Értékelések

Hát jó lenne ha én is ilyen, gyors számoló lennék! De azt hiszem ez álom marad:)
Akit érdekel a Las Vegas-i kaszinók, játékok működése és esetleges szabályok kijátszása, az olvassa el ezt a könyvet :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hűűű. Wow. Azta. Meg minden.
Pár perce befejeztem be a könyvet: a lapok még melegek az ujjaimtól, és a fejem még zúg Vegas fülsiketítő zajától, és Kevin Lewis blackjackről írt dolgozatától, amiből – és ezt minden szégyekezés nélkül bevallom –, egy szót sem értettem. (Mivel általánosban is csak a tanár jóindulatából kaptam 4-est matekból, ez talán érthető. :P)
A film már régóta kedvencem, de csak nemrég tudtam meg, hogy könyvadaptáció. Azonnal beszereztem a regényt, és végre volt időm elolvasni. Ami először feltűnt nekem: a film teljesen más, talán annyi bennük a közös, hogy mindkettőben blackjackeznek. De ettől függetlenül mind a film, mind a regény megkapja tőlem a csillagos ötöst: mindkettőt imádom.
Alapjában véve ez egy dokumentumkönyv (lenne), de egyáltalán nem száraz meg tömény infókat dob elénk a kártyaszámolásról, hanem elrepíti az olvasót Vegasba, bemutatja a csapatnak, megmutatja neki a szisztémát, és a plafonra mutatva felhívja a figyelmedet az „égi szemekre”. Mielőtt ezt a könyvet elolvastam volna, Vegasról annyit tudtam, hogy a bűnök városa, ahol elszórhatod a pénzedet, és villámesküvőket köthetsz. Na, most már teljesen más színben látom a várost. Egy olyan hely, ahol minden a pénz körül forog. És veszélyes hely. Nagyon veszélyes. Mert itt az emberek nem ismernek lehetetlent, ha arról van szó, hogy meg kell védeniük a pénzüket.
Annyira megdöbbentő, hogy mindez igaz. Hogy Kevin Lewis létezik, hogy az MIT Blackjack Team létezik, hogy mennyit kellett bujkálniuk, rettegniük attól, hogy elkapják őket, s mindezt azért, mert nem voltak hajlandók lemondani a pénzükről. Meg arról az izgatottságról, amit minden egyes alkalommal éreztek, mikor beléptek Vegasba. Mondjuk, egyszer azért én is átélném ezt az érzést.
Különösen tetszett a végén, mikor az író is leült Kevin mellé blackjackezni.
(És különösen tetszett Martinez is. Hmm. :))

Tulajdonképpen én élveztem végig. Az első reakcióm nekem is az volt, hogy akkor ezt tényleg ki kéne próbálni egy kaszinóban, de azért ez nyilván nem egészen így működik. Elsősorban nem is a (viszonylag) könnyen megszerzett pénz miatt érdekelne, hanem az adrenalin és a tudat, hogy akkor most jól átverik Vegast.
Tetszett, ahogy az író beleszőtte a saját élményeit és interjúit a történetbe.
Személy szerint én sok mindent meg is tudtam a blackjackről és a kaszinók működéséről, na meg arról, hogyan alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. Ma valószínűleg már lehetetlen lenne ilyen akciókat végrehajtani.
Aztán lehet, hogy a számolók is alkalmazkodnak.

Csakis kizárólag a könyvet szeretném értékelni, mert nekem a hasonló nevű illetve bocsánat című film nem hozott révületet és nem lett katartikus élményem a blackjack asztaloktól. Hiába a látvány, ha olyan apró dolgokat hagynak ki, mint Kevin teljes életnagyságban és személyesen. Nekem Kevin volt a könyv lényege és nekem Kevin volt az a főszereplő, akinek a kettős életét olvastam. Ő avatott bele a blackjack rejtelmeibe és miatta láttam a lapokat pörögni az asztalon. Igen láttam! Nekem a könyv is egy film csak nem kell hozzá képernyő és hangszóró, mert lelki szemeim előtt látom.
Amúgy maga a regény nekem beleolvasós szerelem volt a könyvtár padlóján. Ilyenek nem szoktak gyakran lenni velem. Csak ha nagyon-nagyon jó egy könyv.
Ez a könyv rászolgált arra az öt csillagra, amit tőlem kapott pontosan azért amit csinált velem: elbűvölt. Én tudom, hogy mindez csak egy könyv és van némi valóság alapja. Vegas. Na, de ennyiben nem merül ki a valóság alap, mert blacjack is van. Na jó nem használom ki a cinizmus összes fogalmát. Nem akarok link alaknak tűnni. Nekem az egész csak egy regény, ami megadta a katartikus élményt és elrepültem Vegasba. Sokszor.
De nekem nem ad olyan nagy révületet, hogy most hú, blackjackeni fogok. Nekem az agyam nem specializálódott számokra. Nem vagyok egyetemista és nem vagyok bostoni. egy olvasó vagyok, akit megfogott egy könyv. Pontosabban A Könyv.

Érdekes volt a könyv, de nekem valahogy a film sokkal inkább meg tudta jeleníteni, azt amit Vegas jelent. Leírja nagy vonalakban a szisztémát, de azt hiszem, hogy ennyi tudással még nem mernék leülni blackjackezni. Talán ha valahol lenne egy csapat… 8)

Mivel megnéztük közben asusuy-jal a filmverziót is, ismét csak azt lehet mondani, hogy íme egy remek könyv, amiből egy tróger hálivudi tömegcikket képeztek le vászonra. Ha egy szóban akarnám jellemezni a könyv felsőbbrendűségét a filmmel szemben, azt mondanám, sokkal kiegyensúlyozottabb. Nincsenek benne hatalmas adrenalinbombák, viszont végig tartja az igényes szellemi színvonalat, legyen szó akár a vegasi kaszinók világáról, akár a bostoni egyetemi hangulatról, akár sztriptíztáncosnőkről. Az agyam sajnos nem egykönnyen fogadja be a számokat, mégis könnyen követhetők voltak a kártyaszámolási kifejezések és koncepciók, nem süllyedt el a történet a zsargon mocsarában. Szellemesen megírt érdekfeszítő történet, egyszerűen kellemes olvasni.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagyon lassan indult be a történet és szinte alig volt valami, ami miatt izgalmasnak mondhatnám, csak akkor lett izgalmasabb, mikor már lebuktak és elkezdték őket sorra kitiltani. Csak a film miatt olvastam végig, de nem találtam túl érdekesnek a filmhez képest. Elég nagy csalódás volt.