A ​Walk in the Woods 14 csillagozás

Rediscovering America on the Appalachian Trail
Bill Bryson: A Walk in the Woods Bill Bryson: A Walk in the Woods Bill Bryson: A Walk in the Woods Bill Bryson: A Walk in the Woods Bill Bryson: A Walk in the Woods Bill Bryson: A Walk in the Woods

Back ​in America after twenty years in Britain, Bill Bryson decided to reacquaint himself with his native country by walking the 2,100-mile Appalachian Trail, which stretches from Georgia to Maine. The AT offers an astonishing landscape of silent forests and sparkling lakes--and to a writer with the comic genius of Bill Bryson, it also provides endless opportunities to witness the majestic silliness of his fellow human beings.

For a start there's the gloriously out-of-shape Stephen Katz, a buddy from Iowa along for the walk. Despite Katz's overwhelming desire to find cozy restaurants, he and Bryson eventually settle into their stride, and while on the trail they meet a bizarre assortment of hilarious characters. But A Walk in the Woods is more than just a laugh-out-loud hike. Bryson's acute eye is a wise witness to this beautiful but fragile trail, and as he tells its fascinating history, he makes a moving plea for the conservation of America's last great wilderness. An… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Black Swan, London, 2015
338 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781784161446
>!
Random House, 2012
ASIN: B009GBVCAG · Felolvasta: Rob McQuay
>!
Transworld, London, 2010
370 oldal · ASIN: B0035OC826

3 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
Bill Bryson: A Walk in the Woods

Bill Bryson: A Walk in the Woods Rediscovering America on the Appalachian Trail

Senkit ne tévesszen meg, hogy ezt a könyvet látszólag egy évig olvastam hallgattam – meg tudom magyarázni. A férjem nagy rajongója Bill Brysonnak, és már egy ideje erőltette, hogy nekem is nagyon tetszene, plusz egy ideje rászoktunk*, hogy hosszú utak alkalmával ne NannyOgg Industrial és Hajmetál Party Mixét hallgassuk**, hanem hangoskönyvet, ami mindkettőnket érdekel. Ésszerűnek tűnt Bill Brysont is elővenni, ráadásul az Appalache Trail egy (méretarányaiban röhelyesen apró) részét 2016-ban mi is lenyomtuk, szóval a kapcsolódási pont is megvolt. Ami nem volt meg, az az út hossza a hangoskönyvéhez képest, úgyhogy az utolsó egy óra tavaly óta várakozott, mire én azt mondtam tegnap, hogy illendőség ide vagy oda, én meghallgatom az ember nélkül. (Ő amúgy már úgyis olvasta.) Így, leérveltem, e.

Mint tapasztalt és megrögzött túrázó-sátrazó-medvék között alvó-hegyremenő-völgybe szálló-mocsáron át vágtató-hátizsákozó entitás, akinek annyi túracucca és felszerelése van, hogy simán túlélne zombitámadás esetén – kb. bármilyen éghajlaton –, akkor érzi jól magát, ha leszakad a válla a nap végén és gázfőzőn főzi a zacskós krumplipürét – holott amúgy valszeg túlzottan is egészségeskaja-freak –, majd éjszaka arra ébred a sátorban, hogy a békésen hortyogó kutya lába a szájában van, na, ez az én könyvem. :) Átérzem a frusztrációt, amikor élve felzabálnak a rovarok; a csodálatot, amikor egyedül vagy az erdőben és napokig nem találkozol senkivel; a feszültséget, amikor éjszaka valami motoz odakint, és tuti, hogy nem mókus***, és számvetést csinálsz, hogy biztos minden kaját és kencét kívül hagytál-e, vagy várd-e a medvét – esetleg a T-Rexet –, amint beszagol a sátorba; az elégedettséget egy szép és közepesen megterhelő nap után; a csalódást egy pocsék és nagyon megterhelő nap után; amikor a zacskós tészta igazi hagymával és kolbásszal feljavítva a karácsonyi menüvel vetekszik (akkor is, ha három napja ez a vacsora)… szóval ismerem én ezt. Bill Bryson mondjuk ugyanannyit szenved, mint nem, útitársa pedig sokkal többet szenved, mint nem, szóval a könyvben én lennék az egyik epizódszereplő, aki mosolyogva köszönti a hegyre felfelé szuszogva igyekvő párost, mikor leelőzi őket, Katz-ből valszeg heves anyázást kiváltva ezzel. De ez is csak hegy függvénye, van az a meredekség, amikor én is utálok mindenkit, aki nem fullad meg, szóval mondom, ismerem én ezt.

