Majdnem ​minden rövid története 156 csillagozás

Bill Bryson: Majdnem minden rövid története Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Bill Bryson nagy fába vágta a fejszéjét. Olyan dolgokról mesél, amelyek a legtöbb embert általában halálra untatják: geológiáról, kémiáról és részecskefizikáról. Megtalálja a módját, hogy felkeltse még az olyan olvasó érdeklődését is, akit soha nem érdekeltek a természettudományok. A könyv elsősorban nem is arról szól, hogy mi az, amit tudunk, hanem, hogy honnan szereztük tudásunkat. Honnan tudjuk, mi van a Föld közepében, mi az a fekete lyuk és hogy hol voltak a földrészek 600 millió éve? Hogyan jöhetett rá valaki ezekre a dolgokra?

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum Tudományos Könyvtár Akkord

>!
Akkord, 2020
532 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632521466 · Fordította: Erdeős Zsuzsanna
>!
Akkord, 2014
532 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632520834 · Fordította: Erdeős Zsuzsanna
>!
Akkord, Budapest, 2006
532 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639429864 · Fordította: Erdeős Zsuzsanna

Enciklopédia 157

Szereplők népszerűség szerint

Joseph Banks · Marie Curie · Dmitrij Ivanovics Mengyelejev · geológus · hadifogoly · James Cook · Richard Feynman · Szilárd Leó

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · Antarktisz · Arktisz · légkör · Neptunusz · Pluto · szupernóva · Uránusz (bolygó) · Iowa · pólus


Kedvencelte 33

Most olvassa 28

Várólistára tette 334

Kívánságlistára tette 242

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

A tudomány és vallás közötti leglényegibb különbséget abban szokás megragadni, hogy míg az egyik egzakt bizonyítási eljárással kell igazolja hipotéziseit, addig a másik ezt nem igényli, hanem egy személyesen megélt hitre támaszkodik, ami nem igényel bizonyítást – vagy helyesebben: önmagát bizonyítja. Ugyanakkor azzal, hogy a tudomány diszciplínái elképesztően bonyolulttá váltak, eljutottunk oda, hogy egyes állításaikat a hozzájuk tartozó magyarázatokkal csak a legszűkebb elit képes felfogni, következésképpen a laikusnak nem marad más választása, mint elhinni (vagy nem hinni el) őket. Így aztán a fenn említett lényegi különbség elmosódik, és inkább hasonlóságnak tekinthető – mindkettő inkább személyesen megélt hiten, mint egy egzakt bizonyítás megértésén alapul. Ez a mai napság igen sikeres áltudományok mindegyikének a titka: sokkal emészthetőbb, tetszetősebb, felfoghatóbb magyarázatokkal képesek megkínálni a pórnépet, mint a mainstream tudományosság. A holokauszttagadás megértéséhez kevesebbet kell utánaolvasni, mint magához a holokauszthoz, a laposföldesek magyarázata átláthatóbb logikai sémákkal operál, mint a geológusoké vagy a csillagászoké, a sumér-magyar rokonság pedig vonzóbb opciót kínál, mint a természeténél fogva igen összetett (mondhatni, zavaros) folyamatábra a magyar törzsekkel, akik bár nyelvükben finnugorok, de türk és szláv és német jövevényszavakat szedtek fel, genetikai vizsgálataik pedig valami egészen kibogozhatatlan katyvaszt mutatnak.

Ezért hát amit Bryson csinál, az egész egyszerűen megfizethetetlen. Egyfajta közvetítő közegként (vagy nevezzük tolmácsnak) működik: egy laikus*, aki odamegy a tudósokhoz, kérdezgeti őket, aztán az egészet lefordítja emberi nyelvre. Erről szól ez a könyv. És közben meg humoros és figyelemfelkeltő, mert Bryson remekül érzi, mivel lehet megfogni az olvasót – Newton elméleteinél jobban megragadja a fantáziánkat, hogy micsoda habókjai voltak, a kisbolygók mozgásával kapcsolatos információk elmélyülését pedig valószínűleg az segíti a legjobban, ha érzékeltetik velünk, hogy bármelyik percben a fejünkre eshetnek. Kifejezetten szép továbbá, ahogy érzékelteti, a tudományos elméleteknek is van életkoruk: előbb kisgyermekek, akikről mindenki azt mondja, hogy aranyosak, de a kutya nem veszi komolyan őket**, aztán izomtól duzzadó, riválisaikat maguk alá gyűrő potens hímek, végül pedig aggastyánok, akik attól rettegnek, hogy jön a trónkövetelő, és leszkanderozza valamennyiüket. Bryson hatásvadász, igaz, és helyenként bizonyosan bűnösen leegyszerűsítő is, de hát a fene vigye el, hát hány évmilliárdot próbál összefoglalni? A világűrt, a fizikát, a kémiát, az élővilágot, majdnem mindent, bő négyszáz oldalban (plusz lábjegyzet), mégpedig végig szórakoztatóan – mi ez, ha nem egy csoda? Szóval ezt a könyvet csak megköszönni lehet.

