Jegyzetek ​egy nagy országról 26 csillagozás

Bill Bryson: Jegyzetek egy nagy országról

Bill Bryson sajátságos szemüvegén keresztül már vethettünk egy pillantást Angliára (Jegyzetek egy kis szigetről), most Amerikát vizsgálhatjuk meg vele. Húszévnyi angol élet után költözött haza feleségével és négy gyerekével Amerikába – pontosabban Új-Angliába, ahol az ember nem zárja be a házát, ha elutazik, sem az autóját, ha vásárol. Ez nem a való világ – értesül Bryson egy New Yorkból odaszármazott szomszédasszonytól –, ez New Hampshire. Persze itt sem fenékig tejfel minden, mert ha az ember hatra kap időpontot a fogorvostól, az hajnali hat órát jelent… Bill Bryson mindenre képes rácsodálkozni. Jól fogjuk érezni magunkat a társaságában most is.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Európa, Budapest, 2002
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630772574 · Fordította: Pék Zoltán

Kedvencelte 7

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

saribo>!
Bill Bryson: Jegyzetek egy nagy országról

Ezt a könyvet egy született amerikai írta, aki 20 évet élt Angliában, majd visszatérve az Egyesült Államokba egy angol hetilapba kezdett el rövid kis cikkeket, jegyzeteket írni az amerikaiakról és (Észak) Amerikáról.
Így könyvbe összegyűjtve ezeket a cikekket meglehetősen töménynek bizonyultak, és nem is voltak egyenlő színvonalúak. Érezhető volt rajtuk, hogy minden héten kellett egy cikket produkálni, akkor is ha éppen volt mondanivalója a szerzőnek, és akkor is ha netalántán nem. Az is érezhető, hogy nem mostanában, hanem jó húsz éve születtek ezek az írások, némely jelenségről, pl videokölcsönző és társai már biztosan nem születhetnének napi aktualitással bíró cikkek.
Ennek ellenére nagyon sok olyan témát érint, amire csak annyit tudtam reagálni: „aha” ez tényleg így van, de jóóó, hogy nem csak én gondolom illetve látom így és húsz eltelt év ellenére az írások többsége ma is aktuális témákat, furcsaságokat jár körül.
Bill Bryson amerikai születése ellenére teljesen kívülállóként tudja nézni Amerikát, nem keveset gúnyolódik, élcelődik bizonyos szokásokon, de nem durván, inkább humorral átitatva teszi, ez is szimpatikus volt – bár azt nem tudom, milyen fogadtatásban részesülne ez a könyv az amerikai közönség körében.

bozs>!
Bill Bryson: Jegyzetek egy nagy országról

Cikkeket olvastam, aminek legtöbbjén jókat kacagtam. Az egyikben kicsit odaüt Amerikának, a másikban kicsit megsimogatja. Jó tudni, hogy ott sem fenékig tejfel minden és az adóbevallás kitöltését sem rázzák ki a kicsi ujjukból.

Parlandorka IP>!
Bill Bryson: Jegyzetek egy nagy országról

Ez megint egy olyan könyv, ami lehetett volna akár nagyon jó is, de valamiért mégsem lett az.
A szerző az Egyesült Államokban született, Angliába nősült, aztán húsz év után a család visszaköltözött az USA-ba. Természetes hát, hogy rácsodálkozik a fiatalkora óta bekövetkezett változásokra. Csakhogy ezt megírhatta volna játékosan is, sok humorral – ahogy egyébként a fülszöveg ígéri –, de ehelyett az Angliába küldött tárcák szinte mind arra futnak ki, hogy bezzeg ott, vagy legalábbis bezzeg gyerekkorában. Persze lehet, hogy ha én angol lennék, én is azt szeretném olvasni egy Amerikáról szóló jegyzetgyűjteményben, hogy Anglia mennyivel jobb, de így kívülállóként a legtöbb cikket kissé unalmasnak találtam.
Ugyanakkor sok olyan dologra is rávilágít, ami akkor, a ’90-es években már jelen volt az Államokban, mostanra pedig világszerte probléma lett, mint például az energiapazarlás vagy a túlvásárlás.
Összességében, ha nem próbálja az ember szórakoztató olvasmányként olvasni, akkor egy elég érdekes kormetszetet kap a húsz évvel ezelőtti Amerikáról.

lotti531>!
Bill Bryson: Jegyzetek egy nagy országról

Az egyik kedvenc Bryson könyvem, tetszik ahogy bemutatja az amerikai hétköznapokat. Szeretem Bryson stílusát, több jelenet is van amit szoktam idézni.

Szencsike P>!
Bill Bryson: Jegyzetek egy nagy országról

A történetek nem maiak, de nagyon mókásak. Az amcsik meg furák, de ezt eddig is tudtuk :)

clarisssa P>!
Bill Bryson: Jegyzetek egy nagy országról

hát, nem vitatom, van stílusa, no meg humorérzéke is a pasinak, de néhány cikk után már kezdett kicsit unalmas lenni a folyamatos méltatlankodás és nyafogás. nem véletlen, hogy két kis irománya is csak arról szól, hogy jaj, hát most nem írok semmit, csak szinonimákat arra, hogy igazából nagyon is jó ám amerikainak lenni – gondolom ezzel próbálta kompenzálni a folyamatos kritizálást.


