Biblia 93% 259 csillagozás

Valószínûleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Világon. A földlakók minden bizonnyal hallottak már róla.

Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Harry Potter, jobban fogy, mint a Káma Szútra című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Stephanie Meyer bombaként robbanó majdnem-trilógiája: az Alkonyat, az Újhold, a Napfogyatkozás, és a Hajnalhasadás.

A Földközi-tenger Külső Keleti peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a Biblia már kiszorította a hatalmas Koránt, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét.

Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: SZENT BIBLIA.

Szerintem aki azt mondja hogy a Bibliát úgy kell olvasni, hogy a hit előfeltétel, az nagyban téved. Vagy csak téríteni akar. Én fordítva gondolom. Nem más mint egy izgalmas évezredeken átívelő történet kezdve a teremtéssel, végén befejezve egy izgalmas „harccal”. Pont olyan mint a Gyűrűk Ura az előtörténeteivel együtt. Ahhoz sem kell hinni Eru-ban meg a tündékben, hogy élvezni kelljen. Én pont úgy gondolom, hogy a vallási „maszlag” nélkül is egy élvezetes könyv. És sztem ha az ember nem hisz benne sokkal objektívebb lesz ezáltal rá. De ez az én véleményem, és tiszteletben tartom a többi emberét, akik itt nyilatkoznak róla.

az első bestseller…

írjunk róla ehhez hasonlóan épületességeket :D

pl. happy end a vége?! ezért csak 4 és fél *

Az egyik legtöbbet vitatott könyv. A legtöbbet olvasott. A legtöbb házban megtalálható (minimum egy példányban). Az irodalom alapja. Az egyik legrégebbi könyv. A legtöbb kiadást is talán ez a könyv élte meg…
egyáltalán nem véletlenül.
Lehet tagadni Isten létét és lehet más Istenekben hinni, de minden európai ember, és minden keresztény országban élő ember, a Biblia szerint él a mai napig. A Biblia szolgálja az alap erényeit, értékrendjét, neveltetésétől kezdve, tudattalanul is. A mai klisék a szeretetről, az érzésekről, az életről, mind ebből erednek. Coelho, Popper Péter, A. J. Christian és más olyan szerzők művei, akik ugyanazokat a mondatokat ismételgetik, mert az emberek szeretik hallani, hogy nincsenek egyedül. Hogy a világnak van értelme és, hogy amit éreznek vagy gondolnak az hova vezet vagy merre visz. Merre kell, hogy vigyen, hogy boldogok legyünk. Minden ilyen mondatban a Biblia szavai vannak, csak kicsit átértelmezve vagy átformálva.
A Biblia mindenben ott van, a motívumai, a gondolatai, kicsit átírva, de mégis ugyanúgy. A Bibliában minden megvan, ha történelemkönyvként olvassa az ember, akkor úgy, ha tanulni szeretné belőle az életet és a szeretetet, akkor úgy.
Elképesztő, hogy ez az egyetlen könyv képes egy egész világot mégis így megosztani. Háborúkat előidézni, és hatalmat adni, azt nem megérdemelt kezekbe.
Talán az egyik legzseniálisabb mű, ami valaha is íródott.

4,56-os átlagot értél el, Uram, a könyveddel! 0,44%-ot még javítanod kellene, mert evilági írók Eléd kerültek! :-)

Avagy idézet az „uristen@menny.hu”-ból:
„– Tök jó, csak egy kicsit bonyolult vagy! Mi ez a sok »lőn«, meg »vala«? Ez a baj a könyveddel is!
– Igen? Nem érthető?
– Háááát, nem egészen…
– Különben jó volt, sírtam is rajta. Csak a vége sz@r. Én is írok egyet… De már a teremtésnél elakadtam…”

Mit mondjak erre, amúgy formailag igen, de tartalmilag nem post-keresztény állapotomban, felebarátaim? :-)

Ez az a könyv, amit szerintem egy életen át olvasni fogok. Újból és újból előveszem, amikor csak szükségét érzem. Volt úgy, hogy rossz passzban voltam, vagy éppen nem ment a tanulás, a munka, akkor elővettem a Bibliámat, belelapoztam és elkezdtem olvasni belőle. Számomra mindig lelki feltöltődést, felüdülést okoz, mindig tartogat valami újabbat. Egyszerűen csak annyit mondanék:
"Örök érvényű az Úr határozata,
nemzedékről nemzedékre száll
szívének gondolata."