Ahogy pedig ez a Bryson mesél, attól lefordulok a székről nevettemben, ennyire egyszerű. Jó sztori, baromi jó stílus, egyszerűen szuper felolvasó – de komolyan, ennyire jól előadott hangoskönyvet még nem hallgattam! –, ismerős téma, ismerős tájak, ismerős érzések. Tökre betalált. El fogom olvasni papírban is. (Sőt, lehet, hogy a filmet is megnézem.)

…és egyszer szeretnék legalább annyit megtenni abból az ösvényből, hogy egy normális méretarányú átnézeti térképen a táv többnek látszon, mint egy kissé elnyújtott pont. :D

*kényszerített
**egy csipetnyi, teljes átéléssel ordított és az anyósülésen a lehetőségekhez képest helyben előadott Lady Gagával, rendszerint úgy a 3. óra környékén
***többnyire tuti, hogy mókus

>!
Random House, 2012
ASIN: B009GBVCAG · Felolvasta: Rob McQuay
entropic P>!
Bill Bryson: A Walk in the Woods

Bill Bryson: A Walk in the Woods Rediscovering America on the Appalachian Trail

Többen is ajánlották nekem ezt a könyvet a molyon a Wildról írt igencsak negatív értékelésem kapcsán, mondván, hogy ez sokkal jobb, mint a Wild (ami szar), és most elolvastam, és tényleg sokkal jobb.

Amúgy is érdekelnek a gyaloglós-könyvek, mert a kedvenc hobbim a gyaloglás. Szeretek hegyeken meg dombokon is gyalogolni, de a hegyek lehetőleg legyenek max. 1500 méter magasak (egyszer voltam a Magas-Tátrában – az már sok volt. 2000 méter körüli hegyeken már folyton úgy éreztem: a francba, itt bármikor meghalhatok, és emlékszem, volt olyan is azon az úton, hogy én valahol lejjebb maradtam, míg az útitársam még ment valahova magasabbra; én nem akartam menni, és nem lustaságból).

De mindegy, hogy hegy vagy völgy vagy város, én úgy szeretek gyalogolni, hogy estére hazaérjek, vagy oda, ahol épp megszálltam; szeretek lezuhanyozni és ágyban aludni, meg ilyenek.

Szóval nekem az efféle, ezermillió kilométeres túrák rém egzotikusak, és Bill Bryson előadásában is kellemesen egzotikus volt ez az útleírás arról, hogy milyen volt, amikor ő meg egy haverja nekiálltak végigjárni az Appalache-ösvényt, és nagyjából egy egész nyári szezont töltöttek azzal, hogy az ösvény különböző részein gyalogoltak, hol többnapos vagy -hetes, hol pedig egynapos túrák során. Ja, és persze nem járták végig, de teljesen egyetértek a szerzővel meg a haverjával: kb. 1300 km-t megtenni a 3400-ból is elég jó teljesítmény.

Főleg Amerikában, ami valószínűleg a világ leginkább gyalogosellenes országa, ahol az emberek 100 méter kedvéért is kocsiba ülnek; ahol kirándulni is úgy mennek, hogy elautóznak az akármilyen hegy vagy nemzeti park infoközpontjáig, vesznek pár hűtőmágnest, sétálnak 200 métert a környéken, aztán leülnek piknikezni; és ahol amúgy is gyanús mindenki, aki gyalog van.

De közben meg valószínűleg sehol máshol nincsenek a világon 3400 kilométeres túraösvények – nem sok ország van, ahova ennyi kilométer belefér.

Nagyon tetszik, ahogy Bryson érzékelteti ezt Amerikáról – hogy mennyire kocsifüggő minden, de hogy közben mennyire nagyon is megvalósítható, hogy az ember akár hetekre eltűnjön a vadonban. Ami félelmetes és változékony, és én se igen szeretnék eltűnni benne.

