Ars ​Fatalis 128 csillagozás

A végzet játszmája
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját, a sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik, ami fenekestől fordítja fel a világképét.
Egy üveggolyó Isztambul piacáról, egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről, egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban, egy holló tolla.
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál az Ars Fatalis lapjain. Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra, és ott maradnak a könyv olvasása után is.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Grafoman, Tatabánya, 2012
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630846622

Enciklopédia 9


Kedvencelte 25

Most olvassa 4

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 218

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de biztosan nem az utolsó. Már a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, aztán átfutottam néhány értékelést, és éreztem, hogy ezt nekem el kell olvasnom. Régóta csücsül a várólistámon, de végre sikerült beszereznem, még ha csak kölcsönbe is, és nagyon örülök neki, hogy belevágtam és elolvastam.
Csodálatos történet volt, amely ténylegesen felhívja arra a figyelmet, hogy érdemes minden apróságra figyelnünk az életünkben, hiszen bármi rejthet magában valamit, amit csodának tekinthetünk. Izgalmas volt, szépen megírt, nagyon tetszett.

Chivas>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Hűha! Nem erre számítottam, igazából nem tudom mire számítottam. :) Nagyon tetszett. Imádtam. Kedvenc. Olvassátok és írjatok jobb értékelést, mint én! :)

2 hozzászólás
ViraMors P>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Üveggolyóba zárt csoda, égből hulló múlt, szerencse, szerelem, halál. Mindehhez kalauznak a végzet asszonya személyesen.

Ismét egy bámulatos, valóság és képzelet határán egyensúlyozó könyv, ami remekül rámutat arra, hogy elég egy kicsit megkapargatni a mindennapok felszínét, hogy ráleljünk egy-egy apró csodára. A könyv világa csodával teli, de nem éppen habos-babos, egyszerre rémítő és lenyűgöző, sok tekintetben nagyon a magaménak tudom érezni. Elsőre furcsa volt, a végére viszont nagyon megszerettem a szerkezetét, ahogy egyre újabb életeken – egybefonódó sorsokon – keresztül ismertük meg a történetet, és haladtunk a végkifejlet felé.
Igazság szerint az egyetlen, amivel hadilábon álltam, az Anton világképe volt. Oly sokáig és annyira ragaszkodott hozzá, hogy csakazértis szeretné visszakapni azt a fajta zord valóságot, amit megszokott, ahogy én sosem tudtam. Sokkal inkább tudtam azonosulni egyik-másik mellékkarakterrel, főleg Lorannal, de bizonyos tekintetben Merinnel és Mortimerrel is.

Összességében érdekes, elgondolkodtató darab. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne kikukkantani a megszokott valóságból.

Bélabá>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

A távolságot, mint üveggolyót, megkapod. – József Attila, Altató

Ezek a sorok jutottak eszembe többször is olvasás közben.
Ennek ellenére bajban vagyok… Kettősség uralkodik bennem, mert a történet mesterien kidolgozott volt, de a kivitelezésben akadt kis döccenő. Mi volt a bajom? Az, hogy nem tudott beszippantani a könyv. Pedig a sztori jól kidolgozott. Néha olyan érzésem volt, hogy túlzottan is, ez a kivitelezés kárára történt. Sok apró fejezet, olyan mintha fényképeket nézegetnék és azok „mesélnék” a sztorikat vagy a hátoldalukra lenne írva pár sorban vázlatosan. Ez jó volt és tetszett. Már az eleje döcögve indult. Az első fejezet után kicsit pörgősebb stílusba váltott az író. Mintegy varázsütésre. Mert misztikum akadt a regényben. Helyenként nehéz is volt követni a szálakat. Borító-fóbiám is előjött kicsit: ha zseniális a fedlap, akkor a belbeccsel bajok akadnak kisebb-nagyobb mértékben. Ez a borító zseniális! Csak ezért nem 4-est, hanem 4,5-et kap a regény. A kis zökkenők és nem működő beszippantó hatás miatt nem 5-ös és nem is kedvenc. Ettől függetlenül ajánlom a misztikus irodalmat kedvelőknek, mert abban nincs hiány és az a fele abszolút 100%-os. Összességében jó volt, de nem eléggé.

