A ​lakók / Isteni kegyelem 11 csillagozás

Bernard Malamud: A lakók / Isteni kegyelem

A lakók:
Két író – egy zsidó és egy néger – ül egy lebontásra ítélt New York-i házban s regényét írja. Ebből a szélsőséges helyzetből indul a nagy amerikai író új regénye: a romos ház azonban, meg a két elnyomott kisebbséghez tartozó író, az ő egymáshoz s a művészethez való viszonyuk hamarosan nagyszabású jelképpé növekszik. Regényével Bernard Malamud többet mond el a mai amerikai társadalmat feszítő valódi ellentétekről meg az e társadalomra oly jellemző, benne gyökerező irracionális gyűlölködések kísértet-leple mögé búvó tragikus álellentétekről, mint megannyi szociológiai tanulmány.
Az Isteni kegyelem:
A termonukleáris háború sújtotta világról szól, arról, ami maradt belőle – Calvin Cohn paleológusról s néhány majomról. Az új „társadalom” létrehozása természetesen nem sikerül ebben a fanyar robinzonádban. A mű groteszk-tragikus paródia az emberről és világáról.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1987
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630742098 · Fordította: Bart István, Réz Ádám

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Bernard Malamud: A lakók / Isteni kegyelem

Az Isteni kegyelem egy fantasztikus posztapokaliptikus látomás! Csodálatosan groteszk rajz az emberről és a társadalomról.
Malamud nagy kedvenc. A lakók felér egy lakóközösségi pszichoterápiával.

Széni>!
Bernard Malamud: A lakók / Isteni kegyelem

A lakók tetszett. bírtam a stílust, átjöttek a viccesebb beszólások, nevettem is rajtuk. persze közben átéreztem a kisregény mélységét, a mondanivalót. nagyon érdekes volt a két karakter, ahogy egymáshoz viszonyultak. néha idegesített a vívódásuk az írással kapcsolatban, de aztán rájöttem, hogy én is hasonló válságokon szoktam átmenni, és valószínű én is ilyen lehetek közben. maga a ház, ahol játszódik a történet, engem nagyon érdekelt, minden kis apró részlete lenyűgözött. folyton azt latolgattam magamban, vajon mekkora király lehet egy ekkora lakóházban egyedül élni, aztán persze rájöttem, nekem ehhez úgysem lenne elég bátorságom.
na az Isteni kegyelemmel problémáim voltak. maga a sztori nagyon kíváncsivá tett. éreztem benne a potenciát, és jó volt olvasni. tengeralattjáróról, majmokról, az egyetlen emberről, aki él, az elhagyatott szigetről, a gyümölcsökről, zöldségekről és rizsről, amik termesztésében részt vettek és aztán azt ették. de a vége megfeküdte a gyomromat, konkrétan émelyegtem. egy bizonyos ponttól (nem akarom leírni, mert spoilereznék) számomra befogadhatatlanná vált a történet. alig vártam, hogy elérjek az utolsó oldalig és becsukhassam. csak azért nem vágtam a falhoz, mert A lakókért kár lett volna, meg mert én amúgy sem csinálok ilyesmit könyvekkel. ettől függetlenül ez is egy jó történet, lehet, hogy ez az én gyengeségem, hogy így látom, ahogy.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Stockett: A Segítség
Stephen King: A halálsoron
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Kristin Hannah: Fülemüle
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Bonnie Garmus: Minden kémia
Lisa Scottoline: Örök
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène