A ​Million Suns (Across the Universe 2.) 86% 19 csillagozás

Nem tudja valaki mikor jön ki magyarul?

Az Across the Universet imádtam, úgyhogy kellőképpen koppantam, mikor a folytatás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A cselekmény központi eleme ezúttal is a nyomozás, a titkok feltárása és van egy újabb gyilkosunk is, akinek a kiléte felfedésre vár, és ez mind rendben is lenne, ha nem ilyen erőltetetten lenne kivitelezve. A nyomozás kiindulópontja, hogy kifejezetten Amy számára van egy kütyü amibe be van programozva, hogy kik nézhetik meg, és a kütyün egy videó látható, amiben kiderül, hogy az egyik jelenleg nem elérhető személy tud valami naaaagy, szörnyűűűséges titkot. DE azt természetesen nem mondja meg Amynek a videóban, hogy mi az a titok, hanem különböző nyomokat hintett el – mondanom sem kell, a nyomok keresésére, újabb videók találásra épül a cselekmény, mert ugyebár nehezen lehetne cselekmény, ha Amynek egyszerűen elmondják a videóban.
Újabb titkok derülnek ki fokozatosan, van, amelyik WTF pillanatot is okozott, aztán rájöttem, hogy nagyon nem okés, hogy már harmadszor játszotta el, hogy állított valamit a szerző, aztán bedobta, hogy az mégsem úgy van.
Akad, ami megint kiszámítható, de szerencsére van olyan, ami meglepetést okoz, Amy szörnyen idegesítő időnként, és a szerelmi szál sem az igazi. (Amúgy Amy mindig azzal jön, hogy nem akarja azért szeretni Eldert, mert nincs más korabeli a hajón, hát nem tudom, szerintem egy 17 éves lányhoz egy 20-21 éves srác nem öreg, ha ennyire kell neki a választék, de úgy látszik a YA könyvekben az.)

Az első kötet után milliónyi nyitott szál maradt, amiket itt egy újabb nyomozás során szépen felgöngyölítünk. Pörög a könyv nagyon, hasonlóan az elsőhöz Amy és Elder nézőpontja váltakozik, és az jó, hogy ha az egyik szál kevésbé érdekelt, akkor a másikuk biztosan valami olyat csinált, ami meg nagyon, úgyhogy nem unatkoztam sokat.

Az ember megint gondolkodhat, kombinálhat, hogy mégis mik azok a titkok az űrhajóról és a küldetésről, amiket a főhősök lassan kiderítenek, miközben az elejtett kenyérmorzsákat követik – néhányat megsejtettem, néhányat nem, de azt kell mondanom, hogy majdnem mindegyik ütött így is. Kicsit itt volt időhúzás néhol, hogy ne rögtön kapjuk meg a kirakós következő darabját, előtte még iderohangáltunk meg amoda, de szerencsére nem volt olyan nagyon zavaró. Közben pedig káosz uralkodik a hajón, ez is nagy problémát okoz, amit meg kellene oldani.

Elder csalódást okozott nekem itt, valahogy többet vártam tőle, folyamatosan azért izgultam, hogy lépjen már fel végre, mint igazi vezető, csapjon már oda a lázongó tömegnek, elvégre erre volt tanítva, de nem tette. Ez nagyon frusztrált végig. Mint karaktert azért továbbra is kedvelem, az összes hibájával együtt.
Azt hiszem, Amy jobban idegesítene, ha kicsit jobban figyelnék rá, de a pörgős sztori miatt az ő karakterére annyira nem is koncentráltam. :) Az továbbra is tetszik, hogy a szerelmi szál nincs letuszkolva a torkomon, szép lassan alakul.

Kíváncsi leszek, mi lesz a vége a dolognak, lesz-e még áll-leejtős fordulat, mert innen megint sokféleképpen alakulhat a sztori.

Annak ellenére, hogy angolul olvastam, ugyanúgy képes volt magával ejteni a történet, mint első alkalommal – és ez őszintén meglepett. Több kritikát is végigböngésztem, mielőtt belekezdtem az A Million Suns-ba, és azok alapján sokkal rosszabbra számítottam. Mert bár igen, voltak olyan részek amik nekem sem tetszettek, azt azért nem mondanám, hogy ez a kötet rossz lenne. Nem, valóban nem ugrotta meg azt a szintet, amit az első rész. Hogy miért? Mert sokkal egyszerűbb egy sorozat első kötetét tökéletesre megírni, mint a másodikat. Az első résznél még minden új és izgalmas, ismerkedünk a szereplőkkel. A második részben viszont már vannak elvárásai az olvasónak: az íróval és a történettel szemben egyaránt – és mivel ezek az elvárások emberenként változnak, nagyon nehéz mindenkinek megfelelni.
Ez az első könyv, amit angolul olvastam ki, és legnagyobb meglepetésemre ugyanolyan gyorsan sikerült befejeznem mint egy magyar nyelvű könyvet – és ez inkább Beth Revis remek, könnyen olvasható írásmódjának köszönhető, mint az én angoltudásomnak.