Elolvastam. Tehát már majdnem mindent tudok.

* Ezt amúgy bitang fontosnak érzem – hogy egy laikus magyaráz nekünk. Mert egy tudós, bármilyen közérthető is legyen, a tudományos nyelvben, a tudományos gondolkodásban él, következésképpen egyáltalán nem biztos, hogy megérti, miért nem érti meg őt egy laikus. Egyszerűen nem tudja magát a helyébe képzelni, nem látja, hol és miért veszítette el az a fonalat. Viszont az, aki maga is laikus, ezekre a veszélyekre jobban fel tud készülni.
** Tanulságos, hogy például a Pangea-elméletet*** annak idején a tudósok kábé épp olyan sületlenségnek gondolták, mint ma mondjuk az ezoterikus Atlantisz-elméleteket. Azonban az Atlantisz-hívők ne örüljenek, mert ez nem azt jelenti, hogy nekik is egyszer éppúgy igazuk lesz, mint a Pangea-elmélet híveinek – ehhez ugyanis először el kellene fogadniuk, hogy a tudományos élet kívánalmainak megfelelően egzakt bizonyítást szállítanak a hipotézis mellé.
*** Hogy az ősidőkben létezett egyetlen „szuperkontinens”, ami később a tektonikus mozgások folytán a ma ismert kontinensekre szakadt szét.

26 hozzászólás
sztimi53>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Van egy egyetértésem a szerzővel, pocsék tankönyveket tudnak írni egyesek, terminust technicusszal megpakolt, unalmas, száraz leírásokat, az életkedvem is elmegy az ilyentől. Így kell írni, hogy az érdeklődést felkeltsük a tudományok iránt valakiben, lazán, humorosan, olvasmányosan. Mondjuk nekem nem kell már felkelteni, régóta érdeklődő vagyok, csak ügye a tálalás milyensége a nem mindegy. Persze nem is árt feleleveníteni egyre többet felejtő agyacskámban az információt. Na okosodni talán nem sikerült, de marha jól szórakoztam, csak hogy egy példát hozzak, az ilyen mondatokon, hogy „Gibbs valószínűleg a legokosabb ember mindazok közül, akiről legtöbben soha nem hallottak.” plusz lásd idézetek. Nem sokkal A kvantumtolvaj után tök jó volt feleleveníteni a kvantumelméletet, de azért mégis a biológiai fejezeteket szerettem legjobban. Na jó a kémiait is. Szórakoztatóan ír, gyakran felröhögök, meg örvendezem, amikor gyógyszerészekről olvasok, illetve imádom, amikor nem szakmabeliek jönnek rá a nagy felfedezésekre. A kiadás óta sok minden változott, de lehet mellette kutakodni, utánaolvasgatni. A Híradásra emlékeztetett. Ha nem lennék iszonyú lusta, akkor elővenném az okos könyveimet, de az vagyok. De azért egy bioszkönyvet talán mégis előkapok. A végét sokkal jobban élveztem, értem én hogy csodás dolog a fizika meg a geológiai de engem untat, sajnálom. A végkövetkeztetés pedig az, hogy hiába tartjuk magunkat a mindennél okosabb, gondolkodó fajnak, szinte semmit nem tudunk a minket körülvevő világról. De ez így kerek, van mit felfedezni még. Nagyon jó volt, hosszúsága ellenére rövid.