Népszerű idézetek

saribo>!

Az emberek annyira megszokták, hogy mindenért kocsiba ülnek, hogy eszükbe sem jut kicsomagolni a lábukat és megnézni, mire képes az a páros végtag. Néha már nevetséges, ami megy. A minap egy Etna nevű kisvárosba mentem a zongoraórára járó gyerekemért, amikor egy kocsi állt meg a helyi posta előtt, egy férfi ugrott ki belőle és rohant be a postára (és persze járva hagyta a motort – ez olyasmi ami mérhetetlenül megvisel engem). Három-négy pedig lehetett bent, majd kijött, beszállt, vezetett pontosan hat métert (nem volt jobb dolgom hát lemértem) a szomszédos vegyesboltig, ahol megint kiugrott, és a motort megint járva hagyta.
És a lényeg, hogy a férfi fittnek látszott. Biztos vagyok benne, hogy hihetetlen távolságokat lekocog, fallabdázik meg mindenféle egészséges gyakorlatokat végez, de abban is ugyanilyen biztos vagyok, hogy mindenhová kocsival megy. Őrület. A minap az egyik ismerősünk arról panaszkodott, milyen nehéz helyi tornaterem előtt parkolóhelyet találni. Hetente többször jár oda, hogy a gyaloglógépen járjon. A tornaterem, ha sokat mondok, hat perc séta a háza ajtajától. Megkérdeztem hát, miért nem megy gyalog a tornaterembe, és tapos hat perccel kevesebbet a gépen.
Úgy nézett rám, mintha tragikusan egyszerű lélek lennék, és így felelt: – De a gépen programra gyalogolok, ráadásul beállíthatom a nehézségi fokot. – Nekem eszembe sem jutott, hogy a természet e tekintetben milyen figyelmetlen és tökéletlen.

126. oldal

saribo>!

Elborzadva jöttem rá, hogy amikor egy amerikai barátom meghív egy sörre, akkor pontosan így is érti: egy sör. Háromnegyed óráig szürcsölgetjük, végül szegény sör már nem bírja tovább és elfogy, s akkor a barátom hozzám fordul: „ Hé, ez aztán jólesett! Jövőre megismételjük!” Nem hiszem hogy itt bárki – bár-ki – lenne olyan kicsapongó, hogy három sört megigyon egy ültében. Az összes általam ismert ember alig-alig iszik, sosem dohányzik, úgy figyeli a koleszterinszintjét, mintha HIV-pozitív lenne, naponta kétszer elkocog Kanadáig meg vissza és korán lefekszik.

114. oldal

saribo>!

Vannak bizonyos pillanatok, amikor az amerikai élet közvetlensége próbára teszi a türelmemet. – például, amikor egy pincér közli velem, hogy a neve Bob, és ma ő fog kiszolgálni, még mindig erős kísértést érzek, hogy azt mondjam: „ Csak egy sajtburgert akarok, Bob, és nem egy új barátot”,- de zömében tulajdonképpen megszerettem. Talán mert valami sokkal mélyebb dolgot jelképez.
Tudják, nem tiszteletlenségről van szó, hanem egy őszinte, általános feltevésről, miszerint mindenki egyenlő. Szerintem ez klassz.Bill vagyok a szemetesnek. Bill vagyok az orvosomnak. Bill vagyok a gyerekeim igazgatójának. Nem néznek le. Én sem nézem le őket. Szerintem ennek mindenütt így kéne lennie.

152. oldal

saribo>!

Teljesen hamis képet festenék az amerikaiakról, ha azt mondanám, hogy imádják a szabályokat, de kétségtelenül tisztelettel viseltetnek irántuk. Úgy viszonyulnak a szabályokhoz,mint az angolok a sorban álláshoz: elviselik mint olyasmit, ami alapvető a civilizált és rendezett társadalom működéséhez.

42. oldal

saribo>!

Érdekes megjegyezni, hogy szinte minden találmány, mely a mindennapi élet küzdelmeit hivatott enyhíteni – mozgólépcső, automata ajtó, személyszállító lift, hűtőgép, mosógép, fagyasztott ételek, gyorsételek – , vagy az Egyesült Államokban született meg, vagy itt honosodott meg először széles körben. Igazából az ameriakaiak úgy hozzászoktak a munkaspóroló találmányok folyamatos özönéhez, hogy az 1960-as évekre már elvárták, hogy mindent a gépek végezzenek helyettük.

196. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A marsi
J. D. Robb: Halálos testvériség
John Grogan: Marley & Mi
Sarina Bowen – Elle Kennedy: Us – Mi
Jeaniene Frost: Karó és sírhant
Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök
Janet Evanovich: A négy fejvadász
B. N. Toler: Lélekvesztők
Susan Elizabeth Phillips: Várom a párom
John Grogan: Marley meg én