Alma (Alma 1.) 89% 146 csillagozás

Érdekes, kalandos könyv, amely olvasása során sakkfeladványok megfejtésével juthatunk előbbre a történetben. Mivel a főszereplő egy 12 éves sakkozó kislány, nem tudom, hogy a könyv most megtalálja-e a célközönségét – ugyanis hasonló korú lányom úgy jutott be a napokban induló diákolimpiára, hogy kettő jelentkezőből második lett. (Szóval ebben a korosztályban, nemben körülötünk nem nagy az érdeklődés. A hétéves fiamat viszont igazi többfordulós körmérközések után – harminc gyerek közül – választották az iskola képviseletére. Közöttük újra divatba jött ez a sportág.) Remélem, előbb-utóbb sok olvasója lesz ennek a regénynek, és akkor megint tudni fogják a gyerekek azt, hogy miben mester Polgár Judit!

Azt előre le kell szögeznem, hogy a sakkhoz semmit nem konyítok. Még a királyt meg a királynőt sem tudom megkülönböztetni, bár itt nem is így hívták.
Ez viszont semmit nem vont le a könyv élvezeti értékéből. Sőt. A kalandregények teljesen új oldalával találkoztam. Soha nem volt még olyan könyv a kezemben, amiben ekkora szerepet kapott volna a sakk. Nem szimplán rejtvényeket kellett megoldaniuk, hanem sakkfeladványokat is. A lényeg a megfelelő stratégián és az áldozatvállalásom volt.
Mivel ez fiataloknak íródott, így szerencsére senki nem halálozott el, aki elbukott a végső ütközetben, az is életre kelt.
Én mind a négy főszereplőnket nagyon megkedveltem, még látom magam előtt a munkám során megismert „típusokat” – a menő srác, a stréberke, a deszkás és az aranyos kishúg. Viszont ők nem idegesítettek, még Félix viselkedését is megértettem és őt is megszerettem.
Ajánlom mindenkinek, aki egy jó kis kikapcsolódásra vágyik, s nem csak a hagyományos történetek érdeklik. A Fiamnak biztosan a kezébe fogom adni, mert őt érdekli a sakk, a nagypapától tanulgatja.
Ja és végül, de nem utolsó sorban: BOLDOG VAGYOK, HOGY AZ ILLUSZTRÁTORT, BARBIT A FÖLDIMNEK MONDHATOM :) (ő is szigetszentmiklósi, sőt, a szüleit személyesen is ismerem :) )

Az a sakkmezei csatajelenet a végén egészen frappáns. Nem követtem a lépéseket a sakktáblán (alkalmi sakkozó vagyok, nem valami ügyes), bizonyára plusz élvezetekkel járt volna … még hogy ostromgép, meg lovasság!:)

A célszemély szerint öt, szerintem három csillag; akkor legyen négy, egye fene.
Azt viszont meg kell hagyni, hogy nem csak a sakk iránt úgy-ahogy érdeklődő nyolcévesek érdeklődésének felcsigázására alkalmas. Még egy kicsit én is érdeklődtem iránta átmenetileg, érdekes dolog az. És vannak benne igazi sakkfeladványok, a könnyebbeket meg is tudtam oldani, bibí. Persze a gyerek feleannyi idő alatt oldotta meg őket, aztán meg minden este sakkozni kellett vele. (És legtöbbször csak alig-alig kaptam ki. :))

Fehéren-feketén: nagyon tetszett a könyv!
Minden út a sakkon át, vagy a sakkhoz vezet, egyenesen kedvet csinál a sakkozáshoz. Jó volt jártatni egy kicsit az agytekervényeimet. És emellett izgalmas, érdekes, szellemes a történet. Tetszettek a szereplők is, ahogy szépen átalakultak egy csapattá.
És nemcsak a játékra, hanem az életre is tanít… mutasd meg, hogy játszol, megmondom, hogyan élsz… a sakk az élet, az élet a sakk – állítja a sötét király is.
Nagyon tetszettek a (természetesen) fekete-fehér illusztrációk is.
Sakk-matt, engem meggyőzött a könyv! :-)