2 hozzászólás
Juci IP>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Nagyon érdekes, nagyon vicces, könnyen emészthető. Szerintem egy tízévesnek már simán oda lehet adni, még akkor is, ha nem különösebben érdekli a tudomány – lehet, hogy pont ez fogja meghozni a kedvet hozzá. Többször is el lehet olvasni, az én memóriám már annyira lyukas, hogy mindig újdonságként olvasom. :)

11 hozzászólás
kvzs P>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Ezt a könyvet minden középiskolásnak a kezébe nyomnám! Valószínűleg nagyobb kedvet csinál a természettudományokhoz, mint három évfolyam összes tankönyve együtt.
Sok olyan dolgot mesél el, amiről már hallottam, de mindegyikhez tud valami érdekes újdonságot adni. És emellett rettentően szórakoztató és elgondolkodtató. Én olvasás közben elkezdtem „rettegni” a meteoroktól, a vulkánoktól és a saját embertársaimtól és, és közben nagyon jókat röhögtem a könyvön és magamon.
Azt árulja el nekem valaki, hogy a tankönyvek miért nem tudnak fele ilyen szórakoztatóak lenni?

Biedermann_Izabella>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Nem biztos, hogy sok új dolgot tudok írni erről a könyvről, mert egyetértek azokkal az értékelőkkel, akik szerint érdemes volna ezt a művet elolvastatni az iskolás gyerekekkel. Az biztos, hogy meg is veszem a legkisebbik gyerekemnek, hadd lássa a világot Bryson okos és szórakoztató szemüvegén keresztül.
Azt hiszem, ezt valahogy így kell csinálni tényleg, ahogy ő gondolja. Mesélni, mesélni, mesélni, aztán beszélgetni, és legfőképpen megvárni, amíg a gyerek kérdez.
Amúgy felnőtteknek is rendkívül érdekes olvasmány. Sok új dologról olvastam, és nagyon örülök, hogy a kezembe került ez a könyv.
Annyiban módosítanék a dolgon, hogy szerintem minden homo sapiensnek ajánlott olvasmány.

2 hozzászólás
Goofry>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

„ Ijesztő gondolat, hogy egyszerre lehetünk az élő világegyetem legnagyobb eredménye és legrosszabb rémálma.“

… és, hogy lettünk, na az a nem piskóta! – nesztek, itt van az összefoglalása az emberi agy a végtelenül NAGYban kifelé tévelygő és a végtelen kicsi struktúráiba befelé bolyongó, több szálon járó históriájának. Az a nagy kaliberű időbrossúra, amelyben egybe van kötve majdnem minden az emberi tudásról. Lássuk be, csaknem lehetetlen küldetéshez adja magát Bryson evvel a vállalásával. Mondjuk, hogy itt van minden, ami a látó szemnek és a beszédbeli szájnak kellemes: Keletkezés-elméletek a geológiától a csillagászatig. Az egymásra ható természettudományos felfedezések egyfajta ismeretterjesztő szándékkal és anekdotikus módival, de figyelemfelkeltő móddal és közérthető megfogalmazással. Olyan dolgaink számbavételei ezek, amelyekkel az ésszel felérhetetlen világunknak nagyjából-egészében a véletlenszerű tömegjelenségekkel való magyarázatát kapjuk kézhez.

Magam elé képzelem Brysont. És abszolút arra az szép emlékű természetrajz tanáromra hajaz a receptoraim által megelevenedő figura, aki valaha az egyik legkedveltebb tanerőm volt (mit volt? van és lesz is!). Emlékszem, ő például mindig úgy adta le a rászabott tananyagot, hogy gyakorlatilag nem adott át semmit egzakt mélységgel. Elsztorizgatta a rendelkezésére álló tanórát, holisztikus irányokkal közvetített, és ha ez felkeltette a kíváncsiságodat, akkor úgyis utánajártál a dolgoknak, ha nem, akkor meg miről beszéljünk? Tiszta sor: stratégiája a furmányos érdekfeszítés volt. (Ráadásul megjelenésében egyértelműen hozta egy bizonyos mesebeli szerzet külső személyiségjegyeit is. Ebből keletkezett ragadványneve közismert a város falain belül.) Szóval úgy mesélte, azzal a csillogó tekintettel, és visszafogottan mindentudó, csintalan félmosollyal mondta a történeteit, mintha minden szembejövő téma maga a nagybetűs csoda volna. (És az is volt!) – ilyenre vizionálom Bryson népszerűségre érdemes alakját. Könyvét olvasva pedig igazán különlegesnek érezhetjük magunkat, ahogy egyénileg, úgy kollektíven is. Ebből talán érthető, miért nem adhatom most ezt öt csillagnál alább.

