsék. Szeretném, azt hinni, hogy Papának nem kellett szenvedni, és a lelke már megnyugodott, jó helyen van. Igaz, ebben a könyvben az elakadt lelkekről van szó, de gondolom (és remélem), egyeseknél nagyon rövid ebben a köztes létben eltöltött idő.
Egyébként itt-ott nem is értettem. Újra el fogom olvasni valamikor a könyvet, lassabban, kényelmesebben, hátha a kis részleteket is megértem. Bár ez a téma kellően bonyolult ahhoz, hogy megérthessük.
Karácsonyra a kollégáim ezt a könyvet kapják tőlem, remélem, Nekik is tetszik majd! :)

Ez egy rendkívül, rendkívül különleges könyv, legalábbis számomra, mert még nem találkoztam ezzel a témával. A halál utáni „elakadók”, a tanítók… félelmetes, hiszen végül is azt akarja tudatni, hogy igenis van halál utáni élet, ez félelmetes mindannyiunk számára, akik nem tudunk még a témával mit kezdeni, csak élünk bele a nagyvilágba, még ha keresztyénnek is valljuk magunkat.
Sokszor nem értettem és nem tudtam követni a mondatokat egymás után, sokszor pedig gyönyörű gondolatokat kaptam. Az egy kicsit megijesztett a könyv jó felén túl, amikor az írónő leírja, hogy dianetikával foglalkozott vagy ismerkedett meg… Én nem tudom hová tenni a dianetikát, és egyelőre nem is akarom, félek tőle, mint a tűztől.
Szóval, különleges és különös könyv. Még jó sokat kell rajta rágódnom.