A ​beszélő ló 21 csillagozás

Bernard Malamud: A beszélő ló

Malamud ​elbeszéléseinek alapélménye a nagyvárosi zsidóság furcsa, tragikomikus létezésmódja. E mostani kötetének novellái is kivétel nélkül ebben a miliőben játszódnak, a keret a mai Amerika valamelyik (többnyire meg nem nevezett) városa, a figurák értelmiségiek vagy hivatalnokok. Az elbeszélések többsége Malamud kedvelt mintáját variálja: két szélsőségesen ellentétes embertípus kényszerű egymásrautaltságának, egymás , mellett élésének, szeretet-gyűlöletének katarzisát, így kerül össze Az ezüst koronában egy felvilágosult biológiatanár egy misztikus (és alkalmasint szélhámos) rabbival; A Rembrandt-sapkában, a XX. század egyik legszebb művésznovellájában, egy absztrakt szobrász egy konzervatív művészettörténésszel; Az én gyilkos fiam-ban apa a fiával. Más novellák a korábbi Malamudot idézik vissza, Maupassant modern örökösét, száraz előadásmódjával, tragikomikus árnyalataival, tárgyilagos csattanóival. A címadó írásban a valóságutánzó elbeszélés ugyanolyan észrevétlenül emelkedik a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1980
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630718936 · Fordította: V. Bársony Erzsi, Szilágyi Anna, Réz Ádám, Kéry László, Benedek Mihály, Bart István · Illusztrálta: Bálint Endre

Enciklopédia 1


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Gáborr_Nagy>!
Bernard Malamud: A beszélő ló

A humoros írások nagyon jók, ezeket a ravaszkodó jiddiseket nagyon bírom. A többi történet viszont elég egyszerű és néha unalmas volt, és számomra túl sok szólt művészemberek kínjairól, azt soha nem szerettem.

geucsa>!
Bernard Malamud: A beszélő ló

nagyon kevés ennyire szórakoztató könyv létezik.


Népszerű idézetek

Andukaphar>!

Mrs. Harris teltkarcsú, jó megjelenésű nő volt, barna haját hátul csigába fonta. Adler huszonöt-huszonhat évesnek nézte. Rövid, zöld ruhát viselt meg szandált – formás, izmos lába és combja volt.

Levelek egy hölgytől, vacsora közben

Andukaphar>!

…Arkin végigjárta az épület valamennyi emeletét, míg végül Rubin műterme előtt kötött ki. Bekopogott az ajtón. Semmi válasz. Egy pillanatnyi várakozás után megpróbálta elfordítani az ajtógombot: sikerült; erre bedugta a fejét a helyiségbe, és hangosan kimondta a Rubin nevét. A tetőablakra már ráfeküdt a sötétség. A műteremben több poros villanykörte égett, de Rubin nem volt jelen. Csak a vasszobrok erdeje. Arkin elindult a vasvirágok és a kertszobrászati kőtöredékek között…

A Rembrandt-sapka

Andukaphar>!

– […] az ötletet nem szokták törzskönyvezni. […] attól függ, mit kezd vele az író.

Ördögűzés

Andukaphar>!

…Rembrandt önarcképeiről tartandó előadására készülő, Arkin átnézte a diapozitívokat, és meg kellett állapítania, hogy az a festmény, amelyre ő úgy emlékezett, mintha az amszterdami Rijksmuseumban látta volna, minden valószínűség szerint a londoni Kenwood House-ban található. És noha a festő mind a két képtárban lógó képen fehér sapkát viselt, egyik se hasonlított valami nagyon Rubin sapkájára. Ez a felfedezés megdöbbentette a művészettörténészt. Az amszterdami önarcképen Rembrandt fehér turbánt hordott, a londoni képen valami műtermi vagy baszk sapka volt rajta, kissé félrecsapva. Rubin fehér micsodája inkább hasonlított a Sam's Diner kuktáinak fövegére, mint azokra a sapkákra, amelyeket Rembrandt viselt a két nagy festményen vagy a többi önarcképen, amelynek diáit Arkin szintén megnézte. A festményeken csak a festő pillantásának illúziótlan becsületessége volt egyforma. Maga alkotta tükrében Rembrandt távolságot, tárgyilagosságot látott, ezt festette oda a jobb szem merő tekintetébe, de a bal szem a mélyek mélyéből nézett vissza, ahol már nincsenek jelzők. És mégis, valahogy mindegyik arckép kifejezése mesterien szomorú volt, vagy talán csak olyan, amilyen az élet, ha Rembrandt úgy festett, hogy nem a szomorúságot akarta megfesteni…

A Rembrandt-sapka


Hasonló könyvek címkék alapján

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Flannery O'Connor: Alig akad ma jó ember
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe válogatott művei
Flannery O'Connor: Minden összefut
Jack London: Északi Odüsszeia
Ernest Hemingway: A jéghegy csúcsa
Újabb megható állattörténetek
Karin Slaughter: A jelentéktelen szív
Truman Capote: Mozart és a kaméleonok
Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter