18. századi memoárirodalmunk egyik legmegrázóbb műve Bethlen Kata Önéletírása. Saját életének egymást követő tragédiái, betegségei, házassága, férje és gyermekei halála, családtagjaitól elszenvedett megaláztatásai és mindemellett Erdély gondjai, a korszak küzdelemre kényszerítő nehézségei rajzolódnak ki emlékirata lapjain. Mártíromságra hajlamos természete a vallásosságban keres menedéket. Memoárjából nemcsak a magára maradt asszony keserű sorsát ismerjük meg, hanem több század messzeségéből fölfénylenek a korabeli Erdély mindennapos gondjai: birtokviszonyok, természeti csapások, kollégiumok, könyvtárak, diákok, prédikátorok sorsa.
„Árva Bethlen Kata – írja Németh László –, valahonnét az irodalomtörténet sarkából dereng a neve… Aki ezt az életrajzot írta, nemcsak nagy lélek, de nagy író, Mikes és Faludi közé illő. Íróságban kevesebbel marad el mögöttük, mint amennyivel lélekben felülmúlja őket. Őt ismerve, eggyel több okunk van a 18.… (tovább)
Bethlen Kata önéletírása 18 csillagozás
Várólistán 9
Kívánságlistán 1
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Árva Bethlen Katát és az ő Önéletírását annak idején elblicceltem az egyetemen – nem tudott versenyezni Ottlyk Györggyel, akinek csudálatosan egyedi stílusú önjellemzése és kissé immorális politikai kalandorságának epizódjai akkoriban közelebb álltak hozzám. Nem bánom, mert akkor átrohantam volna rajta, és öt perc múlva meg is feledkezem róla, most viszont már a maga helyén tudom értékelni.
Nem könnyű olvasmány a könyv: egyszerre kell megküzdeni az archaikus nyelvi stílussal és a szerző vallásos áhítatával. Bár önéletrajzként olvassuk, klasszikus értelemben vett önéletrajzi részei igen szűkszavúak. Gyermekségén például egyetlen bekezdésben átsuhan a szerző. Amiről igazán írni akar, az azoknak a testi és lelki próbatételek, lelki válságoknak a sorozata, amelyek első, eleve balsorsra ítélt házasságával kezdődtek 17 esztendős korában.
Önvallomása szokatlanul erőteljes és sodró lendületű – és tökéletesen megtévesztő. Árva Bethlen Kata ugyanis jóval több volt annál, mint ami a saját maga által rajzolt kép sugall.
Felületes olvasásra egy olyan nő képét látjuk, aki folyamatosan szenved és fohászkodik, és ez mi szemszögünkből borzasztóan passzív és kissé talán ellenszenves is. De ha jobban odafigyelünk a szövegre, itt-ott meghökkentő utalásokat találunk. Bethlen Kata egy-egy elejtett félmondatban megemlékezik különböző pártfogoltjainak taníttatásáról, építkezésekről, vagy arról, hogy mennyi enyv és rongy veszett oda a gazdasági épületeit elpusztító tűzvészben. Amit nem tudunk meg a szövegből, az az, hogy ezen pártfogoltak egyike Bod Péter református lelkész, az első magyar irodalmi lexikon szerzője vagy hogy az enyv és a rongy a birtokán álló papírmalom üzemeltetéséhez kellett, mert Árva Bethen Kata többek közt különböző könyvek nyomtatását is finanszírozta, sőt több, mint 500 kötetes könyvtárat gyűjtött össze. Rengeteget ír betegségeiről, de nem említi, hogy a korabeli Erdély legjobb szakembereitől tanult orvosi ismereteket, és hogy ezeket rendszeresen és eredményesen alkalmazta. Az sem közismert tény, hogy kéziratos orvosságos könyvet hagyott hátra, amely a kor legjobb, kipróbált receptjeit tartalmazta.
Szóval Árva Bethlen Kata korántsem volt gyenge, szánalomra méltó teremtés. De ezért a tudásért meg kell küzdeni az egész könyvvel, ami helyenként elég frusztráló feladat.
Egyébként az is feltűnő, milyen jó humora van, ha a katolikusok bosszantásáról van szó. Még hogy békanémítás meg holmi rézkeresztek…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Valószínűleg azóta terjedt el az a tény, hogy a lányok hisztisek, mióta egy férfi kezébe került ez a mű. Néha tényleg sajnáltm, néha meg felháborodtam. Azt a kálvinista mindenségit!
Ez az asszony olyan szerencsétlen volt, hogy órán nem jutott időnk arra, hogy beszéljünk róla.
Huhh… Nem tudom eldönteni, hogy sajnáljam szegényt, amiért olyan élete volt, amilyen, vagy utáljam az egészet. Utálni azért nem fogom, de az biztos, hogy egyhamar nem fogom megint a kezembe venni.