Amúgy meg mit lehet írni egy gyaloglásról, lett légyen az bármilyen hosszú? Nem sokat. Az idő legnagyobb része azzal telik, hogy mész előre, és őszintén – a legtöbb fa ugyanolyan, a legtöbb kaptató fárasztó, és sokszor még kilátás sincs a végén, és tényleg az a nap fénypontja, amikor valami forráshoz vagy pihenőhelyhez érsz. Emlékszem, ezt kritizáltam régen a Wild kapcsán, hogy Cheryl Strayed mennyire nem tud a vadonról/gyaloglásról írni, de az azóta eltelt négy év alatt gyalogoltam már újabb kb. 14 000 kilométert, és hát na, annak nagy része nem volt olyan, hogy mesélnék róla az unokáknak, de mégis jó volt, mert csak – mert még a legegyhangúbb vagy legfárasztóbb gyalogos kilométer is jobb annál, mint amikor csak a seggemen ülök. Szóval megértem, hogy Bryson könyve főleg nem az ösvényról szól, hanem a minden-másról: az ösvény történetéről; egy adott szakasz vagy konkrét hegy különös vagy félelmetes időjárásáról vagy izgi földrajzáról; a kellemesen vagy kellemetlenül fura fazonokról, akikkel az ösvényen találkozni lehet; meg hasonlókról, és igen érdekes és sokszor szórakoztató volt minderről olvasni.

3 hozzászólás
kismedve>!
Bill Bryson: A Walk in the Woods

Bill Bryson: A Walk in the Woods Rediscovering America on the Appalachian Trail

Ismét nem csalódtam Bill Brysonban. Ez egy újabb könyv amelyben élvezhetjük a karcos iróniával jócskán megspékelt humorát. Ami a legjobb, hogy mindeközben, olyan mintha mi is ott lennénk az erdőben fáradtan, éhesen és elázottan.
Fantasztikus könyv nem csak azoknak akik szeretnek túrázni.

maneki_neko>!
Bill Bryson: A Walk in the Woods

Bill Bryson: A Walk in the Woods Rediscovering America on the Appalachian Trail

Néhol élveztem, néhol kicsit untam. Egymást váltogatják benne azok a részek, mikor konkrétan a hegymászás közbeni kalandjaikról ír, és azok, amelyekben mindenféle ismertetővel szolgál az adott helyek jellegzetességeiről, történetéről, a növény- és állatvilágról. Ez utóbbi is szükséges, természetesen – ráfér az emberre egy kis ismeretterjesztés, emellett többször felhívja a figyelmünket arra, hogyan pusztul a természeti környezet –, nekem mégis a túrakalandok nyújtották a több szórakozást.
Bryson társa, Stephen Katz volt a legjobb figura az egész könyvben. Az ő bénázása, folytonos morgolódása, és gyilkos humora mindig felvidított. Humorérzékben az író sem szenved hiányt; talán James Herriot könyvein röhögtem utoljára ilyen jókat – habár Bryson humora kevésbé szalonképes. :-)
Ha kevesebb lett volna benne az száraz ismeretanyag, és több a jó humorral fűszerezett cselekmény, akár ötöst is adtam volna rá.


Népszerű idézetek

maneki_neko>!

All the books tell you that if the grizzly comes for you, on no account should you run. This is the sort of advice you get from someone who is sitting at a keyboard when he gives it. Take it from me, if you are in an open space with no weapons and a grizzly comes for you, run. You may as well. If nothing else, it will give you something to do with the last seven seconds of your life.

Bill Bryson: A Walk in the Woods Rediscovering America on the Appalachian Trail

maneki_neko>!

Nearly everyone I talked to had some gruesome story involving a guileless acquaintance who had gone off hiking the trail with high hopes and new boots and come stumbling back two days later with a bobcat attached to his head or dripping blood from an armless sleeve and whispering in a hoarse voice, „Bear!” before sinking into a troubled unconsciousness.

Bill Bryson: A Walk in the Woods Rediscovering America on the Appalachian Trail


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Two in the Bush
Saul Austerlitz: Generation Friends
Christina Lauren: Something Wilder
Susan Elizabeth Phillips: It Had to be You
John Steinbeck: A Russian Journal
Janet Evanovich: Two for the Dough
Gerald Durrell: Golden Bats and Pink Pigeons
B. B. Easton: Skin
Homer Hickam: Carrying Albert Home
Ree Drummond: The Pioneer Woman