ggizi>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Ez volt a 2. könyvem a szerzőtől, de ezt is újfent magaménak éreztem, akárcsak Az idő bolondjait. Olyan különös hangulatot tud teremteni a lassú folyású leírásaival és a hasonlataival, amivel egy varázslatos közeget tud alkotni, mégha a történet maga messze nem is derűs.
A történet örökérvényű kérdéseket forszíroz. Vajon mi irányítjuk az életünket? Vagy a sors már előre eldöntött mindent? Létezik egyáltalán szabad akarat? Vagy isten csak játszik velünk a különböző eszközeivel? Egyszerre volt bonyolult és egyszerű a képlet. Nem tettünk meg hatalmas mélységeket, nem kell megijednie senkinek, aki alapból ódzkodik a témától, mert szerintem egy nagyon érdekes és könnyen fogyasztható történet sorai közé lett beszőve. Bár egyik szereplő se került igazán közel hozzám, kíváncsian olvastam az egyéni életutakat, és annak ellenére is könnyen követhető volt a folyamat, hogy ugráltunk térben és időben is.
És a borító nekem is nagyon tetszik. kár, hogy a könyvtári példány szegény már eléggé leharcolt volt.

Lisie87>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Zseniális volt! Ennyi! Köszönöm @JamiC , hogy kölcsönadtad! :)

5 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Csodák márpedig vannak.

Néha annyira könnyű megfeledkezni arról, mennyi csodás, vagy már-már csodaszámba menő dolog veszi körül az embert. Beszippantanak a grafitszürke hétköznapok.
Aztán jön egy olyan könyv, mint Benyák Zoltán Ars Fatalisa, amelynek sorai szinte szó szerint simogatják a lelket, és képes rávenni arra, hogy amíg olvasol, és még utána is, higgy. Higgy a csodákban, az élet szépségében és abban, hogy veled is bármikor történhet valami olyan, amelytől a szürkéből hirtelen színek kavalkádja válik, és újra jó lesz élni.

borga>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Épp ma hozta fel a molyhírharang azt a cikket, amely szerint egy ember akkor lesz igazán magabiztos, az élet változásaira rugalmas és egész, ha már gyerekkorától megismeri a saját élete meséjét. Ha tudja, kik voltak, milyen döntéseket hoztak az ősei, és miért, mik vonzották őket, mik a gyengeségeik, akár bűneik, ha többszöri felidézés folytán tudatosul az aznapja, már gyerekként (meséljük el, mi volt ma), és emlékké lehet a múltja, amik így együtt stabil gyökeret adnak.
Nekem ez a történet is ilyen. Fejezetről fejezetre ismerünk meg embereket, tudjuk meg, kik ők és hogyan lettek azzá, minden újabb szereplő meséje a többiekéhez is hozzáad valamicskét, hogy aztán végül kerekké legyen a kép. Persze mindenki szimbolizál is valamit, a teremtés, a sors kis részei, aspektusai, előrevivői vagy hátramozdítói, (nyilván a magam életében is vannak ilyen emblematikus figurák, biztosan a tiédben is) de hogy kiderüljön, kinek mi a szerepe, azért nyomozni is kell kicsit, kilépni a kényelmes szemlélésből. Ezt a krimis vezetést egy szinte nosztalgikusan régies romantikus hangulat is kiegészíti, de olyan kellemes finom fanyarsággal bíró szkeptikus, de nem elkeseredett, az értékeket megbecsülő világlátással egyezteti össze, hogy biz isten jól áll neki.
Szeretem a világ megformálásának módját, valahol a kisistenek pratchett-i egyszerűségében (bár nem az ő humorával, csak a világképében, humanizumusában vonva párhuzamot a fejemben), gaimani szabadsággal, és a feloldást, amivel csak azért sem lesz megmondó tanmese.
Jó könyv, egy jó értelemben vett ponyva könnyedségével képez le mélységesen komoly kérdésekről egyfajta megfejtést. Mert valami logikának, oknak lennie kell, és punktum.

Anó P>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Érdekes regény sok szimbolikus, sorsszerű figurával tűzdelve. Helyszínek változnak kaleidoszkópszerűen, s megjelennek Ők, akik többek önmaguknál: Esmeray, a vénasszony, birtokában a Csodával, a csodaszép Végzet Asszonya, A szerelem vak leánya, jobb-és balsors alakjai, akik kockavetéssel döntenek sorsokról, Mortimer, egy westernkalapos, hátborzongató idegen. Kedvencem volt Anton, a Vándor, akire sorsfordító feladat várt…
Miért négy pont csupán? Mert olvastam volna még….és nem fejeztem volna be ott, ahol a szerző, akivel egy dologban mindenképp egyetértünk: Nincsenek véletlenek!