(Az a rész abszolút kiverte nálam a biztosítékot, amikor azért imádkozik Istenhez, hogy vegye el tőle a gyerekét, mert nem tudja katolikus hitben felnevelni. Mi van? Könyörgöm, ne hivatkozzon már mindenben az istenére. Az anyai ösztönökön nem kerekedhet felül a vallás. Vagy rosszul gondolom? Nem hiszem…)
Az órán beszéltek után sokkal jobban értem az írót és az indokait, a világlátását, mint csak önmagában a könyvből kiindulva, de olvasmánynak szörnyű, nem is tudtam befejezni. Kár, pedig valami jó is kisülhetett volna belőle.
+ 1 csillag a nyelvtörténeti érdekessége miatt,
+ 1 csillag a kultúrtörténeti és társadalmi információk miatt,
+ 1 csillag, mert támogatjuk a nő írokat,
– 1 csillag, mert nekem túl sok benne a könyörgés és az ima,
– 1 csillag részvétből, mert elég durva, hogy valaki az 59 évéből kb 19 évet beteg.
Hát így jött ki a 3 csillag.
Népszerű idézetek
Szüntelen való keserves nyavalyákkal töltöttem el az 1735. esztendőket is, de Isten kegyelme által mind fenn járva hordoztam: emellett sok kesergettetéssel. Hasonlóképpen az 1736. esztendőt Szent Mihály haváig: akkor énreám esett amaz doktorokat megszégyönítő negyednapi hideglelés, amely esztendő és kilenc hónap alatt annyira elgyötrött, hogy éppen az életet hogy meghagyta bennem: de az is unalmas volt.
Cselekedjed mindazokkal, akik tégedet szeretnek, azt az irgalmasságot, hogy választassanak el a világtól, s tebenned örvendhessenek.
93. oldal
Én megvallom, hogy emiatt is nem utolsó harca volt az elmémnek. Nem a személlyel volt pedig magával, akitől áspiskígyó mérge formán megsértettem;hanem magammal: mert nehéz az a veszett természetnek, hogy a váratlan és méltatlan, rút mocskokat békével tűrje: de nem csak tűrje, hanem szeresse azt, akitől így megbántatott, és minden jóval kívánjon annak lenni.
Tudom, hogy énirántam is sokféle ítéletet fognak tenni, aszerint, akinek mint lészen indulatja, de én azt meg is érdemlem, hogy ítéljenek énirántam, mert elhiszem, s tudom is bizonyosan, hogy én is sokszor ítéltem méltatlanul az én felebarátomról; melyet is idővel jobban megértvén, a dolgot megbántam, s most is bánok. Én még most is csak erőtelenségek alá vettetett ember vagyok, aki sokat hibázom cselekedeteimben, nem tehetem, nem is kívánom, hogy mások énirántam való ítélettételeket megfogjam. De az ítéletet jobb volna énreám bízni; mert engemet senki jobban és közelebbről nem esmér, mint magam, és minekelőtte az én Istenemtől való megostoroztatásom más emberek füleibe hatna, és ítélettételekre bocsáttatnék, megítélem én már akkor magamat Isten előtt az én lelkem esméretiben.
213. szakasz
Születtem ez nyomorúsággal teljes világra, az én Istenemnek jó tetszéséből, Bonyhán, 1700-ik esztendőben, Szent András havának 30-ik napján: mely kalendáriom szerént Katalin emlékezetére rendeltetett. Tetszett azért édes szüleimnek is a szent keresztségnek vize által való megmosattatásomkor ezt a nevet nékem adni, hogy a Krisztus vére által bűnbocsánatot váró hívek közé számláltatván, lenne a Krisztus tagját illető szent életre való serkentetésemre. Hozott pedig a felséges Isten e világra épp tetemekkel, Krisztuson fundált igaz hitben és vallásban való, s ez hazában szép rendben és méltóságban helyheztetett szülék által. Melyért utolsó pihenésemig dicsérlek tégedet, én Istenem.
Életemnek folyása / 6
Egy barát, éppen nagy böjtben lévén ott beszéd asztalnál, az húsvétra megszenteltetett báránynak és egyéb szentelt eledeleknek erejekről, a többi között, azt a csudálatos hasznát is mondá, hogy egyszer a megszenteltetett báránynak csontjából egy tóba esett volt valami részecske, s mindjárt a tóban lévő békák mind elnémultak, úgyhogy mindez mái napig is azon tóban egy béka sem rekeg. Melyre én is nevetvén mondám: Bizony igen akarom, hogy kegyelmed ilyen jó orvosságra tanított, mert én is eluntam itt a békák énekléseket hallgatni. Akkor is az én uram mindjárt mondá: Az Istenért, atyámuram, miért beszél kegyelmed a feleségem előtt ilyeneket; mert ha csak szert tehet reája, bizony megpróbálja.
36.
