Idézetek 217

+
>!
wurzel_gabriella 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Folt közelebb húzott magához, és nem hagyta abba, míg pontosan előtte nem voltam. Hirtelen felemelt, és a pultra tett. Az arcom egy vonalba került az övével. Egy sötét, hívogató mosollyal tartott ott. És akkor jöttem rá, hogy ez az a pillanat, ami napok óta táncol a képzeletem határán.
– Vedd le a sapkád! – A szavak kibuktak belőlem, mielőtt megálljt parancsolhattam volna nekik.
Folt megfordította a sapkát, hogy az ellenzője nézzen hátrafelé.
A pult szélére araszoltam, lábam Folt két oldalán lóbálva. Valami belül azt súgta, hagyjam abba – de a hangot az agyam leghátsó zugába száműztem.
Folt szétterpesztette a kezét a pulton, pont a csípőm mellett. A fejét oldalra billentve közelebb húzódott. Az illata, ami olyan volt, mint a sötét, nyirkos föld, teljesen lehengerelt.
Két éles lélegzetet vettem. Nem. Ez nem jó. Folttal nem. Ő ijesztő. Jó értelemben, igen. De rossz értelemben is. Nagyon rossz értelemben.
– Menned kellene – leheltem. – Határozottan menned kellene.
– Ide? – Ajka a vállamon volt. – Vagy ide? – Felkúszott a nyakamra.
Az agyam képtelen volt előrukkolni bármilyen logikus
gondolattal. Folt ajka felfelé barangolt, az állkapcsomhoz, gyengéden szívogatva a bőröm…
– Elzsibbadt a lábam – csacsogtam. Totális hazugság volt. Egész testem bizsergett, a lábamat is beleértve.
– Azon segíthetek. – Folt keze a csípőmre zárult.

+
>!
wurzel_gabriella 

Észrevettem, hogy az előző kést lecserélte egy nagyobbra – és élesebbre.
Mintha ablakot tudna nyitni a gondolataimra, feltartotta a kést és megvizsgálta. A penge csillogott a fényben. Összeszorult a gyomrom.
– Tedd le a kést! – utasítottam csendesen.
Folt a késről rám nézett, aztán vissza. Egy perccel később letette előttem.
– Nem bántalak, Nora.
– Ez… megnyugtató – préseltem ki magamból a szavakat, de a torkom még mindig szoros volt és száraz.

+
>!
wurzel_gabriella 

Folt mögém került, mire borzongás futott végig a gerincem mentén.
– Várni foglak – súgta a fülembe. Aztán eltűnt a teremből.

+
>!
wurzel_gabriella 

– Jön Vee. El kell menned!
Folt maradt, és tűnődve méregetett.
– Miért nézel így rám? – kérdeztem kihívón.
Előrehajolt, készen arra, hogy felálljon.
– Mert egyáltalán nem olyan vagy, amilyennek képzeltelek.
– Te sem – vágtam vissza. – Te rosszabb vagy.

+
>!
wurzel_gabriella 

– Nem viszel haza? – kérdeztem. Időpazarlás volt, mivel tudtam a választ.
– Köd van.
– Foltos köd.
Vee elvigyorodott.

+
>!
wurzel_gabriella 

– Szia, Nora vagyok.
Sötét pillantása a vesémig hatolt, szája sarka felkunkorodott. A szívem kihagyott egy ütemet, és abban a pillanatban úgy tűnt, borongós félhomály ereszkedik fölém. Az érzés azonnal el is tűnt, de még mindig őt bámultam. A mosolya nem volt barátságos. Olyan mosoly volt, ami bajt sejtetett. Sokat ígérőn.

Hirdetés
+
>!
katy_swartz 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– A te őrangyalod vagyok – mondta Folt.
– Kaptam egy saját őrangyalt? Pontosan mi a munkaköri leírásod?
– Hogy őrizzem a tested. – Folt mosolya egyre szélesedett.

349

+
>!
katy_swartz 

Folt, akinek hangja rekedtessé vált, bejött a szobámba. Becsukta maga mögött az ajtót, és tudtam, hogy így próbál kizárni minden rosszat.

348

+
>!
katy_swartz 

Tényleg meg kellene tanulnod uralkodnod a félelmeden. A félelem aláássa a logikát, és mindenféle lehetőséget ad az olyanoknak, mint én.

327

+
>!
katy_swartz 

Semmi rossz nincs abban, ha őrangyal vagy. Azzal töltöd a napjaidat, hogy megóvod a halandókat a veszélytől… ez lehet mókás, attól függ, kihez osztanak be.

286