Ötletes és gyönyörűséges könyv! Tényleg öröm kézbe venni! A történet izgalmas, kalandos, fejtörős, ráadásul kedvet csinál a sakkhoz. Pedig közel sem a kedvenc sportágam…:D
Egy-két helyen picit didaktikus volt, de nem vészesen, ezért nem jár érte levonás. Nagyon bírtam az állandóan változó kastélyt! Elolvasgattam volna még egy ideig a próbatételeket. A végén a magyarázatok is nagyon hasznosak! Jó kis koprodukció eredménye ez a könyv!:)

Nagyon régen sakkoztam utoljára, az igazat megvallva nem vagyok túl jó ebben a játékban. Ez a történet viszont nagyon tetszett, kalandos és kis gondolkodást igénylő is volt. Útközbeni olvasásra nem ajánlom, az utolsó fejezeteknél jó, ha van nálunk egy sakk-készlet is :)

Esti mese volt 9 évesemnek, aki nagyon élvezte, én nemkülönben. Bár a sakkhoz nem kerültem közelebb (a fiam talán igen, bár a legó sakkok nézegetésén kívül nem aktivizálódott túlzottan), szívesen olvastam a trükkökről, stratégiákról. Nagyon szellemesen oldották meg a szerzők a sakk-stratégiák történetbe szövését. Ha magamtól nem is jöttem rá, mindig sor került a magyarázatra.
spoiler
Készülünk a következő kötetre :)

„Egyértelmű, hogy a sakkot egy nő találta fel. Egyébként miért pont a királynő lenne a legerősebb figura?” (A.A. Milne)
Már csak azért is tetszett a könyv, mert jómagam is imádok sakkozni.
Tetszett, ahogy az elején egymással hadakozó gyerekek a történet előrehaladtával barátokká váltak. Ahogy az elején egymással küzdöttek, úgy harcoltak később egymásért, sokszor a felnőtteket is meghazudtolóan.
Berg Judit ötletesen vezette be az olvasót a sakk rejtelmeibe, bár, aki még sosem látott sakkot, annak kicsit értelmetlen lett volna az egész. De vegyük azt az alaphelyzetet, hogy sakkozni mindenkinek tudnia kell! Én legalábbis megtanítanék rá minden gyereket, hihetetlen mennyi téren tud fejleszteni!
Az egyetlen bajom az volt a könyvvel, hogy hatalmas mennyiségű volt az információ. Én legalább két könyvbe osztottam volna a történetet, többek közt azt sem feledve, hogy egy kamasz lelkesebben kezd el olvasni egy vékony könyvet!!!
De a tény az tény, a bajban derül ki, hogy ki az gazi barát, kire lehet számítani! Ráadásul:
„A sakkfigurák meghálálják, ha jó helyre állítjuk őket.” (Emanuel Lasker)

Fantasztikus volt ez a könyv, az idei évem legjobb olvasása eddig! Olyan jó volt, hogy már most biztos vagyok benne, hogy benne lesz a top 5 legjobb könyvben év végén. A borító nem is annyira sejtette, hogy ekkora kalandot ígér ez a történet, pedig csúcsszuper volt.
Egy különleges véletlen folytán egy időben egy parkba keveredik négy fiatal, majd hirtelen beköszönt az ítéletidő, amely elől egy buszmegálló felé menekülve mind a négyen egy teljesen más világban találják magukat. A középkori falu lakói egy bizonyos Dharma úrhoz irányítják a gyerekeket, aki a vár ura, és bizonyára tudja a hazavezető utat is, mert aki eddig bement a várba, még sosem jött ki onnan.
És itt kezdődnek a kalandok: rejtvények, megoldásra váró feladatok, bátorságpróbák egy folyamatosan mozgó és változó várban, barátságok, hőstettek, igazi csaták és sok-sok sakkfeladvány. Be kell vallanom, nem tartozom a sakkot kedvelők közé, de Berg Judit úgy fűzte be a játszmákat a történetbe, hogy rettenetesen élveztem minden játékot és egyáltalán nem volt ellenemre figyelemmel kísérni a partikat. Kivétel nélkül megszerettem a szereplőket, akik igazán jó példát mutatnak az olvasó célkorosztálynak akaraterőből, bátorságból, emberségből. Remek kikapcsolódást nyújtott számomra még felnőtt fejjel is. Nagyon jól összerakott és kitalált történet, alig bírtam letenni és nagyon várom, hogy olvashassam a második részét is! Csak ajánlani tudom!