Bővebben itt: http://sophie-firkalapja6.webnode.hu/news/beth-revis-a-…

Hűha. A könyv 60 százalékánál körülbelül már azon járt az agyam, hogy az értékelést valami olyan dühös kiáltással kezdem, mint például a „HOGYAN LEHET ÍGY ELRONTANI EGY FANTASZTIKUS ELSŐ RÉSZT?!” és hasonlók.

De aztán a könyv végére értem, és elgondolkoztam a dolgon, és nem, akkora csalódás nem volt. Ennek ellenére, feleannyira sem élveztem, mint az első könyvet, és ez leginkább a két főszereplőnek köszönhető. Leginkább. Nagyon nagy mértékben.
(Valószínűleg sok spoiler lesz az értékelésben, de mindegyik tagek között lesz.)

Mert el nem tudom képzelni, hogy két ember hogy lehet ennyire buta. Elder idegesítő köti-az-ebet-a-karóhoz hozzáállása a Phydushoz iszonyatosan irritált; én nem hezitáltam volna, hogy visszaállítsam az embereket a drogra (bár én alapból le sem szedtem volna őket róla – akármennyire is inhumánus, tudom, de lássuk be, Eldernek nem volt meg a tehetsége/tudása/érzéke ahhoz, hogy megtartsa a rendet, éppen ezért volt hülyeség megpróbálkozni mégis ezzel). Amy pedig… igazából nem értem, mert a legtöbb clue-ra nagyon ügyesen rájött, erre spoiler Igazából nem tudom, miért volt mindenáron szükség Orion játékára, de meg tudom érteni, mert az első kötetből az jött le, hogy igen, ő pont ez a játszadozós típus.

Volt néhány logikai baki a könyvben (megint), köztük spoiler

Amy és Elder románca a mai napig totálisan hidegen hagy. Nem érzem a kémiát. Amy fel is veti a kérdést, hogy vajon azért szereti Elder őt és fordítva, mert nincs más választásuk? És tulajdonképpen ilyennek is hat a kapcsolatuk. Igen, lehet érezni, hogy vannak érzelmeik egymást iránt… de mint ahogy Amy is mondta, lehet, hogy ha lenne választék, akkor nem így alakult volna a dolog.

Ami még nagyon idegesített:
1. spoiler
2. spoiler

Szerencsére volt elég mystery a könyvben, hogy ne idegesítsen és untasson túlzottan, a könyv 65% tájékán indult be igazán számomra. A sok irritáló ponttal együtt is nagyon várom a következő részt, de az tuti, hogy most tartok egy kis szünetet. (És remélem, hogy Amynek és Eldernek is benő egy kicsit a feje lágya vagy legalább érdekesebbek lesznek.)

Imádtam az első részt,ezért is gondoltam nekiveselkedek angolul.Sajnos voltak benne dolgok,amik picit lehúzták ezt a könyvet.
Újabb titkok jönnek elő, a 2 főszereplő megint kutakodik, nyomoz, ami még mindig izgalmas,vajon mi lehet a nagy titok amit Orion tud(ott).
De emellett a hajón káosz van,élelmiszerhiány, az emberek lázongnak.Elder helyébe én is visszatettem volna a Phydust vagy keményebben irányítottam volna a felkelőket,különös a „barátját” csaptam volna le.Ráadásul hogy lehetett ilyen hülye?? spoiler
Amy is egyszer-kétszer túlreagálta a dolgokat,de vele nem volt különösebben bajom.Azt hogy ki volt a gyilkos,az már a végére sejthető volt,én hagytam volna meghalni.
Ettől függetlenül kíváncsi vagyok az utolsó részre, remélem jobb lesz.

nem volt rossz. egyszer olvasós könyv.

Sok időbe telt, mire kiolvastam, de örülök, hogy nem adtam fel az elején. A könyv egyharmadával nagyon lassan haladtam, de aztán beindultak az események, és beszippantott a könyv.
Egy kicsit furának találtam, hogy Orion ennyi nyomot hagyott Amynek, mért nem tudta egy üzenettel elmondani a lényeget???

A szereplők még mindig nem a szívem csücskei, de egyre jobban kedvelem őket. Tetszik, hogy Amy és Elder kapcsolata csak szépen, fokozatosan fejlődik,
Elder viselkedése helyenként zavart, szerintem bizonyos helyzeteket máshogyan is kezelhetett volna. Kicsit sajnáltam is mondjuk, mert 16 évesen 1 perc nyugta sem volt, mindig történt valami baj, ahová rohannia kellett.

Gyakran elvesztettem a fonalat, hogy kinek a nézőpontját olvasom, mert mindkettő nagyon hasonló. Ettől függetlenül a könyv vége nagyon izgalmas volt, rengeteg féleképpen folytatódhat a következő rész, amire már nagyon kíváncsi vagyok.