Shanara>!
Benyák Zoltán: Ars Fatalis

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Az az igazság, hogy nem igazán jutok szóhoz. Nem is tudom, hogy mit írjak. Ez a könyv pont olyan, amilyet én szeretek olvasni. Misztikus, izgalmas, rejtélyes. Elkezdtem olvasni és teljesen megszűnt a külvilág, csak a mese létezett.
Mi fogott meg leginkább? A kötet szerkezete. Ahogy elindul a történet, majd jön a váltás és a következő fejezetben egy szereplő életútja bontakozik ki előttünk, majd ismét történet és ismét egy életút. Így áll össze apró mozaikokként a történet egésze. Tetszett, hogy a szereplők különlegesek, de mégsem szuperhősök, hanem halandók. Anton szkeptikus hozzáállása nagyon is hihető, könnyen a helyébe tudtam képzelni magam, bár világjáró stílusa azért messze áll tőlem.
Felmerülnek a könyvben az örök kérdések is: véletlen vagy eleve elrendelés. Az egész könyv lényegét adja ez a kérdés, mégsem telepszik rá az olvasóra.
Nagyon örülök neki, hogy az író nem tudta tovább magában tartani ezeket a gondolatokat és megszületett ez a könyv. Nem lenne ellenemre, ha lennének még ilyen megszületésre váró gondolatai. Azt is elérte nálam a könyv, amit az utóbbi időben nem sok: kedvenc lett. Jó volt elmerülni a történetben és összerakni a történések darabjait, részt venni a végzet játszmájában.
Biztosan fogom még olvasni és biztos vagyok benne, hogy akkor is szeretni fogom. Köszönöm ezt az élményt!
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2012/11/benyak-zoltan-ar…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Shanara>!

Emlékekből állunk. Ez a ragasztó a hús és a csont közt. A beszédünk, a reakcióink egyes helyzetekre mind az emlékezetünkbe vésődött minták alapján történnek. Az ember üres lapnak születik, és teleírt könyvként hal meg.

71. oldal (Grafoman Kiadó, 2012.)

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Kapcsolódó szócikkek: emlék · emlékezet · könyv
2 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

Nem abban a világban élünk, amelyikben szeretnénk, hanem abban, ami körülvesz minket.

226-227. oldal

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

2 hozzászólás
kellyolvas P>!

Egy ideig szívsebészként funkcionáltam. Strapás meló. Mondjuk a zeneipar is az. Rámehet az ember összes fontosabb szerve. A lényeg az, hogy rájöttem, zenével több szívet lehet meggyógyítani, mint szikével.

164. oldal

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

abstractelf>!

A holtak sosem szomorúak. Az élők azok.

214. oldal

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Bur3sz>!

Egy bölcsesség szerint minden pillanat valaminek a kezdete.

9. oldal

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Drozofila>!

– Foglalkozása?
– Világügyi aktivista – Anton azon töprengett, hányszor vették már fel az adatait különféle erőszak- és félerőszakszervezetek képviselői. Talán számolnia kellene.
– Szóval csavargó – szögezte le az orvos.
– Használja bátran a világügyi aktivista szófordulatot. A maga fajtának alkottuk.
– Az én fajtámnak?
– Aki a csavargó szót csak mérhetetlen savanyúsággal képes kiejteni.

111. oldal

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Szelén>!

A lány elmosolyodott, és mint minden női mosoly, ez is boldoggá tett egy férfit.

60. oldal (Grafoman, 2012)

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Kapcsolódó szócikkek: mosoly · nők
Bur3sz>!

Abban hiszek, hogy egyedül születünk, és egyedül halunk meg. Ami a kettő közt történik, azt is egyedül éljük meg.

174-175. oldal

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

Nightingale>!

A világ fellélegezhet, a halál cigarettaszünetet tart.

263

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

1 hozzászólás
ViraMors P>!

Álmában azt gondolta, bármilyen rossz legyen is a helyzet, a zenét mindig élvezheti az ember. Nem többet és nem kevesebbet.

175. oldal

Benyák Zoltán: Ars Fatalis A végzet játszmája

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Leda D'Rasi: Új nemzedék
Szemán Zoltán: Egy őrangyal naplója
J. Goldenlane: Időben
A. O. Esther: Frigg rokkája V.
Horváth György: Estvér
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Hernád Péter: Pannónia Parancsnok
Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok