A vérgróf (Vérgróf-trilógia 1.) 81% 60 csillagozás

Borító: 5/5 – 1 másodpercre rápillantasz és megtudsz mindent.
Cselekmény: 5/5** – Egyszerűen, nagyszerűen imádtam! :D
Az elején egy kicsit szkeptikusan álltam a regényhez, hiszen az írótól még nem olvastam könyvet.
Bár néha úgy éreztem mintha egy Fábián Janka regényt olvastam volna. Nem untam egy percig sem, pörgött az egész úgy ahogy kellett.
Irodalmi alakok, történelmi helyszínek sorozata volt a könyvben, ami igencsak elnyerte a tetszésemet. Gondolok itt most Adyra, Krúdy Gyulára, Molnára Ferencre.És, ami a legfontosabb, nem csak 1 személyről szólt ez az egész história.
Nem igazán érdekelt,hogy egy vámpírról szól ez az egész sztori. Mert ő igazi vámpír volt, és nem olyan akinek bizonygatni kell, „Jajj Edward nem félek tőled" típusú nyálas love sztori.
3 részlet közül talán a legjobban Tarnóczay Etelka története tetszett a legjobban. Jelzőkkel nem szeretném illetni, de az biztos,hogy egy belevaló csaj. :D
Szállási Titusz, és a gróf barátsága néha egy kicsit unalmas volt. Néha nem is figyeltem a különböző részeket.
Mihucz Ervint is egy ideig kedveltem, de aztán… (ha elolvasod megtudod!:D)
*Two Steps From Hell – Nero * – https://www.youtube.com/watch?v=YDnXlne8ERU

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azt hittem tele lesz minden második oldal közhelyes vámpírutalásokkal, sötétben felbukkanó árny, sikoltások, vér tömegével, de nem, az ilyet egy kezemen meg tudom számolni. Ami végig lekötött, az az 1910-es Budapest, a régi villamosokkal, a korabeli alakjaival, nagyon tetszett a kor szereplőinek felvonultatása, híres személyek belecsempészése, úgy összességében az egész egy pozitív élmény volt. Persze lehet kifogásolni, hogy Ady megszólaltatása hatásvadászat, mert arra mindenki ugrik és sóhajt (én), de tényleg, nekem ez bejött, látszik, hogy történelmileg utána kellett járni a dolgoknak és nem csak úgy lóg a levegőbe, munka van benne. A gyilkossági nyomozás végeredménye meg nem volt meglepetés, örültem, hogy a sejtésem beigazolódott, harapni kell az apró jelekre.

A könyv igazi erőssége a hangulata: a századforduló utáni Budapest megelevenedik a lapokon, a város, mint egy önálló, élő, lüktető entitás – más nézőpontból: mint egy hatalmas, minden bűnt elnyelő szörny – van jelen körülöttünk, színeivel, ízeivel, hangzavarával, éjszakai világításával, pezsgő kávéházi életével. Ezt a környezetet népesítik be a szereplők, akik egytől egyig remekül megrajzoltak – noha az egy szem Saint-Germain grófot kivéve híján vannak az eredetiségnek, profin megírt és a maguk módján kedvelhető zsánerkarakterek.
Maga a cselekmény kevésbé lényeges: egy remekül felépített, tizenkilencedik századi modorban íródott nagyvárosi kalandregényt olvashatunk – többször utalgat is a szerző a korban népszerű ponyvákra. De megidéződik itt Hasfelmetsző Jack mellett Dr. Jekyll és Mr. Hide története és Bram Stoker Drakulája; mindemellett számolatlanul kapjuk az irodalmi és történelmi utalásokat, Casanovától Hermész Triszmegisztoszig, Jókaitól Tormay Cécile-ig; és fel-feltűnnek a kor politikai eseményei és közszereplői is.
Nagyvárosi kalandregényt írtam – ám ez a regény jóval több annál. Szórakoztató irodalom a javából, szépirodalmi igénnyel megírva – Benedek Szabolcs könyve nagy meglepetés volt, első néhány fejezetével beszippantott, és nem eresztett; s mire a végére értem, azon kaptam magam, hogy tűkön ülve várom a folytatást. A legnagyobb ostobaság, amit elkövethetünk, ha a divatos vámpírirodalomba soroljuk – mert ugyan szerepel benne egy vámpír, de fényévekre van a fősodortól.