Trixi_Adzoa P>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Ebből a könyvből, vagy inkább ennek a mintájára kellene az iskolában a természettudományokat tanítani. Annyi érdekes dolog van a világon, amiről az ember lánya sosem tanul, pedig itt az élő példa, hogy érdemes lenne!
Nagyon élvezhető, és emészthető formában adja elő Bryson – tényleg – majdnem minden történetét. Sok érdekes, új információval lettem gazdagabb, és sok olyat olvastam, amit régen tanultam, de már nem igazán emlékeztem rá. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit egy kicsit is foglalkoztat az emberek, és a Föld létezése, milyensége.
Mellesleg egy csomót vihogtam itt-ott. Két új kedvencet avathattam az életemben: a szén atomot, és a fehérjéket. Meglehetősen mókás, hogy mind aranyifjak, és szinte válogatás nélkül mindenkivel összeállnak :D
https://moly.hu/idezetek/392748
https://moly.hu/idezetek/940086
Viccet félretéve, akadtak még új kedvencek a könyvnek hála: pl. vörös törpék (csillagok), nyálkagombák (élőlények), és régi kedvenceket is újraavathattam, mint pl. Einstein vagy Mengyelejev. Mennyi nagy koponya élt már a világon! Bár egy lehetnék közülük…

pat P>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Ez valami zseniális, ilyen szórakoztatóan természettudományról, és főleg tudománytörténetről még nem olvastam. Az már persze az én bajom, hogy az infók tizedét sem jegyeztem meg, de akkor is szemléletformáló.
Viszont ami szerintem objektíven baj a könyvvel, az a ránézésre monoton és kép-telen betűtenger és annak terjedelme: aki alapjáraton nem érdeklődik meglehetősen a téma iránt, az valószínűleg első ránézésre világgá szalad.

2 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Hát igen. Valóban izgalmasabbak lennének a tankönyvek, ha Bill Bryson írná őket. Jól adagolt humor és anekdotázás észrevétlenül felkelti az ember érdeklődését olyan tudományterületek iránt, amikről az életben nem gondolta volna…
Szinte minden témája tetszett, de leginkább a sejtszint ill. a dns és az ember származása. Hiába, már gimisként is ezek érdekeltek abban az utánaolvasós formában.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Lehet, hogy rosszabbul aludnánk, ha tudnánk, hogy matracunk egyben mintegy kétmillió mikroszkopikus atka otthona is, és ezek éjszaka lakmároznak a faggyúmirigyeink kiválasztotta olajokból és az éjszakai forgolódásunk során lehullatott bőrdarabkáinkból. Csak a párnánkban van vagy negyvenezer ilyen. (Számukra a fejünk egy nagy, zsíros gubanc.) És ne higgyük, hogy a dolog megoldható egy tiszta párnahuzattal! Az ágyban élő atkák számára a legszorosabban szőtt szövet is olyan, mint nekünk, mondjuk, egy hajó vitorlakötélzete. Ha a párnánk hatéves (ez a párnák átlagéletkora), akkor tömegének egytizedét „levedlett bőrünk, élő és halott atkák és azok ürüléke” teszi ki.

329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: atka
83 hozzászólás
Kuszma>!

Egyes higiéniai ügyekben visszafejlődtünk. Dr. Maundernek az a véleménye, hogy amióta egyre alacsonyabb hőmérsékleten használható mosóporokat használunk, egyre jobban szaporodnak a nemkívánatos kis élőlények. Ő ezt így fogalmazza: „Ha tetves ruhát alacsony hőmérsékleten mosunk, annyit érünk el, hogy tisztább tetveink lesznek.”

329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mosópor · tetű
17 hozzászólás
sztimi53>!

Könnyen elsiklunk afelett, hogy az élet egyszerűen van. Emberként úgy érezhetjük, mindennek kell hogy célja legyen. Terveink, törekvéseink, vágyaink vannak. A lehető legteljesebb mértékben, állandóan ki akarjuk használni a részegítő létezést, amit ajándékba kaptunk. De miből áll egy zuzmó élete? Élni akarása mégis éppoly erős, mint a miénk, sőt, jó érveim vannak rá, hogy kijelenthessem: még erősebb. Ha nekem évtizedeket kellene töltenem bolyhos kinövésként egy kövön az erdőben, nem hiszem, hogy sok kedvem lenne így folytatni.

304. oldal, 22. fejezet - Agyő, világ! (Akkord, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: élet · életkedv · zuzmó
9 hozzászólás
Kuszma>!

