A vérmes kakasszállító varrólányokkal üzekedik a szövetbálák között; a bőtejű tizennégykarátos anya játékgépbe tömi aranyát; a hólyaghurutos kéményseprő lelke testéhez részegedik, fehérre meszeli a fákat; a krumplislány szürke buklékabátjában belevész a falba; a siket bádogosok titkon kést dobálnak az eltűnt nő köré; a folyóban született férfi vizelés közben ugyanabba a folyóba zuhan; egy vörös macska a csicsókásban leskelődik, miközben a szobafestő felesége és a veterniár egymásra talál; Malvinka már megint papucsban, ám pucéran napfürdőzik, szomszéd Hergó nagy örömére; a koporsókészítő lányát lidérces álmok gyötrik apja ágyában; meglebben egy selyemfüggöny; a fagylaltozóban csillárig érő poloskaidomár ikerpár tesz látogatást; egér, dió és a prosztatatúltengéses öregember sorsára vár a hideg kályha mellett; a furnérfal két oldalán két festő fest, lovak, platánok, halszag és pálinkaszag; a diákok beköltöznek a szekrénybe; rántottagőzbe ibolyaillat vegyül; aranyló szöszök… (tovább)
Várkulcsa 6 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Novellárium Magvető
Most olvassa 2
Várólistára tette 4
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Ellentmondásosak az érzéseim. A könyv 20 novellát tartalmaz, Kárpátaljáról, Ungvárról. A helyszín és a szereplők nagyon jellegzetesek, a történeteik viszont nem igazán érdekeltek. Ménesi Gábor a Bárkában (http://www.barkaonline.hu/kritika/1572-berniczky-eva-koeteterl) nagyszerű elemzést ad a kötetről, nincs kedvem a dícsérő szavait megismételni, inkább kritikai megjegyzést fűznék hozzá. Néhol számomra érthetetlen volt a szöveg, nem tudtam követni. Időnként olyan volt, mint egy prózavers, amelynek nem kell minden képét megfejteni, elegendő érezni. Szerintem a szerző rosszul mérte fel az olvasók teherbíró képességét – az enyémet mindenképpen.
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Jó volt belefeledkezni Berniczky Éva hazugmeséjébe. Valódibbak, mint a hitvány igaziak.
Várkulcsa maga a rögvalóság. Mint ahogy az Ung, a hármas határ, a szürkeség és a nyomor [nem jó szó kihúztam] a kilátástalanság. Az, amit Berniczky lát, de hogy hogyan szövi tovább a képeket a képzelete, az már mese. Talán szürreális, talán csak hazugmese.
Sokszor olvasás közben nem is vettem észre, hogy mikor melyikben járok. Hogy hol nyílt meg a valóság szövedéke. Hol léptem ár Bernicky képzeletébe… és mikor ugrottunk vissza egy szóra, egy mondatra, egy kimondatlan tanulságra.
Miért is ne? Ezzel a gondolattal vettem le a KMO nyitott könyvespolcáról és most azon gondolkodom, hogy mit adjak helyette. Vagy, hogy van-e jogom megtartani, mert ott a nyitott könyvespolcon talán eljut olyanhoz, egy hozzám hasonlóhoz, aki megérdemelné, de egy könyvesboltban, vagy egy könyvtárban eszébe nem jutna leemelni a polcról
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Ajánlani tudom mindenkinek, aki minőségi szépirodalmat szeretne olvasni és egyben betekintést kíván kapni a kárpátaljai emberek sokszínű világába, melyet Berniczky Éva az Ung fölött a várhegyről, padlásszobája ablakából figyel.
Fazekas Andrea: Sorsok zsákutcája. In: Debreceni disputa, 2010/09.
Népszerű idézetek
…mert a szoba-konyhába nem férnek be a nagy formátumok.
152. oldal - Reszket a békacomb
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
A világ ilyen, valaki szerelmes lesz a virágillattól, másvalaki bódulatában polgármester szeretne lenni.