Bővebben:
http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2012/04/benedek-szabolcs-vergrof.html

A Vérgróf igazi erőssége a hangulata, mintha tényleg ott lennénk 1910 Budapestjén, valamelyik füstös kávéházban, ahol mondjuk a bebaszott Ady épp megmondja a tutit. Regényként eléggé soványka, a nagyjából 50 oldalnyi tényleges cselekmény klisés, a végén egy olyan ordas nagy sablonnal, hogy az már fáj. És nem vámpírregény, mert a vámpíros szál szinte elhanyagolandó, ami nem baj, sőt.

Szembe jött velem a könyvtár új könyvek polcánál… nem bántam meg, hogy elolvashattam és kíváncsian várom a folytatást is. Érdekes, hangulatos, kellően izgalmas könyv. Nem egy megszokott vámpírsztori.

Remek hangulat, korrajz. A történet is jó, mégis…nem igazán áll össze,nem volt koránt sem annyira véres, mint vártam…Egy elnyújtott, vérszegény vámpír története.

Nem mondom, hogy tetszett. De olvasható. A korrajz nekem nem ad plusszot mert nem vagyok szerelmes egy "nyugat"i költőbe sem, és kicsit olyan volt, mintha minden fejezetben csak az álhitelesség kedvéért lennének, szóval szerintem ez épphogy sok. A sztori ellenben jó, tetszik ahogy néhány karakter beszél, nem mind egysíkú, de azért néha mégis klisések a jellemek, pláne a nagyon mellékszereplőknél. Hopp egy tipikus fagyit akaró kislány, ott egy tipikus mogorva rendőr… Csak példák.
Egyedül a sztori miatt nem kettő csillag, mert az jó. Tetszik. Tényleg nem a szokványos, bár aki nem szokványos vámpírkönyvet akar, annak azért még mindig nem ezt ajánlanám. Hanem Anne Rice-t. Neki is hiteles a korrajza, mégsem találkozik Lestat minden 18. századi franciával… :)

Szóval, aki imádja a Nyugatot, imádni fogja, ha esetleg nagyon trendi, akkor is talán, de akiből ez hiányzik, az csak akkor válassza, ha nincs jobb ötlete. Talán egy unalmas strandnyaraláson.

Remek hangulat, kellőképpen fordulatos történet. Várom a folytatást!

Na ez a vámpíros könyvek azon típusa, amit szeretek. Nekem a vámpír Drakulánál kezdődik, Erdélyben, nem pedig Washington államban (habár az első részt még abból is egészen szeretem).
Az őszi Budapest ideális helyszíne volt egy ilyen történetnek. Imádom a sok-sok kulturális és történelmi utalást, és még egy sötét kastély is szerepet kapott, úgyhogy nálam teljes siker.
A több szálon futtatás lehetővé tette, hogy ne nagyon sejtsük, hogy mi fog kisülni az egészből, bár a Tarnóczay Etelkás vonulatot annyira nem éreztem fontosnak a történet szempontjából, plusz a csajtól az elejétől a végéig rázott a hideg, helyette szívesebben olvastam volna többet Saint-Germain grófjáról.
Kíváncsi vagyok A vérgrófnőre is!

Klasszikus vámpírtörténet és mégsem az. Mondhatni inkább klasszikus, mint vámpírtörténet…
Részletesebben a blogomon!
http://nemharapa.blogspot.hu/2013/02/a-pesti-vampir.html