Nem túl jó ötlet nagyon mélyen belemerülni saját mikrobáink világába. Louis Pasteur, a nagy francia vegyész és bakteriológus annyira megszokta, hogy ezeket vizsgálja, hogy minden elé tett fogást nagyítóval nézett meg, mielőtt hozzákezdett volna – valószínűleg nem sok vacsorameghívást kapott.

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Louis Pasteur
sztimi53>!

A szénatom azért különleges, mert szégyentelenül összeáll bármelyik elemmel. Ő az atomok világának aranyifjúja, amely rengetegféle társával (sőt, saját magával is) kapcsolatot létesít.

231. oldal, 16. fejezet - A magányos bolygó (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: atom · szén
8 hozzászólás
sztimi53>!

Bőrünk sejtjei például halottak. Kellemetlen, de igaz gondolat, hogy külső felületünk halott. Egy átlagos méretű felnőtt mintegy 2 kilogramm halott bőrt cipel magával, és ennek több milliárd apró pelyhe foszlik le rólunk minden nap. Ha legközelebb végighúzzuk az ujjunkat a polcon felgyülemlett porban, jusson eszünkbe, hogy ennek nagy része emberi bőrből származik.

336. oldal, 24. fejezet - Sejtek, (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: bőr · por
3 hozzászólás
sztimi53>!

A fizikusok hírhedten gúnyosan tudnak bánni a más területet tanulmányozó tudósokkal. Amikor a nagy osztrák fizikust, Wolfgang Paulit felesége elhagyta egy vegyész kedvéért, a fizikus egyszerűen nem akarta tudomásul venni a szomorú tényeket. Így panaszkodott egy barátjának:
– Ha egy matadort választott volna helyettem, azt érteném. De egy vegyészt…
Rutherford megértette volna az érzéseit. Egyszer azt mondta: – Csak kétféle tudományt ismerek: a fizikát és a bélyeggyűjtést.

133. oldal, 9. fejezet - A hatalmas atom (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: fizika · fizikus
4 hozzászólás
sztimi53>!

Ha valaki egészséges, tisztálkodási szokásai pedig átlagosak, akkor körülbelül egybillió baktérium legelészik rajta, százezer minden négyzetcentiméternyi bőrfelületen. Megélnek a naponta ledobott körülbelül tízmilliárd bőrdarabkánkból, valamint pórusainkból és testnyílásainkból távozó ízletes olajokból és ásványi anyagokból. Mi vagyunk számukra a legjobb svédasztal, ami ráadásul még meleg és mozog is. És mit kapunk tőlük cserébe? A testszagot.

274. oldal, 20. fejezet - Kicsi világ (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: baktérium · testszag
1 hozzászólás
sztimi53>!

* Az óriás tintahal emészthetetlen részei, különösen a csőre, összegyűlik az ámbráscet gyomrában, és ámbrát alkot, ami a parfümök rögzítőanyaga. Amikor az olvasó legközelebb beszórja magát Chanel parfümével (ne olvassa tovább, ha nem), jusson eszébe, hogy egy láthatatlan tengeri szörny esszenciájával kerül testi kapcsolatba.

257. oldal, 18. fejezet - A tenger hullámai (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: ámbráscet · bálna · parfüm
2 hozzászólás
sztimi53>!

A fizikusok tehát egyre nagyobb és hatékonyabb gépeket építettek, és segítségükkel számtalan részecskét és részecskecsaládot találtak, vagy legalábbis sok ilyen létezésére következtettek; megjelentek a müonok, pionok, hiperonok, mezonok, K-mezonok, Higgs-bozonok, közvetítő vektorbozonok, barionok és tachionok. Ez még az atomfizikusoknak is sok volt egy kicsit. Egyszer Enrico Fermitől megkérdezte egy diákja egy bizonyos részecske nevét. A professzor így válaszolt: „Fiatalember, ha képes lennék megjegyezni minden részecske nevét, botanikusnak mentem volna.”

154. oldal, 11 fejezet, Mark Mester Kvarkjai, Akkord, 2006.

Kapcsolódó szócikkek: Enrico Fermi · fizikus · Higgs-bozon
9 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Cham – Daniel Whiteson: Az Univerzum – gyakran ismételt kérdések és válaszok
Larry Gonick – Mark Wheelis: Képregén
Jorge Cham – Daniel Whiteson: Halványlila gőzünk sincs
Giulia Enders: Bélügyek
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”
Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai
Randall Munroe: Hogyan…
Randall Munroe: Mi lenne, ha?
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Larry Gonick: Képregényes világtörténet 1.