29. oldal - Orosz biliárd
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Tőle vettem a bátorságot a legtisztább hazugmesékhez, amiket már gyerekként a hitvány igaziak helyére kitaláltam.
102. oldal - Rovarírás
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Mert a világ végét természetesen legkevésbé az várja, aki megjósolta az eljövetelét.
Már csak a versenyegerek, 184. oldal (Magvető, 2010)
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Gyakran azért kerülök a Káptalan felé, hogy tágas magányomban kényelmesen elférjenek a platánok.
Egy test szövegmintái / Más bőrében, 167. oldal (Magvető, 2010)
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Tökéletessége miatt kizárólag a mellével számoltak, vele nem, mert a hibátlan zavarba ejtő. Döntenie kellett, vagy időben világgá megy, vagy itt marad, s tehetetlenül hagyja, hogy hangjegyekre szedjék, lehasogassák róla a fölösleget, mert a szoba-konyhába nem férnek be a nagy formátumok.
Reszket a békacomb, 152. oldal (Magvető, 2010)
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Az asszony kilép a bejárati ajtón, hosszan becézget. Más nyelvben utánozhatatlan, ahogy oroszul hálálkodni lehet. Amikor már mákszemnyire kicsinyített, merő szeretetből ellát még egy jó tanáccsal. Menjek el, amilyen gyorsan csak tehetem, meneküljek innen. Mit keresek még mindig itt egyáltalán ebben az átkozott országban. Ő az én helyemben rég lelépett volna. Biztosítom, hogy az ő helyében én is, de a magaméban éppen le kell szednem alkalmi tetőjükről a mohaszőnyeget, különben tavaszig beáznának alatta. Az arcán ilyenkor megjelenik az a bizonyos ártatlan fintor, mosolya sírósra görbül a szája szegletében.
Már csak a versenyegerek, 183–184. oldal (Magvető, 2010)
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Azokra a hozzátartozókra vadászott, akiknek a betegei sok vért veszítettek. Ellentmondást nem tűrve beterelte őket a szobájába, s kíméletlen ragadozóként vájta beléjük pillantását, mintha most azonnal egyenesen belőlük kívánná leszívni a szükséges vérmennyiséget. Aztán minden bevezető nélkül megfenyegette őket: ha életben akarják tartani betegüket, még ma kerítsenek elő öt donort. A hozzátartozók első percekben néztek rá bambán, elképedve, nem csodálkoztak volna, ha ez a fúria a következő másodpercben vámpírként célozza meg nyaki ütőerüket. Szerencsére mielőtt kinyújtotta volna feléjük éles körmét, feleszméltek, és végre eszükbe jutott az életmentő kérdés: mennyi? És ettől a bűvös szótól a főnővér körül rögvest elültek a gyilkos szelek. Alig hallatszott, olyan csendes alázattal súgta, legalább két pénznemben, napi árfolyamon. Attól, hogy kimondhatta, teljesen megnyugodott, vonásai ellágyultak, arcán kisimult a bőr, mintha még valami együttérzésféle is megjelent volna a szemében.
Galambtej, galambvér, 133. oldal (Magvető, 2010)
Berniczky Éva: Várkulcsa mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kovács Vilmos: Holnap is élünk ·
Összehasonlítás - Balla László: A végtelenben találkoznak ·
Összehasonlítás - k. kabai lóránt – Reményi József Tamás (szerk.): Próbaidő ·
Összehasonlítás - Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya 97% ·
Összehasonlítás - Karácsony Benő: Líra 94% ·
Összehasonlítás - Gion Nándor: Mint a felszabadítók ·
Összehasonlítás - Dobos László: Messze voltak a csillagok ·
Összehasonlítás - Gazda Albert: Leningrád 88% ·
Összehasonlítás - Talamon Alfonz: A képzelet szertartásai ·
Összehasonlítás - Tolnai Ottó: Grenadírmars ·
Összehasonlítás