Egyszer azt hallottam, hogy a Biblia használati utasítás az élethez. Csak a használati utasítások sem mindig egyértelműk. De nagyjából igaz. Nekem alapkönyv, napi olvasmány, nyugtató. Arra a bizonyos „lakatlan szigetre” ezt vinném.

Soha nem volt tőlem idegen ez az írás, és bár többször is fontolgattam, mostanáig nem találtam rá lehetőséget, hogy elejétől végéig tényleg végig is olvassam, hogy ne csak részeket ismerjek belőle. De találtam egy kihívást, ami ezzel volt kapcsolatos, sőt, még a 90 napot is bepróbáltam, és majdnem sikerült is, csak 2 napot csúsztam, a lényeg, hogy most ennek kapcsán rákényszerítettem magam, hogy ha törik, ha szakad, a végefelé még ha furán néznek is rám BKV-n, hogy mit olvasok, végig fogom olvasni és kész. Ezúton is hálás köszönet a kihívás kiagyalójának, erőt adott, hogy meg tudjam csinálni.
Most, hogy végigolvastam és már nem csak részeit ismerem, úgy gondolom, mindenképp megérte. Egy (jókora) darabka történelem, néhol szórakoztató, néhol izgalmas, néhol már az 5. sornál nem tudom követni és vissza kellett olvasni, stb. Történelmi tanulmányaim is visszaköszöntek, szólások és közmondások, amiknek ez a könyv az eredete, érdekes volt olvasni, miket ismertek az akkor élt emberek, volt, amiről nem is gondoltam volna. 10 évig énekeltem egy gospel kórusban, énekeltünk magyar nyelvű gitáros miseénekeket is, ezeknek a zenéknek az eredetét is jó volt felismerni az egyes részekben. Jó volt olvasni, ki mennyiben adta hozzá saját emberi tulajdonságait, gondolatait az eseményekhez, és bizony, azokat a részeket is érdekes volt felfedezni, amikből a „világvége-jósolgatók” – 1-1 rész hibás kiragadása okán – téves következtetéseket vontak le és vonnak le mind a mai napig a végítélet kapcsán.
Isten csak egy könyvet írt, de elég volt, hogy best seller legyen. Ez a könyv sok ellentét forrása, de úgy, hogy akik hivatkoznak rá, akár ellene, akár mellette vannak, többségük csak részeket ismer belőle. Pedig mindkét oldalnak bölcsebb lenne előbb elolvasni tényleg az egészet, legalább egyszer, hogy ne csak részekre hivatkozzanak, és ne csak „mások mondják” alapon ismerjék.

Sokszor olvasom. A kedvenceim között van jópár zsoltár, egyébként az ószövetség sokszor nehéz, értelmezni, átlátni, saját helyzetre vonatkoztatni. Az újszövetség meg azért tud nehéz lenni, mert már néha századszor jön elő egy-egy rész, és mégis keresni kéne hozzá egy új aspektust.
Nem tudom, és nem is akarom az elejéről a végéig elolvasni, pedig sokféle beosztás létezik. Meg akaraterő… de nem érzem feltétlenül szükségesnek.
Viszont sokszor volt már jó élményem, amikor csakúgy kinyitottam, és pont olyan helyen nyílt ki, ami aktuális volt, és segített, és igencsak megmosolyogtam az Öregurat odafönt. Azért tud valamit.

Református általános iskolába jártam, így elég jól kellett ismernünk a Bibliát, szóval nagyjából az egészet olvastam, bár azért nem mondanám, hogy minden betűjét ismerem. Azt hiszem, ez olyan könyv, aminek bizonyos részeit tényleg nem árt mindenkinek ismernie, akkor sem, ha nem keresztény.